Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)

2005-10-02 / 40. szám

‘Evangélikus Élellj TANULMÁNY 2005. szeptember 24. 7 körben a lapkiadást szigorú feltételekhez kötötték. Az is tény, hogy a baloldal által reakciósnak bélyeg­zett vezetés leváltásával egy időben, 1948 őszén megnyílt a lap újraindításának lehetősége.62 Az ál­lamnak is érdeke fűződhetett ahhoz, hogy a „haladó gondolkodású” lelkészek megfelelő sajtóorgánum­mal rendelkezzenek, hiszen így hozzáfoghattak az egyházi közgondolkodás átalakításához. Az ÖLSZ 1948. október 21-ei országos választmánya megbíz­ta Dezséry Lászlót, hogy tegye meg a szükséges lé­péseket az Evangélikus Elet újraindítására. (Nem vé­letlenül esett éppen erre az újságra a választás. Az Evangélikus Életnek ugyanis az egyházi közvélemény formálása volt a célja, míg a többi lap profilja más volt: az Új Harangszó a misszió, a Lelkipásztor a lelké­szek, az Elő Víz pedig az evangélizáció folyóirata volt.) Dezséry a november 16-ai választmányi ülé­sen főszerkesztőnek H. Gaudy Lászlót javasolta, ő maga megelégedett a szerkesztői tisztséggel. A szerkesztőbizottság tagjai közé Túróczy Zoltán és Szabó József püspököt, Veöreös Imrét, Groó Gyu­lát és Gyimesy Károlyt ajánlotta.63 Lehetséges azon­ban, hogy Dezséry szerénysége csak látszat volt, és a régi, ismert nevekkel csupán a közvéleményt akarta megnyerni. Mindenesetre a meghatározó szerep neki jutott a lapnál. A négy év szünet után 1948. november 20-án új­raindult Evangélikus Elet hivatalosan a korábbi évfo­lyamokhoz hűen jelent meg. Külsőre minden a régi volt: a lap 13. évfolyama továbbra is az Országos Lu­ther Szövetség kiadásában látott napvilágot, régi formájában, kéthetente. A valóság azonban teljesen más volt. Az egyházi egyesületek működését 1948- ban erősen korlátozták, jó részüket megszüntették, így az Országos Luther Szövetséget is hamarosan felszámolták. Az 1948. november 16-ai országos vá­lasztmányi ülésen kiderült, hogy a régi tagok közül át, Reök Iván (aki 1948-tól az egyetemes felügyelői tisztséget is betöltötte) kezdeményezésére pedig az ÖLSZ is feloszlott.65 Az is hamar kiderült, hogy a hajdani értelmiségi, „vitatkozós”, változatos Evangélikus Élet már a múlté, A szocializmus útján Az Evangélikus Elet által is beharangozott egyház- politikai fordulat 1948 végén következett be. Az egyházi vezetőség azon tagjait, akik a baloldalnak Kibővített szerkesztőbizottsági ülés, amely egyben felkészülés az Egyházak Világtanácsa galyatetóí ülésének sajtómunkájára 1956 nyarán. Résztvevők (balról jobbra): Vámos József, Sólyom Jenő, Páljy Miklós, Cyimesi Károly, Groó Gyula, Zay László, Juhász Géza, Dezséry László, Grünvalszky Károly, (?), Koren Emil, Gádor András, Benczúr László, Nagy Gyula, Hafenscher Károly, Friedrich Lajos (háttal) az újraindított lap már az új idők - nagyon is egy- szólamú - új dalait fújta. Gaudy László, aki 1945 előtti írásaiban még elítélte a bolsevizmust, ekkorra megváltoztatta, „korszerűsítette” nézeteit. Az újjá­Zay László és Juhász Géza a Puskin utcai sajtóosztályon az 1956 nyarán sokan lemondtak szövetségbeli funkciójukról (Kapi Béla, Konkoly Elemér, Purgly Lajos, Kendeh György, Kom­játhy Miklós). Helyüket 1949 tavaszától az új, balol­dali irányzathoz húzó emberek - Vető Lajos, Mihály- fi Ernő' - foglalták el.64 1950-ben Dezséry javasolta, hogy az Evangélikus Életet az egyetemes egyház vegye ■li Szalatnai Rezső irodalomtörténész Egyházak Világtanácsa galyatetóí ülésének előkészítése közben éledt újság elsőként egy dupla számmal rukkolt elő. A beköszöntő cikk - melyet Gaudy László főszer­kesztő jegyzett - Kis egyház vagyunk címmel jelent meg. Ebben Gaudy azt hangoztatta, hogy szakítani kell végre a „hamis képzelgésekkel”. Mivel az egy­ház régebbi vezetői „túlbecsülték hatalmukat”, „el­szakadtak a néptől”, s ezért ideje végre visszatalálni a legszegényebbekhez. A szerző szerint az akkori­ban szolgálatot teljesítő mind a hatszáz evangélikus lelkészre szükség van, de csakis akkor, ha ténylege­sen „munkás emberré válnak”. Az újrainduló lap programja a főszerkesztő meg­fogalmazásában a „szolgálat és a békesség” volt. A beköszöntő szám két terjedelmes írásban is sürgeti az állammal kötendő egyezmény mielőbbi nyélbe ütését. Dezséry László cikkében a szocializmus ér­demeit ecsetelte, Mikler Károly pedig az iskolák álla­mosítása mellett foglalt állást. Még ugyanebben a lapszámban olvashatjuk Reök Iván egyik beszédét, amelyben élesen elítéli Mindszenty tevékenységét, s az ő „tisztán hatalmi politikáját” okolja az állam és az egyházak közötti kapcsolatok romlásáért. „Mi a katolicizmussal semmiképpen sem mehetünk együtt” - írja. De egyébként is; ha Mindszenty poli­tikája eredményes lenne, „mi evangélikusok [...] ugyanolyan üldöztetésnek lennénk kitéve, mint ak­kor, amikor a pápák gályára küldték papjainkat”. Igaz - teszi hozzá még az evangélikus egyházon belül sem „látja mindenki világosan Mindszenty ve­szélyességét”. E nem túl biztató beköszöntő szám után némi re­ményre adott okot, hogy az 1948. december 4-én megjelent lapszámban „evangélikus lelkészek” óva­tosan bár, de vitába szálltak Dezsérynek a szocializ­mus melletti egyértelmű kiállást sürgető cikkével, írásukban nagyobb távolságtartást kértek az állam és az egyház között, és felhívták a figyelmet arra, hogy nem csupán a munkásosztályhoz, hanem a középrétegekhez is szólnia kell. Mindebből egy épületes vita bontakozhatott volna ki, ámde ez nem következett be. Ehelyett a Gaudy-Dezséry-féle hang vált irányadóvá. nem tetszettek, leváltották. A rangidős püspököt, Kapi Bélát 1948. december 16-án az ébredés iránt elkötelezett, de az állammal kompromisszumot kereső Túróczy Zoltán váltotta az egyház élén. A növekvő nyomást jelezte, hogy a kormány betil­totta az egyházi egyesületek működését. Ilyen kö­rülmények között írta alá az evangélikus egyház az állammal kötött egyezményt 1948. december 14-én:66 az Evangélikus Élet karácsonyi száma kö­zölte is a szövegét. A lap az 1949. esztendő első hónapjaiban sajnála­tos módon a kommunista Szabad Nép stílusában csatlakozott a Mindszenty-ellenes kampányhoz. A szerkesztők megjelentették az evangélikus püspö­köknek a bíborost elítélő határozatát, és rendszere­sen csepülték a katolikus egyházfőt. Ez és az állam­mal kötött egyezmény feletti örvendezés minden­képpen a lap egyik mélypontjának tekinthető. Mindezek mellett egyházias témák is helyet kap­tak az újságban: az egyházi adó, az ifjúsági munka, valamint a reverzális kérdése. Majdnem minden lapszám tartalmazott egy-egy interjút, novellát, il­letve a világegyház és a hazai gyülekezetek életének fontosabb eseményeiről szóló beszámolót. Termé­szetesen teológiai, vallástörténeti és lelkiségi írások is szerepeltek a hasábokon. A szerkesztőség ekkori­ban a IV. kerületben, a Fehér Hajó utca 8-10. szám alatt működött.67 1949 márciusától a lap hetente je­lent meg. 1949. augusztus 20. előtt az Evangélikus Élet vezér­cikkben ünnepelte az új alkotmányt, „amely rögzíti a nép hatalmát, és az államigazgatást a nép kezébe teszi”. A szeptember 18-ai szám a kötelező iskolai vallástanítás eltörlését üdvözli. „Jól van ez így - írja H. L.68 -, mert így legalább az egyház figyelme ráirá- nyíttatott a hitoktatásra.” Egyre több írás tudósít az orosz ortodox egyház életéről is, melyekből meg­58 Az Új Harangszó első betiltásához lásd Veöreös Imre: A harmadik egyházi út 1948-1950. Budapest: Evangélikus Sajtóosztály, 1990,123-124. 0. 59 Dezséry alakjának megvilágításához közeli ismerőse, Benczúr László öninterjúja is ad támpontokat. A levél­tárba került hagyatéka töredékes, hiányos: EOL, Dezsé­ry László iratai. A Magyar Országos Levéltárban is van egy Dezséry László-iratanyag. 60 Egyes vélemények szerint Dezséry a háború utáni balol­dali megnyilvánulásaival az 1945 előtti jobboldali nyi­latkozatait akarta ellensúlyozni. 61 Fabiny Tibor: Az evangélikus egyház, in: A magyar protestantizmus 1918-1948 között, Budapest: Evangéli­kus Sajtóosztály, 161-162. 0. 62 A lapkiadás kormányengedélyhez volt kötve. Benczúr László elmondta, hogy 1948-ban az illetékes minisztéri­umi tisztviselővel való jó viszony segített a lap újraindí­tásában. 63 EOL, ÖLSZ, 2. cs., az 1948. október 21-ei és a novem­ber 16-ai országos választmányi ülés jegyzőkönyve 64 EOL, ÖLSZ, 2. cs. az 1948. november 16-ai és az 1949. április 8-ai országos választmányi ülés jegyzőkönyve 65 Reök Iván javaslatot tett az ÖLSZ helyett egy, az egy­házon belül működó' Országos Lutheri Munkaközösség alakítására, de ez nem változtatott azon, hogy az ÖLSZ gyakorlatilag megszűnt (EOL, ÖLSZ, 2. cs. 1950. már­cius 8-ai, június 21-ei, szeptember 28-ai országos vá­lasztmányi ülés jegyzőkönyve). 66 Az egyezmény szövege megjelent a Magyar Közlöny 1948. december 15-ei számában; vö. Szurop Andrea: Az evangélikus egyház és az állam közti egyezmény 1948- ban. Szakdolgozat, Szegedi Egyetem Bölcsészettudomá­nyi Kar, 2004, 47. 0. (Kézirat az EOL-ban) 67 Most V. kerület, a Deák tértől nem messze található. 68 Feltehetően Gaudy László (H. Gaudy László) Dezséry László püspökként • pet kapott az 1948. november 20-án újraindított Evangélikus Élet szerkesztésében is. A lap irányultsá­ga szempontjából fontos Dezséry alakjának a meg­világítása.59 Dezséry László (1914-1977) egyetemi lelkészként már az Evangélikus Elet 1945 előtti, Kemény Lajos es­peres nevével fémjelzett korszakban is tagja volt a szerkesztőbizottságnak. Tehetséges, írói vénával megáldott ember volt, aki több közkedvelt hitbuz- galmi füzetet írt (Templomozó káté, Testnek feltámadá­sát). Különös módon 1944-ben még a nemzetiszoci­alizmushoz meglehetősen közel álló nézeteit fejte­getette a lap hasábjain, a háború után pedig ő lett a baloldali fordulat végrehajtója...60 Az egyházon belüli baloldali fordulat kezdetét 1948 októberében - saját kiadásában - megjelent Nyílt levele jelzi. Ezt a sokat emlegetett, de stílusá­ban és tartalmában mégsem eléggé ismert írást („Nyílt levél az evangélikus egyház ügyében”) érde­mes behatóbban megvizsgálni, mert az elkövetke­zőkben ennek a hangnak meghatározó befolyása lesz az egyházon belül. Kis túlzással azt is lehet mondani, ez a mű vált az új kor „hitvallásává”.61 A „Confessio Dezséryensis” ünnepélyesen kezdődik: „Ennek a körlevélnek a formáját választom, hogy evangélikus egyházunk mai egyházpolitikai kérdé­seiről az ítéletem szerint elkerülhetetlen beszélge­tést megnyissam.” Ezt követően Dezséry az egyház ügyét azonnal politikai megvilágításba helyezi: „El­kerülhetetlen, hogy politikai kérdésekről is beszél­jünk. Egyszerű okokból: Azért mert 1. az egyház kérdése ma, akárhogyan kerülgetjük is, politikai kérdés. A hit kérdései, a teológia kérdései is a poli­tikára vonatkoznak.” Szerinte az egyház kiszolgál­ta a bűnös Horthy-rendszert: mintegy a hivatalno­kává vált, hiszen az egyház vezetői túlnyomórészt e rendszer vezető és középrétegéből kerültek ki. A Dezséry által „felszabadulásnak” nevezett 1945-ös szovjet megszállás után az új állam felelősségre vonta a régi vezetőket, ám az egyház elmulasztot­ta a szükséges személycseréket, és a zsidókérdés­ben sem tanúsított bűnbánatot. Dezséry egyúttal bírálta az időközben törvénytelenül elítélt és bör­tönbe zárt Ordass püspököt és az egyház szabad­ságát a kommunistákkal szemben is védelmező irányzatot ......az ő [ti. Ordass] barátai nyilvánvaló sz emélyi »propagandát« kezdtek »mellette«, mind hangosabban beszélve arról, hogy ő az egyedül méltó és Mindszentyhez fogható egyházvezér, az evangélikus egyház egész hitvalló magatartásának vezetője.” Végül az a Dezséry, aki a korábbi egy­házvezetést elítélte a Horthy-rendszer állítólagos kiszolgálásáért, a Rákosi-rendszer támogatására szólítja fel az egyházat. Új idők új dalai Mint már említettük, az Evangélikus Élet megjelenése 1944 ősze óta szünetelt. Ennek nem csupán anyagi, hanem politikai okai is voltak: a háború utáni lég­hozni (tagjai: Túróczy Zoltán, Szabó József, Dezsé­ry László, Groó Gyula, Gyimesy Károly). A gyakorlat­ban azonban a lapot továbbra is egyedül Veöreös Imre szerkesztette. 1949. február 27-től Túróczy Zoltán és Szabó József neve nem szerepelt az imp­resszumban.58 „Confessio Dezséryensis” Az államhatalom egyre közvetlenebbül avatkozott be az egyházvezetés és az egyházi sajtó ügyeibe. Az államnak az volt az érdeke, hogy az egyházban a számára megfelelő, baloldali („haladó") szemé­lyek vegyék át a vezetést. Nem véletlen tehát, hogy a Nyílt levél című haloldali kiáltvány szerzője, De­zséry László egyetemi lelkész meghatározó szere-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom