Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)

2005-10-30 / 44. szám

"Evangélikus Élet5 KULTÚRKÖRÖK 2005. október 30. 5 Lelkigondozás az iskolában „A mi családunkban volt egy dédapa. Ő arról híres, hogy huszár volt, és ki­emelkedő szolgálataiért a király földet adományozott neki.” „Nálunk pedig volt egy nagymama, aki nem tett semmi különöset, mégis nevezetes volt. Önmagának vívta ki a hírnevet, mert nagyon kardos asszony hírében állt.” A Deák téri gimnázium hatodik osztályosai hittanórán az ősatyákkal foglal­koznak. Az volt a házi feladatuk, hogy a saját családjukban keressenek olyan híres elődöket, akiknek az emlékét őrzi a család. Harmincegy diák - Sólyom Anikó tanárnő osztálya - foglalkozik Ábrahámmal, Lóttal és a velük történt, nem mindennapi eseményekkel. Hétköznapi hittanóra, gondolnánk, csak­hogy az osztály az Evangélikus Hittudományi Egyetem egyik termében ül, mögöttük pedig negyven-negyvenöt tanár az ország csaknem minden evan­gélikus iskolájából és néhány hittanár szakos hallgató. Bemutatóórával kezdődött az a hitta- nár-továbbképzés, amelyet egyházunk Oktatási Osztálya, a bajor-magyar okta­tási kapcsolatok felelőse és a hittudomá­nyi egyetem közösen rendezett október 21-én. Lelkigondozás az iskolában - ez a volt a nap összefoglaló címe. Olyan világban élünk, amely arra kényszerít, hogy ren­geteget foglalkozzunk a keretekkel. Ad­minisztráció, formai követelmények a legkülönbözőbb összefüggésekben, je­lentések, statisztikák, minőségbiztosí­tás, önmagunk ajánlása, önértékelés - és ki tudja, mi minden ehhez hasonló. Csak összenézünk, és tudjuk a következő szót, magunk előtt látjuk azt az arckife­jezést is, amellyel ezeket a szavakat és te­vékenységeket kísérjük. Szükséges rossznak tartjuk őket, leginkább azért, mert elrabolják a figyelmünket, az időn­ket, kifárasztanak, mielőtt arra tudnánk koncentrálni, ami a munkánk, a szolgá­latunk lényege. Hogy azokra a gyerekek­re, fiatalokra figyeljünk, akik bizony nem valami könnyed, rózsaszín gyer­mek- és ifjúkori gondtalanságból jönnek az iskolába. Némelyikük súlyos terheket cipeh családi bajokat, alig leküzdhető hátrányokat, félelmeket. És hát majd mindegyikükre küzdelem vár: bejutá­sért, helyért, állásért, pénzért, érvénye­sülésért, szinte mindig egymás ellen, és egyre élesebben. Eközben a jövőért is, amely egyáltalán nem olyan rendíthetet­lenül biztos, mint amilyennek egy-két évtizede még látszott. Igen nagy érték, ha arról beszélhetünk, ami a munkánk tényleges, igazi tartalma. Arról, hogy vannak-e utak a templom, az iskola és a keresztény hit centrális tartal­mai között. S ha vannak, járunk-e rajtuk? Ráigazítjuk-e a következő nemzedékek lábát? Arról, hogy miként tudjuk a min­den iskolában megrendezett csendesna­pokat, táborokat, hétvégéket olyanná formálni, hogy fellélegzést jelentsenek a fiataloknak: csendes egyedüllétet, közös­maznak, de mindenképpen felhasznál­hatók a mindennapi munkában. Szem­besítenek kérdésekkel, és segítenek a le­hetőségek felfedezésében. Nagy asztalt ültünk körül. Az ülés­rend tükrözte a munkamódszert: nem nagy ívű előadások hangzottak itt el, ha­nem közös munkát végeztünk. Együtt próbáltuk feldolgozni a megadott témá­kat, és eközben igyekeztünk egymás se­gítségére lenni ismereteinkkel, tapaszta­latainkkal és gondolatainkkal. Akik előterjesztéssel, beszélgetésve­zetéssel, tolmácsolással segítették a kö­zös munkát: Sólyom Anikó tanárnő, ár. Szabó Lajos, az EHE rektora, Herald Klemm, a Bajor Evangélikus Egyház isko­lateológusa, Mihályi Zoltánné osztályve­zető, dr. Gerhard Pfeiffer, a bajor-magyar oktatási kapcsolatok koordinátora és Szűcs Petra tanárnő. Rendhagyó hittanóra Sólyom Anikó vezetésével ségi élményt, Isten jelenlétének megsej­tését, gondolkodásra való lehetőséget és persze vidámságot, új információt, új helyzetben való találkozásokat és élmé­nyeket. Arról, hogy egyes hittanórai té­mák hogyan találkozhatnak a lelkigon­dozás igényével, szükségességével és le­hetőségeivel. A továbbképzésen a résztvevőknek módjuk volt eszmét cserélni mindezek­ről. Beszélgetés közben természetesen rengetegszer elhangzott: „Ti ezt hogyan oldjátok meg?” A jelenlévők közösen dolgozták föl a munka, teljesítmény, szabadidő téma tanításának kérdéseit. Az együttlét célja az volt, hogy olyan gyakorlati témákat tárjon a résztvevők elé, amelyek talán újdonságot is tartal­Egyházunk zsinati törvénye előírja, hogy minden iskola, amelynek három­száznál több diákja van, köteles iskola- lelkészi státust létesíteni. Az iskolai lelki­gondozás fontosságát húzza alá ez a tör­vény. Fontos és jó ez a törvény. Eredmé­nyessége szinte kizárólag azon múlik, hogy milyen tartalommal töltjük meg a kereteket. Ez a továbbképzés a tartalom­ról szólt.. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem szívesen: adott otthont ennek a rendezvénynek, és ugyanígy tesz min­dig, amikor arról van szó, hogy mun­kánk és szolgálatunk lényegi részében, valóságos tartalmában szeretnénk fej­lődni, mélyülni, érlelődni és egymás se­gítségére lenni. ■ Szabóné Mátrai Marianna A MAGYAR ÖRÖKSÉG DÍJJAL KITÜNTETETT Evangélium Színház DUNA PALOTA Budapest V., Zrínyi u. 5. 2005. október 30-án, vasárnap 20 órakor ünnepi ősbemutató Nyíró'József: A próféta Színmű két részben Főbb szerepekben: 0. Szabó István, Körtvélyessy Zsolt, Iván Ildikó, Juhász Mónika és Bitskey Tibor Történik a palesztinai Macherus-erődben, Heródes Antipas palotájában Jézus nyilvános fellépésének kezdetén Zenei szerkesztő: Murányi Agnes Díszlet- és jelmeztervező: Hums Anna Mária Rendező: Udvaros Béla további előadások: November 5. -15 óra November 6., 13., 20., 27., december 4. -16 óra November 19., december 3. -19 óra Jegyárusítás mindennap az 1/250-5338 telefonon és hétfő, szerda, péntek délután 14-18 óra között a Duna Palota portáján (tel.: 1/235-5500). Helyárak: 1600,1200,1000 forint. HIRDETÉS Gyermekek a múzeumban - 2005/2006 Az Evangélikus Országos Múzeumban ebben a tanévben is szeretettel várjuk az érdeklődő gyermekeket - elsősorban öt és tizenkét éves kor között - a tárgyak­kal, a múlttal való kreatív ismerkedésre. A foglalkozások az állandó vagy az idő­szaki kiállítás anyagára épülnek, körülbelül két óra időtartamúak. A gyermeke­ket szülői felügyelet nélkül is szívesen fogadjuk. Ünnepek és hétköznapok November 12.: Szőlő és szüret December 3.: Karácsony - karácsonyfa kezdetben Január 21.: Irodalmi szalon Február 18.: Gyermekjátékok a 19. században Március 18.: 1848. március 15. Április 8.: Húsvét - a hímestojás-kiállításon A hat alkalomra szóló bérlet ára 1800 forint, az ugyanabból a családból érkező második és harmadik gyermek számára 1000, illetve 500 forint. A részvételi.díj egy alkalomra 500 forint. Az Összeg a gyermekek (és kísérőik) múzeumbelépőjé­nek az árát is tartalmazza. (Az esetleges időpontváltozást az Evangélikus Életben közzétesszük.) Jelentkezés: 1/317-4173. Az alkalmak 10 órakor kezdődnek. A fentieken túl szívesen vállaljuk - előre egyeztetett időpontban - múzeumi hittan- vagy történelemóra előkészítését, megtartását is. Elérhetőségek: 1052 Bu­dapest, Deák tér 4. Tel./fax: 1/317-4173, e-mail: eom@lutheran.hu. Habsburg Mária, Mohács özvegye ► Visszafogott eleganciájú, nemes tartású, fiatal hölgy néz ránk okos tekintet­tel kisebb-nagyobb plakátokról. O Habsburg Mária, Magyarország királyné­ja. Ötszáz évvel ezelőtt született, néhány hónapos korában jegyezték el - még megszületése előtt - II. Lajossal, akivel aztán szerelemben élt, s akinek a mohácsi csatavesztéskor, igen fiatalon özvegye lett. Az egész Európában Magyarországi Máriaként ismert királyné hűséges alakját, kivételes asszo- nyi sorsát idézi meg kiállításán a Budapesti Történeti Múzeum (BTM). A kiállítás megálmodóját és rendezőjét, Réthelyi Orsolyát először arról kérdeztem, hogyan is csöppent a múzeumba.- A CEU (Közép-európai Egyetem) Középkori Tanszékén fogok doktorálni, s készülő disszertációm témája Habs­burg Mária udvara. A BTM-be erre a kiál­lításra szerződtettek.- Honnan jött az ötlet, hogy ilyenformában emlékezzenek meg a királynéról?- Több mint két évvel ezelőtt gondol­tunk arra, hogy az évfordulón konferen­ciát kellene rendezni Máriáról; később felmerült a kiállítás lehetősége is. Mivel a minisztérium támogatta az elképzelést, elkezdhettem a koncepció kidolgozását. A kiállítás költségeinek tetemes hánya­dára így is pályázatokat kellett benyújta­nunk. Sokáig, ezek eredményét nem is­merve, két terv élt egymás mellett.- A kiállításhoz tárgyak kellettek Nyilván nem volt egyszerű összegyűjteni őket.- Három nehézséggel kellett számol­nunk. Az első, hogy tárgyakból kell ki­indulni. Egy eszmékkel, történésekkel foglalkozó kutatónak ebbe nehéz bele­jönni. Ráadásul a 16. századból nagyon kevés tárgyi emlék maradt fenn. Előde­ink például egy menyegzői ruháról és egy gyűrűről azt tartották, hogy Mária személyes tárgyai voltak. Az újabb ku­tatások azonban kiderítették, hogy eze­ket csak a kegyes történeti emlékezet adta neki. Másrészt Mária mindössze tíz évet töltött Budán, s ez az időszak ilyen távlatból borzasztó rövidnek látszik. Harmadszor: végül is kis költségvetés­ből kellett dolgoznunk, így főképp ha­zai gyűjtemények anyagára támaszkod­hattunk.- Mi tehát a kiállítás vezérfonala?- Mivel ez történeti múzeum, a kiállí­tás elsősorban kronologikus. Ezen belül tematikus: az életúton belüli témák sze­rint rendeztük el a hét teremben az anyagot, így különböző perspektívák­ból lehet megvizsgálni Mária személyé­nek hatását a budai udvarra és a késő Ja- gelló-kor történelmére.- A termekben egy-egy frappáns mottó se­gíti a tájékozódást. Például: „Bárcsak a király­né királlyá változna... ”- Ezek a mottók idézetek. Amit emlí­tett Johannes Henckel Kassára írt levelében olvasható.- Számomra nagy a feszültség a tárgyak konzervatív - bár technikailag nyilván kifogás­talan - bemutatása és a berendezés vagány, egyben érzelmes modernsége között.- A látványtervezőnek az volt a célja, hogy az installációban - még a falak ár­nyalatán is - kifejeződjék a mondaniva­ló. A terek egységét az utat, életutat kije­lölő, végigvonuló oszlopsor adja; ezek termenként más anyagból készültek, más hatást, érzelmeket keltenek. Céljuk: rímelni a mondanivalóra, meghökken­teni a látogatót, aki aztán a tárgyakhoz fordul. Bár sok kritika érte ezt a látványt, mégis úgy érzem, általa lettek izgalma­sak, karakteresek a terek.- Az Evangélikus Élet olvasóinak miért lehet érdekes Mária alakja?- Jó száz éve vita folyik arról, hogy milyen szerepe volt Habsburg Máriának a korai reformáció magyarországi meg­jelenésében. Nyilvánvaló, hogy a budai udvar német nyelvi közege lehetővé tet­te a reformáció iratainak terjedését, s Mária környezetében is éltek olyanok, akik szimpatizáltak az új tanokkal. Fel­tehető, hogy Luther írásait már Mohács előtt olvasta, de lehet, hogy „csupán” tudni vágyása, a szellemi áramlatok iránti nyitottsága indította erre. Az, hogy Thomas Stoltzerrel, a királyi kápolna muzsikusával megzenésíttette Luther zsoltárfordításait, talán intellektuális kí­váncsiságnál mélyebb érdeklődést bizo­nyít. II. Lajos halála után Erazmus és Lu­ther vigasztaló iratokat intézett hozzá. Luther és munkatársai abban bíztak, hogy Mária kiáll a reformáció mellett, de Habsburg lévén családi érdekei ebben sajnos megakadályozták.- S mit jelenthet a személye mindnyájunknak?-Azon kevés királynénk közé tarto­zik, akiknek számunkra „van arcuk". Sokszor megfestették őt, s a portréfesté­szet éppen ez idő tájt jutott olyan szint­re, hogy a festők jellemet is képesek vol­tak bemutatni. Fiatalon került ide; olyan nyitott, fogékony, egyben ambiciózus személyiség volt, akinek a szemén ke­resztül a Mohács előtti évek csomópont­jait lehet vizsgálni. Érdekes az is, hogy más kultúrában felnőtt, idegen nőként milyen helyzet alakult itt ki körülötte.- Gratulálok a kiállításhoz, és sok erőt kívá­nok a kutatásaihoz. Arról, hogy manapság miért foglalkoznak annyit és annyiféleképpen a nőkkel, majd máskor beszélgetünk. ■ Zászkaliczky Zsuzsanna Budapesti Történeti Múzeum, Budavári Palo­ta, E épület (1014 Budapest, Szent György tér 2.). Látogatható 2006. január 9-ig. Nyitva tartás: október 31-ig 10-től 18 óráig, november i-jétől 10-től 16 óráig, keddenként zárva. Belépőjegy: felnőtteknek 900 Ft, diákoknak és nyugdí­jasoknak 450 Ft, családi (négy főig) 1500 Ft. Német nemzeti kincsek Lutherről Reformáció ünnepe előtt nagyszabású kiállítást rendeznek Németországban azoknak a művészeknek az alkotásaiból, akiket a 17-18. században Luther szellemi­sége inspirált. A legemlékezetesebb alko­tás Lucas Chranach Luther-portréja. A nagyszabású kiállítássorozat különböző rendezvényeire Drezdában, Lipcsében, Weimarban, Wittenbergben, Dessauban, illetve Potsdamban kerül sor, ahol a kincstárakban egyébként is gazdag refor­máció korabeli, valamint későbbi anya­gok lelhetők fel. A reformációra vissza­utaló alkotások között nemcsak festmé­nyek, szobrok, grafikák találhatók, ha­nem zeneművek és irodalmi alkotások is - hatalmas mennyiségben. Huszonhat múzeum, könyvtár és levéltár bocsátja közszemlére anyagai javát, megelevenít­ve a reformáció korát és a következő szá­zadokat. M EKD LUCAS CRANACH KÖZISMERT LUTHER-PORTRÉJÁNAK RESZLETE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom