Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-10-23 / 43. szám
6 2005- október 23. PANORÁMA "Evangélikus Életit wmmmmigmimMiBmm. mmmm Új közösségi ház - gyarapodó falu ► A nemescsói artikuláris műemlék templom állapota az utóbbi évtizedekben súlyosan megromlott, ezért 1999-ben már halaszthatatlanná vált a renoválása. Megújítása idején több segédlelkész is szolgált a gyülekezetben, akik hamarosan továbbálltak. 2002 nyarán Kalincsák Balázs és felesége, Varga Katalin idekerülésével csillant meg a remény, hogy nemcsak a templomrenoválás fejeződhet be, hanem újra parókus lelkészei is lehetnek az Alpokalján fekvő Nemescsó-Meszlen-Acsád-Kőszegdoroszlói Társult Egyházközségnek. 2003-ban befejezték a templom felújítását, de a fiatal lelkész házaspár újabb kihívással találta magát szembe. A parókia melletti, egykor államosított tanítólakás időközben visszakerült a gyülekezet tulajdonába, de lakhatatlan volt. A gyülekezet ezt kántorlakás céljára szerette volna felújítani, ám időközben újabb lehetőségek nyíltak meg előttük: sikeresen pályáztak az európai uniós SAPARD-támogatásra, így nekikezdhettek egy tizennégymillió forintos beruházásnak. A munkát tavaly kezdték el. Először kicserélték a tetőt, majd az épületben gyülekezeti termet, irodát, irattárat, garzonlakást, az e-Magyarország-pontnak helyet adó számítógéptermet, valamint egyház- és falutörténeti múzeumot alakítottak ki. Az így létrejött közösségi ház nemcsak a gyülekezetét szolgálja, hanem az egész falu gyarapodott általa. A járda helyi összefogással épült meg: az anyagot az önkormányzat vásárolta, és a gyülekezet tagjai rakták le társadalmi munkában. Az addigi munkálatok eredményén felbuzdulva a gyülekezeti teremmel és az irattárral kibővült parókiát is praktikusabbá tették, átépítették: ezt az egyházkerület egymillió forinttal támogatta, társadalmi munkával pedig a társgyülekezetek is a helyiek segítségére siettek. Az elvégzett munkákért adtak hálát Nemescsóban október 16-án, vasárnap délután, amikor Vető István, a Vasi Egyházmegye esperese felszentelte a komplexumot. Az ünnepi istentiszteleten /tízes János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke hirdetett igét Mt 11,25-30 alapján, jézus ezekben az igeversekben hálát ad Istennek azért, mert a bölcsek és írástudók elől elrejti titkát. „Mártír gondolat lenne ez Jézus részéről?” - tette fel a kérdést prédikációjában az egyházkerület vezetője. Hiszen amikor ezt kéri, sok kudarc és visszautasítás éri. Nem, Jézus megköszöni, hogy Isten Isten marad, aki nem emberi logika szerint gondolkodik. Köszönettel és hálaadással ünnepelnek most Jézus jelen lévő tanítványai is, hiszen mindaz, ami Nemescsóban épült, azt szolgálja, hogy az evangélium itt is még erőteljesebben szólaljon meg - fejtette ki a püspök. ■ Menyes Gyula Megújuló lelki kövek Az újjáépített rádi templom felszentelése ► A rádi evangélikus templom rendkívül leromlott állapotáról 1995 óta készültek a szakértői felmérések. A teljes lebontástól a felújítás lehető- | ségéig több, egymásnak ellentmondó szakvélemény is született. Miközben szakemberek, statikusok, geológusok keresték a megoldást, a rádiak a sok bizonytalanság ellenére elhatározták, hogy belevágnak a templomfelújítás eleinte kilátástalannak tűnő feladatába. Elszántságukat és kitartásukat teljes siker koronázta: D. Szebik Imre püspök október 16-án hálaadó ünnepi istentisztelet keretében szentelhette fel az újjáépített rádi templomot. A szentelés szolgálatában Detre János esperes és ifj. Detre János, a gyülekezet lelkésze segédkezett. A rádi leánygyülekezet templomfelújításának esete példaadó és precedensértékű egyházunkban. Amikor az egyházközség vezetői - a váci anyagyülekezettel együtt - elkezdték keresni a tatarozás költségeihez szükséges anyagi forrásokat, még maguk sem gondolták, hogy nem azon a megszokott módon jutnak majd hozzá a kívánt összegekhez, ahogyan általában az anyagi támogatásra szoruló gyülekezeteink. Az egyházközség kárpótlási igényt nyújtott be az egykori iskolájára és tanítói lakására. 2003-ban tizenkilencmillió forinthoz jutottak, amelynek nagy jelentősége volt az indulásnál. Ahogy az lenni szokott, egyházunk gazdasági bizottságához nyújtották be kérelmüket, amelyben segítséget kértek a templom felújításához.' 2004 márciusában azt a választ kapták, hogy kérvényüket anyagi forrás hiányában nem tudják támogatni, de amennyiben a EU SAPARD vidékfejlesztési pályázatán elindulnak, és támogatást nyernek, a szükséges önrészt - a beruházás huszonöt százalékát - az országos egyház pénztára biztosítja. A gyülekezet vállalta a pályázat összeállításának költségeit. A budapesti Hydea Kft.-t bízták meg, melynek segítségével a több száz oldalas pályázati anyag rekordidő alatt készült el: 2004. április 8- án benyújtották a teljes dokumentációt. Augusztus végén kapták a jó hírt, hogy pályázatukkal bruttó hatvannégymillió forintot nyertek, és ezzel történelmet írtak: a rádi az első evangélikus gyülekezet, amely európai uniós pályázati támogatással jutott hozzá a renováláshoz szükséges anyagi forráshoz. Az egyházi költségvetés éves tervezése szempontjából ennek óriási jelentősége van, mert minél több egyházközséget bátorít fel a rádi leánygyülekezet sikere, annál több újulás, a szívek újjászületése is megtörténjen. Isten háza akkor teljesíti be feladatát, ha a templomfalak kövei között épül és megújul a lelki templom is, melyet a Krisztus-követő hívek élő kövei alkotnak. A hálaadó istentisztelet ünnepi dísz- közgyűléssé alakult át, amelyen ifj. Detre János részletesen ismertette a felújítás történetét és legfontosabb adatait. A köszöntésre felkért vendégek között felszólalt az újjáépítés kivitelezését koordináló Baksa és Társa Kft. ügyvezetője, a korábban több egyházi referenciamunkát irányító Baksa Attila is, aki - amellett, hogy büszkén mutathatta a kifogástalapénzt csoportosíthat át az egyre nehezebb helyzetben lévő országos egyház az egyéb fontos területek támogatására. 2004. október 26-tól 2005. szeptember 30-ig négy szakaszban zajlottak az újjáépítő munkálatok. Az utolsó fázisban már a gyülekezet tagjai is bekacsolódtak anyagi áldozattal és kétkezi önkéntes munkával egyaránt. A rádiak közel négymillió forintot tettek a pályázati pénz mellé. D. Szebik Imre iKir 9,1-3 alapján tartott igehirdetésében kiemelte, hogy Isten hajlékának fáradságos munkával történő felújítása nagy örömre ad okot, de ennél is fontosabb, hogy e helyeken az igazi megnul végzett munka eredményét - hitéről is bizonyságot tett a gyülekezet előtt. D. Szebik Imre köszöntő szavaival arra kérte a rádiakat, akik tanúságot tettek rátermettségükről, Isten iránti hűségükről, egyházuk iránti szeretetükről, áldozatkészségükről és töretlen hitükről, hogy szeressék újjáépült templomukat, és éljék át újra és újra, amit Isten ígért Salamonnak, amikor a jeruzsálemi templomot szentelték fel: „Megszentelem ezt a templomot, (...) hogy ott legyen az én nevem mindörökké. Ott lesz a szemem és a szívem is mindenkor." (iKir 9,3) a Petri Gábor Geert Mák: Európában Utazás a 20. század utolsó évében A könyv hét hónap alatt tíz kiadást ért meg Amszterdamban 2004-ben. Az 1224 oldalas kötet egyévi utazás történetét dolgozza fel. A szerző, Geert Mák holland író és újságíró azt a megbízatást kapta kiadójától, hogy januártól decemberig utazza be Európát, és tudósítson mindenről, amit tapasztal. Egyfajta „ellenőrző körút” volt ez; a kiadót az érdekelte, hogy az információs dömping idején milyen is valójában a 20. század végi Európa. A könyv témáját adó utazás történelminek is felfogható, hiszen az egész 20. század európai történetét is bemutatja - alulnézetből. A könyvet valószínűleg hamarosan lefordítják hollandból a főbb világnyelvekre. Bevallom, néha félek az újságíróktól és tudósításaiktól, mert - felületes ismereteik ellenére is - szakértelmet kell mutatniuk, hiszen jön a lapzárta határideje, és a cikknek mindenképpen el kell készülnie. Ezért fontos adatok és nevek, események és háttérinformációk néha elsikkadnak, vagy tévesnek bizonyulnak. E könyv írójának ismeretlenül is hálás vagyok azért, mert olyan tudósítást sikerült produkálnia, amilyet csak egy bátor, fáradhatatlan, kíváncsi és főképpen hiteles újságíró tud írni. Kár, hogy ez a nagyszerű könyv nálunk egyelőre még kevés olvasóra találhat, hiszen jelenleg csak holland nyelven érhető el. Tudósításai számunkra is érdekesek, sőt meglepőek lehetnek; Európa idős és fiatal polgárainak egyaránt rendkívül tanulságos olvasmányok. Kiderül belőlük, hogy mennyire nem könnyű közös, egyesült Európáról beszélni, mert a szerző a mindennapok valóságában rendkívül különböző kulturális háttérből jövő emberekkel találkozott, akik számára nagy kérdés,. hogy miként tudnak és akarnak igazán beilleszkedni egy, a kisemberek számára ismeretlen közös Európába. Egy idős olvasó, mint e sorok írója is, már nem tud útra kelni, hogy ke- resztül-kasul bolyongja be ismertnek vélt, valójában csaknem teljesen ismeretlen kontinensünket. Ebben segíthet Geert Mák, a holland „száguldó riporter” terjedelmes és gazdag tartalmú, sok-sok újdonságot bemutató könyvével. Csupán felsorolom a városokat, amelyekben járt, és amelyekről „zsánerképet” adott: Párizs, London, Berlin, Bécs, Kassel, Versailles, Stockholm, Helsinki, Szentpétervár, Riga, Bielefeld, München, Barcelona, Guernica, Verdun, Dünkirchen, Auschwitz, Varsó, Sztálingrád, Odessza, Isztambul, Róma, Montecasi- no, Vichy, Drezda, Prága, Brüsszel, Budapest, Lourdes, Dublin, Gdansk, Csernobil, Bukarest, Növi Sad, Vilnius, Kijev, Screbrenica, Szarajevó... Mák útja valamennyi helyszínéről jellemző képeket, mondatokat, beszélgetéseket közöl. Nemcsak a nagyvárosokat, hanem a környező hegyeket, völgyeket, a természet világát is bejárta. Megismert királyságokat, köztársaságokat. Gyalogolt, utazott hajón, vonaton, lóháton, repülőn. Talált ismerősökre, és találkozott ismeretlenekkel, egyszerű emberekkel és városi vezetőkkel. Járt nagygyűléseken és privát otthonokban. Rövid látogatásokat éppen úgy tett, mint ahogy néhány helyen akarva-akaratlanul hosz- szasan tartózkodott. Többször eltévedt idegen városok labirintusában, miközben egymaga bolyongott, máskor viszont idegenvezető által kalauzolt turistacsoport tagjaként ismert meg egy-egy helységet. Nem volt térkép a kezében, rábízta magát világjáró tapasztalatára, érzéseire. Az évek folyamán olyan úti élményekre tett szert, hogy szinte mindenütt otthon érezte magát, így az olvasó számára is képes olyan érzetet kelteni, mintha mindenütt otthon lehetnénk Európában. Magyarok, svábok, cigányok, nagy nemzetek és kis etnikai szórványban élők között járta be Európát. Útja közben mindvégig fegyelmezte, hogy hetenként beszámolókat kellett küldenie újságjának, az NRC Handersbladnak. Hazánkról is írt; ki tudja, miért, Pécs környékét és Dél-Magyarországot járta be. Lakott vagonban, cigányok között. Róluk azt írja, Európa nagy „szégyene", hogy e sok talentummal rendelkező nemzetiség tagjai szinte mindenhol másodrangú állampolgárok. Egy cigány származású, Puszta József nevű magyar emberrel is kapcsolatba kerül. 1999-től Újvidéken jár, ahol megkeseredett emberek között találja magát. Számunkra sokatmondó történelmi helyek és nevek bukkannak elő útja során, s eközben olyan sajátos élményekre tesz szert, amelyekről Nyugat-Európa semmit sem tud. így ír: „A vad Kelet-Európábán vagyok, a balkáni háború után.” A párizsi világkiállításról indulva a virágzó Bé- csen át Szarajevó romjaiig érkezik, de nem is a városok, hanem az emberek érdeklik igazán, akiknek a személyiségében és viselkedésében óriási különbségek tapasztalhatók, s akik egyszer félelmetesek, máskor barátságosak. Szokatlan és furcsa helyzetekbe kerül Londonban és Volvográdban, Madridban és a Berlin környéki bunkerekben. Ukrajnában meglátogatja Csernobil elhagyatott telepeit, és közben ottani újságírók és politikusok, magas rangú hivatalnokok, parasztemberek és hajléktalanok beszélgetőpartnere lesz. Németországban egy olyan kisfiúval találkozik, akinek már van véleménye Európáról és az előző nemzedékről. Beszél idős emberekkel, akikre érdemes odafigyelni, mert olyan dolgokat éltek át, amelyekről a mai fiatal nemzedék egyáltalán nem tud - igaz, sokukat nem is érdekli, hogy mi történt például a második világháború alatt és közvetlenül utána. A tudósító útja arra irányuló kísérlet volt, hogy az író és az olvasó megértse, mit is jelent a mai Európa az olyan egyszerű embereknek, akiknek a neve rendszerint soha sem kerül be a médiába, de akik általában mégis többet tudnak, mint azok, akik gyakran nyilatkoznak. Hogy az elmúlt évszázad mi mindent eredményezett Európa történetében, azt Mák egyévi utazás és tapasztalat- szerzés után sokkal mélyebben megértette. A mai kényelemben élő holland útja során megismeri sokak kultúráját, félelmeit, gondolkodását és általános életfilozófiáját is: „Majd csak lesz valahogy...” Leírja mindazt, amit a valódi Európa részének tart, hiszen útja során olyan embereket ismert meg, akiknek sorsa elválaszthatatlanul összefonódik az öreg kontinensével. A könyvben magyar nevekre is bukkanunk, ismert és ismeretlen emberekére egyaránt. Feltűnő, hogy az írót különösen érdekli a cigányok sorsa Magyar- országon. De beszél autómárkákról és fejlett technikai eszközökről is; ezzel kapcsolatban nyilván mást várt. Magyar költőket is idéz, és megfigyeli a francia festőknek a magyarországi művészekre gyakorolt hatását. Megfordul magyar táncdalénekesek között, és osztrák muzsikusokkal tölt együtt néhány órát egy vendéglőben. Találkozik bécsi neonácikkal és zsidókkal. Az Osztrák-Magyar Monarchia nyomait fedezi fel a Balkánon és Prágában. A Balkán és a Baltikum iránt különösen is érdeklődik. Szibériát és Luxemburgot ellentétes párhuzamba állítja egymással. És a megemlített nevek: Chagall és Sztálin, XII. Piusz és Raszpu- tyin, Rajk László és Rákosi Mátyás, Horthy Miklós és Trockij, Hirosima és Auschwitz... Mindenről és mindenkiről van véleménye. Budapestről, 1956-ról és az akkori Nyugat országairól is, amelyek cserbenhagyták Magyarországot kezdeti lelkesedésük ellenére. Fantasztikus ismeretanyag, egyéni vélemény, de nem egyszerűen egy nyugati álláspont fogalmazódik meg Mák könyvében. Hosszú sorokat áldoz az 1989. augusztus 19-i esemény, a páneurópai piknik leírására Sopron szomszédságában; a tízéves évforduló alkalmából keresi fel a helyet. Beszélget egy Magyarországon élő asszonnyal, aki soproni „poncichter”, de nem telepítették ki. O így fogalmazta meg véleményét: „A kapitalizmus sokkal kegyetlenebb, mint valaha is gondoltuk - mi azt álmodtuk, hogy ezentúl most már minden jól lesz; nem így lett.” Hálás vagyok azért, hogy kezembe került ez a könyv. Várom, hogy más is észrevegye, és valaki lefordítsa. ■ Id. Hafenscher Károly
