Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-10-30 / 44. szám
2 "Evangélikus Éltó 2005. október30. forrás SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 23. VASÁRNAP - Jn 20,30-31 A legNAGYóbb könyv ÉLŐ VÍZ „A keresztfához megyek..." A kereszt többjelentésű szó, jelentései között szoros összefüggés fedezhető fel. A kereszt ókori kivégzőeszköz is volt, az elítéltet keresztre feszítették. Jézussal is így történt, de ő ártatlan volt, értünk vállalt kereszthalált, valódi bűnösökkel együtt függött a fán. A kereszt a kereszténység jelképévé vált, megigazulásunk egyetlen eszközévé. A zenében is szerepel kereszt (#), amely fél hanggal magasabbra emeli a hangot. Felemelőjel. A sírkereszt arra emlékeztet, hogy Krisztus nem maradt a kereszten, a halálból átment az életbe. Mi is abban reménykedünk, hogy halott szerettünk egyszer velünk együtt feltámad, s a halálból átmegyünk az életbe, ha megértjük Krisztus keresztjének a jelentőségét, reménységünk igazi zálogát. Az „életet”, a búzát is kereszt alakba rakják aratás után. Az új kenyérre is keresztet szoktak rajzolni, mielőtt megszegik. A kereszt azonban terhet, szenvedést, megpróbáltatást is jelent a napi szóhasználatban. Ez elől a kereszt elől az ember szeretne elmenekülni. Túrmezei Erzsébet egyik versfordításában olvashatjuk: „Ne akarj kereszteden könnyíteni!” A vers szereplője azt álmodja, hogy egy kezébe került fűrésszel levág egy darabot a keresztjéből. Úgy érzi, könnyebb lett, de amikor elér egy patakhoz, nem tud átkelni rajta, hiányzik a levágott darab. Majd felébred, s boldog, hogy a földön van, s előtte az élet. Keskeny az út előttünk, de ne térjünk le róla, mert az út végén a feltámadott Krisztus keresztje fénylik. Jézus így figyelmeztet bennünket: „Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom." (Lk 14,27) Jézust keresztre feszítésekor arra biztatták a körülötte állók, hogy szálljon le a keresztről, ha tényleg Isten Fia. De ő ezt nem tette, teljesítette az Atya akaratát. Nekünk is meg kell hallanunk Jézus figyelmeztetését! „Tied vagyok, Jézusom, megyek keresztutadon, / Nyugtot, békét így lelek. A szeretet hozzád kapcsol / - boldog, aki híven harcol -, veled mindig győzhetek.” (EÉ 208,5) ■ Csaba Piroska Evangélikus istentisztelet felvételére kerül sor november 6-án, vasárnap 11 órai kezdettel Budapesten, a zuglói gyülekezet és az Evangélikus Hit- tudományi Egyetem templomában. Igét hirdet Szabóné Mátrai Marianna lelkész, az egyetem gyakorlati intézetének vezetője. Orgonái dr. Finta Gergely. Szolgál az egyetem liturgikus kórusa, valamint énekkara Csorba István vezetésével. Az istentiszteletre mindenkit szeretettel hívnak. SEMPER REFORMANDA „Így a sacramentumra [keresztségre] való tekintettel igaz az, hogy a bűntelen ártatlan, de amíg ez nem megy végbe teljesen, és ő még a bűnös testben él, míg nincs bűn nélkül, és nem minden vonatkozásban tiszta, inkább csak elkezdett tiszta és ártatlan lenni. Ezért támadnak fel az életkor előrehaladásával természetes bűnös ösztönei: harag, tisztátlanság, gerjedelem, fösvénység, gőgösség és ehhez hasonlók: mindezekből semmi sem lenne, ha a bűnök a sacramentumban már mind megfulladtak volna, és holtak lennének. Most azonban a halál és az utolsó napon való feltámadás által leendő megfojtásuk csupán jelezve van.” M Luther Márton: A keresztség szentségéről (Gáncs Aladár és Muntag Andor fordítása) Munkámból adódóan gyakran járok könyvbemutatókra. A legfontosabb kérdések egyike, amelyre a szerzőtől választ szoktak várni az újságírók, az, hogy kiknek szánja az írását. És izgalmas az is, hogy miért, milyen szándékkal írta meg azt, amit könyvvé formált. Mert egy könyvvel nagyon sok célt lehet ám szolgálni! Szórakoztatni, mesélni, megnevettetni, elgondolkodtatni, ismeretet terjeszteni, felvilágosítani, dokumentálni, életrajzot közreadni. Aztán lehet rossz, hátsó szándékkal is írni: kampányidőszakban politikusokról botránykönyvet, vagy éppen a „sztárvilágban” szokásos módon emberek lejáratására, „leleplezésére” kiadni „hiteles vallomásokat”. A félrevezetés, a hazugság is belefér, hiszen a cél a mindenáron való meggyőzés - meg a sok eladott példány. Képzeletbeli „könyvbemutatónkon” elhangozna a kérdés: „Kinek és miért írta János apostol az evangéliumot? Mi volt a célja azzal, hogy egy válogatást közöl a názáreti Jézus csodáiról, jeleiről, és nagy terjedelemben közli beszédeit?" Nos, a szentíró válaszát Jn 20,31-ben olvashatjuk. „Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében.” (A hitvallási formát vö. például Jn 11,27.) Ekkora perspektívával, ilyen mindenkire kiterjesztett igénnyel a világ egyet► A reformáció ünnepét megelőző vasárnap - már hagyománnyá vált formában - bibliavasámap. Ezen a napon a Szentírás áll a középpontban, ugyanakkor a Biblia terjesztésének missziói feladata a is előtérbe kerül. Természetes hát, hogy az Evangélikus Elet e heti számában a Liturgikus sarok is efelé igazodik. S amikor most az új Agenda megjelenésére várva a visszaszámlálás zajlik, érdemes végiggondolni, menynyire jelenik meg a „sola scriptura” reformátori elve az Evangélikus istentisztelet - Liturgikus könyv kiadásra váró lapjain. Mindennek mértéke a Szentírás. Egyedül a Szentírás. Ezt tükrözi a keresztény liturgia mint válogatott és koncentrált ige. Válogatott, hisz igehelyeket tesz egymás mellé; egy-egy istentiszteleten a legkülönfélébb bibliai könyvekből jelennek meg többnyire rövid, olykor pedig hosz- szabb szakaszok. Koncentrált, hiszen a liturgia úgy válogatja össze a szentírási részeket, hogy egy istentiszteletben ott legyen a teljes Bibliának Isten akaratáról és szeretetéről szóló mondanivalója. len könyve sem léphet fel, csak az evangélium. (A könyvpiacon az úgymond „mindenkinek szóló könyvek” általában nagy csalódást okoznak.,.) A szent szöveg igénye nem kevesebb, mint hitet ébreszteni, hitben megtartani, a Krisztus nevében való hit általi üdvösséget hirdetni. Igaz, a legfontosabbat már az elején is közli, és itt a végén mintegy megismétli: Isten gyermekeivé azok lehetnek, „akik hisznek az 8 nevében” (1,12), és minden azért íratott meg, hogy életünk legyen az ő nevében. Nincs más út - ez az út, vagyis Út: Jézus viszont valóság! János evangéliuma, amely Jézus beszédeit a szinoptikusokhoz képest jóval bőségesebb terjedelemben hozza, tudósít a Jézus által tett messiási jelekről. Ám ahogy mondani szokták, a „teljesség igénye nélkül”: nem került, nem kerülhetett be minden egyes csodálatos jel, amelyet Jézus tett. Mégis a teljesség igényével íródott, hiszen János evangéliuma olyan bizonyságtétel a Megváltóról, amely mindent tartalmaz, amit életről és üdvösségről tudnunk kell. Hogy mi az „élet”, mi az Isten szándéka az emberrel, és kicsoda Jézus. Hitre és a hitből fakadó teljes életre vezetnek az evangélium sorai, mert Jézusról, vagyis a Krisztusról tesznek bizonyságot. Azért persze az ember elgondolkodik azon, hogy mire utalhat a 30. versben JáSokféle tradíció halmozódott fel az istentiszteletben. Ez igaz a kétezer éves egyetemes hagyományra, és igaz az abból megtisztítottan tovább élő reformátori hagyományra is. Az imádságok tematikája, az énekek gazdag kincse, a hangszerek vagy a harang használata, a keresztény jelképek (mindenekelőtt a kereszt, de ezernyi más is), a gondolatok egymásra épülésének módja, a mondatfűzés, a liturgikus köszöntések és dialógusok, a keresztény szófordulatok („terminus tech- nicusok”) valóban sok emberi hagyományt tartalmaznak. De mindezekben és mindezeken átütő módon szólal meg a Szentírás drága tartalma, Isten igéje, az életet teremtő és éltető isteni szó. A Biblia szavai szó szerint, idézett módon, utalásként és az eredeti gondolatot hordozó, de más megfogalmazású mondatként egyaránt megjelennek az istentisztelet alkotóelemeiben. Szó szerint elhangzik az olvasmány (az Evangélikus istentisztelet - Liturgikus könyvben eggyel több lekció felolvasására lesz lehetőség, hogy teljes legyen a hármas kör: ószövetségi szakasz, epistola és evangélium). Többnyire bibliai idézet a bevezető liturgiában elhangzó zsoltár; például Cantate vasárnapján: „Énekeljetek az Úrnak új éneket.” (96. zsoltár) A linos: az a sok más jel, amely nincs megírva, de a tanítványok szeme láttára történt, vajon mi lehetett? A názáreti Jézus című film talán még a rendszerváltás hajnalán szerepelt először a tévé műsorán. Ismerősöm meséli, hogy döbbenetes hatással volt rá, és azonnal „rávetette” magát az evangéliumra: tényleg így van-e? És hogy még, még többet tudjon meg arról az emberről, Jézusról, aki az Isten Fia. Mit tett, mit mondott még? Hogyan reagált különböző helyzetekben? Hogyan érzett, minek örült, mi fájt neki? És mit mond személy szerint nekem, nekünk, az őt keresőknek? A Lélek munkája, hogy az evangélium olvasásával így vagyunk: a szomjúságunk csak nő, amint találkozunk Jézus csodálatos személyiségével. Még többet és többet szeretnék, s kételkedésre hajlamos, csodaváró természetünkből adódóan, Tamásként „látni a szegek helyét”. Az igénket megelőző versekben Tamásnak adott jézusi válasz (20,24-29) éppen a jövő generációk helyzetére felel: nekünk nem adatik látás. De a hitre jutás megadatott a Szentírás bizonyságétele által: „Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek...” Nem életrajzot, hanem az életre vezető út térképrajzát tartjuk kezünkben a szentíró tollának vonásaival. Ha alázattal, figyelemmel, kitartóan tanulmáturgia a zsoltáranyagot már szabadabban kezeli, hiszen ez Isten népének ősi hagyományú, de rugalmasan használt gyülekezeti ének- és imádságkincse. Ennek ellenére szigorúan ragaszkodik a pontos fordítási lehetőségek egyikéhez, s szabadságát elsősorban a zsoltárversek összeválogatása jelenti. Szintén szentírási mondat a rövidebb istentiszteleti formákban a zsoltárt helyettesítő úgynevezett bevezető ige, és hasonlóan pontos idézetként jelenik meg a „verbum gratiae”, a kegyelmi ige a bűnbánatot lezáró feloldozással egybekötve. Pontos igeszakasz hangzik a keresztelés („Menjetek el, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket...”; Mt 28,19) és az úrvacsora szerzési igéinél („Vegyétek, egyétek, ez az én testem!”; Mt 26,26) is, valamint az áldásformulák többségénél - mint például az ároni vagy az apostoli áldás esetében. Új liturgikus könyvünkben lehetőség nyílik arra, hogy azt, amit eddig csak a lelkész mondott, ezután párbeszédes formában mondja együtt lelkipásztor és gyülekezete. Ezek mind szentírási mondatok: „Urunk, szentelj meg minket igéddel, a te igéd igazság.” fin 17,17) „Áldjátok az Urat, mert jó, mert örökké tart kegyelme (szeretete)!” (103. és 136. zsoltár) A köA VASÁRNAP IGÉJE nyozzuk, célhoz érünk: a Krisztushoz, aki az írás középpontja, lényege. Bibliavasárnapon hadd utaljak végül arra, hogy hálával tartozunk Istennek a könyvek könyvéért, amelyet - most ne digitálisan, ne az interneten, hanem - könyv formájában tekintsünk: mindig áldás kézbe venni. Belelapozni és olvasni s hagyni, hogy az olvasott szöveg megérintse a lelket, hogy a Szentlélek munkálkodjon. Adjunk hálát a könyvért, Bibliánkért, amely egész életünkön át hűséges kísérőnk! Ady Endréről tudható: mélységesen szerette „kis teljes Bibliáját”, és ragaszkodott hozzá, mindig magánál tartotta. Vékony papírra nyomott, fekete vászonkötésű kis könyvét igen jól ismerte: számtalan verséhez illesztett mottóként bibliai textust. Sokat forgatta, hűen őrizte, istenkereső harcaiban, lázadásaiban, megbéküléseiben, betegségében is társa volt a könyv. ■ Kőháti Dorottya Imádkozzunk! Úr Jézus, hálát c.idunk neked az evangéliumi kinyilatkoztatásért. Add, hogy a Szentlélek által megértsük és megtartsuk szavadat. Igéd által tégy minket Atyád engedelmes gyermekévé: törvényed és evangéliumod által a te utadon vezess minket. Szólj hozzánk naponként, Urunk, élet és üdvösség adója. Amen. szöntések és a felszólítások is nemegyszer bibliai mondatok: „Jöjjetek, íme minden kész” (Mt 22,4); vagy: „ízleljétek és lássátok, hogy jó az Úr!” (34. zsoltár) Az új rendben gazdag változatossággal megjelenő Kyriék is bibliai idézetekből vagy azok újrafogalmazásából épülnek fel: „Úr Jézus Krisztus, aki szamár hátán vonultál Jeruzsálembe, Uram, irgal- mazz! Királyok királya, akit Jeruzsálem pálmaágakkal fogadott, Krisztus, kegyelmezz! Uraknak Ura, akinek ég és föld hozsannát zengedez, Uram, irgalmazz!” Az úrvacsorái rész is tele van bibliai idézettel. A nagy hálaadó imádság betétmondatai: „Méltó és igaz, hogy mindenkor és mindenhol hálát adjunk... Jézus Krisztus által, aki előtt minden térdnek meg kell hajolnia: mennyeieké, földieké és föld alattiaké”. (Fii 2,10). Az imádságok sora ugyancsak tartalmaz bibliai mondatokat vagy indirekt szentírási gondolatokat. Példa erre az úrvacsoravétel előtti imádság: „Uram, nem vagyok méltó arra, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szót szólj, és meggyógyul az én lelkem.” (Mt 8,8) Sorolhatnánk még hosszasan. Talán ez a kis ízelítő elég - bibliavasámapra. Minden istentisztelet a Szentírás koncentrált megszólaltatása. ■ Hafenscher Károly (ifj.) Oratio oecumenica Mindenható Istenünk! Hálát adunk neked ezért a világért, melybe életünket helyezted, melyet minden örömet adó javával és áldásával, tettekre sarkalló hiányosságával és nehézségével nekünk teremtettél. Őrizd meg e világot olyannak, amilyennek alkottad; ne engedd, hogy a tudatlan ember tönkretegye. Őrködj fölötte, hogy a háború, a lélektelen pusztítás, a fizikai és lelki környezetszennyezés, az értelmetlen halál ne boríthassa fel az élet egyensúlyát. Vezess el minden embert a te- remtettség kincseivel való felelős bánásmódhoz, hogy minden cselekedetünk igaz istentiszteletté válhasson, és téged dicsőíthessen teremtett világodban. Könyörgünk ezért az országért, hazánkért, átmeneti otthonunkért, ahová bölcs rendelésed által sorsunk útja kijelöltetett, ahol a tőled kapott küldetésünk és feladataink akaratod szerint elvégzésre várnak. Könyörgünk országunk vezetőiért, hogy rendíthetetlen kötelességtudattal és mély felelősségérzettel döntsenek embertársaik sorsa felől. Adj elméjükbe bölcsességet és belátást, helyezd szívükbe a te szereteted világosságát, erősítsd lelkűkben az alázatot és a lelkiismeretességet, hogy ne a saját egyéni érdekeik, hanem a közjó elősegítése és az általuk vezetett embercsoportok szolgálata vezérelje őket döntéseik meghozatalában. Mennyei Atyánk! Hálát adunk és könyörgünk egyházunkért és gyülekezeteinkért. A Lélek erejével formáld minden igehallgató szívét figyelmessé, befogadóvá és belátóvá, hogy ne csak megértsék, de át is éljék a hit sorsformáló és életújító igazságait. Köszönjük igéd örök életre vezető lelki táplálékát. Könyörgünk a kereső emberekért, akik a hazugságok és féligazságok félhomályából a hozzád vezető út növekvő világosságába szeretnének eljutni. Vezesd őket sorsuk útján oda, hogy végül teljesülhessen szívük legmélyebb vágya, és ráleljenek a létezést beteljesítő végső igazságra, amelyet keresnek; hogy testvéri közösségre találjanak, amely igazi lelki otthonukká válik, és hogy megéljék szívükben a megtartó hitet, a múlhatatlan reményt és az életadó szeretetet. Vezesd el őket, és emeld fel lelkűket az örökre megnyugtató végső felismeréshez: sem élet, sem halál, sem jelenvalók, sem eljövendők nem választhatnak el a te örökkévaló szeretetedtől. Könyörgünk önmagunkért, igazi valónkért, mely belőled nyeri létét, hozzád tartozik, és a te végtelen békességedbe vágyik vissza. Adj látásunk mögé belső látást, hallásunk mögé belső hallást, testi érzékeinken túli lelki érzékeket, hogy a jelenségek felszíne mögött megláthassuk az örök lényeget, a szavakon túl meghallhassuk az igazi jelentést, és átélhessük a te igéd igazságának fényében a lét egyre mélyebb összefüggéseit. Teremtsd újjá, formáld ki és tápláld bennünk a Lélektől újonnan született belső embert. Engedd, hogy végül mindannyian eljussunk a végtelen dicsőségeddel, fényeddel és békéddel megszentelt örök egységbe, a te Fiadért, Jézus Krisztusért, akit azért küldtél a világba, hogy minden ember léte az örökkévalóság üdvösségében teljesedjen be. Ámen. VISSZASZAMLALAS 4. Biblia és liturgia LITURGIKUS SAROK
