Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)

2005-09-25 / 39. szám

IO

2005. október 2.

KRÓNIKA

‘Evangélikus Élet!>

HIRDETÉS______________________________________________________________________________________________________________

Missziói nap

Szabadságban, de hogyan? Ezzel a címmel missziói napot tartunk október 15-én, szombaton 14-18 óráig az ajkai Kaszinó nagytermében (Ajka, Újélet u. 8.). Délutánunk programja:

• Bevezető áhítat - Szeverényi János országos missziói lelkész

• Jónás próféta könyvéből 0ónás imája) - Banka Gabriella előadóművész

• Zenei bizonyságtévő szolgálat - Új Teremtés együttes Pestszentlőrincről

• Csoportos beszélgetés

• Befejező áhítat - Győri Gábor, a Pesti Egyházmegye esperese Minden érdeklődőt szeretettel hívunk és várunk!

Érdeklődni lehet az evangélikus lelkészi hivatalban (Ajka, Kossuth u. 2/b. Tel.: 88/311-340).

HIRDETÉS____________________________________________________________________________________

Egyházépító'keresztény nevelés

Meghívó a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület pedagógus-csendesnapjára

Időpontja: október 14-15. Helye: Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) és Kollégium (9401 Sopron, Széchenyi tér 11. Tel.: 99/512-430).

PROGRAM Október 14., péntek

18.00: Megérkezés, regisztráció

18.00- 19.00: Vacsora

19.00: Nyitóáhítat - Mesterházy Balázs (Lk 6,44a alapján)

Esti program, beszélgetés - Tölli Balázs igazgató Október 15., szombat

8.00- 8.45: Reggeli

8.45-9.15: Áhítat-Jankovits Béla esperes (iKor 3,5-7 alapján)

9.15-10.30: Előadás: A lutheri egyházkép - ifi. dr. Fabiny Tibor egyetemi tanár

10.30- n.00: Kávészünet

11.00- 12.15: Előadás: Egyházépítőkeresztény nevelés - dr. Bibó István igazgató A délelőtti programot Jancsó Kálmánná nyugalmazott igazgató vezeti.

12.30- 13.30: Ebéd

14.00- 15.45: A Gyurátz Ferenc-díj ünnepélyes átadása Fórum, beszélgetés - Mihályi Zoltánná osztályvezető

16.00: Záró istentisztelet, úrvacsora- Ittzés János püspök (Lk 13,6-9 alapján)

Jelentkezés október 5-éig a Berzsenyi-gimnázium címén (9401 Sopron, Széchenyi tér II.); telefon: 99/512-430; fax: 99/512-444; e-mail: liceum@bdeg.sopron.hu). Szeretettel hívunk és várunk minden lelkészt és keresztény pedagógust!

HIRDETÉS______________________________________________________________________________________________________________

Kié vagy ?

„Kié vagy édesanyád karján, / kicsi gyermek, mindnyájunk szeme fénye, / boldog szülők beteljesült reménye?” 2005. július 24-én a nagyszénási evangélikus templomban a Fecske család, a rokonok és a népes gyülekezet előtt Erdélyi Zoltán lelkipásztor megkeresztelte a hároméves Nussbaumer Bálintot és a három hónapos Nussbaumer Viktort.

A szülők - Fecske Gabriella és Nussbaumer Raphael - Svájcból jöttek haza azért, hogy gyermekeik abban a templomban nyerjék el a keresztséget, ahol a dédapa, Fecske Pál 1956-tól 1970-ig szolgálta gyülekezetét. Annak a Fecske Pálnak a dédunokái e gyermekek, aki hűségesen szolgálta Urát és a szénási híveket, s akit 1956-ban oly embertelenül meghurcoltak.

A keresztelési ige mellett Túrmezei Erzsébet sorai visszhangoztak a résztvevőkben: „Enyém vagy! / Enyém, mert megváltottalak, / neveden hívtalak, / szüleidnek szent megbízással / ajándékul én adtalak. / Elpecsétellek, óvlak, védelek, / és egész földi vándorutadon / láthatatlanul én leszek veled.”

Szabó Lajosra emlékezünk

(1910-1995)

Tíz éve, hogy eltemettük (1995. október 6-án). Erre a pár soros, nagyon töredékes emlékezésre nem neki van szüksége, hanem nekünk: egykori gyülekezeteinek, egykori káplánjainak - bár közülük sokan már nincsenek az élők sorában -, lelkésztársainak, akik közül a legfiatalabbak is már a nyugdíjaskor határán járnak; az igazi kortársak egyike a kilencven felé tart, a másik pedig túl is van rajta. Személyes kapcsolatainkon kívül megemlékezésre késztet bennünket az apostoli intés és névadó hitvallásunk ide is érvényes artikulusa.

Közvetlen munkatársa - káplánja - csak pár hónapig voltam Szabó Lajosnak, de a Vasi Egyházmegyében dolgozó lelkészként szolgálati közösségben maradtam vele, ezenkívül Szombathelyen tizenöt éven át egy gyülekezet kötelékébe tartoztunk; ajándék volt számomra, hogy nemegyszer igénybe vehettem a segítségét, így ebten az emlékezésben szívesen vállalom a személyes hangot.

Szabó Lajos nem ismert szorosabb köteléket, mint amely or- dinációja és beiktatása révén egyházához és a gondjaira bízott gyülekezetekhez fűzte. Egészségét, személyes sorsát, még családja ügyét is csak ezen a köteléken belül tudta elképzelni. Tudta, mi a számára kijelölt feladat. Ha vasárnap hajnalban a káplánszoba ajtaját megzörgetve bekiáltotta legendás fogalmazású kérdését, a közvetítendő üzenet és a rábízottak iránti felelősség súlya alatt tette. Sem az öregség, sem a gyengülő egészség terhe nem akadályozta abban, hogy nyugdíjasként is aktívan segítsen egykori káplánsága és egykori egyházmegyéje egész területén, akár családi programok lemondása árán is. Feleségem - aki sokszor és szívesen volt a sofőrje - ma is emlegeti, hogyan mondott el az idős lelkész egy vasárnap három istentiszteleten három, mondanivalójában azonos, de formájában a három hely különbözőségéhez igazított prédikációt. Egyháztörténeti dokumentumok lehetnének a legendás spirálfüzetek, ha a sajátosra formált gyorsírást nem csupán ő maga tudta volna megfejteni. Alig akadt olyan lelkészi munkaközösségi ülés, amelynek előadásait - bárki volt is a hivatalos előadó - ki ne dolgozta volna.

Pedig kevés beszédű ember volt. Soha ki nem mondta, de élte a híres szabályt: „Csak akkor nyisd ki a szádat, ha szavad többet ér annál a csöndnél, amelyet beszédeddel megtörsz!" Közös szombathelyi szolgálatunk idejéből a legszebb emlékeim közé sorolom azokat a délelőttöket, amelyeken ez a szófukar ember csodálatosan kinyílt szavú és szívű beszélgetőtárssá lett.

Azon a bizonyos szeptember végi szerdán - talán először szakítva a szokott renddel - nem a gyülekezeti bibliaórára jött feleségével együtt, hanem tisztességből és sokat szenvedett lelkésztársa iránti megbecsülésből őt ment meghallgatni. Onnan a buszmegállóhoz sietett. Az utcába beforduló busz sofőrje annyit látott, hogy a megállóban egy magas, ősz hajú, fekete ruhás öregember lassan a földre csúszik a megállót jelző oszlop mellett.

A puritán lelkésznek puritán halált ajándékozott a Gazdája. De ez a Jézus Krisztus elég gazdag ahhoz, hogy Szabó Lajosnak és minden rá emlékezőnek megadja „a nyugalom helyét, a vele való közösség boldogságát és az örök világosság fényét”.

■ Fehér Károly

Megfáradtán élni, vagy megújulva nem fáradni?

► Az EKE (Evangélikusok Közössége az Evangéliumért) szokásos őszi országos csendesnapján a fenti kérdésre keresték a választ Ézs 40,30-31 versei alapján az ige hirdetői és a nagyszámú alkalmi gyülekezet tagjai, akik szeptember 17-én a módosított időpont ellenére is megtöltötték a piliscsabai templomot, a bibliaiskola helyszínét. A Béthel Missziói Otthonban, Isten házában és az Úr iskolájában nem középiskolás fokon kaptak tanítást és bátorítást az ország minden részéből érkező ifjak és lélekben fiatalok az elhangzott három igeszolgálat által.

Havasi Kálmán széles történelmi áttekintést nyújtott a bibliai kor. tizenkét szakaszáról, és megállapította, hogy a fáradtság az ember bűnével van kapcsolatban. Lázár Attila azt tanácsolta, hogy adjuk fel az előítéleteinket: „Uram, akárhogy jössz, ha te jössz, nem botránkozom meg!” Pált idézte: amikor erőtlenek vagyunk, akkor vagyunk erősek... Stanka Károlyné életbe vágó kérdéseket tett fel: „Bízunk-e az Úrban, és ráhagyatkozunke? Engedjük-e őt szóhoz jutni az életünkben?” Bizonyságtételét így summázta: „Az Úrban való öröm erőt ad nekünk!”

A kiscsoportos beszélgetésekben a nap kérdését vitatták meg a jelenlévők, és személyes megtapasztalásaik alapján fogalmazták meg a válaszokat.

Az őszi csendesnapok mindig várva várt eseménye a végzett bibliaiskolások útra bocsátása, illetve az új hallgatók köszöntése és fogadalomtétele. Az A, B és

C évfolyamok eredményes elvégzését igazoló okleveleket az oktatók - laikusok és lelkészek - néhány közvetlen útravaló szó kíséretében adták át a húsz év alatti és az ötven év feletti hallgatóknak egyaránt. Ők együtt jártak éveken át hűségesen az Úr bibliaiskolájába, és most reménykedve várják, hogy egyházunkban, saját gyülekezetükben kapnak-e lehetőséget arra, hogy továbbadhassák az általuk már megtapasztalt, Isten szeretetéről tanúskodó örömhírt.

Az egyik ballagó öregdiák - egyúttal a választ is megadva a csendesnap kérdésére - így zárta búcsúszavait: „Nem is bízom másban, mint a te arany evangéliumodban, amelyet nekem is hirdettettél: úgy szerettél engem is, Istenem, hogy egyszülött Fiadat adtad értem; tudom, hogy ha hiszek őbenne, nem veszek el, hanem örök életem van. Úgy legyen!"

■ Lejegyezte: G. A.

LAPUNK A VILÁGHÁLÓN:

www.evelet.hu

ISTENTISZTELETI REND / 2005. október 2.

Szentháromság ünnepe után 19. vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: Ef 4,20-28.

Alapige: Mt 12,9-14. Énekek: 291., 47.

I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Veperdi Zoltán; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 4. (családi) Simon Attila; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. (úrv.) Gáncs Aladár; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. (úrv.) Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv., családi) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. (úrv.) Vári Krisztina; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (úrv.) Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. (úrv.) Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2-4. de. 9. (úrv.) Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; de. n. (úrv.) Smidéliusz Gábor; du. 6. (úrv.) Kovács Áron; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Gáncs Péter; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. (úrv.) Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. (úrv.) Smidéliusz András; Kelenföld, XL, Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Blázy Árpádné; de. fél 10. (családi, úrv.) Joób Máté; de. 11. (úrv.) Blázy Arpádné; du. 6. (vespera) Blázy Árpád; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Blázy Árpád; Magyar tudósok krt. 3. (Egyetemi Lelkészség) du. 6. (úrv.); Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Zsugyel Koméi; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (hálaadó) Szeverényi János; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. (úrv.) Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. (úrv.) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. (úrv.) Blatniczky János; Mátyásföld, XVL, Prodám u. 24. de. 9. (úrv.) Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. (úrv.) Kosa László; Rákoskeresztúr,

XVII. , Pesti út 111. de. fél n. (úrv.) Kosa László; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. (úrv.) Eszlényi Ákos; Pestszentlőrinc,

XVIII. , Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.); Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. (úrv.); Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. (úrv.) Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. (úrv.) Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (úrv.) Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél n. (úrv.) Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (úrv.) Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. (úrv.) Endreffy Géza; Budakeszi (református templom) de. fél 9. Bácskai Károly.

■ Összeállította: Boda Zsuzsa

Az augsburgi vallásbéke évfordulóján

A Habsburg-házi V. Károly császárt az 1530-as években erősen lekötötték a török elleni harcok, és csak 1540-től kezdve irányíthatta figyelmét a német belügyekre. Az 1541-es birodalmi gyűlésen Regensburgban azonban nyilvánvalóvá lett, hogy a katolikusok és protestánsok közötti szakadékot nem lehet áthidalni. A hatóságokkal szembeni engedelmesség lutheri doktrínája egyre inkább a helyi fejedelmek iránti engedelmesség alakját öltötte, szemben a (katolikus) császár iránti lojalitással. Ezért utóbbi 1544-ben háborút hirdetett az „eretnekek” ellen, amelyet a pápa is támogatott pénzzel és katonákkal.

A mintegy tíz éven át tartó véres harcok után a felek a kialakult patthelyzetben pragmatikus formában rögzítették nézet- különbségeiket az 1555. évi birodalmi gyűlésen. Az augsburgi vallásbéke néven emlegetett egyezség értelmében minden fejedelem maga dönthetett az általa uralt terület vallási hovatartozásáról, ám nem kezdhetett hittérítő tevékenységbe más uralkodók birtokán, sőt ott élő hittestvéreit sem védelmezhette meg. Vallási kisebbségeket egyedül a szabad városokban tűrtek meg; aki a hite révén „kilógott” egy adott vidék lakosságából, annak el kellett vándorolnia.

A vallás „szabadsága” tehát csak területi, nem pedig egyéni vonatkozásban nyert elismerést Augsburgban; csakis a király, fejedelem, herceg választhatta meg „szabadon” az uralma alatt álló terület vallását. Ez lett az utóbb megfogalmazott „cuius regio, eius religio” elve, amely még a kulturális egységet is megtörte a politikailag amúgy is szétesett középkori Németországban, megpecsételve a területi tagoltságot. A felekezeti megosztottság (is) vezetett azután bő fél évszázaddal később a harmincéves háború kirobbanásához.

M MTI

Augsburg szabad birodalmi város, a Perlachplatz télen - ifi. H. Vogtherr (?) festménye a vallásbéke idejéből