Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-12-25 / 52. szám
Evangélikus Élet3 FORRÁS 2005. december 25. 19 i \ I I I t \ i ! Végezetre... Oratio oecumenica ÓÉV ESTE -2Tim4,5-8 Az év vége mindig elbizonytala- nít. Eljön az év utolsó napja, és elkerülhetetlenné lesz a számadás. Persze ma is sokan megtesznek majd mindent azért, hogy mégis elkerüljék. Számba veszem, mi minden történt velem az év során, mit tettem, mit nem tettem meg - és elbizonytalanodom. Vajon betöltöm-e a hivatásomat, amelyre az életemet kaptam Istentől? Vajon ilyennek álmodta-e az életemet a Teremtő? Biztosan nem. Most újra betelik egy esztendő, és én bizonytalan vagyok, hogy vajon nem ugyanígy fogok-e állni akkor, amikor nemcsak egy esztendő, hanem az egész életem ideje betelik majd. Nem kell-e akkor is azt mondanom magamnak, hogy betöltetlen maradt a hivatásom, a szolgálatom? Hogy nem az voltam, aki lehettem volna, nem azt az életet éltem, amelyre Isten teremtett? Nem is értem, hogyan lehet Pál ilyen magabiztos! „...végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, amelyet megád nékem az Úr, ama napon az igaz Bíró...” (Károli-fordítás) Hogyan lehet biztos abban, hogy a nemes harcot megharcolta, hogy futását elvégezte, és hogyan mondhatja ennyire magabiztosan, hogy a hitet megtartotta? Mindennapi küzdelmeimben, harcaimban én inkább csak szétszakadok, egész éven át tartó ló- tás-futásomban végképp kimerülök, és sokszor azért is küzdenem kell, hogy legalább küzdjek a hitemért. Betelik egy esztendő, és egyszer betelik majd az életem is, de vajon nem marad-e mindig betöltetlen a szolgálatom? Nem marad-e mindig töredékes az életem? Tudom, ez nem a mai este érzése csak. Egész életünkre jellemző ez a töredékesség, hiányosság, a betöltetlen hivatás, szolgálat, élet. Mi győzheti le a bizonytalanságomat? így nem lehet továbblépni, így nem lehet újat kezdeni! Gyártsak újévi fogadalmakat? Vagy meneküljek el én is a számadás elől? Inkább várok! Várok arra, aki elfedezi, betakarja életem töredezettségét, hiányait! Várok arra, aki már most is itt van, és átsegít a AZ ÜNNEP IGÉJE bizonytalanságon, a kétségbeesésen. Várok arra, aki eljön majd akkor, amikor minden beteljesedik, amikor nemcsak egy esztendő ér véget, hanem beteljesedik az idő. Várok rá! És hagyom, hogy bátorítson mai igénk szava: .....végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, amelyet megád nékem az Úr, ama napon az igaz Bíró; de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik vágyva várják az őmegjelenését." ■ Krámer György Imádkozzunk! Uram, betelik ismét egy esztendő', és az életem megint csak töredékes, halvány utánzata annak, amire teremtettél. Nem töltöttem be szolgálatomat, bár te megadtál nekem mindent az elmúlt esztendőben is. Bizonytalanság és kétségbeesés van a szívemben, ha arra gondolok, hogy így jön el majd életem végének ideje is. Mégis várlak téged, Uram! Várom, hogy eljöjj ma hozzám, hogy bűneimtől szabadíts! Várom, hogy újra lendületet, bátorságot adj! Várom, hogy eljöjj majd újra hatalmad teljességében! Addig is így imádkozom: Jöjj el, Uram Jézus! Amen. Mindenható Istenünk, szerető mennyei Atyánk! Hálát adunk neked azért, hogy még mindig oly kegyelmesen tekintesz erre a világra. Fiad, Jézus Krisztus halálával megengesztelődtél irányunkban. Köszönjük, hogy nem kell a törvény fenyegetettsége alatt élnünk, hanem hit által a te gyermekeidnek neveztethetünk, és így napról napra megélhetjük jóságodat. Most, amikor új naptári esztendőt kezdünk, amikor az új év sok bizonytalansága, félelme is körüljárja szívünket, erőt ad arra gondolnunk, hogy mindig jelen vagy az életünkben. Az idő sodrásában, a változások közepette is mindenkoron biztos támasz maradsz, Urunk: erős vár, menedék és oltalom a lelkünk számára. Irgalmadat kérjük: bocsásd meg, ha elfeledkezünk kegyelmedről, gondoskodásodról, ha jóindulatodat látva is inkább az aggodalomnak, az önzésnek, a hitetlenségnek adunk helyet a szívünkben. Szentlelked által éleszd fel bennünk a bizonyosságot, hogy te vagy az egyedüli Úr, aki elé lete- hetjük terheinket és örömeinket. Bármit hozzon is az előttünk álló időszak, tudjunk és akarjunk benned megmaradni, belőled erőt nyerni, általad szeretni. Könyörgünk hozzád egyházadért, gyülekezetünkért, hogy a nevedben végzett szolgálatban mindenkoron helytálljon, és tiszta tükörként láttassa meg azt a jóságot és kegyelmet, amelyet oly nagy bőséggel árasztasz mindannyiunkra. Áldd meg országunkat, népünket és annak vezetőit, hogy hazánkat igazságosságban, a közös érdekek és értékek szem előtt tartásával kormányozzák. Légy jelen munkahelyünkön, otthonainkban, ne legyen hely és alkalom, ahol és amikor elfeledhetnénk, hogy vigyázó tekinteted folyton figyel ránk. Őrizd meg családunkat, barátainkat: ne valljunk szégyent kereszténységünkben, amikor kapcsolatainkban kell megfelelően helytállnunk hol türelemmel, hol bátorítással, hol figyelmességgel, hol gondoskodással. Légy együtt, Urunk, a szenvedőkkel, a betegekkel, a haldoklókkal, a gyászban kesergőkkel és mindazokkal, akiknek szere- tetben vagy anyagiakban hiányt kell szenvedniük. A bajok sora a félelmek és a kételkedés ösvényeire terelhet, de te, Urunk, bárki szívét megérintheted, bárki szívének töltekezést adhatsz. Ezt tedd meg az idén is minden rászorulóval és mindannyiunkkal - ez által váljunk méltóvá nevedre és az örök élet ígéretére. Szent Fiadért, az Úr Jézus Krisztusért kérünk. Ámen. ÚJÉV ÜNNEPE - Gál 3,23-29 Mikor kezdődik az új? Vissza kellene adnunk újév ünnepének igazi fényét! Vissza kell adnunk, mert egyre kevesebben vannak - sajnos tény, még gyülekezeteinkben is! -, akik ismerik e jeles nap bibliai üzenetét. Egyre többen vannak viszont, akik úgy gondolják, hogy újév napja semmi más, mint az évbúcsúztató- évköszöntő nagy népi ünnepségsorozat vallásos átfestése. Nem az! Az egyházi esztendő minden bizonnyal legrövidebb evangéliuma - Lk 2,21, Jézus Urunk névadása - hirdeti, hordozza újév ünnepének üzenetét. S jó tudnunk azt is, hogy nem azért ez a nap evangéliuma, hogy Jézus legyen jelszavunk, / Midőn egy új évbe lépünk (EÉ 182,1), hanem azért, mert az emberré lett Isten Fia így töltötte be a törvényt. Nyolcnapos korában körülmetélték, és a Jézus nevet adták neki, ahogyan az angyal nevezte őt, mielőtt még anyja mellében megfogant. S folytathatjuk az evangéliumok stílusában: mindez pedig azért történt, hogy a törvény alatt lévőket megváltsa, hogy Istenfiaivá legyünk. (Gál 4,5) így valóban kérdés, valóban az a kérdés: mikor kezdődik az új az életünkben? Biztos, hogyjanuár 1- jén? Ez sem lehetetlen, hiszen Istennél minden lehetséges - de nem azért, mert új évszámot írunk, nem azért, mert ránk köszöntött a 2006. esztendő, hanem mert Jézusban és Jézus által megszabadultunk a törvény uralma alól! Ez az új, ez az újdonság! S ha valakinek az életében ez a csoda a böjti szelek idején vagy éppen a tomboló nyári hőségben történik meg, akkor neki az a nap és az az óra az új időszámítás, az új, a Krisztusban való élet kezdete! Az ó a törvényé, az új a Krisztus-hité. S ez tűz és víz. Az óban - talán már mondanom sem kellene, hogy itt nem az éppen elmúlt 2005-ről van szó - a törvény uralma alatt él az ember. Ezért addig, míg az óban élünk, nincs szabadulás bűnös voltunkból. Hiszen a törvénynek, ennek a szörnyű kópénak - ahogy a 19. század egyik teológusa írta — „nincs is más dolga, mint a vadászkutyáknak, tudniillik hogy a vadat a vadászhoz űzzék, vad csaholással és harapásokkal megakadályozzák, hogy a vad elmeneküljön. Minden oldalról körülveszik, így az űzött vadnak semmi kilátása sincs arra, hogy megmentse életét. Egészen a vadász döntésétől függ az élete. Egyedül rajta múlik, hogy megöli vagy életben hagyja.” Első olvasatra talán úgy tűnhet, hogy újévi igénkben Pál apostol ennél enyhébben ítéli meg helyzetünket. De nem így van. Hiszen itt az apostol az ókorban a fiúk mellé adott nevelő hasonlatát használja. Ez a felvigyázó legtöbbször egy rabszolga volt, aki a rábízott ifjút elsősorban nem türelmes, okos neveléssel, hanem inkább pofonokkal és veréssel „idomította”. így verte bele, hogy nem ő az úr a háznál, és valójában semmihez nincs joga. A törvény is így tárja fel valódi helyzetünket. Tehát nem arról van szó, hogy bennünket a törvény óvatosan, szelíden - és ahogy manapság mondani szokták - pozitív módon készítene elő a Jézus Krisztusban kapott kegyelem elfogadására, és így tenne „szalonképessé”. Itt a törvény fájdalmas, rabságban tartó erejéről van szó, amelynek mindaddig hatalma van rajtunk, amíg a Szabadító nem lép be az életünkbe, nem ment ki bennünket reménytelen helyzetünkből, és nem kínálja fel nekünk a hit ajándékát. De eljött, megkeresett, kimenVÍZKERESZT ÜNNEPE - Ézs 60,1-6 A Fény és Élet ünnepe Vízkereszt ünnepe eredetileg Jézus nyilvános fellépésének és a Jordán vizében való megkeresz- telkedésének az ünnepe. Amikor az első századokban a karácsonyt még nem ünnepelték, vízkereszttel kezdődött az egyházi esztendő: Jézus fellépésével megjelent a világ Világossága. Benne a halál árnyékában élő emberiségnek felragyogott a nem teremtett Fény, aki János evangéliumának prológusa (Jn 1,1-14) szerint a nagybetűs Élet világossága, aki minden e világra jövő embert megvilágosít, aki a sötétségből támad fel, és a sötétségben tündöklik, akit a sötétség hiába próbál elnyelni, mert végül ő nyeli el a sötétséget. A keleti egyház a mai napig is a Fény ünnepeként tartja számon vízkeresztet, és az egyházi esztendő legnagyobb ünnepei közé sorolja, amelyet nem lehet áttenni a legközelebbi vasárnapra, hanem a napján kell megülni, miként ehhez evangélikus egyházunk is ragaszkodik. A Világosság felragyogását hirdető ézsaiási prófécia vízkereszt ünnepének legősibb lekciója. A benne megjelenő királyokban, akik teveháton jönnek, aranyat és tömjént hoznak Jeruzsálembe, az Úr szentélyébe, már az első századok kereszténysége is a napkeleti bölcsek előképére ismert. Bár az evangéliumi történet nem királyoknak, hanem a Kelet pogány birodalmaiból érkező mágusoknak mondja őket (csak a magyar fordítás kozmetikázza ezt a szót bölcsekké), a kisded Jézus lába elé tett ajándékuk, az arany, a tömjén és a mirha elég oknak látszik, hogy az ézsaiási prófécia beteljesítőire ismerjenek- bennük. így lett a napkeleti bölcsek érkezésének karácsonyi története már nagyon korán a vízkereszt ünnepi evangéliumává. Ez a történet lett az a szivár- ványhíd, amely által a karácsony fénye és a vízkereszt világossága egy ragyogássá olvad: a jászol gyermekében ugyanaz a Fény született meg és tört be sötétség uralta világunkba, akiről - miután a Jordán vizéből kiemelkedett - a lényét szemmel látható módon betöltő Szentlélek és a mennyei Atya tisztán hallható szózata tett tanúságot. A názáreti Jézusban valóban a világ Világossága jelent meg, hogy majd nagypénteken megvívja a döntő ütközetet a sötétség fejedelmével, és e győztes harc bizonyságaként sírja sötétségéből kirobbanjon az a fény, amely örökre elnyeli a bűnt, a halált és a kárhozatot. Vízkereszt nagy ünnep: kár, hogy a kereszténynek mondott Európa keletibb fertályán az Élet világosságának eme fényes napja még mindig hétköznappá van degradálva, miközben a halál újra kivívott egy piros betűs napot a kalendáriumban. A „halottak napja” nevet ragasztották arra a napra, amely ráadásul nem is a holtaké, hanem a szó valódi értelmében vett élőké, Isten neves és névtelen szentjeié, akik földi pályájukat győzelemmel megfutva elérték az örök célt, és a világ Világosságának kegyelméből elnyerték a hervadhatatlan koszorút. A szomorú valóság mégis az, hogy a kereszténynek mondott Európa keleti tartományainak népe inkább a ködös, enyészet- szagú novemberi napokban mozdul meg, hogy az ünnepi díszbe öltözött temetőkben hódoljon a halál hatalma előtt, elfeledve és munkanappá alázva az Élet világosságának szent ünnepét, vízkereszt fényes napját, mely ma is azt hirdeti, hogy megszületett és felragyogott az a ViAZ ÜNNEP IGÉJE tett és felkínálta! Nemcsak meghirdette, hanem el is hozta az Úr kedves esztendejét. Ezért Isten irgalmasságát és szeretetét a benne hívők életében senki és semmi nem teheti bizonytalanná. így lehettünk mi is Isten gyermekeivé. Mindnyájan abból élünk, hogy a harag ideje, a nevelőmester ideje véget ért, és hogy az új: az irgalmasság és a Jézus Krisztusban való hit ideje elkezdődött (25. v.). És ebben sincs személyválogatás! Hit által mindenki eljuthat Krisztusban az igaz istengyermekségre! Isten irgalmasságával sem tesz különbséget: akit a Fiú megszabadít, származására és múltjára való tekintet nélkül Isten háznépéhez, a mennyei Atya gyermekeinek közösségéhez tartozik. És ha Isten a Krisztus-hívők közösségére tekint, a különböző arcokon felismeri a szeretett Fiú vonásait, aki a keresztség szentségében a vele valágosság, akiben Élet van, és aki minden világra jövő ember világossága akar lenni. A mai ünnepnap ősi próféciája, amely eredetileg a hetvenéves babiloni fogság közelgő leteltét, a beláthatatlan alagút végén felragyogó és egyre tündöklőbb erővel közeledő fényt hirdette Isten reményvesztett, csüggedt lelkű népének, két és fél ezer esztendő távlatából sem veszít aktualitásából. Ma Isten keresztény népét szólítja meg, hogy felébressze a halál mint legfőbb hatalom előtti hódolat kábulatából: „Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az Úr dicsősége. Bár még sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Úr, dicsősége meglátszik rajtad. Világosságodhoz népek jönnek, és királyok a rád ragyogó fényhez. Emeld föl tekintetedet, és nézz körül! (...) Ha majd látod, örömre derülsz, repesve tágul a szító közösségbe vonja az övéit (27. v.). Csodálatos és titokzatos ajándék Krisztusba kereszteknek lenni! Testvéreim! Nem lenne szabad erről kevesebbet gondolnunk! Aki Jézus nevére van megkeresztelve, annak ő maga tartja készen a végső örökséget, amely egykor Ábrahámnak megígértetett. Ez az örök, ez az új, ez az örökké új! Ez pedig maga az üdvösség! ■ ITTZÉS JÁNOS Imádkozzunk énekeskönyvünk újévi imádságával! Urunk jézus, elöljárónk, bátorítóak, életünk megigazítója és jó irányba terelője: kérünk, vedd el tőlünk mindazt, amit az idő múlása nem tud elvenni, vedd el azt, ami életünket megrontja, és add ajándékul, amit nélküled a jövő, a most kezdődő új év sem tud megadni! Add nekünk magadat! Segíts minket naponta új, igazi, Atyádnak tetsző életre! Ámen. AZ ÜNNEP IGÉJE ved.” Mert karácsonykor megjelent, vízkeresztkor Szentlélekkel felkenve, isteni szózattal megerősítve királyi méltóságot nyert a nem teremtett Fény, akit a sötétség soha nem tud elnyelni, aki maga nyeli tói a sötétséget, aki mint az Élet Fejedelme, győzelmét örömmel osztja meg népével: mindazokkal, akik hisznek benne, akik a bűn és a halál uralmát megtagadva őrá emelik tekintetüket, és csak neki engedelmeskednek. ■ Véghelyi Antal Imádkozzunk! Istenünk, mennyei Atyánk, aki bölcseket vezettél egyszülött Fiadhoz a csillag fényével! Add meg nekünk kegyelmesen, hogy miután hit által megismertünk téged, eljussunk isteni dicsőséged látására is az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel Isten, él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen. I I t 1
