Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)

2005-12-11 / 50. szám

io 4M . 2005. december 11. KRÓNIKA ‘Evangélikus ÉletS A lélek lélegzetvétele A felébredt ébresztő ► Az Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület (EBBE) csendesnapot tar­tott november 26-án ezzel az ön­magában is gondolatébresztő cím­mel: Kifulladt gyülekezetek - okok és kiutak. Sok, egykor mozgalmas és tartalmas életet élő gyülekezet jele­nére illik a „kifulladt" jelző. A kiful­ladás még nem mégfulladás, nem halál - viszont nem halogatható to­vább az élet feltételeinek, először is a levegőnek biztosítása. A kifulladáshoz részben külső okok ve­zettek. Sok gyülekezet kitelepítés vagy elvándorlás miatt ürült ki. A magyaror­szági felekezetek között az 1920-2005 közötti időszak határmozgásainak és népességmozgásainak a legnagyobb szór rezignált kereszténységünket, mint egy nehéz oxigénpalackot. Bátran félre kell tennünk sok mindent, ami régen hasznos és jó volt, de ma már teher. Szá­munkra egyedül az élő Krisztussal való éltető kapcsolat jelentheti a friss levegőt! Az imádság a lélek lélegzetvétele - mondjuk, s ez így is van. Kiutat az el- csendesedés és Istenre való figyelés per­ceiben találhatunk: a belső szobánkban. Ahol és amikor megnyílunk Urunk felé, és hallgatjuk, befogadjuk az ő szavát. In­nen indulva rendeződhetnek a magán­életünkben és a gyülekezeti életben adó­dó problémáink egyaránt. Nemcsak külső szabályok által diktált egyházfegyelem, hanem az újjáterem­tett és Istent lélegző szív belső fegyelme valósulhat meg a gyülekezeti életben. A kifulladt közösséget Isten Lelkének tüze, lángja elevenítheti meg. A láng mindig vesztese az evangélikus egyház. A szór- ványosodás mértéke és sebessége hatá­rainkon belül és túl is óriási. E helyzetet komolyan vevő program és stratégia hi­ányában gyakran sodródnak gyülekeze­teink. A fullasztóan nehéz terepen több leve­gőre lenne szükség a haladáshoz. Gyak­ran próbáljuk pótolni a hiányzó levegőt - cipeljük népegyházi kereteinket, sok­forró - nincs langyos láng! Erről tanús­kodtak a csendesnap igehirdetői, elő­adói: Szókéné Bakay Beatrix; Havasi Kálmán, Garádi Péter és e sorok írója. Kifulladt gyülekezetek - megfulladás előtt. A kifulladás okai sokáig sorolha­tók, kiút azonban csak egy van: élő, imádságos kapcsolat Jézussal, aki maga az út, az igazság és az élet. ■ Kovács László A MOSZ karácsonyi programjai A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet vidéki szociális intézményei (Miskolc, Olaszliszka, Gyula, Szolnok, Orosháza, Debrecen) december folyamán több helyszínen rendeznek karácsonyi ünnep­ségeket ünnepi ebéddel és ajándékosztás­sal az intézményekben lakók részére. A Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága által elkobzott tárgya­kat és a Karitatív Tanácson keresztül fel­ajánlott adományokat a segélyszervezet Nyírbátor központtal december közepén osztja ki a hátrányos helyzetű családoknak, gyermekeknek. Az ötvenhárommillió forint összértékű adomány ruhaneműt, focilabdát, könyvet és egyéb karácsonyi ajándéktárgyakat tartalmaz. A MOSZ budapesti és a vidéki központjai rendszere­sen naponta hat-nyolcszáz adag meleg ételt osztanak ki a tél folyamán, valamint ruha­adományokkal is segítik a rászorulókat. Az egész évben érkező megkeresések­re reagálva december hónapban több budapesti intézmény hátrányos helyzetű di­ákjait - többek között egy óvoda, egy ál­talános iskola és egy diákotthon hallássé­rült, illetve átmeneti elhelyezésben része­sülő gyermekeit - ajándékozzák meg az ökumenikus segélyszervezet munkatár­sai ruhával, írószerekkel és könyvekkel. (A Magyar Ökumenikus Segélyszer­vezet programtervét szívesen ismertetik az érdeklődőkkel. Telefonszám: 1/208- 4932. Honlap: www.segelyszervezet.hu.) ISTENTISZTELETI REND j 2005. december n. Advent 3. vasárnapja. Liturgikus szín: lila. Lekció: Ezs 40,1-8(9-11). Alapige: Mt 11,2-10. Énekek: 140., 13 6. 1., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; du. 6. Bence Imre; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Veperdi Zoltán; II., Modort u. 6. de. 3/411. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Sztojanovics András; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Paál Gergely; Óbuda, 111., Dévai Bíró M. tér de. to. D. Szebik Imre; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2-4. de. 9. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; du. 5. (az ifjúság szolgálata a templom előtt); VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Győri Tamás; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. (úrv.) Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. (úrv.) Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. (úrv.) Smidéliusz András; Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Blázy Árpád; de. 11. (úrv.) Blázy Árpád; du. 6. (vespera) Blázy Árpádné; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Blázy Arpádné; Magyar tudósok krt. 3. (Egyetemi Lelkészség) du. 6. (úrv.) Barthel-Rúzsa Zsolt; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.); XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. (úrv.) B. Pintér Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Eszlényi Ákos; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél n. Eszlényi Ákos; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Kosa László; Pestszentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. (úrv.) Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. dr. Garádi Péter; du. 5. dr. Garádi Péter; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Szabó Vilmos; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endrefíy Géza. ■ Összeállította: Boda Zsuzsa Hetven éve hunyt el Gáncs Aladár Hetven éve, hogy Isten elszólította kö­zülünk - emberi szempontból sokak számára váratlanul, fiatalon, negyven­négy évesen. Az Evangélikus Külmisszi- ói Egyesület akkori titkára, „lelki fia” fo­galmazta meg a fájdalmas kérdést: „Mi­ért éppen most? Miért éppen őt?” A kér­dés nem csak a fiatalon meghalt Gáncs Aladár halála fölötti megdöbbenést és fájdalmat érzékelteti. Inkább azt, hogy egyházunk életében a mi szemünkkel nézve még fontos szerepe és szolgálata lett volna, és a mi gondolataink szerint éppen „most” lett volna még szükség rá! De éppen ez a kérdés indokolja azt is, hogy hetven év múltán ma is megkér­dezzük: „Ki volt Gáncs Aladár?” Megvallom rögtön, sokféle választ fab­rikáltam magam is. De aztán rátaláltam Túróczy Zoltán püspöknek a temetésen el­hangzott igehirdetésére. A textusa ez volt; „Mindezeken kívül van az én naponkénti zaklattatásom, az összes gyülekezetek gondja. Ki beteg, hogy én is beteg ne volnék? Ki botránkozik meg, hogy én is ne égnék?” (2Kor 11,28-29) - S az igehirdetés mintha a mi kérdésünkre felelne. Ki volt ő? „Gáncs Aladár sohasem mondta: az összes gyülekezetek gondja rajtam van. Szelídsége és alázatossága ta­lán még a gondolatát is elhessegette en­nek... de mi... bizonyságot teszünk ar­ról, hogy az összes gyülekezetek gondja rajta volt... Ő volt a mai magyar evangé­likus lelkésznemzedék legegyetemesebb lelkipásztora... Rajta volt az indiai árvák, kínai vak leánykák, az ovambói négerek gondja... Ő volt a mai magyar evangéli­kus lelkésznemzedék legagresszívebb lel­kipásztora. .. pedig nem volt benne sem­mi a vezér ellenállhatatlan parancsnoki tudásából... Tudósnak készült egykoron, húsz esztendővel ezelőtt a pozsonyi teo­lógián, és pásztor lett belőle. Irodalmi stí­lusművésznek indult, és próféta lett belő­le... Nem a tietek volt, nem a miénk volt, Gáncs Aladár Istené volt.” 1891. január 12-én született Székesfe­hérvárott; édesapja Gáncs Jenő evangéli­kus lelkész, édesanyja Tatay Vilma volt. Felmenői között mindkét ágon több lel­kész is volt. A fia mondta el nemrégen, hogy Mária Terézia uralkodása óta édes­apja már a hatodik lelkésznemzedéket képviselte a családban... A fehérvári ele­mi iskola és ciszterci gimnázium után a pozsonyi teológián tanult, s tudós szere­tett volna lenni: a filozófia, az irodalom és a művészet érdekelte a legjobban. De valóban pásztor és próféta lett belőle. Már fiatalon, segédlelkészként vallotta: az egyháznak teljes megújulásra van szüksége. A komáromi segédlelkészi év után édesapja örökébe lépett. A fiatal gyülekezeti lelkész szolgálatát megáldot­ta Isten: évről évre nőtt a Bibliát olvasók és az imádkozok száma a gyülekezetben. 1925-ben mégis „pályamódosítás” kö­vetkezett az életében: Budapesten lett vallástanár. Több iskolában tanított; volt úgy, hogy heti huszonnégy órában is. Közben - 1922-ben - Isten segítőtársat is ajándékozott neki Di Gleria Róza szemé­lyében. De az említett pályamódosítás voltaképpen azért történt, mert Isten „belehelyezte” őt egyházunk életének vérkeringésébe. Nemcsak résztvevője, hanem szervezője is lett sok ifjúsági kon­ferenciának; az akkori diák- és ifjúsági ébredés egyik áldott szolgájává vált. Gáncs Aladár két nagyon fontos evangélikus egyesületben is tevékenyke­dett. A Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület titkára és egyik alapító tagja volt, s ezzel a hazai belmisszió munkása, motorja lett. O indította el és szerkesz­tette a Fénysugár című lapot. A ’30-as években a Magyarországi Ágostai Hit­vallású Evangélikus Missziói Egyesület titkára volt, így lett a külmisszió szószóló­ja és vezető egyénisége is. Kunst Irén Kí­nában dolgozó misszionáriusnőről nemcsak könyvet írt, hanem itthoni út­jait is ő szervezte. Gáncs Aladár szer­kesztette a Missziói Lapokat, a külmissziói egyesület közgyűléseiből pedig konfe­renciákat szervezett. A bel- és külmisszió nála tehát nem ellentétet, „vagy-vagyot” jelentett, ha­nem egységben látta az egyház szolgála­tának ezt a két ágát, méghozzá az ébredés gyümölcseként. Halála után megjelent egy könyv „tőle” és róla Scholz László lel­kész szerkesztésében. Címe és alapgon­dolata a hetven éve elhunyt igehirdető vezérigéje volt; „Serkenj fel, a ki aluszol, és felragyog teneked a Krisztus." (Ef 5,14) Gáncs Aladár „az ébredés teológusa volt” - írja a könyv szerkesztője. „Angyal járt kö­zöttünk” - mondta valaki más találóan. Most a halálára emlékezünk. Munka közben mondta fel a szíve a szolgálatot. Halála napjaiban többek között ezeket mondta: „Minden jól van, minden rend­ben van, tűnik a zavar... Isten nagyon kegyelmes... Befejezettséget érzek.” A felébredt ébresztő befejezte földi szolgálatát, de addigra Isten rajta keresz­tül sokakat felébresztett. Akkor új sza­kasz kezdődött egyházunkban. - De nem imádságának meghallgatása és az ő szolgálatának „nyoma” is volt-e az 1948- as nagy ébredés hazánkban? Nem ez tar­totta-e bennünk a „lelket” a nehéz évti­zedekben is? S nem kellene-e - öröksé­gét átvéve - nekünk is, ma is ébredésért imádkoznunk? Nem erre van-e minde­nekelőtt szüksége egyházunknak? ■ Keveházi László T ragikus halál vagy lelkészgyilkosság? Háromszáz éve halt meg Fridelius György Dániel lelkész A kőszegi gyülekezet egészen a legutób­bi időkig évente „bűnbánati napot” tar­tott december 8-án vagy az ahhoz közel eső vasárnapon. A gyülekezetben 1554 óta számításaim szerint a mai napig 82 lelkész szolgált, az említett napon mégis Fridelius Györgyre emlékeztek és emlékez­nek. Miért? Annyira kiváló lelkészük volt? Isten bizonyára megáldotta szolgá­latát, de ezt a többiekről is el lehet mon­dani. Az emlékezés és a bűnbánat oka: Fridelius György 1705-ben december 8- án golyó általi hirtelen halált szenvedett a gyülekezetben. Történetének „háttere” is van. 1681- ben az országgyűlés úgy rendelkezett, hogy a királyi Magyarországon protes­táns nyilvános istentiszteletet csak „arti- kulusba” - törvénycikkbe - foglalt temp­lomban szabad tartani. Ezek lettek az „ar- tikuláris” templomok. Hazánk mai terü­letén négy ilyen templom volt: Nemes­kér, Nemescsó, Vadosfa és „Nemesdö- mölk” (ma Celldömölk része). A többi ki­jelölt templom mai határainkon túl van. Ez a rendelet Vas megye nyugati régiójá­nak, sőt Burgenlandnak és - egyes forrá­sok szerint - még a Mura vidékének is azt jelentette, hogy hirtélen egyetlen temp­lomuk lett: a nemescsói. Képzeljük el, ahogy szombaton vagy vasárnap megsű­ilEOEIÍS__________________________________________________________________ A piliscsabai gyülekezet szervezésében december 11-én 18 óra­kor a Makám együttes adventi koncertet tart a Béthel evangéli­kus templomban (Széchenyi utca 8-12.). A költségekhez hoz­zájárulást kérünk: felnőtteknek 1000 Ft, nyugdíjasoknak és di­ákoknak 500 Ft, gyermekes családoknak 2000 Ft. Jegyet a 26/374-628-as üzenetrögzítős telefonszámon is lehet rendelni. megírja, hogy a Francke által alapított ár­vaház történetét könnyek között olvasta. S mivel ők is éppen templomot szeretné­nek építeni (az egyik akkori nemescsóit), ezért írásából sokat tanult. De mivel sze­gények, arra kéri mesterét, hogy imád­ságban gondoljon rájuk is, hogy felépül­hessen Isten háza. Az aláírás: „Fridelius Dániel György, azoknak a német evangé­likusoknak prédikátora, akik Nemes Csóban gyülekeznek össze”. Nos, e lelkészről azt tudjuk még, hogy a már említett 1705. decemberi napon bizony engedély nélkül bejött Kőszegre. Csepregi Zoltán könyve így rögzíti halá­lát: „Egy eltévedt kuruc golyó végzett ve­le.” Ez is tragikus. Ehhez azonban hozzá kell tennem, amit néhai Kamer Károly professzorunk édesapja - mint a gyüle­kezet tanítója - írt meg a gyülekezet tör­ténetéről szóló munkájában: „A katonák elfogták és megölték.” Ezért írtam e cikk címében: tragikus halál vagy lelkészgyil­kosság? Mindenesetre a kőszegi gyüle­kezet egyetlen olyan lelkésze volt, aki „erőszakos halállal” halt meg szolgálata közben. S ha a városba is szolgálati ügy­ben jött be, akkor többszörösen is meg­érdemli, hogy fejet hajtva emlékezzünk rá háromszáz év múltán is. ■ KEVEHÁZI ■URPETÉS ________________________________________________________________ Karácsonyi j ótékonysági hangverseny lesz a fasori evangéli­kus templomban (Budapest VII., Városligeti fasor 17/a) december 17-én 18 órakor az Erdélyben szórványban élő gyermekek magyar anyanyelvének megőrzéséért. Fellépők: KukelyJúlia operaénekes és Bánfjy György színművész. Igét hir­det Tőkés László Királyhágó-melléki református püspök. rűsödött a forgalom, hogy a hívek gyalog vagy kocsin elérjék az istentiszteletet. Nem tudom, ma hány kilométert ten­nénk meg ezért... De ehhez tartozott az is, hogy a kősze­gieknek lelkészük sem volt, illetve a vá­rosi lelkészeknek ki kellett költözniük Nemescsóba. Itt végezhették szolgálatu­kat, itt épült egy „német” és egy „magyar” templom, hogy mindenki hallhassa Isten üzenetét. A lelkészeknek tilos volt be­menniük Kőszegre, illetve ehhez külön engedély és - a dokumentumok szerint - „katonai kíséret” volt szükséges! Ebben az időszakban volt „kőszegi”, pontosabban nemescsói lelkész Fridelius György Dániel. Róla bizony nem sokat tudunk. Édesapja Fridelius János soproni rektor volt (1638-1719). Az édesapa is kül­földön, a wittenbergi egyetemen tanult, majd érte el a magiszteri tudományos fo­kozatot is. Hazaérkezése után Sopron­ban lett tanár, majd az iskola vezetője. Tudós ember lehetett, több könyvet is írt. Fia, György azok közé tartozott, akiket a „magyar pietista lelkészek” közé szoktak sorolni. Csepregi Zoltán egyháztörténész­professzorunk könyvet írt e tárgyban; ebben olvasható egy György által August Hermann Franckénak, a német pietizmus egyik „atyjának” írt levél. Ebben Fridelius 1 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom