Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-10-23 / 43. szám
‘Evangélikus Életit EVANGÉLIKUS ÉLET 2005. október 23. 3 A budavári Tamás-mise Hol lakik az Isten? Folytatás az 1. oldalról Az őszies díszbe - sárguló levelek, pirosba hajló szőlőindák fonatába - öltöztetett mécsesek melegét árasztó barátságos templombelső kényelmesnek bizonyult ama kétszáz „kereső” számára, aki eljött a Szabad vagy! témában meghirdetett alkalomra. A Finnországban és Németországban jól ismert isten- tiszteleti forma kifejezetten azokhoz szól, akik hitükben, Istennel való kapcsolatukban megtorpantak, meginogtak, vagy még el sem indultak az Istenhez vezető úton. A nemcsak kellékeiben, hanem összetételében is színes gyülekezetben jelen voltak a kerekes székesek éppúgy, mint a Szőlőtő Alapítványnak az alkohol rabságából szabadulni vágyó tagjai. De jöttek azok közül is, akiket a szolgálattevők hónapok óta szórólapokkal, beszélgetések során hívogattak a Tamás-misére. Az istentisztelet nyitányaként a fanfárzenére bevonuló szolgálattevők a kezükben hozták be az oltár berendezési tárgyait: a keresztet, a Bibliát, a gyertyát, a kelyhet és a paténát. A laikusok és a lelkészek egyenértékűségét volt hivatott demonstrálni, hogy a Luther-kabátosok zárták a Tamás-mise lógóját ábrázoló fekete pólókban vonulók népes sorát. Liturgusként Joób Máté kelenföldi igazgató lelkész - nagyszámú laikus szolgálatával - az evangélikus istentisztelet minden elemét megjelenítette. Az ízléses könnyűzene lendületessé tette az alkalmat, a Taizé-énekek pedig nagymértékben hozzájárultak a kétórás együttlét ünnepélyességéhez. A Tamásmise három fő része ez alkalommal is az igei rész, az imádságjárás és az úrvacsora megünneplése volt. „Szabad vagy arra, hogy Jézushoz menj, s nem kell, hogy megkötözzenek a világ bilincsei! Ha hozzá térsz, ha keresed a vele való közösséget, ha megbánod bűneidet, akkor szabad vagy! A kételkedő, de nem hitetlen Tamásnak, a Tamás-mise névadójának végül nem volt szükséges megérinteni a feltámadott Jézus sebeinek helyét, mert őt látva, Jézus közelében többé nem kellett küzdenie kételkedésével" - fejtette ki az est igehirdetője, ár. Fabiny Tamás, az Evangélikus Hittudományi Egyetem tanszékvezető professzora. Az interaktív, félórás imádságjárás lehetőséget adott a résztvevőknek arra, hogy az oltár előtt álló három lelkésztől áldást kérjenek az Istennel való kapcsolat megerősödéséhez, melyet az olajjal történő megkenés (a homlokra való keresztrajzolás) jelképe erősített. Két helyszínen személyes kérések imádságba foglalását kérhették az oda érkezők, a templom hátsó részében pe- dig gyertyagyújtásra is lehetősége volt annak, aki hálaadással szeretett volna megemlékezni valamely személyes élményéről. A padban ülők imádságot írhattak, és a kézbe adott meditációs anyagot forgatva csendesedhettek el. Az imádságjárás félórája valóban lelki élménnyé vált. Jézus testének és vérének vétele negyven-ötven fős csoportban történt az oltár körül; az úrvacsorát négy lelkész és négy laikus osztotta. Az est házigazdája, Kosztra Gáborvégül a következő Tamás-misére hívogatott, melyet 2006. február 5-én a kelenföldi evangélikus templomban rendeznek meg. Bejelentette, hogy attól az időponttól kezdve minden második hónap első vasárnapján lesz Tamás-mise a fővárosban. ■ HHO Az első lelkésziktatás Piliscsabán ► A lutheri reformáció már a tó. században elérte Pest-Budát, de evangélikus eleink a főváros budai oldalán először a 19. század utolsó évtizedében gyűlhettek össze saját, azóta is vasárnapról vasárnapra megtelő templomukban a budai Várban. Egy évszázad leforgása alatt tizenegy gyülekezet született, melynek legifjabb tagja a közelmúltban megalakult Piliscsabai Evangélikus Egyházközség. A közösség első lelkészét, Kézdy Pétert október 15-én Bence Imre, a Budai Egyházmegye esperese iktatta be. A Béthel Missziói Központ fatemplomában tartott istentiszteleten D. Szebik Imre, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke prédikált, aki az új lelkészt iKrón 28,20 alapján így biztatta: „Légy bátor és erős, kezdj hozzá és cselekedj! A lelkész feladata, hogy megjelenítse a szentet, megmutatva Jézust azoknak, akik kíváncsiak rá. A hit nem magán-, hanem közösségi, de legfeljebb személyes ügy. Ezért jó lelkigondozó légy, hogy épüljön ez a most még alig százfős gyülekezet! Ezt kívánom neked lelkésszé szentelésem igéjével, amelyet azért választottam, mert itt, Piliscsabán a szolgálatoddal valami egészen új kezdődik” - zárta gondolatait az egyházkerület vezetője. Kézdy Péter Mt 6,33 alapján tartott prédikációjában a piliscsabai gyülekezethez fordulva a következőket kérte: ne a feladát elvégzésének sikerétől tegyék függővé a bennük lévő lelkesedést, hanem attól a buzgalomtól, amelyet Isten országának az építése iránt éreznek. Mert az örömöt nem a siker adja, hanem egy távoli cél... A természetet szerető, nyugodt lelkialkatú és a tanításban, az ifjúsági és gyermekmunkában jártas frissen beiktatott lelkész érettségi után az Ybl Miklós Műszaki Főiskolán szerzett diplomát, majd egy évig idegenvezetést tanult. Ezt követően került az Evangélikus Teológiai Akadémiára. Már tanulmányi évei alatt megkezdte hitoktatói munkáját a Sylvester János Protestáns Gimnáziumban, ahol jelenleg is ökumenikus hittanórákat tart. Miután öt évet szolgált segédlelkészként az idén százesztendős fasori gyülekezetben, pályázat útján választotta meg az egyházjogilag most született gyülekezet. Az új lelkész Tumay Béla diakónus lelkész magvető munkáját folytatja a Béthel Missziói Központban, illetve a fogyatékossággal élőknek otthont és munkát adó Siló Önálló Élet Központban. Szolgálata ezenkívül az Evangélikus Egyetemi Lelkészségnek a Pázmány Péter Katolikus Egyetem területén ökumenikus összefogásban való megszervezésével egészül ki. Az istentiszteleten jelen lévők a Resi- narius énekegyüttes szolgálata által is gazdagodhattak. Az iktatóünnepség végén a felszólalók népes sorában Benczúr László, az Északi Egyházkerület felügyelője megköszönte a piliscsabai evangélikusoknak, hogy volt bátorságuk elhatározni a gyülekezet önállósodását annak érdekében, hogy egy életképes, erős közösség alakulhasson meg. ■ Horváth-Hegyi Olivér ► Mostanában többször eszembe jutott egy kedves, nevettető eset. Évekkel ezelőtt konfirmációra készültünk. A tanulnivaló egyik mondata így állt a gyerekek jegyzetében: „Isten nem kőből épült templomokban lakik. A te szíved is temploma lehet!” Az egyik lelkes ifjú jól bevágta a mondatot, de a feleletén mégis többen nevetni kezdtek. Ugyanis így mondta: „Isten nem kőből épült.” Majd egy kis szünet után: „Templomokban lakik...” Azért elevenedett fel bennem ez a kis epizód, mert az elmúlt időszakban az evangélikus sajtóban több alkalommal is találkoztam az „istenháza” kifejezéssel. Új istenháza épült itt, amott pedig szépen megtelt a felújított istenháza... S megvallom őszintén, zavar ez a kifejezés. Zavar, mert mindig találkozhatunk azzal az erős tendenciával, amely a templom négy fala közé akarja rekeszte- ni Istent. Nemcsak ideológiák, politikai erők részéről, hanem a konzumálásba belemélyedő s a szabadságát féltő ember részéről is. Pedig érezhetjük, hogy ez a kifejezés - istenháza - erősítheti azt a képzetet, hogy Isten templomokban lakik, be lehet oda zárni. Miről van itt szó? Lehet, hogy csak modorosságról. Ez is elég baj! Ne adjon teret a sajtónk ennek a modorosságnak! Lehet, hogy csak arról, hogy az írók unalmasnak tartják a sokat használt „templom” szót, s ezzel az ügyetlen kifejezéssel helyettesítik. Lehet, hogy ószövetségi hatásra fogalmazunk így. De láthatjuk, hogy a jeruzsálemi templomnak más volt a szerepe, jelentősége, mint a keresztény templomoknak. De tükrözhet ez a fogalmazásmód egyfajta gondolkodást is. Egy olyan gondolkodásmódot, amelyben a gyülekezet és az egyház életében fontosabb a templom a hitnél, az épület a bizalom által épülő közösségnél. Az elmúlt időszakban egyházunk nagy áldozatokat hozott a templomok felújításáért, új templomok építéséért. Ez örvendetes. De amikor „istenházáról” olvasok, akkor nekem úgy tűnik, mintha az egyházunkban ez lenne a legfontosabb. Mintha az épület fontosabb lenne az élet megújulásánál, a kő a szívnél, a falak az embereknél, mert mi Istennek építünk házat. Azt hiszem, hogy erőtlenségünk éppen abból fakad, hogy az Istennel való közösségünk s az Isten dolgaival való foglalkozásunk a templomra korlátozódik. Bezárt templomajtók pedig jelei lehetnek annak az ősi szabadságvágynak, hogy Isten ne szóljon bele az életünkbe. Félreértés ne essék: fontos számomra a templom! Örülök, ha nemcsak igehirdetőként léphetek be, hanem igehallgatóként is beülhetek a padokba. Tudom, hogy az élet igéjét itt hallhatja a gyülekezet. Tudom azt is, hogy az úrvacsora ünneplése milyen erőforrása lehet mindenkinek Az is jó, ha a gyülekezetek öröméről, megújult vagy új templomuk feletti örvendezéséről tudósít az újságunk. De azt nagyon fontosnak érzem, hogy még a látszatát is igyekezzünk elkerülni annak, hogy Istennek van szüksége ezekre az épületekre. Neki a szívre van szüksége, igénye. Ott akar szállást venni! ■ Bence Imre A Magyarországi Evangélikus Egyház állásfoglalása a szerv- és szövetadományozás etikai megítéléséről Az élet és vele a test a teremtő Isten ajándéka, amely felől nem rendelkezhet az ember önkényesen, de felelősséggel tartozik érte. A szolidaritás kultúrájának erősítése jegyében a MEE a szerv- és szövetadományozást a felebarát iránt viselt felelősség és szeretet kifejeződésének tartja, amennyiben legalább a következő feltételek érvényesülnek:- az élő donorból a szerv- vagy szövetkivétel átültetés céljából és a recipiens gyógyításának érdekében történik, és nem áll rendelkezésre halott személy megfelelő szerve vagy szövete, valamint nem áll rendelkezésre hasonlóan hatásos gyógymód;- a kivétel a donor tájékozott beleegyezését követő döntés után történik;- az eltávolított szerv vagy szövet nem képezi haszonszerzés forrását;- biztosított az igazságos elosztás átlátható rendszere. Halott donor esetén a MEE elfogadja a feltételezett beleegyezésen alapuló törvényi szabályozást, és erkölcsileg támogatja a szervadományozási igazolvány használatának elterjedését. Élő adományozás esetén a MEE - lehetőségeihez mérten - feladatának tekinti az érintettek (recipiens, donor, orvos) lelki és erkölcsi támogatását, valamint a társadalmi szolidaritás erősítését a kiszolgáltatott helyzetben lévő beteg ember iránt. Gáncs Péter püspök Szebik Imre elnök-püspök Ittzés János püspök Alkotmánybírósághoz fordulhatnak az egyházak Megdöbbenéssel értesültünk arról, hogy miközben zajlik a zárszámadási törvény parlamenti vitája, az oktatási kiegészítő támogatásra vonatkozó, a törvény által előírt, egyházakkal történő egyeztetés elmaradt. A Magyarországi Református Egyház és a Magyarországi Evangélikus Egyház érthetetlennek és elfogadhatatlannak tartja, hogy a törvény által garantált kiegészítő támogatás a törvényben meghatározott egyeztetések nélkül, egyoldalú változtatási javaslattal került a parlament elé. A kiegészítő támogatásnak és a kiegészítő támogatás számítási alapjának a csökkentése veszélyezteti egyházaink közoktatási feladatainak az ellátását, ellentmond az esélyegyenlőség követelményének, amely az egyházak által átvállalt állami feladatok finanszírozásának törvény által biztosított alapelve. A Magyarországi Református Egyház és a Magyarországi Evangélikus Egyház a közoktatási intézmények fenntartásával és működtetésével közcélú tevékenységet lát el. Az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló 1997. évi CXXIV. törvény 6. §-ának a 3. bekezdése szerint „a számítási alap nem csökkenthető”, az 5. bekezdés szerint pedig: „A kiegészítő támogatásra vonatkozó önkormányzati tervezett és tényleges adatok ismeretében az eltérés az érintett egyházzal történő egyeztetésnek megfelelően az éves költségvetés végrehajtásáról szóló törvényben előírtak szerint kerül rendezésre.” Keserűen tapasztaljuk, hogy a kormány a zárszámadásáról szóló törvényjavaslat előkészítése során az idézett törvény 6. §-a 3. és 5. bekezdésének a tartalmát nem kívánta figyelembe venni, s így törvénysértő módon vitte a javaslatot a parlament elé. Ha az Országgyűlés érdemi egyeztetés, valamint az idézett törvényhelyek megtartása nélkül fogadja el a Magyar Köztársaság 2004. évi zárszámadását, a Magyarországi Református Egyház és a Magyarországi Evangélikus Egyház kénytelen az Alkotmánybírósághoz fordulni jogorvoslatért. Dr. Bölcskei Gusztáv püspök, Magyarországi Református Egyház D. Szebik Imre püspök, Magyarországi Evangélikus Egyház
