Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)

2005-08-14 / 33. szám

IO 2005. augusztus 14. KRÓNIKA ‘Evangélikus Életi? Barlangok a Bibliában ► Mint turista szenvedélyesen járom a hegyeket és - ha lehetőségem adó­dik rá - a barlangokat is. Mint keresztény rendszeresen olvasom a Bib­liát. Miként túrázni, a Bibliát olvasni is többféleképpen lehet. Ha az em­ber a Bibliát mint „keresztény turista” vagy „turista keresztény” olvas­sa, megdöbbenve tapasztalja, hogy milyen gyakran - több mint hat- százszor - fordulnak elő benne hegyek mint egy-egy történés színhe­lyei. Barlangok lényegesen ritkábban említtetnek. Az alábbiakban ezekről lesz szó. A barlang szó a Bibliában negyvenhá- romszor fordul elő, harmincnégyszer az Ószövetségben és kilencszer az Új­szövetségben. Hogy mit nevezünk bar­langnak, azon még ma is vitatkoznak a nyelvészek és a barlangászok. A sok­sok meghatározásból kettőt említek példaként. A Magyar értelmező kéziszótár - amelyet először 1972-ben adtak ki, és a ’90-es évekig többször is megjelent az Akadé­miai Kiadónál - szerint barlang: 1. a föld­kéregben levő nagyobb - a felszín felől rendszerint nyitott - (természetes) üreg, illetve állatok földbe vájt vagy szikla- üregben levő lakóhelye; 2. rosszalló, el­ítélő értelemben bűnözők állandó rej­tekhelye. Egy másik, tömörebb megha­tározás szerint barlangon minden, a földkéregben található természetes üre­get értünk. A Bibliában eléggé tág értelmezését találjuk a barlang szónak. Négy esetben mint emberi lakóhelyről van róla szó. Például Lót és lányai, Sámson, illetve Il­lés próféta laktak hosszabb-rövidebb ideig barlangban. Szolgált a barlang sír­helyül is (hat említés); ilyen például a makpélai barlang, ahol Ábrahám, Sára, Izsák, Izmáéi, Rebeka és Lea lelt végső nyugalmat. Huszonegy esetben említte- tik a barlang rejtekhelyként. A legtöbb­ször Dávid bujkált barlangokban, egy barlangban egyszerre a legtöbben pedig ötvenen voltak. Állatok barlangjáról hét esetben esik szó: négyszer oroszlánok, kétszer rókák és egyszer galambok barlangjáról. Rab­lók barlangjáról négy esetben történik említés. Egyszer amolyan „nyilvános il­lemhely” szerepet is kap egy barlang, amikor is „Saul bement oda, hogy a szükségét végezze" (iSám 24,4). Érdekes módon - ellentétben a he­gyekkel - a barlangok nem játszanak szerepet az emberek Istennel való kap­csolatában, imádkozni sem vonul vissza senki barlangba. Egyetlen kivétel, ami­kor Jézus a sírbarlangnál hálát ad az Atyának, és feltámasztja Lázárt (Jn 11,41-42). Még egy összehasonlítás a hegyekkel: míg a Bibliában említett hegyek közül néhány nagy biztonsággal azonosítható (Sínai-hegy, a Hermón hegység, Edém vidéke, Tábor hegye, az Olajfák hegye stb.), addig ez a barlangokról nem mondható el. Csak három barlang van név szerint említve: az Adullám-, a mak­pélai, valamint a makkédai barlang. Az Adullám-barlang egyike lehetett az an­tik Adullám város környékén található számos barlangnak. A makpélai barlang Hebron környékére tehető. A hagyo­mány szerint a sírhely a hebroni Harem el-Chalilnál található, Heródes óta fallal körülvett sírhely, ahova számtalan zsi­dó, keresztény és mohamedán zarándo­kol. (Mindhárom vallás ősapjának tekin­ti Ábrahámot.) A makkédai barlang a Makkéda nevű városállam közelében volt. A város és a barlang fekvéséről csak feltevések van­nak. Bár a Biblia nem említi név szerint azt a barlangot, ahol Jézus feltámasztot­ta Lázárt, ez a barlang mégis ismeretes: az egykori Betániában van, ma arabul El Azaryia a neve - egyértelmű a kapcsolat a mai helységnév és Lázár neve között. A Szentföldön, de másutt is sok olyan barlang található, amelyeket ugyan nem említ a Biblia, de amelyeknek a hagyo­mány szerint közük van az újszövetségi történésekhez. Ilyenek például az angya­li üdvözlet barlangja - a Benedictus-bar- lang -, a születés barlangja vagy János barlangja Patmosz szigetén. ■ Schneider Alfréd ISTENTISZTELETI REND / 2005. augusztus 14. - Budapest Szentháromság ünnepe után 12. vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: Mk 7,31-37. Alapige: Róm 9,15-16. Énekek: 45., 261. I„ Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván: de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Johann Gyula; du. 6. Balicza Iván; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Tóth-Szöllős Mihály; II„ Modori u. 6. de. 3/4 n. Gyekiczky János; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Gyekiczky János; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2-4. de. 9. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) id. Pintér Károly; du. 6. Gáncs Péter; VII., Városligeti fasor 17. de. n. (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél n. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. (úrv.) Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Wiszkidenszky András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Wiszkidenszky András; Kelenföld, XL, Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Schulek Mátyás; de. 11. (úrv.) Schulek Mátyás; du. 6. Győri Tamás; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Győri Tamás; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Johann Gyula; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Verasztó Teodóra (teológushallgató); XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Verasztó Teodóra (teológushallgató); Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. Bátovszky Gábor: Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Magyari Márton (teológushallgató); Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Magyari Márton (teológushallgató); Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Kosa László; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. (úrv.) Kosa László; Pestszentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér t. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza. ISTENTISZTELETI REND / 2005. augusztus 14. - Balaton Alsódörgicse de. n.; Balatonakali du. 2.: Balatonaliga (Club Aliga területén levő ref. templom) du. 6.; Balatonalmádi du. 4.; Balatonboglár de. n.; Balatonfenyves (református templom) du. 6.; Balatonföldvár (városháza) du. 2.; Balatonfured de. 9.; Balatonszárszó (evangélikus templom) du. 3.; Balatonszárszó (evangélikus üdülő) de. 9.; Balatonszemes du. 2.; Hévíz du. fél 5.; Keszthely de. fél 11.; Kötcse de. 10.; Kővágóörs de. fél 12.; Mencshely de. 11.; Nagyvázsony du. 2.; Révfülöp de. 10.; Siófok de. 10.; Sümeg du. fél 3.; Szentantalfa de.háromnegyed 10.; Tapolca de. fél 9.; Veszprém de. 10.; Zánka de. fél 9. NÉMET NYELVŰ ISTENTISZTELETEK Balatonboglár de. fél 10.; Hévíz de. fél 10.; Siófok (kápolna) de. fél 10. Országos fúvóstábor Kismányokon A Tolna megyei Kismányokon álló evangélikus ifjúsági ház minden nyáron több tábornak is helyet ad, így immár ti­zennegyedik alkalommal rendezték itt meg az evangélikusok országos fúvóstá­borát. A tíznapos programon közel negyvenen vettek részt, a szakmai mun­kát Johann Attila irányította, a tábor lel­késze Kertész Géza volt. A táborban a fia­talok belekóstoltak a közös zenélésbe; egyházi muzsika tanulásával mélyítették el tudásukat. A napi áhítatok és fűvós- próbák mellett természetesen sportolni és kirándulni is maradt idejük. Az országos fúvóstábor résztvevői a környék több településén (Mucsfán, Kismányokon és Bonyhád-Majoson) is közreműködtek az istentiszteleteken. A majosi evangélikus templomban - Makán Hargita lelkész meghívására ­másfél órás koncertet adtak a fiatalok, mellettük pedig fellépett a Creative Tu­ba Quartet, melynek tagjai az idén is részt vettek a táborban. A kvartett az augusztus 10-i gyenesdiási koncertre készülvén örömmel vette a lehetőséget. A majosi esten a gyülekezet tagjai sa­ját készítésű szendvicsekkel és sütemé­nyekkel kínálták a fellépőket és a vendé­geket egyaránt, miközben a közösségi teremben megtekinthették az e sorok írójának a Kárpátalján készült felvétele­iből rendezett fotókiállítást. A majosi programon részt vettek a bonyhádi Pe­tőfi Sándor Evangélikus Gimnázium­ban táborozó mozgássérültek is Cserháti Péter vezetésével. A fúvószene minden­kit jókedvre derített a remek akusztiká­jú majosi templomban. ■ Máté Réka Egy hatodéves lelkészjelölt ► Rendezgetem a dolgaimat - köny­veim dobozban várják a költözést; egy kép felidéz bennem egy élet- utat; egy plüssállatka eszembe jut­tatja azokat, akiktől kaptam, és azt a napot, amikor először fogtam a kezembe. A naplómat lapozgatva megelevenedik az elmúlt év sok­sok emléke és néhány állomás egy hatodéves lelkészjelölt útján. Ötödéves teológusként jártam először a kecskeméti templomban. Családom ké­résére egy hozzátartozóm esküvőjén szolgálhattam a helyi lelkésszel, aki lel­kesen újságolta, hogy néhány hét múlva hozzájuk is megérkezik egy hatodéves lelkészjelölt. S bár biztos voltam benne, hogy én egy évvel később máshová ke­rülök majd, azért odasúgtam édesanyám­nak: e lelkész mellé szívesen mennék ha­todévesnek. Egy évvel később már biztosan tud­tam, hogy utamon ide vezet engem az Isten. Izgatott voltam, s félelmet keltet­tek bennem a „jóakaratú” emberek, akik szerint az előző teológushoz ragaszkod­nak ám, és különben sem szívlelnek ott női lelkészt! Ennek ellenére nagyon kedvesen fo­gadtak. Mikor egy hónappal a költözés előtt szüleimmel részt vettem a vasárna­pi istentiszteleten, a lelkész a hirdetés során néhány kedves szóval köszöntött, miközben a gyülekezet tagjai lelkesen keresték, vajon melyik padban ülhet az új hatodéves. Augusztus végén már „hasznomat” is látták: pásztoruk távol­létében a szomszéd város református lelkésznője hirdette az igét, én pedig az oltári szolgálattal gondoskodtam arról, hogy az istentisztelet evangélikus litur­gia szerint történjen. Ma is őrzöm azt a kedves mondatot, amelyet valaki a kéz­fogás után súgott a fülembe, s ezzel félel­meimet egy csapásra eltörölte: „Nagyon sajnáltuk ám Csaba távozását, de Isten hozott köztünk, Enikő!” Mentorom igazi tanítómester volt. Sajnáltam is őt az első hetekben, amikor számos teendője mellett még idegenve­naplójából zetői feladat is hárult rá, ő mégis fárad­hatatlanul magyarázta a helyi szokáso­kat, és mutatta be azokat az embereket, akikkel a lelkészi munka során találko­zunk, együttműködünk. Alapállása ez volt: „Mutatok neked egy modellt, ami működik, de te úgy csinálod, ahogy aka­rod!” Sokat tanultam tőle, és mindeköz­ben rájöttem arra is, mi áll hozzám a leg­közelebb, hogyan szolgálhatok úgy, hogy képes legyek leginkább önmaga­mat adni; a szolgálatra való felkészülés során a tapasztalatok által folyamatosan formálódtam. Ha tudomást szereztünk arról, hogy valaki kórházba került, azonnal meglá­togattuk, nehogy örökre késő legyen. Szeptember elején, legelső kórházas él­ményeim egyikét a pszichiátrián éltem meg. Betegünkhöz - rossz állapota miatt- nem engedtek be, hanem a folyosón várakoztattak. Közben váratlanul oda­jött hozzám egy ismeretlen, fiatal, szem­látomást nagyon zavart nő, és boldogan- ismerősként - üdvözölt. Mentoromra pillantottam, akiről az idegen nem vett tudomást, ezért ő várakozó álláspontra helyezkedett, és belementem a beszélge­tésbe. A nő - fél tucat nevet felsorolva - érdeklődött barátairól, s miután meg­nyugtattam, hogy mindenki jól van, és gondol rá, ragyogó arccal megköszönte a látogatást, és elment. Fellélegeztem, mi­kor kiléptünk az osztályról... Rendszeresen jártunk két idősek ott­honába is, amelyekben nem tudtam, ki melyik felekezethez tartozik, mégis olyan jó volt találkozni a félórás igei al­kalmakon! Az Oszikék Otthon mozgé­konyabb lakói gyülekezetünk időseivel is szívesen szerveztek közös programo­kat, s így tavasszal egy egész napot töl­töttünk együtt Tőserdőn, az evangélikus Glória-házban. A gyülekezeti csoportok közül az idő­seket azonnal szívembe zártam. A Nap­közi Otthon ajtaja minden hétköznap nyitva áll, de a legkedveltebb a két biblia­kör és az irodalmi délelőtt. A szerdai nap különlegessége, hogy egy testvérnő ve­zeti, aki - bár nem hiszi el, mégis - ügye­sen ötvözi a lelki útravalót a jelenlévők aktuális kérdéseivel. Ez az alkalom arra is megtanított, milyen nagy felelőssége van az igehirdetőnek és az újságírónak; a vasárnap igéjére ugyanis már szerdán elkezdik a közös készülést, az Evangélikus Elet aktuális számának hitmélyítő írásai pedig a felolvasás és közös megbeszélés által még a látási problémákkal küszkö- dőkhöz is eljutnak. A vasárnapi gyerekórákat mindig iz­gatottan vártam, hiszen a gyerekek tü­neményesek voltak. Persze néha megiz- zasztott az a feladat, amikor igyekeztem lekötni az örökmozgó fiúcskát, aki azért szereti a nagymamát, mert az úgysem tudja elcsípni, ha rosszalkodik; de el is érzékenyültem, amikor például egy öt­éves kislány magyarázata szerint azért jó, hogy meg vagyunk keresztelve, mert most már Isten vigyáz ránk. A református gimnázium evangélikus diákjai kötelező hittanórára jöttek több csoportban. Nem ugyanazt a társaságot tanítottam az egész tanév során, hanem mindhárom hitoktató munkájába bele­pillanthattam. A helyettesítéseket külö­nösen is élveztem. A „focisták” azért tet­ték mindig izgalmassá az óra első né­hány percét, mert agyafúrt érvekkel igyekeztek meggyőzni, hogy nekik most miért nem kellene tanulniuk vagy dol­gozatot írniuk. A vizsgatanításomon vi­szont úgy figyeltek, mint a kisangyalok, s előre biztosítottak arról, hogy ha ők ott lesznek, nincs ok az izgalomra. A felnőtt ifisekkel gyakran házi biblia­órán találkoztunk, s ilyenkor éjszakába nyúltak a beszélgetések, hiszen az áhíta­tot követően legtöbbször spontán jött egy kérdés, amely valamelyikünket fog­lalkoztatott. S örömünket vagy bána­tunkat énekben vittük az Úr elé, amikor kottatartóvá vált a vasalódeszka is. „Biztos vagyok abban, hogy sem tér­beli távolság, sem halál vagy távoliét szét nem választhatja azokat, akiket egy Lé­lek éltet, egy szeretet fűz össze” - írta va­laki - Szent Bemát szavait idézve - a szá­momra készített emlékkönyvbe. Én is így érzem, és ezért sokat jelent, hogy a kecskeméti testvérek támogató szerete- tével (is) indulhatok a segédlelkészi szol­gálatba. ■ Hulej Enikő „Csak” János bácsi Az alábbi írás a nemrégiben zajlott Művésze­tek Völgye fesztivál Völgyfutár című lapjá­nak július 31-i számában volt olvasható; Kiss János néhai evangélikus lelkésznek állít em­léket. A csontokig hatoló januári szél bonto­gatta az előző napi hófúvásokat. A ket­tes fától, a két falu határától még vagy három kilométer Dörögdig. Rádőlt a szélre, görnyedve törte a félméteres ha­vat, nehezen véve a levegőt a metsző, hideg szélben. Ruhájára, szakállára rá­fagyott a hó. Mintha a vállán vinné ha­za az elcsatangolt bárányt vagy a látha­tatlan keresztet, mint a Mester a Golgo­ta felé... Bennem ez a kép villan fel a legtöbb­ször vele kapcsolatban. Mesélték Dörög- dön, hogy sokszor akár két-három gye­rek miatt is eljött gyalog Kapolcsról a té­li förgetegben hittanórát tartani. Amikor én találkoztam vele, már öreg volt. Szeretettel fogadott. A kö­zös szolgálat, a néhány hosszabb be­szélgetés gondolatai mély nyomot hagytak bennem. Mindig csodáltam azokat az embereket, akik a nagy igaz­ságokat néhány közérthető szóval meg tudták fogalmazni. Majd húsz év­vel ezelőtt, amikor én - még viszony­lag fiatalon - rohangásztam az építke­zések összeszervezése ügyében, csen­desen hallgatta gondjaimat. Többet tu­dott. Jobban látta, mi a fontos. Ahogy Pista mondta a temetésén, nagyon kel­lett nekünk az ittléte. Nem csak az em­lékeinkben él... Szerettem volna a te­metésén megköszönni a katolikusok nevében is mindent. De csak álltam a sírjánál, és az a téli kép volt előttem. Nekem nagyon hiányzik ez a hiteles ember. Kiss János evangélikus lelkész. „Csak” János bácsi. ■ Sanyipap i 4 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom