Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-08-14 / 33. szám
"Evangélikus Életi; PANORÁMA 2005. augusztus 14. 7 Roma-magyar Közös asztal konferencia ► Az ötnapos együttlétről az Evangélikus Élet előző számában már beszámoltunk. Július 20-24. között a cigányság ügyét szívükön viselők és roma barátaik táboroztak együtt Sárszentlőrincen. Bár a találkozót nem kimondottan az ifjabb korosztály számára szervezték, gyermekek és fiatalok is részt vehettek rajta. Az alábbiakban Laczki János orosházi segédlelkész és egy tizenkét éves, hittanra járó cigány fiú, Katona Márk beszélgetését olvashatják.- Hogyan kerültél a táborba?- Fél éve minden héten járok hittanra. A többiektől hallottam, hogy milyen érdekes, és hogy bármilyen gyereket szívesen látnak. Ilyen táborban még sohasem voltam. A lelkész bácsi hívott, és egy hívő néni anyagi támogatásával elmehettem.- Eddig milyen gondolataid voltak a keresztényekről?- Nem volt jó véleményem róluk; nem úgy viselkednek, ahogy kellene. A táborban más volt, ott sok olyan kereszténnyel találkoztam, aki nem volt ellenséges velem. Eddig ritkán találkoztam ilyennel.- Melyik foglalkozás tetszett, neked a legjobban?- Nagyon jól éreztem magam a vajtai gyógyfürdőben, és a simontornyai vár is nagy élmény volt. Az idén részt vettem egy ingyenes gyermeknapon, ahol minket, cigányokat nem engedtek be a gumivárba, pedig a magyar gyerekek mehettek. Most egy igazi várba mehettünk be.- Az „erős várból” ti sem vagytok kizárva. Az áhítatok hogyan tetszettek?- A gitáros énekek nagyon jók voltak. Az áhítat felnőttesen volt elmondva, de így is megértettük. Ha nem volt világos, szabadon visszakérdezhettünk, és egyszerűbben elmondták nekünk is. A templomban is jó volt.- Az Isten, Jézus Krisztus mit jelent a számodra?- Imádságra otthon is megtanítanak, szoktunk is imádkozni, de Jézusról keveset tudtunk. Most azt hallottuk róla, hogy ő személyválogatás nélkül szereti az embereket, mindenkiért meghalt, és a mennyországba cigányok és magyarok csak együtt fogunk bejutni.- Milyen a kapcsolatotok az evangélikus gyülekezettel?- A kistestvérem keresztelője is ott lesz. A templomba máskor is elmegyek, ahogy eddig. Ott szívesen fogadnak, és nem csak a lelkész bácsi. Szentetomyán mindenkit ismerünk, tudjuk, hogy ki fordul felénk szeretettel. Acsádi tábor A két testvérgyülekezet - a rákospalotai és a porrogszentkirályi - által közösen megrendezett tábor vezérfonala a szavak nélküli könyv” volt, melynek az oldalain nem szavak, hanem színek találhatók Elsőként az arany, amely a mennyország, az üdvösség, az éden színe, azután a fekete, amely a bűnre emlékeztet. Ezt követi a piros mint a megváltás, Jézus vérének a színe, azután a fehér következik mivel Jézus vére tisztává tesz a bűntől, végül pedig a zöld, amely a reménységet, a növekedést juttatja eszünkbe. Az öt szín mentén haladt végig az áhítatok beszélgetések sorozata. Hogy ezenkívül mi történt még, megtudhatjuk az alábbi beszámolóból. Június 27-én vette kezdetét és július 2-án fejeződött be az acsádi tábor, ahol a rákospalotaiak, illetve a Porrogszentkirá- lyon és környékén lakó hittanosok lehettek együtt a nyári szünet egy csodálatos hetén. A hétfő délutáni órákban érkeztünk meg a kis csendes faluba, Acsádra. A porrogszentkirályi testvérgyülekezet csapata már a szálláshelyen fogadott minket, és néhányan ismerős arcokat fedezhettünk fel köztük, de sok volt még az új arc is. Az esti játék során velük is megismerkedtünk. A tábor második napjától kezdve kialakult a „napirend": nyolc óra körül ébresztő, reggeli, reggeli áhítat, ebéd előtt hittanfoglalkozás két csoportban. A foglalkozások témája összefüggött az áhítatok témájával, amely a „szavak nélküli könyv” volt. A Biblia üdvösségtörténetét követtük végig különböző színek alapján; mindennap egy színt beszéltünk meg, vagyis azt, hogy mit jelent. A délutánokat kirándulással és sporttal töltöttük, így eljutottunk Szombathelyre és Kőszegre is, ahol fagyit és esőt is kaptunk. Hamar felfedeztük a közelünkben lévő focipályát, ahol foci- és métameccseket rendeztünk; a meszleni tábo- rozókkal is kiálltunk egy focimeccsre. A pénteki napon Ki mit tud?-ot és egy vetélkedőt izgulhattunk végig. Szerintem mindenki jól érezte magát a táborban. Barátságok születtek, és talán mindenki közelebb kerülhetett a mennyországhoz. Köszönöm ezt a hetet Istennek és a táboroztatóknak: Ági néninek, Zsuzsa néninek, Judit néninek, Mónika néninek, Gábor bácsinak és János bácsinak. Maros Zsuzsa Hittantábor Szarvason, a Középhalmi Misszióban ► A Középhalmi Misszió július 25. és 29. között rendezte meg hittantáborát, melyen huszonnyolc általános iskolás korú gyermeknek nyújtott élményekben gazdag programot. Az idén nemcsak szarvasi, hanem nyáregyházi, nyíregyházi, ózdi, tiszaföld- vári gyerekek is érkeztek közénk. A hét vezérigéje - „Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van” (iSám 16,7) - adta a délelőtti áhítatok témáját, melyeket Túri Krisztina nyáregyházi lelkész vezetett. A gyermekek megismerhették a fiatal Dávid történetét. Ezenkívül lehetőség volt arra is, hogy gitáros ifjúsági énekeket tanulhassanak, illetve eljátszhassanak; ebben nagy segítségünkre volt Domokos Jenő, a szarvasi gyülekezet segédlelkésze. A szellemi feltöltekezés után szabadidős programok közül lehetett választani: falikép készítése, gipszöntvények festése, sólisztből figurák formázása, gyöngyfűzés, társasjátékozás, kisebb játékok készítése, sportolási lehetőség. Ebéd után szervezett programok vártak a résztvevőkre: számháború, akadályverseny, kirándulás az arborétumba, sétahajókázás a Körösön, orgonamuzsika hallgatása az Otemplomban, fürdőzés, úszóverseny a városi gyógyfürdőben, bibliai vetélkedő. Pénteken tábortüzet gyújtottunk; erre a programra a gyermekek szülei is eljöttek, és egy kellemes estét tölthettünk együtt. Ezúton szeretnék köszönetét mondani a Magyarországi Evangélikus Egyháznak, az ótemplomi gyülekezetnek, illetve azoknak a lelkészeknek, szülőknek, pedagógusoknak, hitoktatóknak és mindazoknak a vállalkozóknak, magánszemélyeknek, akik tevékenyen hozzájárultak a tábor megvalósulásához. Janurikné Csonka Erika táborvezető Gyermekhét Lucfalván ► Amint az Evangélikus Élet július 24-i számában már olvasható volt, mintegy száz érdeklődő részvételével zajlott az EKE által szervezett gyermek- tábor. A szépszámú gyermekhadat a lucfalviak szállásolták el. Két táboros így emlékezik vissza az átélt élményekre. Lucfalván már harmadik éve rendezik meg a gyermekhetet; ebben az évben Pál apostol, illetve - hangjátékkal - Fehérke történetét ismertették meg velünk. Hatféle csoport volt: mályva, krémszínű, kék, fehér, zöld és rózsaszín. Minden csoportban tíz-tizenkét gyerek volt, és mindnek volt egy hajója, amely a vitorlával előrefelé haladhatott, a villám pedig lelassította. Vitorlát jó, villámot pedig rossz cselekedetért lehetett kapni. Bocsánatkéréssél „rendezni lehetett” a villámokat. Színek szerint ültünk asztalhoz, így hallgattuk a történeteket, így ettünk, és így kéz- műveskedtünk. A kézműves foglalkozások egyikén hajót készítettünk (ugyanis Pál apostol három missziói útján sokat utazott hajóval). A történetekhez kapcsolódó aranymondásokat az általunk készített füzetbe írtuk be, és meg is tanultuk őket. Készítettünk természetes anyagokból makettet a Pál apostol által bejárt területekről. Fehérke történetéből pedig megtudtuk, hogy a jó Pásztorra a bajban is számíthatunk, kérhetjük segítségét, s örömünket is megoszthatjuk vele. Az utolsó előtti napon akadály- és bibliaverseny, este pedig tábortűz volt. Sok éneket tanultunk, és sokat énekeltünk. Eredményhirdetéskor mindenki kapott egyet- egyet abból a csoportképből, amelyet előző este készítettek rólunk. Mi nagyon jól éreztük magunkat, és reméljük, hogy jövőre is lesz gyermekhét. Sokat jelentett számunkra, hogy - Pál apostol történetén keresztül - megbizonyosodtunk róla: ma is szükséges Jézust követni és továbbadni az evangéliumot gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Bujtár Brigitta, Bartkó Lilla A monóri gyülekezet albertirsai hittantábora A hittantábor fő témája Isten igéje volt. Egész héten érdekes programokkal, játékokkal és csapatversenyekkel foglalkoztattak bennünket. A csapatversenyeken a különböző feladatok megoldásáért „búzakalászokat” lehetett gyűjteni, de hogy ne legyen olyan egyszerű, a rossz cselekedetekért pontlevonás járt. Ezzel és a hétfői témával kapcsolatban hallgattuk meg a magvető történetét; ezúgy, hogy az aktív pihenést választják, és kimennek focizni az udvarra. Sokszor még a délutáni rekkenő hőségben is alig lehetett beterelni a sportolni vágyókat. A segítők közül is többen beálltak játszani. Volt, akinek a fejelés, volt, akinek a védés ment jobban. Magunk között választottunk edzőt, aki minden meccs előtt bemelegítést tartott. A vezetők egy kis túrázást is szervezután minden csapat kís tálakat kapott, amelyekben fűmagokat ültettünk el. Aki ismeri a magvető történetét, bizonyára tudja, hogy ebben a példázatban a mag Isten igéje, és amíg az ige megfelelő helyet talál, sok viszontagságot kell túlélnie. Az elvetett mag itt-ott elkezdett nőni, és a hét végére pár emberé már ki is hajtott. A táborba vendégek is érkeztek. Köztük volt Aaron Stevens, aki különböző előadásokat tartott, és megtanított nekünk egy angol éneket is. Ellátogatott hozzánk Roszík Mihály alberti nyugdíjas lelkész, aki esti áhítatot tartott nekünk; ezután megünnepeltük azoknak a gyerekeknek a születésnapját, akik júniusban születtek. Minden születésnapos egy marcipánfigurát kapott ajándékba. A héten vendégünk volt még Bárdossy Tibor, aki előadást tartott nekünk. Amikor befejeződtek a foglalkozások és a csapatversenyek, sokan döntöttek tek. Elmentünk az albertirsai tóhoz is. Minden csapatnak külön kellett elindulnia, és egy sétával meg kellett kerülnie a tavat. A séta közben meg kellett beszélni, hogyan fogjuk színpadra vinni a magvető történetének egyik részletét. Szinte minden este azt a feladatot kapták a csapatok, hogy játsszanak el egy bibliai történetet. Sajnos a hétvégére elromlott az idő, de nekünk változatlanul nagyon jó kedvünk volt. Sokat énekeltünk, a tábor végére már szinte mindenkinek volt kedvenc dala. Pénteken még kézműves foglalkozást tartottak nekünk. Mindenki rengeteg élménnyel tért haza. Még az sem törte le a jókedvünket, hogy egész nap esett az eső. Mindenki jól érezte magát ezen a héten. Minden nagyon szuper volt, és remélem, hogy jövőre is szerveznek egy ilyen jó tábort. Tóth Virág (7. osztályos) I
