Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)

2005-10-16 / 42. szám

‘Evangélikus Életi? KULTÚRKÖRÖK 2005. október 16. 5 Csaó, Darwin! Viszlát, jó ízlés! „Az emberből kivett oldalbordát asszonnyá formálta az Úristen, és odatette az emberhez" (iMóz 2,22) - történt a kezdetek kezde­tén. Aztán az ember nemcsak istenké- pűségétől vált meg, hanem gyakran a Teremtőtől kapott nemétől is. A közel­múltban tévénézők milliói előtt csaptak össze a műnők a kreált nőkkel. A tv2 Csaó, Darwin! című műsora szó­rakoztató vetélkedő. Pikantériáját az ad­ja, hogy élesen szemben álló embercso­portok tagjai mérkőznek egymással. A korábbi adásokban a duci nők a vékony hölgyekkel, a fradisták az újpesti szur­kolókkal, a jogász lányok pedig a bölcsé­szekkel csatáztak. A külföldről vásárolt műsorral és elnevezésével azt bizonyít­ják, hogy az őskor óta mennyiféle me­derbe terelte az embereket az evolúció. A műsor szerkesztői vidám, igen gyak­ran megalázó helyzetekbe hozzák a játé­kosokat. Visszatérő műsorszám a vetkő- zés, amikor a csapat képviselői tenyér­nyi fehérneműben azt bizonyítják, hogy kívánatosabbak, mint ellenfeleik. Teljesen véletlenül kapcsoltam októ­ber 8-án az ellentétek show-jának leg­újabb részére. Éppen valami értékes után kutattam a távirányítóval, amikor a porondmester, Bochkor Gábor bemutatta a két csapatot. Ezúttal a „dögös csajok” mérkőztek a „tökös csajokkal”. Egy pil­lanatig nem értettem a szójátékot, de hogy a magamfajta értékkereső néző is átlássa a helyzetet, Bochkor rögtön ma­gyarázatot is fűzött hozzá. Jobbján a túl­nyomórészt több adag szilikonnal dúsí­tott, plasztikai sebészek műtőasztalán kreált szupernők ültek, akik szinte kivé­tel nélkül szerepeltek már fedetlen keb­lekkel valamely divatos férfimagazin­ban. Velük szemben azok foglaltak he­lyet, akik évtizedekkel ezelőtt egyessel kezdődő személyi számot kaptak, ma viszont műszempillákkal és -mellekkel, nejlonharisnyában és tűsarkúban lép­nek rendszeresen színpadra, sőt többsé­gük az utcára is. Az egyes feladatokra ki­sorsolt vendégek büszkén mondják el magukról, hogy előadóművészek, és klubokban, bárokban szórakoztatják éj­szakánként a nagyérdeműt. Jönnek is gyorsan a feladatok: ba­nánadogatás és az ellenfél csapatának a becsmérlése. A zsűriben helyet foglaló, a korábban a világ legerősebb embereként megismert Fekete László egyre kellemetle- nebbül érzi magát a székében, mintha az események láttán közel járna a tűréskü­szöbéhez. Pedig még nincs vége! Időn­ként hosszabb-rövidebb szemérmetlen szóváltás zajlik le a műsorvezető és a já­ték résztvevői között, melyből a kulcs­szavakat kisípolják, hiszen a képernyőn nem tizennyolcas, csak tizenkettes szám van a sárga karikába írva. Szombat este lévén feltételezhető is, hogy kisiskolások ezrei nézik - nagykorú felügyelete mel­lett vagy anélkül - ezeket a képsorokat. A stúdióban már énekli is az egyik „tra­fó” (időközben megtudjuk, hogy így ne­vezik magukat nemet váltott embertár­saink) az Üss meg, baby, még egyszer! című számot, amit Fekete Laci csak így érté­kel: „Ahogy rajta végignézek, őt már el­sőre is eltalálták...” Természetesen nem marad el a vetkőzés és a fehérnemű-be­mutató sem. A műsor végén Bochkor Gábor kü­lön megköszöni a tökös hölgyek köz­reműködését. Mint mondta: „Magyar- országon óriási dolog, hogy itt voltak ma este.” Belegondolni is rossz, hogy pár év múlva talán állami kulturális ala­pok is pénzelni fogják a hasonló pro­dukciókat az esélyegyenlőség jelszavá­ra hivatkozva. Az eredmény elszomorító. Nem azért, mert a tökös csajok diadalmaskodtak a dögös nők felett. Hanem azért, mert az íz­léstelenség ismét győzött a józan ész fe­lett. Leginkább pedig az zavar így utólag, hogy bár háttérként és sorozatos felhábo­rodások közepette néztem a műsort, de magam sem kapcsoltam ki a televíziót. ■ László Jenő Csaba Harry Potter „megtérése” Harry Potter örökre lemond a mágiáról - legalábbis egy orosz amatőr színtársu­lat előadásában, amelyben az ifjú varázs- tanonc végül megjavul, és pravoszláv hitre tér. A húsvéti csoda, avagy Harry Potter bűnbánata című színdarabot az ufai va­sárnapi iskola oktatója, bizonyos Marija Larionova írta, művét pedig a helyi Preob- rázsenyije (Átváltozás) elnevezésű ama­tőr csoport vitte színre - olvasható a NEWSru.com orosz hírportálon. A darab szerint Harry Potter húsvét előtt levelet kap Roxfortból, amelyben értesítik a Boszorkány- és Varázslókép­ző Szakiskolában a jó és gonosz erők között lezajlott újabb ütközetről. A csa­tában végül a gonosz győzedelmeske­dik, elpusztítva a jó erők majd minden képviselőjét. Albus Dumbledore, a varázslóiskola igazgatója a gonosszal vívott ütközet közben szerzett sebekbe halt bele, ám élete utolsó óráiban megbánta, hogy mágiával foglalkozott, és legjobb ta­nítványának, vagyis Harry Potternek meghagyta, hogy keresse „azt, aki a mindenséget megteremtette". Harry Potter - ahogyan egy szófogadó tanít­ványhoz illik - igyekszik teljesíteni Dumbledore professzor utolsó óhaját, és hozzáfog a „mindenség megterem­tőjének" megkereséséhez. Bolyongásai során végül találkozik egy pravoszláv pappal, aki elmagyarázza az eltévelye­dett varázstanoncnak, hogy „aki a min­denséget megteremtette”, nem más, mint Isten. A szenteltvíz és imádságok segítségé­vel Harry Potter végül jó útra tér. A kis varázstanoncnak ebben az is segít, hogy a tudomására jut: haláluk előtt a szülei megtagadták a mágiát, s Harry életét is a hit óvta meg. A darab végén Harry Pot­ter megkeresztelkedik, és örökre le­mond a mágiáról. A színdarabot eddig hétszer játszot­ták telt ház előtt, és a sikerre való tekin­tettel a szerző már a folytatást tervezi, amelyben a „megjavult” Harry Potter történetét viszik színre. M MTI A MAGYAR ÖRÖKSÉG DÍJJAL KITÜNTETETT Evangélium Színház DUNA PALOTA Budapest V., Zrínyi u. 5. 2005. október 30-án, vasárnap 20 órakor ünnepi ősbemutató Nyíró József: A próféta Színmű két részben szereplők: A próféta, Keresztelő János O. Szabó István Jászai-díjas Heródes Antipas Körtvélyessy Zsolt Jászai-díjas Heródiás Iván Ildikó Salomé Juhász Mónika Moises ben Mochem Bitskey Tibor Kossuth-díjas, érdemes művész Sirach Lénárt László Sadoch 1 Gyurin Zsolt Hümas 1 heródiánusok Mucsi Sándor Obed J Farkas Tamás Kereskedő Bor Viktor Achas, a kém és besúgó Rékai Nándor Kapitány Szabó Péter Rabszolganő Milka Julianna Őr Medgyessy Pál Történik a palesztinai Macherus-erődben, Heródes Antipas palotájában Jézus nyilvános fellépésének kezdetén Zenei szerkesztő: Pacher Gréti Díszlet- és jelmeztervező: Hums Anna Mária Rendező: Udvaros Béla TOVÁBBI előadások: November 5. - 15 óra November 6., 13., 20., 27., december 4. - 16 óra November 19., december 3. - 19 óra Jegyárusítás mindennap az 1/250-5338 telefonon és hétfő, szerda, péntek délután 14-18 óra között a Duna Palota portáján (tel.: 1/235-5500). Helyárak: 1600,1200,1000 forint. Hálát adunk az egek Urának, és ünnepelünk... Fennállásunk 15. évfordulója alkalmával különös örömmel jelentjük annak a magyar írónak a dráma-ősbemutatóját, akinek színműve régóta nem szólalt meg magyar színpadon. Nyíró József Székelyzsomboron született 1889-ben, Csík megyei családban. Székely erdők, hegyek susogó meséit szívta be a lelke. Székelyudvarhelyi diák, majd gyulafe­hérvári teológus volt, és Bécsben, a Pazmaneumban végzett. 1919-ben pappá szentel­ték, 1915-től a Kolozs megyei Kidé községben volt plébános; 1919-ben találkozott nagy szerelmével, kilépett az egyházi rendből, és megházasodott. Egy ideig saját malmában volt molnár, majd újságíróként, íróként dolgozott. 1941-ben Erdély országgyűlési kép­viselője. Eközben sorra jelentek meg országos népszerűséget hozó, halinakötésű regé­nyei: Isten igájában, A sibói bölény, Kopjafák, Madéfalvi veszedelem. A Jézusfaragó ember című novelláskötetéből készült az egyik legnagyobb sikerű film, az Emberek a havason, Uz Bencéje pedig tízezreknek ajándékozza a szépséget és a mosolyt úgy, ahogy csak szé­kely ember tudja ajándékozni. A székely nép sorsa, múltja, elhagyatottsága először az ő műveiben mutatkozik meg. A havasok fái, kövei közt alakjai balladás titokzatosság­ban élnek. - A nagy világégésben, 1945-ben vándorbotot fogott. A hontalanság keserű kenyerét ette, de lelke nem tört meg. 1953-ban Madridban halt meg. A most bemutatandó, A próféta című gyönyörű színművét 1949-ben Waldkirchen- ben írta Keresztelő János drámai helytállásáról. Élete egyik legszebb művének tartot­ta, nekünk, magyaroknak hagyta örökségül - ahogyan írta „hogy gyönyörködtes­sen és hitet erősítsen egy árva ország népének, kit csak erős hite fog felemelni ismét”. Udvaros Béla Q < O m a •0 O Zsúfolásig megtelt a rákospalotai gyülekezet nagytemploma múlt vasárnap: a jelenlévők Tolcsvay László Magyar miséjét hallgathatták meg. Az ünnepi koncert annak a jubileumi programsorozatnak volt a záróeseménye, amelyet a rákospa­lotai evangélikusok kistemplomuk 150 éves évfordulója alkalmából szerveztek az idén. A nagy sikerű zenei esten Sasvári Sándor (fent), Tolcsvay László (lent) és Sáfár Mónika szólóénekesek mellett a Rotunda énekegyüttes szerepelt Tóth né Mózer Annamária karvezetésével. Vasárnapi sajnálat Száznyolcvanhárom éve már, hogy iro­dalomkönyvünkből ránk kacsintó költő­óriásunk életfogytiglan balsors sújtotta területté nyilvánította szűkebb hazánkat. Örök hivatkozási alap, mentség, identi­tás. Menthetetlenül a Szomszédok országa vagyunk, ahol nap mint nap több millió pszeudo Lenke néni kel fel, és választja a panaszkodást életformának. Miközben a magunk borzasztó bajait gyűjtjük köldökünkre, és bámuljuk őket, látókörünk ritkán terjed a szom­szédokon, illetve azok zöldebb füvén túl. És ha már nekünk rossz, dögöljön meg a szomszéd tehene is meg minden­kié. Szeretjük a bulvárhíradókat, ame­lyekben látjuk, hogy mindenkinek még rosszabb, mint nekünk. Persze sovány a vigasz, és már a klasszikus graffiti sem igaz, mely szerint egy atombomba el­ronthatja az egész napunkat. No, azért az igazán profi riportok titanicos zenei aláfestéssel el tudják érni a vasárnapi saj­nálatot: azaz a vacsorát megakasztó „jaj szegények, de hisz ez borzasztó"-t. Utá­na azért mondjuk tovább a magunkét, nehogy kihűljön saját kékestetőnyi problémahalmazunk. Közhely, hogy a világ egy faluvá zsugo­rodott. Egy faluvá, ahol - még ha nem is vagyunk hajlandóak tudomásul venni - hazánk a gazdasági elithez tartozik. Fent vázolt természetünkből fakadóan szíve­sebben nézzük irigykedve a tőlünk nap­nyugatra fekvő cifrább házakat; a faluvégi kurta kocsmán túlra, a harmadik utcáig már ritkán merészkednek gondolataink. Vasárnapi sajnálat, vasárnapi segítség. Az idén az átlagnál több lehetőséget ad a figyelmünket és gondolatainkat te­relő médiapásztor. Viszonylag sok szó esik Afrikáról: Live 8, G8, és most egy újabb lehetőség, a Hotel Ruanda. Egy film, amelyet látni kell. Egy film, amely többet mond el a világról, mint bármely arra szakosodott alkotás, mert nem tanulsá­got akar elmondani, csak a valóságot. Egy film, amely miközben a tíz évvel ez­előtti ruandai mészárlást meséli el, töb­bet mond el rólunk, mint azt előtte el földrész számos országában ma is folyik a vér, ma is százezrek halnak meg feles­legesen. Vasárnapi sajnálat, a tehetetlenség dü­he, krokodilkönnyek. A felelősség kol­lektív, a felelősség nem a miénk, a felelős­ség senkié. Nem akarok se másra, se fel mutogatni. Aki teheti, tegyen valamit, aki nem, az pedig tegyen meg mindent azért, hogy aki teheti, az tegyen. Itt csak arra kérek mindenkit, hogy nézze meg a filmet, és ha tud még, mondjon el egy imát - most az egyszer nem önmagáért. Mielőtt pedig újabb panaszra nyitná a száját, számoljon el háromig, és gondol­jon arra, hogy amíg ezt megtette, valaki a világfalu végén meghalt, mert nem volt mit ennie, vagy nem kapta meg a megfe­lelő védőoltásokat, vagy csak mert rossz­kor vagy rossz helyre született... ■ Gáncs Kristóf Jelenetfotó a Hotel Ruanda című fűmből tudtuk képzelni. Vajon merjük-e a szo­kásos egy percnél százhuszonegyszer hosszabb ideig tudomásul venni, hogy nem csak mi vagyunk a világon? Me- rünk-e belegondolni, hogy a világfalu végén milliók halnak meg a fehér ember legnagyobb dicsőségére? Vajon merjük- e problémáinkat ebben az összefüggés­ben újraértékelni, és merünk-e nonstop hálát adni azért, hogy nem épp „tuszi csótánynak” születtünk a kilencvenes évek Ruandájában? Nem mintha törté­nelemről lenne csupán szó, hisz a fekete

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom