Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)

2005-10-23 / 43. szám

‘Evangélikus Élet5 ÉLŐ VÍZ 2005. október 23. 9 1X0YC HETI UTRAVALO N álad van a bocsánat, ezért félnek téged. (Zsolt 130,4) Szentháromság ünnepe után a 22. héten az Útmutató reggeli igéi Istentől és embe­rektől elnyerhető megbocsátásról szól- ____ nak. Csak az képes embertársai bűnét hetvenszer hétszer, tehát korlátlanul megbocsátani* aki kegyelemből, hit által már el­nyerte bűnei teljes bocsánatát Jézus véréért. Máskülönben önmaga ellen imádkozik: .....és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek..." (Mt 6,12), és gonosz szolgának bizonyul: „Gonosz szolga, elengedtem minden tartozásodat, mivel könyö­rögtél nekem. Nem kellett volna-e neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én is megkönyö­rültem rajtad?" (Mt 18,32-33) „Hiszen mi a legkisebb bűnért sem tudunk eleget tenni. Ha tehát Isten kegyelemből a sokat megbocsátja, hogyne kellene nekünk is megbocsáta­ni felebarátunknak a keveset?" - kérdezi tőlünk is Luther. S egyben tanácsolja, hogy tartsuk meg a „főparancsolatot”: „Mindennél jobban kell Istent félnünk, szeretnünk és benne bíznunk.” (Kis káté) Pál is ezért imádkozik a börtönben:.....a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel, (...) és gazdagon teremjétek az igazság gyümölcseit jézus Krisztus által Isten dicsőségére és magasztalására." (Fii 1,9.11) A bocsánatot nyert keresztény legfon­tosabb feladata az Úristen dicsőítése a saját életében, életével. Ennek indokát a zsoltá- ros vezérigénk folytatásában így közli: „Bízzál, Izrael, az Úrban, mert az Úrnál van a kegye­lem, és gazdag ő, meg tud váltani." (Zsolt 13 0,7) Izrael népe mégis bánat nélkül folytatja ős­atyja bűneit, ezért perel velük az Úr: „Térj hát meg Istenedhez... ” (Hós 12,7) Jeruzsálem né­pe nem féli a Seregek Urát, idegen bálványokat imádnak: „. ..más isteneknek tömjéneznek benne... " (Jer 19,4), ezért a cserépkorsó összetörése jövendő sorsukat jelzi előre. Két bű­nös nem ítélkezhet egymás bűnei fölött; szálka és gerenda nagyságú bűneikkel egy­aránt Isten bűnbocsátó kegyelmére szorulnak, ezért „ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!" (Mt 7,1) E héten Isten újszövetségi, langyos, „félszívű" gyülekezeteinek is ezt üzeni: „Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg!" Mit jelent ez? A szívünk ajta­ján zörgető Jézus befogadását s az ő győzelméből való részesedést! „Akinek van füle, hallja meg..." (Jel 3,19.22) Bűnbánat és istenfélelem nélkül ma sincs bűnbocsánat, erre figyelmeztet Júdás sorsa; mindenkor „jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja...” (Mt 26,24)! Isten ma is két lehetőséget biztosít a bűnös embernek: „Ha vétkeitek skarlát­pirosak is, hófehérekké válhattok, (...) Ha készségesen hallgattok rám (...) De ha vonakodva elpár­toltok tőlem, fegyver pusztít el titeket.” (Ézs 1,18-20). „Luther ezt a helyet az Újszövetség fe­lől a bűnbocsánat feltétel nélküli ajánlataként értette." (L. új fordítású Biblia magyará­zó jegyzetekkel, 775. o.) Elfogadtuk-e már ezt az ajánlatot? „Bármily sok is a mi bű­nünk, / Még több az Úr kegyelme; /(...) Ő a mi szabadítónk.” (EÉ 402,5) ■ Garai András Keresztény alternatívák - alternatív kereszténység „Új világban élünk, új hatások alatt állunk (...) A változás állandó, s a kérdés nem az, el­lenálljunk-e az elkerülhetetlen változásoknak, inkább az: e változásokat az emberek szokása­inak, törvényeinek és hagyományainak tiszte­letben tartásával vigyük-e végbe.” Benjamin Disraeli Nincsenek már gombafejű beatrajon- gók. Eltűnt a hetvenes évek napjainkban talán enyhén romantikusnak tűnő hip­pikorszaka is. A múlté lett a punkok és a diszkók világa egyaránt, de a pár éve még mindig népszerűnek számító rock is veszített vonzerejéből. A babos kendő és a bőrdzseki viselése ugyanúgy hagyo­mányőrzésnek minősül már, mint a Be- atrice-számok hallgatása... Ma már nem a fiatalok azok, akik kü­lönböző „underground” viselkedési for­mákkal lázadnak a korszellem ellen - épp ellenkezőleg. Ok azok, akik lázadás helyett a leghamarabb és a legnagyobb arányban kaptak rá az új világrend, a multikulturalizmus ízére. A multikultú­rában felnövő fiatalnak természetes, hogy ugyanolyan ruhában, ugyanolyan gyors- étteremben ugyanolyan „junk foodot” (magyarra fordítva az angol szlenget: „szemétkaját”) fogyaszt, mint kortársai Londonban, Párizsban, New Yorkban vagy éppen Pozsonyban. Tisztelet a ki­vételnek: azoknak, akik számára to­vábbra sem divatos az amerikai életér­zés, a Kóla, puska, sült krumpli világa, a SZOSZORO Zsoltárhangra komponált bosszúvágy? ► „Kollégám gyakran megpróbálja nevetségessé tenni hitemet azzal, hogy az irodában bosszúzsoltáro­kat idéz. Szerinte ezek az idézetek bizonyítják, hogy a Biblia nem le­het Isten szava. Őszintén szólva én magam is kételkedem abban, hogy ilyen bosszúvágyó gondolatok Is­tentől származnának. Jézustól ép­pen azt tanultam, hogy bocsássák meg még az ellenségeimnek is.” EYELET LELKI SEGELY Szókéné Bakay Beatrix Kedves Ervin! „Önmagatokat tegyétek pró­bára, hogy igazán hisztek-e?! Önmagatokat vizsgáljátok meg! Vagy nem ismeritek fel ma­gatokon, hogy Jézus Krisztus bennetek van?” (2Kor 13,5) Fogadja tőlem ezt az igét sze­retettel, mert kapaszkodót nyújt a világ­gal való, soha nem szűnő harchoz. Soha ne csodálkozzon azon, hogy a hitét ne­vetségessé próbálják tenni! Ne tántorod- jon el meggyőződésétől akkor sem, ha kinevetik, vagy ha maradinak és fanati­kusnak nevezik azért, mert igyekszik megmaradni a keskeny úton. A Krisztust követő ember csodálatos megtapasztalása az, hogy Ura benne él, és Szentlelke által tanítja. A Szentírás pe­dig páratlan, lenyűgöző mű, amelyet Is­ten Szentlelke által inspiráltán írtak a szentírók. Valóban az élet szava, mert felfedi az ember számára az örök élethez vezető egyetlen utat. Óriási hatalom, élet­formáló erő lüktet benne, mert a testté lett Ige, Jézus Krisztus van benne jelen. Szent, mert Istené - és persze a legdrá­gább kincsünk is, mert sorai között az élő Úr nyilatkoztatja ki magát. A Biblia őszinteségében is egyedülál­ló. Kendőzetlenül tudósít Isten emberei­nek a bukásairól is. Nyíltan beszél arról, hogy mi lakik az ember szívében. - Lát­hatjuk, hogy a Szentírás a legkülönbö­zőbb emberek legkülönfélébb lelkületet tükröző megnyilvánulásait valósághűen adja vissza. Számomra ez is hamisítat- lanságát bizonyítja. Természetesen ha olyan emberekről van szó az igében, akik gonoszul éltek és cselekedtek, az nem jelenti azt, hogy Is­ten azonosulna velük. Sőt éppen azért írattak meg a „negatív előjelű” élettörté­netek is, hogy beláthassuk, hová vezet azoknak az embereknek az útja, akik függetlenedni próbálnak Isten parancsa­itól. Hogy sikerrel járhassuk ki Isten is­koláját, szembesülnünk kell a jóval és a rosszal. így tanuljuk meg, hogy kicsoda Isten és az ember, továbbá megismerjük, hogy micsoda erők vonzásában élünk tér és idő közé feszítve. Amikor Mózes első könyvében elolvas­suk a kígyó, azaz a sátán médiuma és az első asszony, Éva közötti dialógust, ak­kor pontosan tudjuk, hogy az, amit az ősellenség mond, hazugság. A Szent­írásban a valóságnak megfelelően van megörökítve kettejük párbeszéde, de mi tudjuk, hogy Isten szava nem egyezik meg a sátánéval. Igénk azért őrizte meg ezt a beszélgetést, mert Isten rajta ke­resztül megmutatja számunkra a go­nosz egyik döntő jellemvonását: a sátán hazug. Ráadásul legyőzött ellenfél, csak éppen annyira fondorlatosak a módsze­rei, hogy becsapja az emberek fiait. Na­gyon fontos, hogy erről tudjunk. Ha nem így volna, nem vehetnénk fel vele sikeresen a harcot. Úgy gondolom, hogy a bosszúzsoltá­rokkal való gunyoros példálózás is a ha­zugság atyjának egy trükkje, hogy hitel- telenné-tegye a szeretet Istenének szavát. Különösen három zsoltárt szoktak citál­ni azok, akik a Szentírás isteni ihletettsé- gének hitelességét kétségbe vonják: az 58., a 109. és a 137. zsoltárt. A Zsoltárok könyve csodálatos imádsá­gokat tartalmaz, amelyek a legkülönbö­zőbb élethelyzetekben születtek. Még a „világirodalom gyöngyszemei” megne­vezést is kiérdemelték. Nincs kétségem afelől, hogy Isten Szemléikétől ihletet­tek, már csak azért sem, mert számtalan próféciát tartalmaznak. Nagyon szere­tem a zsoltárokat, mert megvigasztal­nak és felüdítenek. Bevallom, hogy szá­momra a „bosszúzsoltárok” sem rém­zsoltárok. Ismerve az emberi lélek árny­oldalait, nem tartom túlzónak őket. Az imádság Isten és ember párbeszé­de. Döntő, hogy az Úr előtt ne alakos- kodjunk, ne viseljünk álarcokat. Ki az közülünk, aki igazságtalanul szorongat­tatok helyzetében ne kiáltott volna már bosszúért Istenhez? Legyen áldott az Úr neve, ha miután elpanaszoltuk előtte sé­relmeinket, és kiöntöttük neki a szívün­ket. megtapasztalhatjuk azt, hogy lelki­gondozásába vesz bennünket,, és meg­győz minket a jóról! Mert Jézustól való­ban azt tanultuk, hogy szeressük még az ellenségeinket is. De nyugodtan valljuk csak be, hogy ezt megvalósítani ember- feletti feladat, és csakis Isten Szentlelke tehet képessé rá bennünket. Mennyi igazságtalanság elkerülhető lenne, ha - bosszúállás helyett - Isten előtt tárnánk fel keserűségünket, ugyan­akkor ellenfeleinkkel olyan nemes és nagylelkű módon bánnánk, mint Dávid (az ő nevéhez fűződik a 58. és a 109. zsol­tár). A zsidók nagy királyáról pedig tud­juk, hogy nem csupán megbocsátott az őt ok nélkül üldöző Saulnak, hanem an­nak halála után még a fiáról is gondos­kodott. (Vö. iSám 26,5-9; 24,5 és 2Sám 9,1-11.) A 137. zsoltár 8. versének meg­döbbentő kijelentése pedig egy betelt prófécia. Mivel a babiloniak igazságtala­nul bántak a választott néppel, rettene­tes ítélet sújtotta őket. A sziklákhoz vá­gott csecsemők halálsikolya jelezte ször­nyű pusztulását. De biztos vagyok ab­ban, hogy egyetlen jóérzésű bibliaforga­tó ember sem olvassa ezt úgy, mint egy helyénvaló imakérést. Ezért biztosak le­hetünk benne, hogy Bibliánkban nincs zsoltárhangra komponált bosszúvágy. Szívemből kívánom Önnek és min­den kedves olvasómnak, hogy szeresse és tanulmányozza többet Isten igéjét, mert az valóban az élet beszéde. Félteni pedig nem kell, mert legyőzi minden kritikusát. ■ Szókéné Bakay Beatrix Leveleiket „Lelki segély” jeligével várjuk szer­kesztőségünk címére. Kérjük, jelezzék, hozzájá­rulnak-e ahhoz, hogy a levelükre adott válasz lapunkban is megjelenjen. Ifiúságirovat-gazda: Balog Eszter mindenhonnan áradó, tévedésből sza­badságnak nevezett kultúra- és érték­rend-keveredés. Korunk embere kitermelte magának azt a fajta jelent, mely nem a múlt örök­ségéből táplálkozik, hanem uniformizá­lással törekszik a közösség kifejezésére. Európát már nem a keresztény érték­rend vagy a történelmi múlt köti össze, hanem a gyorsétterem-hálózatok, diva­tos ruhamárkák s nem utolsósorban a bevásárlóközpontok Belfasttól Bukares­tig szinte teljesen azonos árukínálata. Ezen lehet tétlenül szomorkodni, vagy saját tehetetlenségünket felismerve szer­vilisen örömöt színlelni. Ám úgy is lehet cselekedni, ahogy azok a fiatalok tesz­nek, akik már megcsömörlöttek az uni­formizált, a marihuánától és másfajta drogoktól elbutított agyú, nihilista felfo­gású kortársaiktól. Vannak fiatalok, akik mernek a kor­szellemtől és kortársaiktól egyaránt füg­getlenül alternatívák lenni. Az alternatív fiatalok mernek nemet mondani a mul­tikultúra mesterséges viselkedési szoká­saira; veszik a bátorságot, hogy szembe­menjenek kortársaik többségének világ­nézetével. Le a kalappal előttük! Az alternatív fiatalok helyzete sok szempontból rokonítható a keresz­tény egyházak helyzetével. Ahogy ki­sebbségbe kerültek a drogokra, a mér­téktelen alkoholfogyasztásra és a nihi­lizmusra egyaránt nemet mondó fiata­lok, ugyanúgy drámaian csökkent a keresztény értékek alapján gondolko­dó és cselekvő emberek száma Ma­gyarországon (lásd: Evangélikus Elet, 2005/39. szám). Többen áhítattal gondolnak vissza azokra a történelmi időkre, mikor a keresztény gondolkodásmód az embe­rek hétköznapjaiban is megmutatko­zott, de fájó szívvel be kell ismernünk: ma a keresztény értékrend jóval kisebb hatással van a közgondolkodásra a multikulturális világban, mint némely korábbi időszakban. Mindezek ellené­re azonban nem szabad elfelejteni, hogy az egyház nem önmagáért van - szerepe nem is saját hatalmának vagy befolyásának erősítése. Jézus Krisztus tanítványainak minden időben ugyan­az a feladatuk, függetlenül a korszel­lemtől: tanúságtétel a Megváltó és az evangélium mellett. A jelenlegi helyzet egészen más hoz­záállást követel meg, mint korábban! Fel kell ismernünk, hogy a globalizálódó vi­lágban más kihívásokkal kell az egyház­nak szembenéznie, hiszen a történelmi felekezeteknek, sőt magának a vallásos­ságnak is egész más a társadalmi megíté­lése. A multikulturális társadalomban nem épp az lenne az egyház feladata, hogy megmutassa, tud másmilyen lenni, mint a világ? Vizsgáljuk meg, mit tesznek az alter­natív fiatalok, akik a maguk közegében ugyanúgy a perifériára kerültek, mint az egyház és tagjai: megpróbálnak mások lenni, mássá válni, mint amit a kortársak elvárnának tőlük. (Fontos megjegyez­nünk, hogy az ilyen értelemben vett „másság” - ellentétben a neoliberális ál­lásponttal - nem rokonítható a devian­ciával. Az alternatív viselkedési forma olyan, a többségtől eltérő hozzáállást je­löl, mely úgy határozza meg önmagát a korstílussal szemben, hogy ezzel senki érzékenységét nem sérti.) Négy olyan fontos terület van, ahol e sorok írójának véleménye szerint a ma­gyarországi történelmi felekezeteknek - közöttük természetesen a magyar evan- gélikusságnak is - alternatívát szükséges nyújtania a modern világgal szemben. Az első - és talán legfontosabb - ilyen terület a nemzettudat kifejezése. A glo- balizált világban egyre kisebb az értéke a szélsőségektől mentes, őszinte hazasze­retetnek. A magyarországi protestantiz­mus számos történelmi korban a ma­gyar nemzet megmaradásának záloga volt. Ne utasítsuk el kapásból azt a lehe­tőséget, hogy a 21. században - a török idők mintájára - újra a protestantizmu­son (vagy esetleg egy mélyebb katoli­kus-protestáns összefogáson) alapuló nemzeti öntudat lehet az alternatívája a gyökértelen, globalizált fogyasztói szem­léletnek. A második ilyen terület az újonnan felmerülő társadalmi kérdések megvála­szolása. A közelmúltban is sok társadal­mi vita bontakozott ki; elég, ha a kettős állampolgárság ügyére gondolunk. Az egyház tagjai esetenként tartózkodnak a társadalmi-közéleti vitákban való véle­ménynyilvánítástól, mert hazánk politi­kai pártjai a legtöbb esetben egymással szemben foglalnak állást ezekben a kér­désekben. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy az egyház a Szentírás szavait köz­életi vitákban is képviselje, függetlenül attól, hogy az adott helyzetben melyik politikai párt álláspontja áll a legköze­lebb a Bibliában megfogalmazottakhoz. A Magyarországi Evangélikus Egyház példát mutatott: a kettős állampolgárság kapcsán mert politikai pártoktól függet­lenül az „igen” pártjára állni. A jelen nagy vitáiban (például az egyneműek házassá­gával vagy az abortusztabletta forgalom­ba hozatalával kapcsolatban) is szükség lesz, illetve volt az egyház vezetőinek megfontolt, az Úr igéjén alapuló kinyilat­koztatásaira! A harmadik lehetőség: az oktatás. Az érettségibotrány kapcsán is megmutat­kozott, hogy a teljesítménycentrikus ok­tatási szemlélet mennyi veszélyt rejt ma­gában. E sorok írójának véleménye az, hogy nem a magas tanulmányi elváráso­kat megfogalmazó, úgynevezett „porosz módszerrel” oktató általános iskoláknak és gimnáziumoknak van jövőjük. Újra előtérbe kell, hogy kerüljön az oktatás - tehát a lexikális tudásanyag továbbadása - mellett a nevelés is. Mindezt azért, hogy ne csak tanult, de emberileg is megfelelő útmutatást kapó diákok felvé­telizhessenek az egyetemekre, főisko­lákra - ahol aztán szakirányú ismeretei­ket úgyis bővíthetik. A társadalom ré­széről talán jogos igény, hogy az egyhá­zi, keresztény oktatási intézményekben gyökeresen más hozzáállással találkoz­zanak, mint a „világi”, önkormányzati iskolákban - az oktató-nevelő munka stílusában és céljaiban is... A negyedik terület a zene. A muzsika az evangélium terjesztésének az egyik leghatásosabb eszköze. A sok esetben szegényesnek mondható - mindazonál­tal roppant népszerű - szekuláris könnyűzenével szemben is lehet alter­natívát nyújtani. Arról hosszasan lehetne vitatkozni, hogy a világi zenétől csak tartalmilag vagy formailag is különbözzön-e az egy­házi zene. Amíg azonban sem az egyhá­zi könnyű-, sem a komolyzene hívei nem kívánnak kizárólagosságot, addig e vitának nincs helye. A lényeg, hogy a szekuláris mondanivalók -helyett - me­lyek sablonosságáról bárki megbizo­nyosodhat, ha bekapcsolja a rádiót - a krisztusi mondanivalót énekeljük, akár reformáció korabeli korállal, akár igé­nyes modern könnyűzenével. Periférián lenni - újszerű feladat az egyház számára. Luther Márton megfo­galmazása szerint az egyház a Jézus Krisztusban hívők közössége. Az egy­ház egyetlen tagjának sem szabad tét­lenül várnia, hogy az evangélium „ma­gától” terjedjen a változó világban. Mindannyiunk közös felelőssége az al­ternatív utak keresése, amelyeken járva teljesíthetjük az egyház feladatát - mert az egyház feje, Jézus Krisztus ezt várja tőlünk. ■ Chladek Tibor FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! m HAGY/

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom