Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-08-28 / 35. szám
'Evangélikus Életi? MELLÉKLET 2005. szeptember 4. Szerkesztette: Muntag András Gúzsba kötve táncolni? Törvény az egyházi szolgálatról ■ Bárdossy Tamás Vajon lehet-e gúzsbe kötve táncolni? Vajon vannak-e szabályai a szolgálatnak? És keretei? Lehet paragrafusokba szedni a lelkészi munkát? Lehet munkaként tekinteni rá? - És egyáltalán: menynyire? Néhány a számtalan kérdés közül, amelyek újra és újra előkerültek, amikor az egyházi szolgálatról szóló törvény változatait tárgyaltuk. Sokszor töprengtünk rajtuk, keresve a választ, amelyet végül röviden a következőképpen adtunk meg: igen! Hosszabban persze bonyolultabb a válasz - és itt kerül elő a „Mennyire?” kérdése. Néhány elemét szeretném kiemelni a törvényjavaslatnak - mely lassan elnyeri végleges formáját hogy együtt kereshessük a választ. Eddig is létezett a lelkészi szolgálatra vonatkozó szabályozás törvénykönyvünkben. Régi igény volt, hogy ez pontosabbá váljék, s pótoljunk néhány hiányosságot. A munka során azt láttuk célszerűnek, ha egy helyre vonjuk össze az egyházi szolgálatra vonatkozó fő szabályokat: ennek eredménye lesz az új törvény. A tervezet fontos új eleme, hogy az egyházi szolgálatot végzőket egyházi személyként határozza meg, s kettős kötődéssel nemcsak szolgálati helyükhöz, hanem az egész egyházhoz kapcsolja őket. Ebbe beleérti a nem lelkészi szolgálatot végzőket is, bár természetesen a legnagyobb rész a lelkészi szolgálat körülményeivel foglalkozik - nem zárva ki teljesen ebből sem a „laikusokat”. Némileg pontosítottuk, s részben a gyakorlathoz igazítottuk a lelkésszé válás folyamatának szabályozását, amelynek a végén a legszembetűnőbb változás az, hogy a frissen felavatott lelkészt nem segédlelkésznek, hanem beosztott lelkésznek fogják nevezni. Ez egyrészt szó- használati változást jelent: az új megnevezés jobban kifejezi, hogy a felavatott lelkész korábban végzett szolgatársaival egyenlő szolgálatba áll, csupán eleinte a püspöke határozza meg szolgálati helyét, s valamely idősebb lelkész felügyeletével végzi munkáját. Másrészt egy olyan új szolgálati keretet jelent, amely bizonyos helyzetekben ismét megjelenhet a lelkész életében (például ha nem választják meg önálló szolgálatra, ha öt évig nem állt egyházi szolgálatban, vagy ha nem tett eleget a továbbképzési követelményeknek). Ugyanakkor meghatároztuk az önálló szolgálatot végző - a gyülekezetben: parókus - lelkész fogalmát. A törvény pontosan leírja, hogy mely szolgálatokat tekintjük a Magyarországi Evangélikus Egyház lelkészi munkája részének, meghagyva a lehetőséget a Püspöki Tanácsnak, hogy az újonnan kialakult formákat is elismerhesse. Az a lelkész, aki nem áll valamelyik felsorolt szolgálatban, rendelkezési állományba kerülhet: ilyenkor a püspök rendelheti ki Szolgálati helyre - amennyiben van erre lehetőség. A püspöknek nincs ugyanis kötelezettsége arra, hogy mindenáron helyet keressen lelkészeinek - ugyanakkor valószínű, hogy minden lehetséges szolgálatot felkutat és felkínál majd. Ebben a törvényben szerepel a gyülekezetben szolgáló lelkészek szolgálatba állításának két módja: a gyülekezet választása alapján (meghívással vagy pályázattal), illetve püspöki kiküldés útján (aki beosztott lelkészt vagy helyettes lelkészt küldhet a gyülekezetbe). A szolgálati szerződés (díjlevél) minden esetben többoldalú egyeztetés eredményeképpen jön létre. Új elem a jelenlegi szabályozáshoz képest, hogy a szolgálati szerződés felbontását a lelkészen kívül a gyülekezet is kezdeményezheti. Ez nem jelenti a lelkészek kiszolgáltatottságát, mivel ezt megelőzően a felsőbb egyházi vezetésnek észlelnie kell, hogy olyan problémák vannak a gyülekezetben, melyek ilyen helyzetet eredményezhetnek. Az egyházi vezetők a hosszabb folyamatban mindvégig jelen vannak, olyannyira, hogy az ezzel foglalkozó testületi üléseken ők elnökölnek. Igyekeztünk több olyan szabályt megfogalmazni, amely növeli a lelkészek biztonságát. így a betegség, gyermekáldás, gyermekgondozás, tanulmányok, szabadság, illetve a gyülekezet általi felmondás tekintetében immár rendelkezések szólnak arról, hogy ezekben az esetekben mit kell biztosítani a lelkész számára. Mivel ezen kérdések pénzügyi vonatkozásai még nincsenek pontosan kidolgozva, több kötelezettség 2007-től lép majd hatályba. Szól a tervezet a nem lelkészi egyházi szolgálatról is, kiemelve, hogy ők is végezhetik munkájukat szolgálati jogviszonyban is. Pontosabbá válik megbízásuk rendje, valamint a szolgálatuk során számukra biztosított javadalmazási feltételek és a tőlük elvárt kötelezettségvállalás is. Az utóbbi másfél évtizedben többször felmerült az a kérdés, hogy milyen tevékenységeket folytathat a lelkész egyházi szolgálata mellett, s mennyiben gátolják ezek a lelkészi munkát. Ilyen lehetett a tanulás, családi ok, más kereső tevékenység, de a legtöbb vihart talán a társadalmi, politikai szerepvállalás kavarta. Azt remélem, hogy sikerült olyan megoldást találnunk, amely megnyugtatóan rendezi a következő években felmerülő eseteket. A tervezet kimondja, hogy a lelkész vállalhat társadalmi tisztségeket (így politikai jellegűeket is, mint például bármilyen szintű képviselőség vagy polgármesteri tisztség), de a párt- politikai tevékenységet és a párttagságot egyértelműen tiltja. Ennek rögzítése mellett egységesen kezeli a lelkészi munkát akadályozó eseteket: a lelkész köteles bejelenteni a presbitériumnak minden egyéb tevékenységét, elfoglaltságát, s ez a grémium dönt arról (adott esetben az egyházmegye, illetve az egyházkerület vezetését is bevonva), hogy akadályozza-e a kérdéses elfoglaltság a teljes értékű lelkészi munkát, s hogy a presbitérium engedélyezi azt, vagy nem. Lehetőség van arra, hogy megegyezzenek abban, milyen szolgálatokat tud továbbra is vállalni a lelkész, s a gyülekezet ehhez milyen feltételeket tud biztosítani (miközben a gyülekezet gondoskodik a többi szolgálat betöltéséről is, melyet a lelkész nem tud tovább vállalni). Ha a körülmények lehetővé teszik, a gyülekezet biztosíthat hosszabb szabadságot is a lelkésznek, indokolt esetben pedig dönthetnek a szolgálati jogviszony megszüntetéséről is. Talán a tervezet legutoljára említett eleme is igazolja, hogy mi is a szándékunk a törvénnyel. A szolgálat nem a korlátlan szabadságot nyújtó, szabadon választott tánc előadása. A megfogalmazott szabályok arról szólnak, hogy se a „táncos” ne szálljon el, ne tévedjen más műfajba, se a helyszínt adó szolgálatba állító ne teremtsen lehetetlen körülményeket a tánchoz. Reményünk és meggyőződésünk, hogy a törvényjavaslattal nem gúzst készítettünk, hanem terepet és lehetőséget adtunk a szent tánchoz. Az egyház szervezetéről és igazgatásáról ■ Muntag András 2004 januárjában egyházunk vezető testületéinek (zsinat, Országos Egyházi Elnökség, Országos Bíróság) elnökei, illetve az ügyész elhatározták, hogy az 1991 óta létrehozott egyházszervezet működésének tapasztalatait áttekintik, és javaslatot tesznek javítására. Az erre a célra kiküldött bizottság akkor, márciusban Sopronban elkészítette azt az anyagot, amelynek alapján a zsinat elkezdte a törvénytervezet kidolgozását. Ezt a törvényt a mai napig „soproni anyag” néven emlegetjük. A kitűzött célok szerint a) egyszerűsíteni kell az egyház testületi rendszerét (ez főleg a magasabb egyházkormányzati szinteken probléma, például: egyházkerületi presbitérium és közgyűlés); b) kerülni kell a párhuzamosságokat (például bizottsági rendszer: zsinati és munkaági bizottságok); c) létszámukban kisebb és hatékonyabb testületeket kell létrehozni (például létezik olyan egyházmegye, amelynek közgyűlése 120 fős, de még a presbitériuma is 70 tagú!). A soproni bizottság többi javaslatát a választási és a bírósági törvénybe építettük be. A fentiek alapján látható, hogy a változás elsősorban a magasabb egyházkormányzati szinteket: az egyházmegyét, az egyházkerületet és az országos egyházat érintik. Az egyházközségben megmarad a kéttagú elnökség (a lelkész és a felügyelő), az egyházközség életét irányító presbitérium, továbbá a legfőbb döntéseket hozó közgyűlés. Ez utóbbi munkájában az egyházközség bármely tagja részt vehet. Nagyobb gyülekezetekben a közgyűlés legtöbb feladatának átvállalására továbbra is alakítható képviselő-testület. A szabályok ugyan nem változtak, ám javasolhatjuk a gyülekézeteknek, hogy kisebb, de aktívabb presbitériumot válasszanak. Bár az egyházmegyében - az eredeti javaslat szerint - a két testületből csak egyet tartottunk volna meg, mégis úgy döntött a zsinat, hogy maradjon meg mind a közgyűlés, mind pedig a presbitérium. Az előbbiben képviseltetik magukat az egyházmegye gyülekezetei, ezért szükség- szerűén több tagja kell, hogy legyen. Ugyanakkor szükség van egy ütőképes, kisebb létszámú irányító testületre is. A változás az lesz, hogy a presbitérium tagjai nem azok lesznek, akik csak a testületi tagságot vállalják, hanem azok, akik aktívan végzik az egyházmegyei feladatokat. Azokban a szerencsés egyházmegyékben, ahol a leendő törvényben megnevezett 7 tagnál több ilyen cselekvő tisztség- viselő dolgozik, érdemes ezeket is bevonni a presbitérium munkájába. Az egyházkerületi presbitériumok és közgyűlések párhuzamossága mindenki előtt nyilvánvaló, aki már egyszer is részt vett ezeknek az ülésein. A zsinat ezért elfogadta azt a javaslatot, hogy csak egy testület működjön ezen a szinten. Itt viszont biztosítani kell az egyházmegyék képviseletét, ezért a testület létszámát nem lehet 25 alá csökkenteni. Országos szinten több változást is elfogadott a zsinat. A zsinat és az országos közgyűlés ezentúl egy testület lesz: egyházunk legfőbb döntéshozó és törvény- alkotó testületé. A törvényhozó döntésekbe ezentúl csak tanácskozási joggal szól bele három püspökünk és négy felügyelőnk, de a fontos stratégiai döntésekben a zsinatnak ők is szavazati jogú tagjai lesznek. Az országos elnökség kéttagú lesz - a többi egyházkormányzati szinthez hasonló módon. Feladataik között a legfontosabbak: kifelé képviselik az egyházat, belül pedig vezetik az Országos Presbitérium munkáját. Az Országos Presbitérium kisebb és gyakran összeülő testület lesz, de átveszi az Országos Egyházi Elnökség eddigi feladatainak legnagyobb részét. így országos szinten a testületek száma az eddigi 4 helyett a jövőben 3 lesz, és ezekben - az „átfedő" tagságtól eltekintve - no helyett 79 fő dolgozik majd. Ez az átalakítás - remélhetőleg - teret fog adni arra, hogy a most már törvényben is megjelenő Püspöki Tanács ezentúl spirituális dolgokban vezető szerepet vállalhasson. Munkájukat az Esperesi Kollégium segíti. Az országos bizottságok rendszere is megváltozik. Az eddigi 5 állandó zsinati bizottság helyett 3-at határoz meg a tervezet, az állandó munkaági bizottságok száma 16-ról 8-ra változik. A bizottságok maximális létszáma 12 fő lesz. Ez - elképzelésünk szerint - nemcsak létszám- és bizottságszám-csökkentést jelent, hanem tartalmi változást is hoz. Feladatuk az adott terület munkatervének kidolgozása és az Országos Presbitériummal való elfogadtatása lesz, továbbá a bizottságok lesznek e munkatervek megvalósulásának segítői és legfőbb mozgatói. A rutinfeladatok (pályázatok elbírálása, rendezvények szervezése stb.) nem őket terhelik majd: ezek elvégzésére ideiglenes munkacsoportokat bízhatnak meg. Természetesen nem gondoljuk, hogy az új szerkezet szükségszerűen jobb működést eredményez majd. A jó működést mindig a befektetett munka mennyisége és minősége jelenti. De hiszünk abban, hogy ezek a változások jó lehetőséget biztosítanak mindenki számára ahhoz, hogy evangélikus hagyományainkhoz méltóan állíthassák szolgálatba energiájukat és képességeiket egyházunk javára.
