Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-09-18 / 38. szám
2 2005- szeptember 25. FORRÁS ‘Evangélikus ÉletS SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 18. VASÁRNAP Jn 15,9-14 A megparancsolt szeretet ÉLŐ VÍZ Élőben Egy nagymama ajándékot akart venni az unokájának. Meglátott egy műanyag dobozba csomagolt tollat, amelynek egyébként borsos ára volt.- Döntsd el, hogy tetszik-e! - unszolta unokáját a nagymama, s közben próbálta felmérni a dobozban rejtőzködő toll különleges alakját.- Én már láttam ilyet élőben - kiáltott fel a kislány, s úgy döntött, hogy kéri a tollat. Tárggyal kapcsolatban még soha nem hallottam az „élőben” kifejezést. Nem tudom, hogy csak az említett kislány használja-e ezt a szót, vagy már elterjedt szélesebb körben is mint nyelvünk új leleménye. Első hallásra meghökkentő volt, de ahogy mélyebben belegondoltam, egyenesen találónak éreztem. Az jutott eszembe, hogy mi, emberek hányszor vesszük körül magunkat falakkal, s így nem tudunk vagy nem akarunk kapcsolatba kerülni egymással. Nem láttatjuk magunkat „élőben”, s emiatt nem fordulnak hozzánk bizalommal, sőt elfordulnak tőlünk, mert eltakar bennünket a fal, mint a tollat a műanyag doboz. Nem kellene becsomagolnunk magunkat, mert ezzel magunknak és másoknak is ártunk. Az említett toll már régóta ott állt a polcon, s talán ma is ott állna, ha valaki nem látta volna „élőben”, a maga valóságában. Nekünk, keresztényeknek Jézus, Isten szent Fia az élő valóság. Emberré lett, meghalt, de feltámadt a halálból, s a tanítványok látták „élőben”, sokáig mégsem hittek neki. S mi vajon hiszünk-e Jézusban, bár nem láthatjuk őt „élőben”, mint a magdalai Mária vagy a tanítványok? Tamás még így is kételkedett: „Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem.” 0n 20,25) Jézus később azt mondta Tamásnak: „Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek.” (Jn 20,29) A hit Isten kegyelmi ajándéka. „Istentől kapott hitünk megszabadít attól, hogy kizárólag az egyéni lehetőségekre és korlátokra figyeljünk. Nem az ember ragaszkodik hitének erejével Istenhez, hanem Isten ad erőt az embernek a hitre.” (H.J. Eckstein) Imádkozzunk naponta ezért az erőért! ■ Csaba Piroska Meghívó Minden érdeklődőt szeretettel várunk a kórházlelkészek és önkéntes lelkigondozók továbbképző konferenciájára. Időpontja: október 7., péntek 15 órától október 8., szombat délutánig. Helyszíne: Apor Vilmos vendégház, Óbuda, Kórház u. 37. (Bővebb információ és jelentkezés: 20/824-5629.) A KONFERENCIA TÉMÁI 1. A szenvedés értelméről (péntek 16 óra - prof. ár. Schaffhauser Ferenc) 2. Idegrendszeri betegségek és lelki hátterük (szombat 10 óra-prof. dr. Sülé Ferenc) Mindenkit szeretettel várunk, akit érdekel a személyes lelkigondozás. SEMPER REFORMANDA „Miért csodálkozunk hát, ha néha egy kis baj ér bennünket? Lássuk meg ilyenkor ellenségeink baját is. Nem azért, hogy örvendezzünk felettük, hanem hogy együtt szenvedjünk velük. Ok is ki vannak téve minden bajnak, éppen úgy, mint mi.” H Luther Márton: Tizennégy vigasztaló kép megfáradtaknak és megterhelteknek (Virág Jenő fordítása) Szeressétek egymást! - parancsolja Jézus. De vajon lehet-e parancsolni a szeretetet? Vajon a szeretet nem természetes érzés-e? Vagy őszintén születik, vagy nem is szeretet. Vagy belülről fakad, vagy képmutatás. Jézus azonban parancsolja a szeretetet. Mert a szeretet első renden nem érzelem, hanem döntés, akarat: a másik fejlődésének a kívánása. Szeretném, ha a másik ember - a felebarátom, Krisztusban testvérem - többet látna a világból, önmagából, Istenből; ha ebben a látásban békességre lelne; ha feladatait megtalálná, hibáit felismerné, fogyatékosságával együtt tudna élni. Ez a vágy a szeretet. S hogy ez a vágy ne csak föllobbanó láng legyen, ahhoz nagy időráfordítás, türelem, figyelem, sőt áldozathozatal szükséges. Ez ritkán születik magától. Ez döntést igényel. Ezt lehet parancsolni. Ám ha engedünk a parancsnak, a szeretet megélése közben az érzelem is szépen kifejlődik. Szeressétek egymást! - parancsolja Jézus. Bennünk - legalábbis bennem - megszólal a második ellenvetés: miért egymás szeretetéről beszél János evangélista, miért nem mindenki szeretetéről? Vajon János visszakozott a másik három evangéliumhoz képest, mondván: egymást szeretni mégiscsak elképzelhető, ha kellően lekicsinyítjük a kört? A mindenki iránti szeretet ellenben elképzel► Ahogy azt már a bibliai igehirdetésekről szóló részben is láthattuk, nem kérdéses, hogy az istentisztelet leghangsúlyosabb részének, a prédikációnak jelentős missziói karaktere van. De vajon a liturgikus szövegeknek van-e ilyen vonatkozásuk, jellegük és hatásuk? Erre a kérdésre keresi az alábbi cikkben Bencze András esperes a választ. A liturgikus szövegek misz- sziós lehetőségeit taglaló kéziratának elején ott állt a liturgiát is kezdő mondat: „Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében!” (FI. K.) A misszióról való gondolkodásban nem szokott számottevő tényezőként megjelenni az istentisztelet, a liturgia ügye. Legfeljebb közvetve, egyéb gondolatok kapcsán juthat eszünkbe a liturgia egy- egy mondata, pedig ha mélyebben belegondolunk, sok esetben közvetlen kapcsolatot is felfedezhetünk a liturgiái tartalmak és a missziós lehetőségek között. Ahhoz, hogy ezt a közvetlen kapcsolatot észrevegyük, meg kell találnunk a liturgikus szövegek valódi feladatát, célját és küldetését. A liturgikus mondatok a Szentháromság Isten művét dicsérik. Azt javaslom olvasóimnak, hogy ennek a mondatnak a jelentését szem előtt tartva kövessenek végig egy istentiszteletet. Ha csak az isten- tisztelet első szakaszára vetünk egy pilhetetlen. János azonban nem lépett vissza a szinoptikus evangéliumokhoz képest. Egyszerűen az ő evangéliuma máshol és máskor hangzik. Ott, ahol már kialakult a gyülekezet, és ahol viszonylag nagy, idegen környezet veszi azt körül. Ott hangzik az ő evangéliuma, ahol a szeretetnek meg kell valósulnia, és ahol nehéz egymást szeretni. Vajon nem ismerünk-e saját gyülekezetünkre? Itt kell megvalósulnia a szeretetnek, ami azonban nem mindig sikerül. Mondjak példákat? 1. Körleveleket küldünk a gyülekezet tagjainak. Eközben jó néhány panasz érkezik: rossz a címzés, rég elköltöztek már. Ezek az emberek úgy érezték, hogy nem szeretjük őket, mert nem tartjuk számon, hogy elköltöztek. 2. Én is kapok néhány észrevételt, amelyek közül némelyiket magamra veszem. Bizonyosan nem látogatok eleget. Többet kellene beszélgetnem, több időt kellene szánnom egy-egy családra. Más észrevételeket azonban visszautasítok, és visszakérdezek: vajon nem lehetséges-e az, hogy szeretetből kérem egy konfirmáció elhalasztását? S nem lehetséges-e, hogy szeretetből fogadunk be magunk közé olyanokat, akiket mások nem szívesen látnak? 3. A Jézus által parancsolt, egymás lantást, már akkor is könnyen felfedezhetjük a liturgikus elemek fent említett jelentéstartalmait. A bevezető zsoltár Isten nagy tetteit hirdeti, a Kyrie pedig - az adventtői kezdve ajánlott rendben - Krisztus értünk végzett megszabadító munkáját és szolgálatát idézi fel. A kegyelmi ige a Krisztusban megjelenő Isten szeretetét hirdeti. A liturgikus mondatok belekapcsolnak az ó- és az újszövetségi gyülekezetbe. A liturgikus szövegek többnyire szentírási mondatokból formálódtak, több esetben szó szerinti idézetek. Mégis többről van szó, mint egyszerű idézésről. E szövegek ismételt elmondásával ugyanis azt éljük meg, és azt éljük át újra meg újra, hogy az ó- és újszövetségi gyülekezettel együtt részesedünk az Atya, Fiú, Szentlélek jelenlétének erejéből, adományából és áldásából. Ahogyan elődeinket egykor megszólította az Úr, úgy szólít meg minket is az istentiszteleti liturgián keresztül. Ahogyan közöttük és bennük működött a Lélek, ugyanúgy végzi ma is léleképítő és hitet erősítő munkáját közöttünk és bennünk. Velük együtt gyülekezünk az Úr köré. A liturgia szövegei egységgé formálják a gyülekezet közösségét. Egyéni elcsendesedé- sünk, imádságunk és bibliaolvasásunk során saját kérdéseinkre keresünk választ, életünk döntéshelyzeteinek megoldásához kérünk segítséget, saját isten- szeretetünket és Isten iránti hálánkat fejezzük ki. Liturgikus szövegeink azonban ezen túlmenően lélekben egybekapiránti szeretet vajon megnyilvánul-e egy-egy esküvő vagy temetés alkalmával? Városban könnyen azt mondjuk: ezek családi események. Pedig az esküvő és a temetés is istentisztelet, gyülekezeti alkalom. Mégis, a gyülekezet tagjai közül olyan kevesen vesznek részt rajtuk. Vajon nem szeretjük egymást annyira, hogy együtt örüljünk, s hogy osztozni tudjunk a fájdalomban? Bizony a gyülekezeten belül is kérdéssé tud válni a szeretet, pedig most csak külső dolgokról beszéltem, és nem a figyelmesség, a türelem, a nyitottság megannyi megnyilatkozásáról. Igen, a gyülekezetben válik kérdéssé, hogy mi a szeretet. Mi a szeretet? Jézus az Atya és a Fiú kapcsolatát mutatja fel, és azt, ahogyan ő viszonyul a tanítványaihoz. Szeretni annyi, hogy az Atya meghallgatja a Fiút, vagy hogy életre kelti s kihozza Lázárt a sírból. Szeretni annyi, hogy a Fiú engedelmeskedik az Atyának, és vállalja a kínnal kövezett küldetést. Szeretni annyi, hogy az Atya éppen szenvedésében dicsőíti meg a Fiút. Szeretni annyi, hogy Jézus megmossa tanítványai lábát. Hogy harmadszor is megmutatja: Isten gondoskodik táplálékról, földi szükségleteinkről. Szeretni annyi, hogy Jézus azt mondja az elfogására igyekvő katonáknak: .....ha tehát engem kerestek, engedjétek csol ják, és közös hitben összekötik a gyülekezet tagjait. Ezt fejezi ki például az a liturgiái mozzanat, melynek során a lelkész, illetve a lektorok a gyülekezet nevében szólalnak meg, illetve amikor a gyülekezet együtt mondja az Apostoli hitvallást vagy a Miatydnkot. Az evangélikus gyülekezeti életben helye és szerepe van az egyéni gyónásnak is; ekkor személyesen kapjuk a bűnbocsánat evangéliumát. Az istentisztelet azonban a gyülekezeti közösség alkalma, amelyben Isten igéje a közös gyónás során úgy válik egyszerre közösségivé és személyessé, hogy az egyén elválaszthatatlanul hozzátartozik a közösséghez - Krisztus testének tagjává válik. A liturgikus szövegek gazdag jelentéséből most csak hármat emeltem ki. Szomorú tapasztalatom, hogy közülük egyet-egyet sokan nem engednek érvényre jutni. Abból, hogy egyesek késve érkeznek az istentiszteletre, vagy korábban távoznak róla, az a következtetés vonható le, hogy ezeknek a híveknek a számára csak az igehirdetés a lényeg, és az istentisztelet többi része csupán olyan körítés és díszítőelem, mint az üstökös csóvája. Ezt az érzetet keltheti az is, ha a lelkész valódi átélés nélkül hadarja el a liturgiát, vagy még a feloldozás és az elbocsátás élő igéit is könyvből olvassa. Pedig liturgikus szövegeink tele vannak erővel, élettel és lendülettel, hiszen a Szentháromság művét dicsérik, és végső soron abból táplálkoznak. Az is némi szomorúsággal tölt el, A VASÁRNAP IGÉJE ezeket [a tanítványokat] elmenni.” (Jn 18,8) Szeretni annyit jelent, mint életünket adni barátainkért. Ha szeretni akarunk, úgy, ahogyan Jézus parancsolta nekünk, akkor Jézus szeretetében maradjunk meg. Mert Jézus szeretete tesz szabaddá arra, hogy egyéni érdekünkről lemondva megosszuk másokkal, amit az Atyától kaptunk: időnket, figyelmünket, akár még lakásunkat is. És az öröm így lesz teljessé bennünk. Mert az igazi öröm az Atyával való találkozás, a vele való egység öröme, az üdvösség öröme. S hogyan másképpen élhetnénk ebben az örömben, ha nem úgy, hogy megmaradunk Jézus szeretetében? Ámen. ■ Bencze András Imádkozzunk! Úr Jézus Krisztus! Áldunk téged szeretetedért, amellyel jelenvalóvá teszed az Atya szeretetét, és amely megtisztítja és életre kelti a bennünk szunnyadó akaratot, hogy országod részesei legyünk most és örökké. Ámen. LITURGIKUS SAROK amikor valaki egyénieskedik, vagy valamilyen módon kivonja magát a közösségből. Ennek jelei legtöbbször az éneklésnél tapasztalhatók, például amikor valaki még az énekeskönyvet sem nyitja ki, vagy gyorsabban mondja a hitvallást, mint a többiek. Pedig ezek a szövegek a közösség által megszólaltatva tudnak igazán bátorítóan zengeni, s végső rendeltetésük szerint azt hirdetik: egységben és közösségben vagyunk egymással, Krisztussal és mennyei Atyánkkal. A liturgikus szövegek missziós hatása kapcsán természetesen nem arról van szó, hogy a liturgiái elemek eleve missziói célokat szolgálnak. Tudjuk, hogy a liturgia funkciója alapvetően más jellegű; mégis benne rejlik a misszió, azaz mások megszólításának és megérintésének a lehetősége. Ennek a lehetőségnek a kiaknázása azonban feladatot jelent. Mert a liturgia csak akkor végezheti el ezt a speciális küldetését, hitébresztő és -térítő szolgálatát, ha mi magunk képesek vagyunk befogadni, és mélyen átélni a liturgia Istent dicsérő és lelket felemelő, ünnepi, szent minőségét, az első közösségekkel összekapcsoló voltát és az egybegyűlt híveket közös hitben összekötő erejét. Ha a templomba térők, a keresők látják rajtunk, hogy minket megtart, megőriz, erősít és gazdagít ez az ősi kincs, akkor ébreszthet bennük is hitet, akkor kapcsolhatja be őket is a közösségbe istentiszteleti liturgiánk gazdag, gyönyörű szövege. ■ BenczeAndrás Oratio oecumenica Mennyei Atyánk! Te, aki a szeretet Istene vagy, meghallgatsz minden imádságot. Ismered a szívek és az életek titkát és terheit. Köszönjük neked, hogy Krisztusért gyermekeid lehetünk. Olyan nagy volt jóságod, hogy kereszthalálra adtad egyszülött Fiadat, halála árán megszabadítottál minket a bűn átkától, és örök életet adtál. Urunk, szeretett Fiad életével és halálával megmutatta, hogy mi az igazi áldozat. O mindig arra figyelt, hogy mi a te akaratod, ezt szem előtt tartva beszélt és cselekedett. Példát adott tanítványainak egykor, és példát ad is ma is arra, hogy mi az igazi, önzetlen szeretet. Elítélte a bűnt, de soha nem taszította el a bűnösöket. Még halálakor is így könyörgött: .Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek." Oly korban élünk itt a földön, amikor a szeretet sokakban meghidegül. Sok a szegény, beteg, jó szóra és anyagi segítségre szoruló, az után vágyakozó ember. Add, hogy vegyük észre őket, és ne menjünk el azok mellett, akik közvetlen környezetünkben élnek, és testi-lelki jólétük ránk van bízva. Add Szentlelkedet, taníts önvizsgálatra és bűnbánatra, hogy felfigyeljünk azokra a szavainkra és cselekedeteinkre, amelyek nem hitelesek, és nem Krisztusra mutatnak. Hálát adunk neked, Istenünk, hogy naponként kérhetünk tőled erőt és útmutatást, hogyan legyünk minden élethelyzetben Jézus követői. Köszönjük, hogy ma is bizalommal fordulhatunk hozzá, az egyedüli közbenjáróhoz kéréssel és hálaadással. Istenünk, őszinte szívvel megvalljuk előtted, hogy sokszor mindennél jobban vágyunk az emberek elismerésére és szeretetére. Nem hozzád, a Teremtőhöz, hanem a teremtményekhez fordulunk. Bocsásd meg ezt nekünk. Olyan jó, hogy te soha nem unod meg újra és újra megmutatni, hogy egyedül csak a te szereteted mély, valóban őszinte, igaz és feltétel nélküli! Olyan forrás, amely mindig táplál és erőt ad. Taníts egymás jobb megismerésére és megértésére. A szeretet és a megbocsátás legyen mindennapos a lelkészek, a gyülekezeti munkatársak és Krisztus minden követője között, hogy életük példa lehessen mindenki számára. így áldd meg a teremtett világot, benne népünket, vezetőinket és anyaszentegyházadat. Ámen. ISTENTISZTELET ES MISSZIÓ 8. A liturgikus szövegek missziója
