Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-10-09 / 41. szám
2005- október 9. FÓKUSZ ‘Evangélikus Élet3 900 kilométert átívelő barátság ► Mintegy kilencszáz kilométernyi távolságból, a történelmi Magyar- ország keleti határánál, a Keleti- Kárpátok lábánál fekvő Csemátfa- luból érkeztek vendégek az egykori Nagy-Magyarország nyugati végén levő Mosonmagyaróvárra az elmúlt héten. A Lajta-parti város erdélyi testvérgyülekezetének több mint húsz tagja majdnem egy héten keresztül vendégeskedett a városban. A mosonmagyaróvári egyházközség elnökségének régi terve volt, hogy testvérgyülekezeti kapcsolatot alakítson ki egy erdélyi gyülekezettel. Ez végül két esztendővel ezelőtt sikerült, mégpedig a Barcaságban élő - közelebbről a hétfalui - csángók egyik gyülekezetével, a cser- nátfaluival. 2002 májusában Csernátfa- luban, majd egy hónappal később Mosonmagyaróváron írták alá a két gyülekezet lelkészei és felügyelői a testvéregyházközségi kapcsolatot hivatalos szintre emelő dokumentumot. A pannonhalmi apátság könyvtárában Az ünnepélyes aktus után adott volt a feladat: a nagy távolság dacára tartalommal kell megtölteni az újonnan formálódó együttműködést. Első lépésként Útmutatókat és Evangélikus naptárakat küldtek Mosonmagyaróvárról Csemátfaluba, majd a Lajta-parti gyülekezet alapítványa több példányban előfizette az erdélyi testvéreknek hetilapunkat, az Evangélikus Eletet. Az idén nyáron azután nyolc csemátfalui fiatal tudott mosonmagyaróvári segítséggel részt venni az anyaországi országos evangélikus ifjúsági táborok valamelyikén. A két gyülekezet 'tagjai azonban ez idáig még nem tudtak személyesen találkozni. Ezt volt hivatott lehetővé tenni a mostani látogatás: több mint húsz vállalkozó kedvű csemátfalui szállt buszra, hogy húszórás utazás után néhány kellemes napot együtt töltsön a mosonmagyaróváriakkal. A gyülekezet tagjai nagy örömmel várták az Erdélyből érkezőket, amit az is bizonyít, hogy kétszer ennyi utazót is el lehetett volna szállásolni, oly sok család ajánlotta fel, hogy erre a hétre megosztja otthonát a vendégekkel. Az itt-tartózkodás napjai alatt nemcsak személyes kapcsolatok és barátságok kialakítására volt lehetőség, hanem kirándulásra is. Vendégek és vendéglátók közösen keresték fel a pannonhalmi apátságot; az apátság pincészetében még borkóstolásra is mód nyílt. További úti cél volt a nagycenki Széchenyi-kripta, a fer- tődi kastély és Sopron. A Kárpátok zord, de fenséges hegyvidékéről érkezők számára kuriózumnak bizonyultak a Fertő-Hansági Nemzeti Park látnivalói, a madárles és a szikes puszta. Vasárnap, a hazaindulás előtti utolsó estén pedig a két gyülekezet tagjai együtt, jó hangulatban költötték el a búcsúvacsorán fölszolgált szarvaspörköltet. Török László csemátfalui lelkész elutazásuk előtt a következőképpen összegezte benyomásait.- Bár a költő szerint hosszú az út lélektől lélekig, mi, délkelet-erdélyi magyar evangélikusok a sok száz kilométeres távolság megtétele után épp az ellenkezőjéről győződtünk meg. A szeszélyes időjárás ellenére is jól megszervezett, sok-sok élményt kínáló kirándulásokon vehettünk részt. Ám a legnagyobb nyereség mégis a közösség megélése volt. A közös kirándulás, borkóstolás, a testvéri beszélgetések, majd a vasárnapi istentiszteleten a közös úrvacsorázás nyomán erősödött bennünk az az érzés, hogy az utóbbi időszakban szerzett fájdalmas tapasztalataink ellenére mégsem vagyunk egyedül. Tartozunk valahova, szeretnek és számon tartanak minket. Köszönet érte Istennek és a mosonmagyaróváriaknak. ■ Kiss Miklós KÁLVIN KIADÓ MAGYAR B1BLIATÁRSULAT LUTHER KIADÓ Szeretettel várjuk Olvasóinkat közös könyvsátrunkban, az V. GYŐRI KÖNYVSZALON helyszínén október 14-16. között, ahol saját kiadványaink áraiból 20% engedményt biztosítunk! A MAGYAR BIBLIATÁRSULAT LEGÚJABB KIADVÁNYAI HANGZÓ ÚJSZÖVETSÉG Biblia CD MP 3 formátumban - Az új protestáns fordítású Biblia szövegével Arra törekszünk, hogy honfitársainkhoz a ma beszélt nyelvünkön vigyük közelebb, s ez által tegyük számukra érthetővé a bibliai szövegeket. Ezért szólaltak meg korábban hangkazettán, s jelenik meg most az Újszövetség CD-n, MP 3 formátumban. Reméljük, így még több, főként fiatal ember érdeklődését sikerül felkelteni a Szentírás ma is aktuális, személyes és családi, társadalmi életünkre nézve mértékadó üzenete iránt. CD MP 3 formátumban; 3000 Ft Laura Blanco - Silvia Carbonell ERÉNYEK ÉS ÉRTÉKEK Vidám játékok, foglalkozások és elgondolkodtató kérdések 52 hétre Öröm, barátság, megbocsátás, szeretet, bátorság, közösségvállalás, tisztesség, egyenesség, hála - mind-mind szükséges a boldog és elégedett ember, a nyitott, barátságos és kiegyensúlyozott személyiség, a határozott gondolkodás és tiszta lelkiismeret kialakításához. Most érdekes játékokkal segíthetünk megérteni gyermekeinknek, hogy mitől lehet teljes az életünk. 225x267 mm; 128 oldal; kartonkötés; 2800 Ft Október 15-én a Győri Könyvszalon keretében, délelőtt 11 órától A BIBLIA ÚJ KÖNTÖSBEN címmel, Pécsük Ottó főtitkár mutatja be a Magyar Bibliatársulat legújabb kiadványait. Közreműködik: Hűvösvölgyi Ildikó színművész Helyszín: 9021 Győr, Bisinger sétány, Könyvsátor KÁLVIN KIADÓ MAGYAR BIBLIATÁRSULAT LUTHER KIADÓ Keresztapaprogram Déván ► A Budapest-Deák Téri Evangélikus Gimnáziumban hagyomány, hogy a végzős osztályokat egyhetes erdélyi tanulmányi kirándulásra visszük. Az idén azzal bővült a szokásos program, hogy szeptember 16-án ellátogattunk Dévára, a Böjté Csaba ferences atya által létrehozott árvaházba. A diákönkormányzat már tavaly felvette a kapcsolatot az intézménnyel, és gyűjtést rendezett az árvák számára. Most sem érkeztünk üres kézzel. Az évszázados kolostorban már javában folyt a tanítás, amikor megérkeztünk. Ötven gyerek nem tud csendben, észrevétlenül betoppanni, így hamarosan előkerült az atya is, a belső udvarba terelte a társaságot, és mesélni kezdett.- Fiatal lelkészként gyakran jártam állami árvaházakban, ahol száz-százötven gyerek élt kopaszra nyírva; nem lehetett tudni, melyik a fiú, s melyik a kislány. Próbáltam velük beszélgetni románul, mire egy nevelő azt mondta, hogy inkább magyarul szóljak hozzájuk. Kiderült, hogy többen magyar falvakból kerültek be, de Rengeteg pozitív tapasztalatunk van. Az ember nevelhető, mert Isten selejtet nem teremtett, senki nincs, akiből kispórolt volna valamit. Azt látjuk, hogy azok a gyerekek, akik ilyen súlyos létbizonytalanságban éltek, nagyon tudják értékelni, ha valaki átöleli és szereti őket. jó érzés látni, hogy a Kolozsvárra kerülő egyetemistáink továbbra is összetartanak, együtt laknak.- A hatalmas munkában ma már száz- százhúsz segítőtársunk van. Jönnek Magyarországról, Szlovákiából, de a legtöbben erdélyiek. Nyaranta egyetemisták is segítenek, ki egy hétig, ki néhány hónapig. De lehet jönni egy életre is. Járjuk a vidéket, a szegényebb falvakat, bemegyünk egy-egy házba, beszélgetünk a helyiekkel arról, hogy milyen gondok vannak. Felírjuk, hol mire van szükség. Itt egy tolószékre, ott egy pár cipőre, hogy a gyerek iskolába tudjon járni. Előfordult, hogy egy bácsinak egy lóra való összeget teremtettünk elő. Később a munkatársak visszamennek, megnézik a nehéz helyzetben lévő gyerekeket. Ha ennyi elég, akkor iskolaszereket, ruhát adunk, ha nagyobb a baj, akkor napközi otthont csinálunk a faluban. A felsorolt tíz házunk mellett tizenöt napközink is akadnának olyan magánszemélyek, csoportok, osztályok, amelyek vállalnák, hogy fedezik egy-egy gyerek neveltetésének a költségeit. Mindössze napi egy eu- róról van szó. Szerencsére rengeteg adományt kapunk, de ezek esetlegesek, és szeretnénk hosszabb távra tervezni, hogy felelősségteljesen, nyugodt lélekkel vállalhassuk újabb gyerekek nevelését. * * * Közben kicsöngettek, és néhány gyerekarc jelent meg a résnyire nyitott ajtóban. Az atya hív minket, hogy nézzük meg az osztálytermeket, ismerkedjünk a kicsikkel. Az épületben alsó tagozat működik. A barátságos termekből éppoly harsány üvöltéssel szabadulnak ki a gyerkőcök, mint bármely más iskolában. Amikor meglátják az atyát, fürtökben csimpaszkodnak rá; neki mindenkihez van egy kedves szava, és az ölelésből is jut valamennyiüknek. „Mindnek tudja a nevét?” - kérdezzük hitetlenkedve. Elnéző mosoly a válasz. Nemcsak a nevüket, de a történetüket, betegségeiket, örömeiket is. „No, eredjetek, ismerkedjetek a vendégekkel!” - fordul most hozzájuk. Mire körülnézek, egy csapat hatnyolc éves kölyök lóg a langaléta pesti Böjté Csaba „gyermekei" egy csoportjával mivel nem tudtak románul, senkivel nem beszéltek. A nyelvi képzésükkel nem foglalkoztak. Azt gondoltam, nem igazságos, hogy nincs apjuk, anyjuk, és még beszélgetni sem tudnak senkivel. Fájt a szívem azt látva, hogy ezek a gyerekek elveszítik nemzeti, vallási identitásukat. 1993 nyarán kikértem néhányat közülük, és elvittem őket táborozni. A végén azt kérdezték: miért nem csinálunk egyéves tábort? Először butaságnak gondoltam, de aztán rájöttem, nem lehetetlen. Akkoriban foglaltuk vissza ezt a kolostort, és ’93 szeptemberétől beindítottuk az „egyéves tábort”.- Az 1970-es árvíz óta az épület lakatlan volt; ennyi maradt meg a korábbi öthektáros ferences iskolaközpontból. A környező épületeket lebontották, blokkházakat húztak a helyükre. S akkor mi levertük a kolostor lakatját. Nem volt nehéz, már nagyon rozsdás volt. Kitakarítottuk az emeletnyi szeméthalomból, és befogadtunk tíz-húsz gyereket. Azt vallom, ha valaki Isten nevében kér, akkor az embernek kutya kötelessége segíteni. Itt, a Zsil völgyében a kilencvenes évek elején rendre zártak be az üzemek, gyárak, tömegessé vált a munkanélküliség, a szülők nem tudták eltartani a gyerekeiket. Sokszor maguk hozták, hozzák el őket hozzánk. Nem egyet az utcáról, pályaudvarokról szedtem össze. A jelenlegi létszám hatszáz felett jár, és tíz ilyen intézményük van - például To- rockón, Szovátán, Kolozsváron, Zsombolyán, Petrozsényben. Ahol az egyház visszakapott valami épületet, ott nekiláttunk, rendet raktunk, s ősszel már indulhatott is az élet. van, ahol a gyerekek bent maradhatnak délután, és fűtött helyiségben tanulhatnak. Alkalmazunk egy-egy nevelőt is, aki felügyel rájuk, uzsonnát oszt. Ha ez sem elég, mert a gyermeknek nincs hova hazamennie estére, akkor keresünk számára helyet valamelyik otthonunkban. Aztán van, aki csak vakációra megy haza, de olyan is akad, aki arra se, mert nincs hova. Ismerkedés...-Most indítottuk be az úgynevezett keresztapaprogramunkat. Székelyföldön az a szokás, hogy ha valaki keresztvíz alá tartja a gyermekemet, az a komám lesz, és aztán ő is felelősséget vállal a nevelésben. Nekem van hatszáz gyermekem, szeretném, ha lenne hatszáz komám is. Nem fizikai keresztséget értek ez alatt, hiszen legtöbbjük már meg van keresztelve, hanem azt szeretnénk, ha srácok nyakában. A kisfiúkat leginkább a digitális fényképezőgépek érdeklik, és boldogan kattintgatnak a masinákkal. A lányok inkább a „hölgyekhez” somfordáinak, kézen fogják a nagylányokat, és már vonszolják is őket, hogy megmutassák nekik a szobájukat, az osztálytermüket. Emlékeztetnem kell magam, hogy pár éve, hónapja, hete ezek a mosolygós kis kölykök még a pályaudvaron kódorogtak koszos kis mancsaikat alamizsnáért nyújtva. És akadt egy ember, aki kántáló énekükre öleléssel válaszolt, szállást és napi betevőt szerzett. Csak egy ember. Ember. ■ Jánosi Vali A keresztapaprogramról további információ: www.devaigyerekek.hu
