Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-02-06 / 6. szám
2005- február 6. PANORÁMA "Evangélikus Élet^ 1519-ben Szép Fülöp és Kasztíliai (Őrült) Johanna gyermeke egy olyan birodalom trónszékébe ülhetett, amelyben sohasem nyugodott le a nap. E birodalom különböző tartományai úgy kapcsolódtak egymáshoz, akár az órák fogaskerekei: pontosan, precízen, a nagyok mellé gondosan illeszkedett a sok kicsi. Mindegyik fogaskerék a teljesség része volt, csak így alkothatott egy megbonthatatlan egészet. V. Károly császár rajongott az órákért. Hosszú percekig nézte a különös és bámulatra méltó szerkezeteket, figyelte az idő mérhető múlását. De fel nem foghatta, hogy „ez a” Luther Márton miért nem képes megérteni azt, amit ő. Miért válik külön a birodalomban? A teológia professzoraként - „különc magatartásával” - miért bomlasztja az egyetlen és egyetemes keresztény egyházat? Pedig a történet egyszerű: az erfurti joghallgató egy hatalmas viharban megrettenve fogadalmat tesz: szerzetes lesz, az Úristen szolgálatába áll... Pereg a filmszalag, elindul a mozi, a cselekmény kibontakozik. Nem megrettent, hanem (át)érez- tet. A démonoktól és a gonosztól való félelmet lassan a lélék harmóniájára változtatja át. Egy ember sorsa, aki lelkiismeretét Isten igéjéhez köti. ■ S.T. Márton testvér kilépe A Luther-film magyarországi bemutatója ► A fővárosi Mammut mozi Aquincum termében január 26-án este - az országos premier előtt - mutatták be a Luther Márton életéről készített filmet. D. Szebik Imre elnök-püspök megnyitóbeszédében kiemelte: az egyház fontosnak tartja, hogy Luther életét és munkáit minél többen megismerhessék, hogy kilépjen a templom falai közül. Talán ez a film is kiváló missziói eszköz, amely sokakhoz eljut. Több emberhez, mint ahánynak egy lelki- pásztor prédikálni tud. Luther abban volt nagy, hogy arra mutatott, akit a kereszténység a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak nevez. Abban volt nagy, hogy a Szentírás szíve közepét fedezte fel, és tette újra az - immáron nemcsak a protestáns, hanem a katolikus - egyház közkincsévé. A Luther-film budapesti díszbemutatóját követően lapunk igyekezett begyűjteni néhányat a friss élmény hatása alól még szinte fel sem ocsúdott nézők véleményei közül. Gaál Jánosné igazgató (Luther Kollégium) A színészi alakítás nagyon szimpatikus volt. Habár bennem eddig nem ilyen Lu- ther-kép élt, a főhős mégis elnyerte a tetszésemet... Számomra a film is teljesen elfogadható volt, megint megerősített a hitemben... Ez csak az első benyomás, és későbbre marad persze a sok gondol- kodnívaló. Egy nagy történelmi reformkorszak... Mostantól könnyebb lesz elképzelnem! Kolarovszki Zoltán igazgató (békéscsabai evangélikus gimnázium) Azt gondolom, hogy olyan filmet láthattunk, amely megfelel korunk igényeinek egy komoly témában. A film erénye, hogy nem a látvánnyal fog meg, hanem a szellem nagyságát próbálja bemutatni. Ugyanakkor végig ott húzódik benne az a kétkedés, amely az egész reformáció korszakára jellemző. Luther nagyságát az mutatja, hogy egy félelemmel teli, misztikus, 16. századi világba tudott reményt csepegtetni azáltal, hogy felemelte a sok megaláztatást eltűrő emberi lelket. A fotókat és a villáminterjúkat Sólymos Tamás készt Valentínyi Betti és Kovács Krisztina teológushallgatók Krisztina: A filmet először németül láttuk táv ther vívódását, mindamellett határozott kara kalmas személyt választottak a reformátor al súlyozta Luthernek a hitben, az igazságért, a Betti: Számomra pontosan az a pozitív, ah' bátor fellépéssel és az ige eszközével. Ezt a fill tének és az „evangélikus létnek" a megismerés
