Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)

2005-01-23 / 4. szám

IO

2005. január 23.

KRÓNIKA

‘Evangélikus ÉletS

Hetvenhat éve született Martin Luther King

► Lehet-e erőszakmentesen, a jog biztosította kereteken belül harcosan, minden törvényes eszközt felhasználva, békésen tiltakozva küzdeni milliók társadalmi megbecsüléséért, tényleges teljesítményük szerinti anyagi-erkölcsi elismeréséért? Nem őrültség vagy könnyelmú'ség-e a pénz és a hatalom sokszor cinikus szövetségének világában a lélek, a hit, az emberség nyílt sisakjával menni a pástra? Hogy mennyire lehet és kell is, azt immáron évtizedek óta példázza az újfajta politikai etika vé- giggondolója és harcosa, a haláláig megtörhetetlen Martin Luther King baptista prédikátor és hatalmas protestáló mozgalma, amely megmozgatta egész Amerikát, s mozgásban tartja ma is a többre vágyó, nem pártpolitikai eszközökkel csatázó, a konfliktuskezelésnek mindig csak a tárgyalásos módját választó lelkeket...

Emlékezés Bácsi Sándorra

► A Pápai Öregdiákok Baráti Köre minden hónap első péntekén tart összejövetelt a református kollégiumban. A baráti kör értő vezetője, főtitkára, Ferenci József a gimnázium volt diákja. Ezeken az alkalmakon múltba tekintő, tanulságokat kereső, hagyományokat tisztelő előadásokra kerül sor. A legutóbbi, január 7-én megtartott összejövetelen Tóth Béla, az egyházközség titkára tartott vetítéssel egybekötött előadást Bácsi Sándorról, az evangélikus gyülekezet 1938 és 1956 között Pápán szolgált lelkészéről.

Sokan eljöttek erre az alkalomra: Bácsi Sándor leányai, valamint a közeli rokonság mellett szép számmal képviseltették magukat a református kollégium volt evangélikus diákjai, a református, katolikus testvérek és az iskola jelenlegi tanulói is. Tóth Béla az előadás során felelevenítette a pápai evangélikus egyház létrejöttét, megalakulását, az elmúlt évtizedek lelkészeinek életét, harcait. Ezután Bácsi Sándor lelkészi munkájáról, kimagasló szónoki képességéről és a „nehéz” időkben is helytálló, bátor magatartásáról szólt az előadó. Hangsúlyt kapott az is, hogy milyen segítőkész volt a bajba jutott emberek iránt, követve a Biblia tanítását: a segítés a szeretet legfontosabb megnyilvánulása.

Bácsi Sándor 1956-ban munkája elismeréseként Győrbe került, ahol püspökhelyettes lett. Emberi kiállása miatt ő maga is nehéz helyzetbe került: ávós felügyelet alatt állt hosszú évekig. De ez sem törte meg a hitét, hiszen érezte Isten segítő szeretetét. Mindvégig töretlenül szolgálta egyházát, hazáját. Élete példát mutat a ma nemzedékének is.

Az előadás végeztével leányai emlékeztek édesapjukra: nemcsak szomorúság, bánat uralkodott otthonukban, hanem jókedv, humor is. Hegedűjátékát mindig szívesen hallgatták.

Egy szemtanú, a kollégium volt tanulója emlékezett Bácsi Sándor ’56-ban elmondott beszédére, versmondására, amellyel a győri tanácsháza erkélyén buzdította az embereket.

Ünnepélyes keretek között avatták fel 2004. október 31-én emléktábláját Pápán az egyház és a város vezetői. „Jó ügyet nem szolgálhatunk az igazság elfojtásával” - mondta B. Russel. Bácsi Sándor is ezért hallatta a hangját.

■ Giay Frigyesné

Az erőszakmentes erő jézusi lelkületű prófétája hetvenhat éve, 1929. január 15- én született amerikai fekete lelkészcsaládban, amelyben édesapja, nagyapja, dédapja és édesanyja testvére élt Krisztus szeretetének vonzásában. A „Van egy álmom...” kezdetű, messze hangzó beszéd prédikátora egy másfajta Amerikáról álmodott, és mindent meg is tett azért, hogy álma megvalósuljon. Azért, hogy sem az USA-ban, sem másutt ne legyen többé másodrendű a más bőrszínű állampolgár. Olyan országról álmodott, ahol az emberi jogok és az emberi méltóság közkincs, ahol sorstársainak és az ő gyermekeinek sem kell félelemmel kilépniük az utcára.

És milyen módon igyekezett megvalósítani milliókkal közös álmát? Hittel, imádsággal és cselekvő emberséggel - ma azt mondanánk: interaktív dinamikával. Spirituális fegyvertárát nagy példaképeitől, Jézustól és Gandhitól vett eszközökkel töltötte fel. Az erőszakmentes ellenállás, a civil engedetlenség alkotta szellemi támasztékát. Indiából hazatérve - ahol többször beszélgetett Gandhival - kijelentette: „Gandhi volt az első a történelemben, aki Jézus szeretetetikáját tettekre fordította, s hatékony társadalomformáló erőt hozott ki belőle.” Szerinte India és Gandhi példát adott Amerikának és a világnak arról, hogy mi az erőszakmentes cselekvés értelme, és hogy hol van ennek a helye a világ átformálásának (politikai) közösségi eszköztárában, bármennyire is szeretnék onnan sokan kiszorítani ezt a „fegyvernemet”. „Az erőszakmentes ellenállás a leghatékonyabb békés fegyver, amellyel az elnyomottak, jogfosztottak szabadságukért küzdhetnek” - hirdette. Annak ellenére is, hogy házára többször dobtak bombát, hogy élete utolsó tizenhárom évében naponta kapott halálos fenyegetést levélben és telefonon ő is és a családja is. Többször is véresre verték saját népének fiai. Ennek ellenére nem keseredett bele küzdelmébe, nem adta fel. Százszor megdobták kővel - ő száz- egyedszer is kenyérrel, jó szóval, érvekkel válaszolt. Csak a golyóra nem tudott már válaszolni. Helyette megtették azok a milliók, akik megértették és követték az ő útját. Megtette felesége, Coretta Scott King is, aki férje halála után fél évvel kiadta emlékezését Életem Martin Luther Kinggel címen. Ebben vallotta: „Minden nagypéntekre eljön a húsvét... Kimondhatatlan nagy vigasztalást találtam abban, hogy Martin Luther King áldozata a húsvéti időszakra esett... De vajon még hány embernek kell meghalnia világszerte azért, hogy egy kicsivel több igazságosság, béke és megértés költözzék közénk?”

És hogyan harcolt az erőszakmentesség etikájának érvényre juttatásáért, e világi fontosságának bizonyításáért? A jövő harcmodorában. Néma tüntetést szervezett, százezres békemenetet és ülősztrájkot, bojkottot. A szelídség teljes eszköztárát bevetette. Imazarándoklatokat szervezett a békéért, a társadalmi megértés előmozdításáért. Többször átutazta kontinensnyi hazáját, tárgyalt, szónokolt, prédikált, törvénymódosító indítványokat nyújtott be, petíciókat adott át. A civil társadalom összefogása, öntudatra ébresztése volt a fegyvere. Fáradhatatlanul szervezte az USA egyházi vezetőit is a személyválogatás nélküli

szeretet társadalmasítása, közösségi elismerése érdekében. Birmingham, Albany, Memphis, az USA egész déli felének feketéi és sok-sok fehér szimpatizáns is megmozdult szavára. Egyenlő jogokat, egyenrangú bánásmódot követeltek minden amerikai polgárnak, bármilyen is a bőre színe. Harcában szimpatizált vele a szintén orvlövészgolyó áldozatává vált amerikai elnök, J. F. Kennedy is.

De közben voltak, akik a háttérben már célkeresztbe fogták őt, s készültek a titokban előkészített gaztettre. 1963. augusztus 28-án került sor a nagy washingtoni békemenetre a Lincoln-em- lékműnél, ahol elmondta híres beszédét. Mert volt egy álma a másik Amerikáról... A képmutatás nélküli, testvéri, megértő, elfogadó, a lélek és értelem szövetségében világelső Amerikáról. Kétszázötvenezren hallgatták a helyszínen. Nemsokára az „év emberévé” választották, a következő évben, harmincöt évesen béke Nobel-díjat kapott. Közben arra is futotta hatalmas szellemi erejéből, hogy rendszeres teológiából PhD- fokozatot szerezzen. S közben megjelentek prédikációs kötetei, amelyeket százezrek olvastak. Két kötetének programadó címe volt: A lelkiismeret ébresztése, illetve Éjféli kopogtatás. Nem hátrált meg attól sem, hogy beszédeiben rámutasson a vietnami háború okozta nagy veszteségekre is - minden oldalon.

E szinte hihetetlen mértékű aktivitásnak a hátterében hite, napi imádságai, élő istenkapcsolata és felelősségvállaló személyes etikája állott. Maga így magyarázta tevékenységét: „Nem akartam puszta néző maradni, hanem ott akartam állni, ahol a dolgok eldőlnek...” Az igazi vallásosságról, a hívő életről azt tartotta, hogy „elkötelezetten törődik az emberek szociális gondjaival. Mindkettővel dolgunk van: a mennyeivel és a földivel, az idővel és az örökkévalósággal, s nem szabad egyiket sem a másik ellen kijátszani!” Egykori tanára, Benjamin Mays professzor, mondta róla: „Az erőszakmentességet tartottá annak az eszköznek, amellyel az igazságtalanság legyőzhető a politikában, a gazdaságban, a nevelésben és a fajok közötti viszonyban...”

A „fekete Gandhi” áldozatával és szelídségével rádöbbentette Amerikát és a világot arra, hogy a közélet reformálható és tisztítható, s nem feltétlenül tisztogatásokkal változtatható csak meg. Mindennek előfeltétele a személyes erkölcsilelki megtisztulás (self-purification). Enyhíthetők az előítéletek, mérsékelhető az emberi viszonyok brutalitása. Nem szükségszerű és nem kötelező, hogy ember az embernek farkasa legyen. A társadalmi mintává emelt zsarolással, megvesztegethetőséggel, a „lenyúlások- kal", felelőtlenséggel szemben lehet eredményt elérni; lehet változtatni - még ha mégoly lassan és kis mértékben is - a szegények kisemmizettségén, lehet korlátozni a gazdagok sokszor minden törvényt és ízlést áthágó arroganciáját.

Martin Luther Kingnek harminckilenc évesen is voltak álmai, de nem volt naiv álmodozó. Realista maradt, mert az evangéliumból tudta, hogy a keresztet senki nem kerülheti ki, aki életét teszi fel az általa igaznak hitt ügyre... Azzal is tisztában volt, hogy az igazságosságot és az arra törekvő embert el- vagy letiprókat is várja egy kereszt, amelyet sem pénzzel, sem ügyeskedéssel nem lehet elkerülni. A lövés kioltotta életét. De az a lövés - milyen különös ellentmondása a történelemnek! - startlövése lett az általa például hagyott jövőképes harcmodornak: a polgárjogi engedetlenségnek, a pártérdekeken felülemelkedő civil összefogásnak, az ebben rejlő erőszakmentes erő tudatosításának. És ennek időszerűsége ma és nálunk sem kisebb, mint akkor és ott volt, Martin Luther King napjaiban... Mielőtt a gyilkos golyó elérte őt, ezt mondotta Ralph Abernathy lelkésznek, aki az utolsó pillanatokban lecsukló fejét tartotta: „Ha eljön az a nap, ne említsék, hogy Nobel-békedíjat kaptam, nem ez a fontos. Ne említsék, hogy háromszáz különféle kitüntetésem van, nem ez a fontos. Azt mondják el, hogy Martin Luther King megpróbálta szeretni embertársait. Mondja el valaki rólam, hogy a háborúról közzétettem az igazságot, felruháztam a mezítelent, meglátogattam a börtönben lévőt.” Ahogy Jézus tanította. S ahogyan nagy példaképei és kortársai Istenhez emelkedő, az elesettekhez pedig empatikusán aláhajló lélekkel is megélték: így évtizedeken át a feketék nagy fehér doktora, Albert Schweitzer orvos-lelkész, az 1961- ben Isten diplomatájaként repülőszerencsétlenségben elhunyt ENSZ-főtitkár, Dag Hammarskjöld vagy a szelídség nagy prófétája, India fegyvertelen felszabadítója, Gandhi és a vele szimpatizáló J. F. Kennedy. Igen, ezt köszönjük meg neki mi, magyar reformátusok és keresztények is. És testamentumként írjuk szívünkbe szavait: „A kard hatalma, ereje soha nem győzheti le a Lélek, a szellem hatalmát, erejét!”

■ Békefy Lajos

Evangélikus értelmiségi konferencia

A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodája február 19-én, szombaton 10 és 16 óra között evangélikus értelmiségi konferenciát rendez, amelyre minden érdeklődőt szeretettel vár.

Helyszín: Evangélikus Hittudományi Egyetem (Budapest XIV., Rózsavölgyi köz 3.) Program:

10.00: Megnyitó áhítat - D. Szebik Imre elnök-püspök

10.30: Fasang Árpád nagykövet - Egy evangélikus értelmiségi töprengései az előttünk levőkihívásokról

ii.00: dr. Frenkl Róbert országos felügyelő, Mihályi Zoltánná osztályvezető - Újraindult iskoláink, szellemi központok

11.30: dr. Szabó Lajos rektor (EHE) - Értelmiség civilben és Luther-kabátban

12.00: Finta Gergely orgonaművész, egyetemi adjunktus (EHE) rövid orgonakoncertje

12.15: Ebédszünet

13.15: Novotny Zoltán, a Protestáns Újságírók Szövetségének elnöke - Gondolatok az egyház PR-tevékenységéről

13.45: Sokszínű a gondolkodó kereszténység - kerekasztal-megbeszélés Hafenscher Károly országos irodaigazgató vezetésével. Résztvevők: Kőszegi Ábel (Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem), dr. Kránitz Mihály (Magyar Katolikus Egyház), Mihályi Zoltán (Keresztyén Értelmiségi Fórum - Budahegyvidék), dr. Reuss András (Evangélikus Értelmiségi Műhely - Deák tér), dr. Zsengellér József (Magyarországi Református Egyház)

14.30: Mihályi Zoltán egyházkerületi jegyző -Javaslat az Országos Evangélikus Értelmiségi Konferencia (Magyar Evangélikus Akadémia) létrehozására 15.30: Záróáhítat - Szabotté Mátrai Marianna intézetvezető (EHE)

Moderátorok: dr. Frenkl Róbert és Mihályi Zoltán

A konferencia szünetében lehetőség van ebédelni az egyetem étkezdéjében 500 Ft hozzájárulás fejében.

A szervezés megkönnyítése és az ebéd előkészítése érdekében kérünk minden érdeklődőt, hogy részvételi és étkezési szándékát időben jelezze az Országos Egyházi Irodánál (1085 Budapest, Üllői út 24., telefon: 1/484-2260, telefax: 1/486-3554, e-mail: orszagos@lutheran.hu).

ISTENTISZTELETI REND /2005.január23.

Hetvened vasárnapja. Liturgikus szín: zöld. Lekció: iKor 9,24-27. Alapige: Mt 9,9-13.

Énekek: 320., 363.

I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván: de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. fél 6. (imahétzáró) Varjú Imre r. k. plébános; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. (úrv.) Madocsai Miklós: II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Smidéliusz Gábor; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. Gerőfi Gyuláné; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Szpisák Attila; du. 6. (magyar) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamásné: Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Blázy Árpád; de. 11. (úrv.) Blázy Árpád; du. 6. (vespera) Joób Máté; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Joób Máté; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Blázy Árpádné; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Kézdy Péter; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. ii. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. (úrv.) Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. Börönte Mária: Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Kosa László; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Eszlényi Ákos; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér x. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza.

■ Összeállította: Boda Zsuzsa