Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-09-04 / 36. szám
‘Evangélikus Élet!? ÉLŐ VÍZ 2005. szeptember 11. 9 Az ikonok HETI ÚTRAVALÓ Az alábbiakban egy szemelvényt olvashatnak Haebler: Das Bild in der Evangelischen Kirchen című könyvéből. Az a gondolat, hogy erről a témáról írjak, onnan származik, hogy ezen a nyáron már több turistaúton lévő barátomtól kaptam ikonos üdvözlőlapot, sőt igazi kis fatáblás ikont is. A keleti egyház emléknapot szentelt a hetedik egyetemes zsinatnak, és ezt mint az ortodoxia napját ünnepelték. Ez az ökumenikus zsinat rendelte el a képtiszteletet, mely az ortodox hívek számára szorosan összefügg az igaz hittel. Kimondták, hogy aki igenli Krisztus emberi természetét, képszerű ábrázolását is igényli. Az emberi természettől el nem választható isteni természet azonban tiszteletre méltóvá teszi a képet. Krisztus képe azt fejezi ki maradandóan, hogy Isten testté lett, és kinyilatkoztatta magát az emberiségnek. Krisztus maga - állapítja meg a keleti egyház Jn 14,9 alapján - az Atya „ikonja”. Eljött a világba, hogy helyreállítsa Isten képét. Az ikon szó görög eredetű, és nem csupán másolatot, képmást jelent, hanem az ábrázoltnak a képben való jelenlétét is. A keleti egyház már korán elfogadta ezt az értelmezést a kultusz számára, és a képvitán keresztül a mai napig megőrizte. Az ortodoxia számára Krisztus, az ő szentjei és az üdvtörténet az ikonokban reálisan jelen vannak. Az ikonon keresztül az e világon túli, a transzcendens időtlenül behatol a földi világba. Az ikont egyenlőnek tartják a kereszttel és a Szentírással. Ezt a képszolgálatot úgy tekintették, mint a műveletlen és babonás tömeg vagy a saját előnyeit kereső szerzetesek ügyét. Csodálkozva kérdezték: hogyan harcolhattak emiatt száz évig egymás ellen az emberek? De bármily tökéletlenek is voltak az eszközök, melyeket Isten használt, a végeredmény az egyházi kép letisztult és teológiailag megalapozott elméletének megszületése, az ikonnak a bálványoktól való tökéletes elhatárolása volt. Az ikon a Krisztusban testté lett Igét láthatóvá teszi és elmélyíti. Az ikonok jellegéből formális konzekvenciák is adódnak. A II. niceai zsinat (787) kitiltotta az egyházból a szobrásza- tot. Elvetik a plasztikus, testszerű ábrázolási módot, mivel az anyag vastagsága a fényt eltéríti, és árnyékot idéz elő. Annak az egyháznak, amely nem tárgyszerű dolgokat akar ábrázolni, hanem szellemi valóságot akar láthatóvá tenni, és a Krisztusban lett teofániát akarja dicsőíteni, valóban ragaszkodnia kell a festészethez és a reliefekhez, amelyek sima felületűek. Sőt a festészetnek is korlátokat kell szabni. így nem jöhet szóba a naturalizmus, a földi dolgok ábrázolásának semmilyen formájában sem. Még a színek előállítása és kiválasztása is teológiai jelentőséget kap: egyes színanyagokat néha messze földről kellett hozatni. Nem vitatható, hogy az ikonfestés művészete képpé vált teológia: joggal nevezték az ikonokat festett dogmáknak. Már a teológiai igazság képszerű formája is dogma, amely a teofániát hirdeti. Ez a képes forma már liturgikus, homiletikus szempontból is szükségszerű. Luther szerint az evangélium olvasása vagy hallgatása során az ember nem tudja elkerülni, hogy képet alkosson Krisztusról. Az egyháznak nemcsak lehetősége, de kötelessége is, hogy az egyes ember képzelőerejét segítse. Az ikon tartalma is dogma, mert nemcsak elbeszél egy bibliai történetet, és nemcsak áhítatot ébreszt, hanem képszerűvé teszi az üdvtörténet realitását, és mint időtlen tényt teszi a világ megtapasztalható részévé. * * * A mellékelt ikon: Háromkirályok imádása - Mária-oltár Nagyszalókról, 1483. A háromkirályok gyakori témája a keleti ikonművészetnek. Itt Jézus dicsőségben jelenik meg, ellentétben a szegényes betlehemi istállóval. Itt is jellemző az arany háttér, amely az örökkévalóságot szimbolizálja. Ugyancsak jellemző a szereplők tekintete; nagy szemeikkel mintha a látható világ helyett Isten láthatatlan világába néznének. ■ Gáncs Aladár Megszentelt vasárnap - áldott hétköznap ► „Családommal minden vasárnap templomba megyünk. Fontos számunkra, hogy ezen a napon együtt legyünk, és semmilyen munkát ne végezzünk. Úgy tapasztalom, hogy az emberek általában nem értik, hogy ez a nap az Úré, ezért aztán hétköznapjaik és ünnepeik összemosódnak. Kolléganőm sem érti, hogy miért kell megünnepelni a vasárnapot. Megpróbáltam elmagyarázni neki, hogy miért szent ez a nap, de nem tudtam jól átadni a lényeget. Különösen zavarba jöttem, amikor rákérdezett arra, hogy miért éppen a vasárnap a nyugalom napja. Mi lett a szombattal?” Drága testvérem, Annamária! Legyen minden ünnepe és minden hétköznapja bőséggel teljes minden istenfélő kegyesnek! Szálljon áldás ünneplésük öröméből fárasztó vándorlásuk idejére! Mert ahogy hosszabb, fent nem idézett soraiból kiderül, családjával együtt naponta megtapasztalják, hogy a vasárnapi igehirdetés lelki tápláléka élteti Önöket egész héten. Erőt, lendületet adó, útbaigazító, vigasztaló és figyelmeztető az az isteni szó, amely megszólal a szószékről. Úgyhogy nyugodtan megállapíthatjuk, hogy nem az Úristennek, hanem nekünk van arra szükségünk, hogy megszenteljük, vagyis neki szánjuk a vasárnapot újra és újra. Fájdalom, hogy mennyien élnek közöttünk olyanok, akik a vasár- és ünnepnapokon is dolgoznak. Szinte soha sem pihennek. Mintha félnének attól, hogy a nyugalom napján nyugtalanító gondolatok motoszkálhatnak majd a fejükben: nyomasztó, az élet és halál nagy kérdései körül forgó gondolatok. És ki adja meg ezekre a választ? Sokan inkább homokba dugják a fejüket, mintsem vennék a fáradságot arra, hogy megkeressék a feleleteket. Természetesen nem mindenkinek munkával terhes a hétvégéje. Sőt a nyugtalanító gondolatok is messzire elkerüEVÉLET LELKI SEGÉLY Szókéné' Bakay Beatrix lik felebarátaink java részét. Ők az él- ményhabzsolók. Irány a szabadba, az uszodába, a hétvégi telekre vagy a vidámparkba! Jöhetnek a barátok és barátnők is. Vagy szombat este csapjunk inkább egy kis stresszoldó bulit? Csináljon már végre egy kis jó hangulatot az alkohol, hiszen egyszer élünk! Távol álljon tőlem az ítélkezés. Azért illusztráltam két típus példájával is a hétvégi időtöltés leggyakoribb formáit, hogy teljesen világos legyen számunkra: a világ fiainak nem szent se a szombat, se a vasárnap. Hogyan vágyakozhat valaki arra, hogy egész napját az Úr igéje körül, imádsággal, a gyülekezetben töltse, ha még nem Isten gyermeke? Kedves levélíró testvéremnek szeretettel javaslom, hogy hívja el valamelyik vasárnap kolléganőjét családjával együtt az isten- tiszteletre. Mutassa be neki a gyülekezeti életet, beszéljen neki a mi Urunkról, vegye körül krisztusi szeretettel! Akkor talán meg fogja érteni, hogy miért olyan pótolhatatlanul fontos a vasárnap megszentelése. Ha kolléganője képes lesz erőt és békét meríteni az Úrral való találkozásból, akkor máskor is vágyni fog erre. Ekkor érkezik majd el az idő arra, hogy részleteiben is elmondja neki, mit jelent az Úr napja a hívő szívnek. A teremtéstörténet (iMófc 1,1-2,4) szerint Isten, miután megteremtette a világot, megpihent. Megpihenésének napja a hetedik volt, amelyet megszentelt, azaz a többi naptól elkülönített. Ez az úgynevezett sabbal, amely héberül nyugalmat jelent. Mindehhez isteni parancs is kapcsolódik: „Emlékezzél meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt!" (2MÓZ 20,8) Erre azért van szüksége az embernek, hogy ne felejtse el, hogy mindent Istennek köszönhet. Izrael népe számára a sabbat emellett az Egyiptomból való szabadulás emléknapja, sőt az Istennel való összetartozás jele is (vö. 2MÓZ 31,17; 5MÓZ 5,12-15). A hét napjainak eredeti sorrendje szerint a szombat a hét utolsó napja. Mindebből egyenesen következik, hogy a hét első napja a vasárnap. Az Újszövetségben a „hét első napján” kifejezés többször is előfordul (vö. Mt 28,1; Mk 16,2; Jn 20,1). Nem nehéz kitalálni, hogy milyen összefüggésben: ezen a napon támadt fel Jézus Krisztus. Ezért aztán a Krisztushívők minden héten megünnepelték az Úr feltámadásának napját, és örvendeztek megváltásuk felett. Éppúgy, ahogy a teremtés, a megváltás műve is Isten hatalmas tette. Az ember semmit sem tehet hozzá. A keresztények minden vasárnap összegyűltek az ige hallgatására, és megtörték a kenyeret (ApCsel 20,7). Csodálatos dolog úgy kezdeni a hetünket, hogy az Úr művére gondolunk, arra, amit ő végzett el értünk. Az ő cselekvésének hatalmas erejével indulunk saját feladataink közé. Ez Isten rendje, a kegyelem ideje. Isten cselekszik bennünk Szentlelke által, s amikor ezt megtapasztaljuk, azután már csak neki akarunk élni. Először nyugalmába hív, csak azután vagyunk képesek munkálkodni érte (Mt 11,28-30). Mert a vasárnap megszenteléséhez az is hozzátartozik, hogy betegeket látogatunk, könnyet szárítunk fel, törődünk egymással, hogy teszünk valami jót. Hogy felfigyelünk a szükséget szenvedőre, akit talán a hétközi rohanásban nem vennénk észre. És tanúságot teszünk életünk Uráról. Mert Urunk egy szép napon megkérdezi tőlünk, hogy mire használtuk azt az időt, amikor szabadok voltunk más kötelezettségektől? Annamária! Kívánom, hogy tegye megbánhatatlanul örömtelivé minden vasárnapját az Úr! ■ Szókéné Bakay Beatrix Leveleiket „Lelki segély” jeligével várjuk szerkesztőségünk címére. Kérjük, jelezzék, hozzájárulnak-e ahhoz, hogy a levelükre adott válasz lapunkban is megjelenjen. Krisztus Jézus megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúl- hatatlan életet. (2Tim 1,10) Szentháromság ünnepe után a tizenhatodik héten az Útmutató reggeli újszövetségi igéi - állásfoglalásra késztetve - az élet és halál kérdéseivel szembesítenek bennünket, hogy aki hisz Jézusban, annak örök élete legyen. Ő legyőzte a halált, ezért lehet a mi életünk is elrejtve Krisztusban, s Dáviddal együtt mondhatjuk: „Légy kegyelmes, Uram, mert hozzád kiáltok minden nap." „Hiszen annyira szeretsz engem, hogy a sír mélyéből is kimentettél.” (Zsolt 86,3.13) Csak Jézus által juthatunk elmúlhatatlan életre: az ő megdicsőülésének előjele volt Lázár feltámasztásának csodája. Luther szavai szerint „a halálban is élettel van körülvéve, aki hisz Krisztusban”! Jézus önkijelentése és kérdése nemcsak Mártának szólt; minden embernek felelnie kell rá: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?" Mi már elmondtuk-e neki az egyetlen helyes választ? - „Igen, Uram, én hiszem..." (Jn 11,25-27) A vértanúhalál előtt álló Pál „végrendeletében" szeretett fiát az evangélium bátor megvallására buzdítja: „Ne szégyellő hát a mi Urunkról szóló bizonyságtételt..." (2Tim 1,8) Megszentelődésünk egész életünkön át tart, amelynek vége a végtelen élet. „Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban." (Róm 6,23) Aga- bosz megjövendöli, hogy a pogányok apostolát Urához hasonlóan megkötözik a zsidók, s a pogányok kezére adják. Pál erre így felelt:.....én nemcsak megkötöztetni, hanem meghalni is kész vagyok Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért." (ApCsel 21,13) Jairus leányának feltámasztásakor csak heten voltak a halottas házban; Jézus életadó igéjével fordult az alvóhoz: „Leányka, neked mondom, ébredj fel!" Az apának mondott szavait mi is parancsnak vehetjük: „Nefélj, csak higgy!" (Mk 5,41.36) Pál már tudja a választ az élet és halál kérdésére; halála előtti és utáni élete hit által, egyaránt az Úrban van elrejtve. A kérdés számunkra csak az, hogy egyetértünk-e ezzel a hitvallásával: „Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség!" (Fii 1,21) Elfogatásakor Jézus kijelenti: „Én vagyok"! Előtte minden térd előbb-utóbb meghajol. Az Úr igéje folyamatosan beteljesül az ő mindenkori követői életében: „Azok közül, akiket nekem adtál, nem hagytam elveszni senkit.” (Jn •8,5-9) Jézus megdicsőülése miérettünk is történt, hogy elhangozzék: „Ez az én szeretett Fiam, reá hallgassatok!" - csak őrá. Kiválasztott tanítványai húsvét előtt még „tanakodtak maguk között: mit jelent feltámadni a halottak közül” (Mk 9,7.10); de mi húsvét után kételkedés nélkül vallhatjuk meg: „hiszem a test feltámadását és az örök életet”! Luther szerint is „mienk Jézus feltámadása, s vele mi is feltámadunk"! Ezért: „Az élet nékem Krisztus, / A halál nyereség...” (EE 504,1) ■ Garai András Kezdődnek az ifjúsági órák Sokszor nem kis fejtörést okoz azok számára, akik ifjúsági csoportba járnak, vagy ott aktívabb, vezetői szerepet is vállalnak, hogy miként és mivel kössék le társaink figyelmét. Ilyenkor, az újabb tanév elején terveket készítünk az ifi csoport számára, és igyekszünk összegyűjteni a csapatot - a régebben, illetve az idén konfirmáltakat is beleértve. Ha az összegyűjtés fázisa sikeresnek bizonyul is, még mindig előttünk áll a következő lépcsőfok: mi legyen a téma, milyen módszerrel dolgozzuk fel például a kiválasztott bibliai történetet, egy-egy beszélgetés alapgondolatát. Az ifjúsági vezetőknek - beleértve fiatalabbakat, idősebbeket egyaránt - e téren két könyv is a rendelkezésükre áll. A csoportépítés elvi alapjait Jim Bums If- júságépítők című könyvének a segítségével vehetjük át. A könyv huszonhét fejezetben dolgozza fel azokat az ismereteket, amelyekre szükségük van a fiatalokkal foglalkozóknak. Például szó van benne a „gyakorlati stratégiáról" mint a közösségépítés alapjairól, a kreativitás „begyújtásáról”, azaz a helyes programszervezésről és -tervezésről. A szerző nagyobb fejezetet szentel a személyes kapcsolatok kiépítésének, illetve ápolásának, amely az ifjúsági SZÓSZÓRÓ Ifiúságirovat-gazda: Balog Eszter munka alapját képezi. Végezetül óravázlatokkal is szolgál mindazoknak, akik ilyen jellegű segítséget igényelnek munkájuk során. A könyv megvásárolható a Harmat Kiadó boltjaiban. (Kiadja az Új Reménység Alapítvány, tel.: 52/424-036. Ara: 1700 Ft.) Hasonlóképpen hasznos könyv a Start 4. nevet viselő, ifjúsági óravázlatokat tartalmazó füzet (Peter Graystone, Paul Sharpe és Pippa Turner munkája), amely tizenévesek részére készült. Ebben a frissen megjelent füzetben a barátságról, a szülőkről, a szerelemről, az egyedüllétről, az előítéletekről, az egyház és a gyülekezet fontosságáról, illetve a pünkösdről van szó. A munkafüzet kidolgozott témái nagy segítséget adnak az Szentírás > Szövetség ^ Peter Graystone > Paul Sharpe > Pippa Turner »>: 73 Ifjúsági óravázlatok tizenéveseknek 4 órák tematikájának a kialakításához. A füzetet a Szentírás Szövetség adja ki (tel.: 1/216-5115), és az egyházi könyvesboltokban lesz kapható. ■ Balog Eszter LAPUNK A VILÁGHÁLÓN: www.evelet.hu MACY/
