Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-11-20 / 47. szám
IO 2005. november 20. KRÓNIKA ‘Evangélikus ÉletS Szentháromság ünnepe után utolsó (örök élet) vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: Mt 24,37-51. Alapige: Mai 3,22-24. Énekek: 493., 454. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. Balicza Iván; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. (úrv.) Herzog Csaba; II., Modori u. 6. de. 3/411. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. (össze- gyülekezés napja) Donáth László; du. 4. (vespera) Fülöp Attila; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Hokker Zsolt; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár PéterTamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv., az „új Agenda” énekverses liturgiája) Smidéliusz Gábor; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. (ifjúsági) Kovács Áron; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. (úrv.) Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Blázy Árpád; de. ti. (úrv.) Thumay Béla; du. 6. (vespera) Blázy Árpád; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Blázy Árpád; Magyar tudósok krt. з. (Egyetemi Lelkészség) du. 7. (úrv.) Barthel-Rúzsa Zsolt; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. (úrv.) Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. и. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Eszlényi Ákos; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél ii. Eszlényi Ákos; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Wiszkidenszky András; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Wiszkidenszky András; Pestszentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. dr. Korányi András; Pestszentimre, XVIIL, Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. dr. Korányi András; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél u. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Budakeszi (református templom) de. fél 9. (úrv.) if), dr. Fabiny Tibor. ■ Összeállította: Boda Zsuzsa A száz éve felszentelt szentesi templom részleges felújításáért adott hálát november 13-án, vasárnap délelőtt a gyülekezet. A szószéken Gáncs Péter püspök. (Az egyházkerület lelkészi vezetője délután a tiszaföldvári gyülekezetben is szolgált.) ISTENTISZTELETI REND / 2005. november20. Négy hálaadás egy toronysüveg alatt Ünnepi megemlékezés a „csodák földjén” ► Zala megye északnyugati részén, Zalaegerszegtől délnyugatra, a dimbes-dombos, erdős Belső-Gö- csej kies vidékén, ahol a Cserta és a Salomfa-patak találkozik, van egy kis evangélikus sziget: Barlahida. A faluról két emberöltővel ezelőtt még minden hazai evangélikus tudott, hiszen 1935-ben ott, a „csodák földjén” található Barlahidán épült fel a „csudatemplom”, „az ország temploma”. Napjainkban csak az idősebbek emlékezhetnek rá. A falu a török pusztítás után, az 1700-as évek közepén települt újra katolikus és evangélikus lakókkal. Az evangélikusok feltehetően a vend vidékről érkeztek. 1788-ban a hozzájuk legközelebb fekvő evangélikus gyülekezethez, Zalaistvánd- hoz affiliáltatták magukat. 1804-ben az anyagyülekezetté alakult - közelebbi - Pusztaszentlászlóhoz csatlakoztak. Gyülekezet templom nélkül 1843-ban bérelt helyiségben kezdték meg a tanítást. Első iskolájukat 1869-ben építették. 1886-ban belügyminiszteri engedéllyel országos gyűjtésbe kezdtek, hogy imaházat építhessenek. A befolyt összeg azonban nem volt elég az imaház (templom) felépítéséhez, pedig már a téglát is kiégették hozzá. 1911-ben új iskolát, majd tanítólakot építettek. A múlt század harmincas éveinek elején a gyülekezet a pusztulás szélére került: a gyermekszám csökkent, nyomasztó volt a szegénység. Megmentésére összefogott a kemenesaljai egyházmegye és a dunántúli egyházkerület. 1932-ben Barlahidán missziói központ létesült, a faluba lelkész költözött, és soha nem tapasztalt vallási élet vette kezdetét. 1932-ben ifjúsági ház épült, majd Ja- kus Imre missziói segédlelkész és Németh Imre tanító hatalmas szervező- és gyűjtőmunkába kezdett. Munkájuk nyomán egyre-másra érkeztek az adományok az ország gyülekezeteitől és a hívek sokaságától. Az adományokról folyamatosan hírt adott a Harangszó. Két év alatt összegyűlt a szükséges pénz. Az építkezés tízezer pengőbe került; majdnem ennyit szolgáltatott a gyülekezet is természetben. „Csodatemplom, az ország temploma” A templomot 1935. július 28-án avatta fel D. Kapi Béla püspök a 42. zsoltár 1-6. verse alapján. Az eseményről így írt a Harangszó: „Valami csodálatos szomjúság teremtette meg ezt a »csodatemplomot«. Szomjúság az Isten után. Ez a szomjúság nem csak a barlahidaiakban élt, ott szunnyadón az egész ország szívében, és csodásán rezonált a barlahidaiak szomjúságára. Ffiszen talán nincs egy evangélikus gyülekezet az országban, amelyiknek ne volna pár téglája a falba! Hiszen úgy repült össze az evangélium hívó szavára az ország minden tájáról! Az oltárképet imádkozva festették Tatán, az oltárát a fiúi és testvéri hála alkotta, feszületét Zala- istvándon ajánlották fel, az oltárterítőt győri és hatvani fehér kezek munkálták. Csupa hit, csupa csoda, de legfőképpen csupa szeretet az egész templom. Csudatemplom ez. Nem marad szem szárazon. Az olva- sós asszonyoktól a keményvágású eger- szegi főbíróig zokog mindenki, mert csodálatos az Isten... így felel a lelkek szomjúságára.” Virágzás és hervadás A vallásos, templomos élet még évtizedekig tartott. 1959-ben anyagyülekezeti státust kaptak, de ennek már nem örülhettek sokáig. A megélhetési gondok s az urbanizáció az ország legkülönbözőbb helyeire kényszerítette e festőién szép vidék szórványevangélikusait. Legtöbben Zalaegerszegre költöztek. 1965-ben társegyházi kapcsolatra léptek a városbeli gyülekezettel. 2003-tól leányegyházként élnek. A minden evangélikus gyülekezettől távol eső hajdani missziói központban ma már csak harmincöt evangélikus él, s a templom, amelynek harangja fa haranglábról került „kőrezidenciájába”, és oly sokszor gyűjtötte össze az igére szomjúhozó lelkeket, már csak havonta egyszer hívogat istentiszteletre, és hangja nem jut el mindenkihez. Az ünnepi megemlékezés Október utolsó vasárnapján megtelt a templom. Hivatalos meghívó nélkül, rokoni, baráti szóra jöttek a hajdani barlahidaiak, a „szegek” evangélikusai és az anyagyülekezet tagjai emlékezni, ünnepelni vágyó tagjai. Melengetett az ablakokon beszűrődő késő őszi napfény, és melegséget sugároztak az emberi tekintetek Szabó Vilmos lelkész igehirdetése alatt, de elszorultak a szívek, amikor arról beszélt, hogyan fogyunk. A felcsapódó hullámok el- elsodomak egy-egy testvért. Kit a halál, kit a világi erkölcs, kit a megélhetés gondjai. Könnyeket csalt sokak szemébe e sorok írójának - zalaegerszegi presbiternek - az előadása a gyülekezet múltjáról. Ebben a templomépítés külön hangsúlyt kapott. A templomavatás napjának történéseit, a templomkömyéket, a „csodatemplom” belsejét, pompáját és a nyári hőségben szorongó vagy kívül rekedt, az ország minden részéből érkező emberek sokaságát - mintegy ezerötszá- zan voltak - Marton Fruzsina diáklány elevenítette meg a korabeli Harangszóból vett idézetek felolvasásával. Egymás hitét erősítve Jó lenne, ha a ma ünnepelők is úgy szom- júhoznák az igét, mint őseik, és nem felednék, hogy mennyi jót tett velük az Úr. Hiszem, hogy eleikre méltón emlékezve, evangélikus identitásukban erősödve hagyták el a hívek a templomot. A felejthetetlen együttlét fehér asztal mellett ért véget; ennek során a templomépítő lelkész fia - dr. Jakus Péter, a keszthe- lyi gyülekezet presbitere - kedves szavakkal szólt az apjától hallott emlékekről. Adja az Úr, hogy a barlahidai kis nyáj és az onnan elszármazottak még sokáig szomjúhozzák az igét, s gyakori együtt- léteikkel erősítsék egymás hitét. ■ Dr. Jani János a gyülekezet már közel két évszázaddal ezelőtt gyakorolta szabadságát. Egy anyakönyvi bejegyzés szerint pedig „a gyülekezet 1565-ben legelső kezdetét vette”. A Ger- nye-hegyen emelték első templomukat, amelyben 1754-ig tartottak istentiszteleteket. A jelenleg álló templomot 1794 adventjének második vasárnapján szentelték fel. A helyi evangélikusok az alsó- dörgicsei templomot 1972-ben, Csaby József lelkész szolgálata alatt renoválták, majd felépítésének kétszázadik évfordulóján újból felújítási munkálatokat végeztek rajta. A felsődörgicsei templom a 19. század első éveiben épült. Az utóbbi évtizedekben ennek állaga is leromlott. Mindkét épület a Széchenyi-terv turizmusfejlesztési programja keretében a Balaton turisztikai régió műemlékei turisztikai A közös hálaadás helyszínéül az alsó- dörgicsei templomot (képünkön) választották; az istentiszteleten Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke prédikált Ézs 61,10-11 alapján. Igehirdetésében utalt rá, hogy a megújult épületek mögött Krisztust kell meglátnunk, akiben Isten igazi örömöt ad nekünk. Az ünnepi közgyűlésen Riczinger József helyi lelkész az egykori gályarab prédikátor, Zsédenyi István emléktáblája előtt - akinek kései leszármazottai is jelen voltak az ünnepségen - idézte fel, miként zajlott a felújítás. Beszámolójában szólt arról is, hogy a jövőben a Balaton környéki városokban koncentrálódik a falvakból elvándorolt evangélikusság, ezért van folyamatban egy újabb beruházás: Balatonfüreden új parókia épül. ■ Menyes Gyula ► A Balaton-felvidéki Dörgicsén három evangélikus templom is tanúskodik az ősök hitéről. Közülük kettő nemrégiben megújult. Felújították a balatonakali gyülekezeti házat is. November 13-án ezért adott hálát a szép számmal össze- sereglett gyülekezet. írásos emlékek tanúskodnak arról, hogy a környéken már a reformáció évszázadának első felében evangélikus gyülekezetek alakultak. Dévai Bíró Mátyás Balatonfüreden és környékén 1535-ben már lutheránus hitelvek alapján prédikált. A dörgicsei evangélikusság korai jelenlétét is valószínűsíti Bárány György lelkész 1726-ra datálható feljegyzése, miszerint hasznosításának támogatására kiírt pályázaton nyert pénzből újulhatott meg. A két pályázaton elnyert összeg a felújítás költségeinek - összesen több mint tizenkét és fél millió forintnak - a kétharmadát fedezte. A dörgicsei parókia és a balatonakali gyülekezeti ház renoválása a Belügyminisztérium által a lakhatást szolgáló egyházi ingatlanok korszerűsítésének, felújításának támogatására kiírt pályázat révén valósulhatott meg. A több mint nyolcmillió forintos beruházás önrészét - miként az előbb elmített templomok esetében is - az országos egyház fedezte; a szükséges összeg további része az önkormányzat és az egyházmegye által nyújtott támogatásból, illetve a gyülekezet tagjainak az adományaiból gyűlt össze. t;Á 1 t
