Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)

2005-12-04 / 49. szám

‘Evangélikus Életi? EVANGÉLIKUS ÉLET 2005. december 4. 3 Evangélikus lelkésziktatás a prímási székhelyen ► Az Evangélikus naptár 1986. évi kötetében Lábossá Lajos, a Fejér-Komáromi Egyházmegye akkori esperese így fogalmazott, amikor az esztergomi gyülekezetét jelle­mezte: „A prímási székhely, Esztergom evangélikus templomának alapterülete pontosan annyi, mint a ba­zilika főoltárképének a területe.” Ezek a szavak jutot­tak eszembe, amikor a magyarországi katolicizmus fő­városában november 26-án, szombaton Bencze András esperes beiktatta hivatalába az evangélikus gyülekezet meghívott lelkészét, Ferenczy Andreát. Az első adventi vasárnap előestéjén tartott istentiszteleten Itt- zés János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke prédikált Ézs 44,26 alapján. Hangsúlyozta, hogy Isten azoknak a szolgáknak és követeknek a beszédét váltja valóra, akik a tőle kapott üzenetet hirdetik. Nem nyugodhatunk meg abban a tudatban, hogy nekünk csak szólnunk kell, és Isten majd megáldja a szavainkat. Ézsaiás azokról beszél, akik elő­ször hallgattak, esdekeltek, és csak utána szóltak. Hiszen nem minden egyházi beszéd, nyilatkozat származik Istentől, csak az, amelyet imádság előz meg: Szólj, győzz meg, Uram, hogy ki merjek állni a te üzenetedet hirdetve! Igehirdetésében Ittzés János utalt arra is, hogy Esztergomban az evangélikusság a kisebb testvér a nagy egyházi kötelékben. „De nekünk itt sem kell má­son törnünk a fejünket: a reformátori elvek alapján egyedül Krisztust, a Szentírást, a kegyelmet és a hitet kell hirdetnünk” - zárta gondolatait a püspök. A beiktatott lelkésznő Jn 13,31 alapján tartott szószékfoglaló igehirdetésében arról szólt, hogy ő már nyugodtan végezheti szolgálatát, mert Isten fia megdicsőült a kereszten. Az eszter­gomi templom szószékén is az evangéliumot szeretné hirdet­ni, amely elmozdít bennünket a holtpontról. O nem a gyülekezet és a lelkész egymásra találását szeretné kiemelni, hanem azt tartja fontosnak, hogy mindannyian Istenre találjunk. Az istentiszteleten az újonnan beiktatott lelkésznőt - má­sok mellett - köszöntötte dr. Kiss-Rigó László esztergom-buda- pesti segédpüspök is. Ferenczy Andrea református családban nevelkedett a Veszp­rém megyei Egeralján. Celldömölkre járt gimnáziumba és ze­neiskolába. Zeneszeretete és zongoratudása alapján tanárai szerint komoly zenei pálya állhatott volna előtte, az evangéli­kus egyházmegyei ifjúsági alkalmak hatására mégis a teológiát választotta. 1996-ban végzett a teológián, majd nyolc évig Nagyvelegen szolgált. Közben bekapcsolódott a klinikai lelki­gondozók ökumenikus közösségének tanfolyamaiba. Hetente egyszer bejár az esztergomi börtönbe, ahol lelkipásztori be­szélgetés keretében fogva tartott fiatalokkal találkozik. Amint mondja, a lelkigondozást tartja elsődleges karizmájának. Amikor a bevezetőben írt gondolataimra utalok, a frissen beiktatott lelkész mosolyogva csak ennyit válaszol: „Nem félek a katolikusoktól, hanem Istent félem, és neki szeretnék szolgál­ni Esztergomban is.” ■ Menyes Gyula Megújult gyülekezeti otthon ► Kisgyermeket vittek advent első vasárnapján az Úr oltárához Ne- meskocsban. Egyfajta szimbóluma volt ez a helyi evangélikus közös­ség folytonos megújulásának és életerejének. Ezt mutatja az is, hogy a templomot megtöltötte a gyülekezeti otthon megújulásáért hálát adó gyülekezet. A múlt század harmincas éveinek pezsgő ifjúsági mozgalmai Kemenesaljára is elju­tottak; ez idő tájt a minden településen je­len levő evangélikus gyülekezetek több helyen is külön épületeket emeltek a fia­talok számára. A nemeskocsi evangéliku­sok anyagyülekezetében, Bobán 1934-ben épült ilyen céllal épület; ezt 1938-ban kö­vette a nemeskocsi. Az ifjúsági ház 1948- ig szolgálta a kocsi fiatalokat, majd álla­mosították. Ezután először iskola műkö­dött benne, majd az egyébként is kicsiny épületet három részre osztották, és itt he­lyezték el a tanácsot, illetve a pártirodát, az egyik ablaktalan helyiségbe pedig „a fa­lu szegényét” - ma hajléktalannak mon­danánk - költöztették be. Az ünnepi istentiszteleten Vető'István es­peres Mt 21,1-9 alapján hirdetett igét. Kifej­tette: szükség van arra, hogy az egyház megújuljon, hiszen a sok építkezés csak ezzel együtt ér valamit. Advent a megúju­lás szimbóluma is, az ünnepi csendben Jé­zus eljövetelét várjuk. Az új gyülekezeti otthonban a gyülekezet Isten igéjét fogja hallgatni. Jézus azonban nem azért jön közénk, mert mi várjuk, akarjuk, hogy jöj­jön - mutatott rá az esperes -, hanem mert Isten elküldte közénk - értünk. Rostáné Piri Magda bobai lelkész el­mondta, hogy az egyházmegye támoga­tásával és a helyiek adakozásának ered­ményeként előteremtett tőkét messze meghaladta az elvégzett áldozatos mun­ka értéke. Egy helyi fiatalasszony, Mar- sayné Nováki Éva irányításával összefo­gott a gyülekezet, és munkával pótolták az anyagiak hiányát. Aki tehette, két ke­zének erejével, mások építőanyaggal, sokan pedig imádsággal támogatták az építők erőfeszítéseit. A nemeskocsi gyülekezetei az új egy­házi esztendőben már a megújult épület is szolgálja. Ebben az adventben új re­ménységgel, megújulni vágyó, összetar­tó közösségben ünnepeltek. Még sok tennivaló, imádságos szolgálat áll előt­tük, hogy az ünnepen keresztelt András- ka ifjúkorában éppoly pezsgő ifjúsági életre találjon majd, mint a most felújí­tott épület építői annak idején. ■ ERDELYIK Vallás-e a politika? Elragadtatott arcok a képernyőn egy-egy politikai nagygyűlés előtt. Rövid vallás­tételek arról, hogy ki az a reménység, akire a gyűlés résztvevői rászánták a hét­végi szabadidejüket is. Sokszor csupán egy név és egy méltóság - ennyi fér még bele a drágán mért adásidőbe. A csar­nokban aztán felállva fogadják a bevo­nuló főszereplőket, és némi oldottabb, párbeszédes ráhangolódás után követ­kezik az üzenet, a beszéd. Aztán már csak a rövidre fogott búcsúzás van hátra, majd a kivonulás közben elhangzó ze­neszám alatt mindenki eldöntheti, hogy mit választ a kijáratnál: a közös büfés ét­kezést, a megvásárolható iratokat, eset­leg a felkínált belépési nyilatkozatot. Egyre kevésbé hagy nyugodni a ha­sonlóság. Töprengek inkább, nem mér­gelődöm. Még csak nem is vagyok félté­keny a profi rendezvényszervezőkre, akik bebizonyítják: istentiszteleteink ha­gyományos felépítéséhez hasonló esz­köztárral ma is tömegeket lehet meg­mozgatni. Hiszen tudom, hogy a tarta­lom tekintetében ég és föld a különbség. De bánt, hogy a politika valláspótlék­ká vált a mai Magyarországon. És ami még fontosabb: nem csak külsőleg. Sze­retet, félelem és bizalom kérdésében na­ponta akarnak állásfoglalásra bírni ben­nünket - de vajon eszébe jut-e még vala­kinek ilyenkor Luther szava: „Istent min­dennél jobban kell szeretnünk, félnünk és benne bíznunk"? Órákban mérhető az az idő, amelyet hetente a politikusok televíziós és rádiós üzenetközvetítéseire fordítunk - de vajon mennyi idő jut az ige üzenetére? S vajon ekkora lenne-e az Isten országával kapcsolatos általános tudatlanság az átlagemberben - s félve, de leírom: bennünk, keresztényekben is -, ha mi is naponta ennyi időt és alkal­mat, ekkora nyilvánosságot kapnánk a ránk bízott üzenet elmondására? Pedig kell lennie valami vonzerőnek a mai népszerű ideológiákban. Nem lehet véletlen, hogy a tömegek és - félve, de le­írom - sokszor az egyházak is, a gyüleke­zeti tagoktól kezdve a lelkészekig, olyan dolgokban is ezekhez igazítják minden­napi életüket, viselkedésüket, amelyek­ben nem a politikának kellene elsősor­ban szóhoz és érvényre jutnia. Talán az egyszerűség és a rugalmasság ez a titok - az, hogy a politikában könnyebben cse­rélhetők a tanok és a viselkedési alapok is, mint a kereszténységben. Ezzel a számunkra jóleső összehason­lítással azonban mégsem elégedhetünk meg. Hiszen azt tapasztaljuk, hogy ezek a politikai ideológiák sokszor közvetlenül és látványosan meghatározzák a minden­napi életet, az egyes ember sorsát az anya­giak és az érvényesülés terén egyaránt. Ez pedig ahhoz vezet, hogy a tömegek ma inkább a politikához fordulnak bizalom­mal, mintsem a hithez. Bizony, sok tekintetben „versenytár­sak” lettünk... Ez pedig nem csupán nyugtalanságot jelent a számunkra, ha­nem kísértést is. Nyíltan el kell tehát is­mernünk, hogy bármekkora tömegeket is hoz lázba, az egyház mondanivalója nem azonosítható sem a liberalizmus­sal, sem a nacionalizmussal, sem a forra­dalmi baloldalisággal. Még akkor sem, ha társadalmi, lelkiismereti és erkölcsi kérdésekben - Isten igéje és felhatalma­zása szerint - konkrét és elmondandó véleményünk van. Konkrét kérdésekben akár társadalmi szövetségeseink is lehet­nek e tanok képviselői. De más az üze­net, mások a dalok, más a gondolatok és a tettek mércéje, még ha a forma sokszor hasonló is. És mindenekelőtt más a re­ménységről való hitvallás, amely csupán egy név és egy méltóság: küriosz Krisz- tosz - Krisztus az Úr! ■ Dr. Korányi András Püspöki körlevél Nagytiszteletű Egyházközségi Elnökség! Kedves Presbiter Testvéreink! Szeretet­tel emlékeztetjük egyházközségeink vezetőségét 2005. évi április havi közös püs­pöki körlevelünkre, amelyben felkínáltuk lelkészeink számára a Luther-kabátra helyezett stóla viselésének lehetőségét abban az esetben, ha a helyi gyülekezet presbitériuma és a lelkész (lelkészek, lelkésznők) egyetértésével találkozik. Ezt a döntést az Országos Közgyűlés ez év május havi ülése is megerősítette. A stólaviselés lehetséges kezdete 2005 adventje. Ezt megelőzően kell a helyi presbitériumnak igenlő vagy nemleges döntését meghoznia. A stólaviselés lehetőségét a szubszidiaritás elvének hangsúlyozásával az aláb­biak magyarázzák:- A felszentelt lelkész liturgikus szimbóluma több egyházban.- A világ evangélikus egyházainak többségében viselik.- Szükség esetén (kórházban, katonalelkészi szolgálat során) fekete öltözékre helyezetten is viselhető. Stólák megrendelhetők darabonként tizenhatezer forintos áron Győrben, Ku­tas Emőkénél (9025 Győr, Liszt Ferenc út 46., tel.: 20/947-6248, fax: 90/694-005). Isten áldja meg gyülekezeteink adventi elcsendesedését és az egyházközségek presbitériumának döntését. Testvéri és pásztori szeretettel: Ittzés János D. Szebik Imre Gáncs Péter püspök elnök-püspök püspök Az atyai életmű beteljesítése Orgonaszentelés Egerben ► Minden elégedett, az élettel betelt keresztény szülő megfogalmazza azt a vágyát, hogy lehetőség sze­rint gyermeke a szülői házban megélt lelkiséget, gondolkodást, látásmódot, értékrendet vigye to­vább örökségként. Különösen is igaz ez az apa-fiú kapcsolatra. Ezt példázza a Garam család története is, melyet november 27-én a katoli­cizmus egyik fellegvárának, az egri székesegyháznak a közelében ta­lálható evangélikus templom újon­nan épült orgonájának a szentelé­sén hallgathattunk meg. Idősb Garam Lajos evangélikus lelkész - miután a ’30-as években Finnországba ment, és ott letelepedett - elhatározta: segít egykori gyülekezetének abban, hogy felépítsék a saját templomukat. Ek­kor az egri evangélikusok még a refor­mátus tulajdonban lévő Kálvin-házban tartották istentiszteleteiket. Garam La­jos száznegyvenkét jótékonysági hang­versenyt szervezett Finnország-szerte, hogy a szükséges anyagiakat összegyűjt­se. Ő maga hegedűn játszott. 1940-ben Túróczy Zoltán, a Dunán inneni egyház- kerület püspöke szentelhette fel az új templomot, ám orgona építésére - a szűkös anyagiak miatt - már nem is gondolhattak. Hatvan év elteltével iß. dr. Garam Lajos, a helsinki Sibelius Zeneakadémia pro­fesszora édesapja egri „életművét” teljesí­tette be, amikor a templomból hiányzó orgona építésének költségét kitevő har­mincmillió forintot harmincöt magyar- és finnországi jótékonysági koncert szer­vezése révén gyűjtötte össze több mint háromszáz zenész barátjának a közre­rriűködésqvel. A zenés áhítatokon tizen­nyolc leszármazott is szolgált hangszeres zenével vagy énekléssel. „A kétmanuálos, tízregiszteres orgona a finn és magyar ze­nészek szeretetéből épült” - hangzott el Garam Lajos köszönő szavai között. D. Szebik Imre, az Északi Egyházkerület püspöke Mt 21,1—11 alapján tartott igehir­detésében elmondta: 889-ben, több mint ezer éve Aachen városában került először orgona templomba. Azóta az orgona is prédikál; segít abban, hogy még lelkesebben, szívből zenghessünk hozsannát. Az Aquincum Orgonagyár által készített új hangszert tervezője, dr. Dávid István, a Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Főiskolai Karának tanára, valamint a gyülekezet kántora, Tokár Edina brgonatanár szólaltatta meg advent első vasárnapján. Az ünnepi istentiszteletre a liturgiá­ban is részt vállaló Raavo Pinowaa lel­késszel együtt ötvenen érkeztek az egri evangélikusok testvérgyülekezetéből, Poriból. (Pori egyben Eger finnországi testvérvárosa.) Raavo Pinowaa őszinte örömének adott hangot, amikor Aklan Béla Sándor egri lelkésszel együtt megál­dották a finn és a magyar zászlót. A két nemzeti jelképnek - melyeket az Evan­gélikus Egyház Aszódi Petőfi Gimnáziu­ma és Kollégiuma ajándékozott a gyüle­kezetnek - a templomban történő elhe­lyezését Aklan Béla vetette fel. Az alkalmon jelen volt Benczúr László, az Északi Evangélikus Egyházkerület fel­ügyelője, dr. Katona István katolikus se­gédpüspök, Pekka Kujasalo finn nagykö­vet, Sós Tamás, a Heves Megyei Közgyű­lés elnöke, valamint dr. Nagy Imre, Eger polgármestere. ■ Horváth-Hegyi Olivér Aklan Béla Sándor, D. Szebik Imre, Raavo Pinowaa és Sándor Frigyes

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom