Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)

2005-11-20 / 47. szám

"Evangélikus Életi / KULTÚRKÖRÖK 2005. november 20. 5 A város első szellemi műhelye volt Másfél évszázados evangélikus gimnázium Békéscsabán ► Az egész tanéven át tartó rendez­vénysorozat részeként emléktábla felállítására került sor november 11-én a Békéscsabai Evangélikus Gimnázium aulájában. A megalapí­tásának százötvenedik évforduló­ját ünneplő intézményben az 1855 és 1948 között ott tanító pedagó­gusok nevét megörökítő emlék­tábla szentelését Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke végezte. Az ünnepség diák-istentisztelettel kez­dődött. Wilma Kucharek-Drobena, az Egye­sült Államok szlovák nyelvű evangéli­kus gyülekezeteinek püspöke ellátoga­tott a magyarországi szlovákság egyik fellegvárának számító békési megye- székhelyre, és szólt néhány szót a meg­jelentekhez. Az igét Gáncs Péter püspök hirdette Ézs 49,15-16 alapján: „Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad! íme, tenyerembe véstelek be, szüntelen előttem vannak falaid.” Ezután koszorúzták meg - a reformá­tor születésnapjára emlékezve - Luther Mártonnak az iskola előtt álló szobrát. Né­hány órával később avatták fel az alapítás­tól az államosításig az intézményben taní­tó tanárok nevét tartalmazó emléktáblát, amely a tavaly átadott aulában készteti megállásra és főhajtásra a mai diákokat. Kolarovszki Zoltán, az intézmény jelen­legi igazgatója röviden ismertette az is­kola történetét. 1855-ben mint algimná­zium (10-14 évesek számára) jött létre Békéscsaba első gimnáziumaként, szel­lemi központjaként. Polgárosult csalá­dok járatták idei fiaikat. Az iskolát mindig a felekezeti nyitott­ság, a hazafiasságra való, valláserkölcsi ala­pokra helyezett oktatás jellemezte. 1897- ben lett főgimnázium, és egészen 1948-ig Békéscsabai Ágostai Hitvallású Evangéli­kus Rudolf Főgimnázium néven nevelte az ifjakat, 1912 után köztük lányokat is, A jelenlegi gimnáziumi épületet 1900- ban avatták fel. Az egyházi oktatás - egy­re magasabb szakmai színvonalon - az 1948-as államosításig folytatódhatott. Az ingatlan visszaadásának ügyében csak negyvennégy évvel később kezdődtek meg a tárgyalások; 1993-tól mint evangé­likus gimnázium indult újra. Az emléktábla-szentelési ünnepség megható pillanata volt, amikor két mos­tani gimnazista, Nagy Barbara és Mihálka György elmondta Doma Sándor egykori diák versét: egy ódát, melyet szerzője öt­ven évvel ezelőtt, a gimnázium alapítá­sának centenáriumára írt húszévesen. Doma Sándor ötven év múltán, a másfél évszázados jubileumra is írt egy költe­ményt, melyet saját maga szavalt el. Az emléktáblán nyolcvankilenc tanár neve olvasható, közöttük olyanoké, akik­re még emlékeznek a mai öregdiákok, e rendezvény díszvendégei. Nevükben dr. Fehér Dezső egykori békéscsabai gimnazis­ta emlékezett a negyvenes évek pedagó­gus egyéniségeire. Elmondása szerint va­lamennyien magas fokon művelték tudo­mányukat (közülük sokan a híres Eötvös József Kollégiumban szereztek oklevelet); e ténynek, valamint emberi tulajdonsága­iknak, jellemüknek köszönhetően is az akkori diákok példaképeivé váltak. Az emléktáblát a Békéscsabai Evangé­likus Egyházközség nevében Kondor Péter esperes, valamint az Öregdiákok Baráti Körének elnöke, dr. Szeberényi Andor lep­lezte le. A szentelés során Gáncs Péter püspök szólt az egykori tanárok „e fa­lakba ivódott munkájáról” és Isten áldá­sairól, melyekkel százötven éven át megtartotta és megóvta az intézményt. Az ünnepi megemlékezés a tanév egé­szében folytatódik. Külön programokat szerveznek a diákoknak, a szülőknek és a pedagógusoknak; például a következő évi országos evangélikus pedagógustalál­kozónak is Békéscsaba ad majd otthont. ■ Szegfű Katalin Az intézmény ma A Békéscsabai Evangélikus Gimnázi­um, Művészeti Szakközépiskola és Alapfokú Művészetoktatási Intéz­ménynek jelenleg 716 tanulója van, közülük körülbelül hatszázan gim­náziumi képzést kapnak. Az iskolá­ba egyre több diák jelentkezik; az előző tanévhez képest az idén ötven- nel többet iskoláztak be. Pedig a vá­rosban nagy a harc a jelentkezőkért: a megyeszékhelyen tizennégy kö­zépiskola próbálja falai közé csalo­gatni őket. Az evangélikus gimnázi­umban a diákok hatvan százaléka békéscsabai, a többiek a környékbeli településekről járnak be, vagy pedig kollégisták. Távolabb élőket is vonz a művészeti képzés, mely szakmai körökben is egyre elismertebb. A szentelés pillanata. A képen jobbról balra: Gáncs Péter püspök, dr. Szeberényi Andor, az Öregdiákok Baráti Körének elnöke, Kondor Péter esperes, Kolarovszki Zoltán iskolaigazgató és dr. Fehér Dezső egykori békéscsabai gimnazista A krónikás Réti Zoltán festőművész albumáról „Megtanultam, hogy a tegnapokat nem szabad elfelejteni, és a leejtett kenyérkét meg kell csókolni." A közelmúltban szemet gyönyörködte­tő albumot adtak ki Balassagyarmaton. A nemes egyszerűséggel Réti Zoltán cí­met viselő kötet a nyolcvanon túli evan­gélikus festő életművéből nyújt át mint­egy négyszáz gondosan válogatott mű­vet az érdeklődőknek. „Keskeny, szürke felhőfoszlányok úsznak a környék fölött. Nagy égihábo- rú lehetett az éjjel, esővel, viharral, vil­lámlással vegyes. Látszik is a nyoma mindenfelé: a fák gallyai le vannak tör­delve, faleveleken, fűszálakon esősze­mek csillognak, a templomsoron a nagy garádban zuhog a víz." Ezeket a sorokat a nagy mesélő, Mikszáth Kálmán vetette papírra egyik novellájában. A táj finom színei, a levegő rezdülése, a lágy atmo­szféra Réti Zoltán nógrádi tájképeit idé­zik. Képein, mint Mikszáthnál, szalad­nak a búzavetések, vágtatnak a meg­áradt patakok, mosolyognak a felhők, pipáznak a kémények. Akvarelljeinek meleg, érzékeny színvilága egyetlen, át­gondolt színharmóniában zengő, elom­ló akkord. Rajzainak novellaszerű tö­mörsége, a dombok, növények ritmusa mind-mind képpé vált mese. A táj, a szűkebb haza tehát Réti művé­szetének egyik kulcsszava. Ugyanaz a vi­dék, amelyből Mikszáth, Madách, Komjá­thy Jenő, Balassi művészete táplálkozik. És ugyanaz a nép, amelyben mindnyájan gyökereznek. Mert a másik kulcsszó az ember. A te­remtett világban, a mezőn, a megművelt földeken újra és újra rácsodálkozik az emberekre. A dolgozókra, akik szőlőt metszenek, szüretelnek, birkát terelnek, palántáznak. És az ünneplőkre: muzsi­kálókra, táncolókra, templomba igyek­vőkre. Az élet kezdetére, szoptató anyákra és a végére, sötét temetési me­netre. Látszólag egyszerű, mindennapos dolgok foglalkoztatják, azonban ezek - munka és ünnep, születés és halál - az emberi élet legfontosabb területei. Táncoló leányainak szoknyaráncai a szélfútta kukoricaföldek ritmusában lendülnek, a kétbodonyi temetésre igyek­vők feketére festik az egész domboldalt, az utak a nógrádi dombok között eltűn­nek a végtelenben, s a földi és égi vizek összeérnek. Ember és táj összeolvadnak, eggyé válnak. Múlt és jelen sűrűsödik egyetlen pillanatba. A biztos kézzel, gyorsan felvitt színek által így lesz Réti Zoltán nemcsak a látvány, hanem a lélek krónikásává is. A harmadik kulcsszó pedig a szeretet. Több ez, mint „lokálpatriotizmus”. Réti azzal a felelős szeretettel nyúl festői té­máihoz: irodalmi művekhez, tájakhoz és emberekhez, amellyel zenetörténeti ku­tatásait, pedagógiai munkáját végzi. Egyik méltatója Balassi jelmondatát idéz­te a művészre utalva: „Életemet, amely- lyel a sorsnak tartozom, a haza üdvére kell fordítanom!” Akitől tehetségét kap­ta, erőt, kitartást és hitet is adott hozzá. A gyönyörű kiállítású, körültekintően szerkesztett könyvben az akvarellekről és néhány olajképről színes, a grafikák­ról, tusrajzokról fekete-fehér reproduk­ciókat láthatunk. Ezeken túl számos fontos adalékkal szolgál a kötet: kiállítá­sok jegyzéke, életrajzi adatok, bibliográ­fiák. A hasznos Melléklet a Réti Zoltánról szóló cikkek és a kiállítási megnyitókon elhangzott szövegek gazdag válogatása. A kötetben megjelent, idézetekkel te­letűzdelt, kissé egysíkú „pályakép” Ma- tits Ferenc munkája. A megjelenés feletti örömbe üröm is vegyül, ugyanis a ki­adott szöveg sajnos hemzseg az erőtlen megfogalmazású mondatoktól, a ma­gyartalan, körülményes szószerkeze­tektől. A képek azonban önmagukért beszélnek! ■ ZZs »IN MEMÓRIÁM PÁL VECZÁN« Egyházi kórusok találkozója Miskolcon Tizenkettedszer rendezték meg az egy­házi kórusok találkozóját Miskolcon. A négynapos rendezvényen tizenkilenc énekkar lép föl. A múlt heti találkozó el­ső állomásán a miskolci belvárosi görög katolikus templom falai között csütör­tök délután csendültek föl az egyházi dallamok. Az énekkarok telt ház előtt szerepeltek. Tánczos Tamás, a miskolci Ifjúsági és Szabadidő Ház vezetője, a kórustalálko­zó főszervezője elmondta: a seregszem­lét In memóriám Pál Veczán címmel ren­dezték meg. „A tavaly elhunyt Veczán Pál evangélikus lelkész több mint egy évtize­dig gondozta a programsorozatot, ezért emlékezünk rá a találkozón.” A főszerve­ző beszámolt arról, hogy az idén négy napon át négy helyszínen - a város gö­rög és római katolikus, evangélikus, vala­mint református templomában - tizen­kilenc kórus lépett föl. Az énekkarok minden évben más-más repertoárral készülnek. Eddig „csak” a megyéből érkeztek, a tervek szerint azonban - amint Tánczos Tamás fogal­mazott - a szervezők jövőre „kinyitják a kapukat Európa felé, és az unió egyházi kórusait is meghívják a találkozóra”. M MTI Egy cseppben az ember A kötet a Luther Kiadó Üllői úti könyvesbolt­jában is megvásárolható, ára 2490 forint. Családias hangulatú összejövetelen mu­tatták be az érdeklődőknek az Egy csepp­ben az ember - Lengyel Anna leveleskönyve cí­mű, a Jaffa Kiadó gondozásában megje­lent kötetet november 9-én a fasori gim­názium dísztermében. Házigazdaként először az iskola igazgatója, ár. Odor Lász­ló, majd a kötetet összeállító Rados Péter köszöntötte a szép számban megjelent érdeklődőket. Az eseményt neves művé­szek - Palya Bea, Illényi Katica és Levente Pé­ter - fellépése tette színesebbé. A műsor­vezető Feledi Balázs művészeti író volt. A kötetet fellapozva bátran mondhat­juk, hogy az ismert rádiós e leveleskönyv megjelentetésével is elérte célját: miként műsorának hallgatói, úgy most a kötet olvasói is gazdagodhatnak - lelkiekben és szellemiekben egyaránt. ■ G. Zs. A levél intim műfaj, egy leveleskönyv sok-sok titkot tartalmaz. Ez is. Milyen titkok ezek? Műhelytitkok. A Magyar Rádió szerkesztő-ri­portere, Lengyel Anna Egy csepp emberség cí­mű sorozatában naponta mutat be a rádió- hallgatóknak egy-egy értékes embert s az ő rö­vid vallomását - az emberségről. Lengyel Anna beavatja az olvasót könyvé­ben a kapcsolatépítés titkaiba. Hozzá írott le­veleket olvashatunk, melyek természetesen sze­mélyes hangúnk, mégis mindannyiunkhoz szólnak. Ahhoz, hogy valaki féltett, dédelgetett gondolatairól beszéljen, kitárulkozzon - biza­lom kell. Ez a leveleskönyv olyan személyisége­ket szólaltat meg, akik megbíznak Lengyel An­nában. Ez a leveleskönyv bizonyítja, létezik ér­tékközpontú közszolgálat - ennek szakmai tit­kait tárja fel a riporter. „Csédekker” Hordozható Európa címmel Cs. Szabó László-emlékkiállítás nyílt a Petőfi Irodalmi Mú­zeumban. A tárlatot az író születésének századik évfordulóján, november n-én nyi­totta meg pályatársa, Sárközi Mátyás. A kiállítás folyamatosan vetít képeket Cs. Szabó László életéből. Idézetekkel mutatja be ironikus stílusát, kiforrott írói szemléletét. Cs. Szabó a Nyugat második nemzedékének tagja volt; 1935-től a Magyar Rádió iro­dalmi vezetőjeként dolgozott, 1936-ban Baumgarten-díjat kapott. 1944-ben a német megszállás elleni tiltakozásképpen lemondott állásáról. 1945-től elsőként oktatott ál­talános művelődéstörténetet a Képzőművészeti Főiskolán; ő lett az intézmény újon­nan alapított művelődéstörténeti tanszékének vezetője. 1949-ben egy római tanul- mányútjáról már nem tért haza; a fokozódó önkényuralom miatt az emigráció mel­lett döntött. Hátrahagyta gazdag könyvtárát, lakását, állását, egész addigi életét. 1951- től 1972-ig a BBC magyar osztályának munkatársaként működött. Bejárta Európát; gerinces jelleme legendássá vált a külföldi magyarság számára. Csaknem harminc magyar nyelvű könyve jelent meg; írt verset, novellát, útirajzot, esszét és önéletrajzot. Kiterjedt levelezésével „Csé” - ahogyan barátai emlegették - a magyar értelmiség központi alakja lett. Külföldön szinte valamennyi magyar nyelvű folyóiratban közölt tanulmányokat, itthon viszont agyonhallgatták. Az írót széles körű műveltsége, fölényes kultúrtörténeti ismeretei, szellemi gaz­dagsága miatt barátai szójátékkal „Csédekker”-nek nevezték. Az elnevezés alapja a lipcsei Baedeker könyvkiadó híres útikalauz-sorozata: a német tulajdonnév a ma­gyarban bedekker alakúra módosult, és „útikönyv” jelentésben használatos. Mivel az író többet tudott, mint egy bedekker, adódott a „Csédekker” név... Miután a Nagyvilág című folyóirat csonkítatlanul és politikai megjegyzések nélkül közölte 1979-ben Dickens-naplóját, úgy látta, hazatelepülhet. 1980-ban visszatért Magyarországra, és ismét előadásokat tartott a Képzőművészeti Főiskolán. 1985-ben bekövetkezett halálakor külföldön összegyűjtött tizenötezer kötetes könyvtárát Sárospatakra, kéziratait a Petőfi Irodalmi Múzeumra hagyta. Kívánságá­nak megfelelően Sárospatakon temették el. A múzeum dolgozói a kívülállókat kizárva most kezdtek a gazdag hagyaték feldol­gozásához. Az évforduló kapcsán hamarosan sor kerül Cs. Szabó László két színmű­vének a bemutatójára, és emlékező estet is rendeznek egykori ismerősei részvételével. ■ B. Zs. Á.

Next

/
Oldalképek
Tartalom