Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-08-07 / 32. szám
‘Evangélikus Életi MOZAIK 2005. augusztus 7. 11 Új informatikai eszközök a számítógépes hálózatok között ► „Teljesen új társadalmak épülnek manapság. Nem láthatod őket, csak a számítógéped képernyőjén. Nem látogathatsz el közéjük, csupán a billentyűzeteden keresztül. Az úthálózatuk drótokból és fénykábelekből áll, beszédüket egyesek és nullák sorozata továbbítja. Mégis, a kibervilágnak ezek a közösségei ugyanolyan valóságosak és ugyanúgy vibrálnak, mint azok, amelyeket a földgömbön vagy a térképen lehet találni. Valódi emberek vannak a túloldalon, a monitorok mögött. És felszabadulván a fizikai korlátoktól, ezek az emberek összetartó és hatékony közösségek új típusait fejlesztgetik - olyanokat, amelyeket sokkal inkább a közös érdeklődés és cél határoz meg, mint a véletlen földrajzi közelség; olyanokat, amelyekben igazából csak az számít, hogy mit mondsz, hogyan gondolkodói és érzel, s nem az, hogy hogyan nézel ki, hogy beszélsz, vagy hány éves vagy.” (Mitchell Kapor előszava a The Big Dummys Guide to the Internet 2.0-s verziójához, 1993) A számítógépek összekapcsolása, a hálózat manapság mindenki számára kézzelfogható valóság, hiszen egyre jobban terjed az internet. A hálózatok a vízvezetékhez hasonlóan „információs közműként” működnek, amelyből egyre nagyobb mennyiségben ömlik az információ, s rajtunk áll, hogy mennyit és hogyan használunk fel belőle. Meg kell tanulnunk, és másokat is meg kell tanítanunk arra, hogy miként kell ezt az információözönt kezelni és kordában tartani annak érdekében, hogy ne fulladjunk bele. Informatikatanárként azt tapasztalom, hogy amióta otthon is van internet, sokkal több lehetőségem van arra, hogy az óráimat sokszínűbbé tegyem. Ezenkívül rengeteg tanítványommal tudok beszélgetni virtuálisan a messenger nevű program segítségével (erre egyébként sajnos nem is volna elegendő időm az iskolában). A számítógépek összekapcsolására szolgáló eszközök között megjelentek azok, amelyek az eddigi, különféle kábelekkel létrehozott kapcsolat helyett a vezeték nélküli összeköttetést valósítják meg. A vezeték nélküli hálózatok révén lényegében egyetlen kábel nélkül megoldható, hogy a különböző asztali vagy hordozható számítógépek megosszanak egymás között például egy nyomtatót vagy akár egy internetkapcsolatot. A vezeték nélküli összeköttetés nem csupán a számítógépek, hanem más eszközök között is egyre inkább teret hódít; a mikrofonoknál például már általános. A zene- lejátszóknál is kezd terjedni: a Logitech cég jelentetett meg egy olyan vezeték nélküli fejhallgatót, amely mp3-lejátszó- hoz kapcsolódik. Még egy példa: rövid időn belül a kereskedelemben is kiszoríthatja a vonalkódos azonosítást a rádió- frekvenciás azonosítórendszer (RFID). A szakértők szerint tömeges üzembe helyezése nagy hatással lesz az informatikai hálózatokra. Többféle, a vezeték nélküli adatátvitelre vonatkozó szabványt dolgoztak ki, például a WiMAX (Worldwide Interoperability for Microwave Access) a gyors csatlakozást biztosítja az otthonokban, az üzleti felhasználóknál, illetve a mobil vezeték nélküli hálózatok esetén. Ez is széles sávú rádióhullám segítségével ad lehetőséget az intemetcsatlakozásra; elődei a WLAN és a Wi-Fi. Fontos elemük az elérési pont (Access Point). Ez az eszköz az adatforgalmat teszi szabályozottá. (Kialakítható enélkül is egyenrangú hálózat, de ennek tagjai több eszköz esetén igen lassúvá válnak a felesleges kapcsolatok miatt.) A számítógépekbe pedig egy kártyát építenek, amelyik fogja és küldi a jeleket. A vezeték nélküli megoldások között elterjedt az infravörös (IrDA) és a rádió- frekvenciás „kékfog” (bluetooth) technológia. Mindkettő lehetővé teszi, hogy ne a Laokoón-csoport tekergőzését is megszégyenítő kábelkötegbe csavarodva használjuk a ma már mindennapossá vált eszközeinket... Ha az eszközök között nincs fizikai akadály, azaz „látják egymást”, akkor megoldás lehet az infravörös kapcsolat. Ez leginkább a 800 és 900 nanométer hullámhosszú, emberi szemmel már nem látható tartományban oldja meg a jelek átvitelét. A szem nagyjából a 380 és 760 nm közötti tartományban érzéEGYHÁZ ÉS VILÁGHÁLÓ Rovatgazda: Babies Csaba és Bogdányi Gábor keli a fényhullámokat (a teljes elektromágneses hullámtartomány e részét nevezzük látható fénynek). A technológiát számos eszköz alkalmazza már. Az infraportos egér és billentyűzet alig drágább a vezetékesnél, de mobiltelefonok, illetve telefon és számítógép között is használatos. Az Ericsson cég 1998-ban fejlesztette ki a kék fogúnak becézett II. Harald dán királyról elnevezett bluetooth technológiát. (A névadóról is érdemes pár szót ejteni: Harald Bluetooth viking király volt Dániában 940 és 981 között. Az volt az egyik különös képessége, hogy az embereket párbeszédre, eszmecserére késztette; uralkodása alatt Dánia és Norvégia felvette a kereszténységet, és egyesült a két ország.) A cél mobil eszközök összekapcsolása volt körülbelül tíz méter távolságon belül úgy, hogy az eszközöket egymástól függetlenül lehessen elhelyezni. A megoldást a szabadon felhasználható 2,4 GHz-es ultrarövid rádióhullámú tartományban dolgozták ki. Ez egyben a rendszer hibája is lett, mivel ez a frekvenciatartomány már igencsak túlzsúfolt - a vezeték nélküli csengőtől kezdve a garázsnyitóig számos eszköz ezen működik. Ez az eszköz is gyakori a mobilok és a számítógépek kommunikációjában. A vezeték nélküli kapcsolatok fejlődése azért is lehetséges, mert a cégek irdatlan pénzösszegeket áldoznak a kutatásokra. Az adatátvitel sebessége és kapacitása egyre nagyobb lesz, amit jól mutat a mobiltelefonok fejlődése: küszöbön áll a képtelefonálás. ■ Babics Csaba (Forrás: Sulinet) EVÉL&LEVÉL&EVÉL&LEVÉL Harry Potter mágiája és az Ószövetség Semmiképpen nem szeretnék belemerülni a már eddig is nagy viharokat kavaró Harry Potter-jelenség kontra kereszténység vita szövevényes tartalmi részleteibe. Teológusként azonban úgy gondolom, hogy Chladek Tibor Hány Potter egy „mugli” olvasatában című cikkének néhány kitétele (Evangélikus Élet, 31. szám) szükségessé teszi, hogy az eszmefuttatásnak azon részeit, melyek az Ószövetségnek a mágiával és az okkult jelenségekkel kapcsolatos szemléletét taglalják, teológiai szempontból némi helyreigazítással lássam el. A cikk szerzője a Harry Potter-könyveknek a gyerekek lelki fejlődésére gyakorolt káros hatását azzal indokolja, hogy J. K. Rowling varázslókkal benépesített és fekete mágiával átszőtt történeteit nem egy fiktív mesevilágban helyezi el, hanem földi világunk ismert helyszíneit választja a mágikus cselekmények kiindulópontjául. A gondolatmenet következő, átvezető érvelése szerint a regényekben megjelenő különbségtétel a mágikus világot érzékelők és az ilyen szempontból érzéketlen - átlagos képességű - emberek, a „muglik” között a rajongókban olyan jellegű kisebbségi komplexust generál, amely ennek kompenzálásaként arra sarkallja őket, hogy beleéljék magukat a Harry Potter-regények varázslatos világába, és ezáltal ténykérdéssé válik számukra „a regényalakok valóságossága (...), a fekete mágia létezése” - véli a szerző. A cikk írója szerint ez az a mozzanat, amelyik igazán mágikus jellegűvé teszi a Harry Potter-jelenséget. A szerző ugyanis ezt olyan nagy erejű és jelentőségű írói stratégiának tartja, amely képes arra, hogy az olvasó szemében valósággá tegye a fikciót, majd siet hozzátenni, hogy írói erényként ez meg is állhatná a helyét, de ne feledjük: ez a fikció nem más, mint mágia és okkultizmus, amelyet az írónő magától értetődővé akar tenni. E végső konklúzió után egy ószövetségi idézettel zárul a cikk, amelyet a végkövetkeztetés megfelelő igei alátámasztásának vél a szerző (5M0Z i8,iob-na). Ez egy tiltó rendelkezés Mózes ötödik könyvéből, amely a zsidó vallásúakat szigorúan eltiltja mindenféle okkult vagy mágikus tevékenység gyakorlásától. Az ószövetségi írásmagyarázat és teológia szempontjából a fenti gondolatmenet meglehetősen aggályosnak mutatkozik. Az Ószövetség ugyanis egyetlen helyen sem állítja, hogy a mágia, az okkultizmus, a spiritizmus stb. jelenségei pusztán fikciók, az emberi fantázia termékei lennének. Épp ellenkezőleg: az Ószövetség bizonyos tiltó rendelkezései épp azt erősítik meg, hogy ezek a mágikus erők és hatások, okkult technikák és praxisok nagyon is létező dolgok, amelyek elsajátíthatóak és gyakorol- hatóak. Valódi veszélyük nem az üres fantáziálásban, hanem épp a létező és a valóságra hatást gyakorolni képes mivoltukban rejtőzik. A józan emberi logika is előhívja a kérdést: miért tiltana a Tóra olyasmit, ami nem valóságos, s ezért reális veszélye sincsen? Annak megállapításához, hogy az Ószövetség mennyire egészen közeli valóságként kezeli és ábrázolja a mágiát, még csak az ószövetségi írásmagyarázat vagy a teológia terén sem kell jártasnak lenni: elegendő hozzá egy átlagos szintű bibliaismeret. Az Ószövetségnek nem épp a legismeretlenebb történetei közé tartozik a Sámuel első könyvében olvasható elbeszélés Saulról, aki azért keresi fel az éndóri halottidéző asszonyt, hogy kapcsolatba léphessen Sámuel próféta szellemével. Sámuel első kérdése Saulhoz az volt, hogy Miért háborgattál, és idéztél fel engem?" Saul ezzel a háborgatással átlépte a tiltott határt a saját világa és a mágikus világ között, és ezzel megszegte a törvényt (iSám 28,7-25). Még egy apró észrevétel kívánkozik ide a cikk szóhasználatával kapcsolatban. Bár ez nem keresztény teológiai kérdés, hanem a mágia elméletét és gyakorlatát érinti, a fogalmak helyes értelmezése ezen a téren egy alapvető megkülönböztetést kíván. A cikkben ugyanis kizárólag a „fekete mágia” kifejezés szerepel - a gonosz szereplők és a jóért küzdő főhősök különbségére való tekintet nélkül. A mágia elmélete szerint azonban maga a mágia mint praxis sem nem fekete, sem nem fehér. Önmagában semleges dolog. A mágiát „feketévé” vagy „fehérré” nem a felhasználás módja, hanem a szándéka teszi. Ha valaki a saját egója előnyeiért, önző módon alkalmazza ezeket az erőket, az fekete mágiát művel; a „fehér mágus" azonban - egoját háttérbe tolva - nem a saját kicsinyes érdekeiért, hanem mások boldogulásáért műveli a mágiát: az általa felidézett és irányított energiákkal mások fejlődését és tudatosodását segíti. A mágia elmélete szerint a fehér mágia lényege egy olyan szó, amely a keresztény teológiában is központi szerepet játszik: a szolgálat. Nagy kérdés, hogy mit kezd ezekkel a gondolatokkal a keresztény világképet magáénak valló ember. Mindenesetre egy adott témában (különösen azok esetében, amelyek annyira ellentmondásban lévőnek tűnnek a keresztény tanítással) az elhamarkodott ítéletek és kategorizálások elkerüléséhez, az árnyalt véleményalkotáshoz és a különféle jelenségekről való elmélyült gondolkodáshoz nagymértékben segít hozzá az előzetes - és alázatos - tájékozódás. Petri Gábor (Szeged) Uniós források egyházi épületek felújítására? A kulturális tárca fel kívánja mérni, hogy az Európai Unió forrásai miként vonhatók be az egyházi épületek rekonstrukciójába - jelentette ki Gulyás Kálmán, a minisztérium egyházügyi államtitkára július 29-én sajtótájékoztatón Gyöngyösön. A pályázatok szempontjából a nehézséget igazán az jelentette - és valószínű, hogy ezzel a további pályázatok során is meg kell majd küzdeni -, hogy az egyház sajátos intézmény, amelynek esetében nem alkalmazhatók ugyanazok az eljárások, mint egy gazdasági társaság esetén - fejtette ki az államtitkár, aki hét Gyöngyös környéki településen mérte fel az egyházi épületeket. Mint közölte, az elmúlt évben az unió SAPARD előcsatlakozási programjának keretében összesen 1,3 milliárd forint jutott nyolcvanhét településen az egyházi épületek rekonstrukciójára a faluközpontok rehabilitációjának részeként. A politikus elmondta azt is, hogy felméréseik szerint az egyházak évente minimum hárommilliárd forintnyi forrást igényelnének épületeik rekonstrukciójára, karbantartására, ám ha négy-ötmilli- árd forint állna rendelkezésre, akkor is öthat évre volna szükség ahhoz, hogy felszámolják a lemaradást. Ezzel szemben azonban a központi költségvetésből az elmúlt évben és az idén is csupán 1,2 milliárd forint fordítható erre a célra, ezért elengedhetetlen plusz források bevonása. Varga Kálmán, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnöke arról számolt be, hogy az Európai Unió a nemzeti kultúra megőrzését belügynek tekinti, ezért például a nemzeti építészeti örökség megőrzésére eddig nem álltak rendelkezésre külön közösségi alapok. Ugyanakkor most formálódik egy uniós kulturális támogatási rendszer, amelynek a forrásai leghamarabb jövőre vehetőek igénybe - fűzte hozzá. Addig az egyházi műemlék épületek rekonstrukciójának uniós támogatása tágabb keretben képzelhető el. Például az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Programon belül a faluközpontok rehabilitációjába beleilleszthető akár a templom felújítása is - mondta Varga Kálmán. M MTI Világvallások a tudományos kutatás fókuszában. A bonni egyetem különböző tanszékei megalapították a Vallás és Társadalom Központot. Az intézmény célja a világvallások közötti együttműködés fokozása. A központban dolgozó tudósok öt világvallást - a kereszténységet, a zsidóságot, az iszlámot, a hinduizmust és a buddhizmust - óhajtanak mélyebben vizsgálni. A munkacsoportban nemcsak teológusok, hanem szociológusok, orientalisták és politológusok is vannak, akik „a valamennyi vallásban közös témákat akarják feldolgozni azzal a szándékkal, hogy a vallások társadalmipolitikai hatásait elemezzék”. Bestseller a „világkatekizmus”. Olaszországban a római katolikus egyház rövid katekizmusa lett az idei nyár bestsellere. (A kötet bemutatójáról lapunk 27. száma is hírt adott.) A műből, amely egyelőre csak olaszul olvasható, eddig 410 ezer példányt adtak el. A dokumentum az 1992-ban megjelent, nyolcszáz oldalas „világkatekizmus” rövidített változata: 205 oldalon 598 kérdésben és feleletben foglalja össze a római katolikus hittételeket. Szól a hitvallásokról, a szentségekről, a keresztény élet gyakorlati kérdéseiről, és magyarázatát adja a Tízparancsolatnak, illetve a Miatyánknak. M ÖTK „Míg élek, előfizető akarok maradni” Tisztelt Főszerkesztő Úr! Megkaptam az egyéni előfizetők részére elküldött előjegyzési lapot, amelyen az Evangélikus Élet jubileumi napjával kapcsolatos kérdések szerepeltek. Egészségi okok miatt nem tudok elmenni a tervezett találkozóra. Édesapám, aki az egyházashetyei gyülekezet gondnoka volt, a kezdetektől járatta az Evangélikus Életet és a Harangszót. 1970-ben bekövetkezett halála után is az „ő nevére" jött az újság, mivel ifjabb öcsémet is Ferencnek hívják. Míg élek, előfizető akarok maradni. Sajnos a templomba csak akkor tudok elmenni, ha elvisznek. Mindig meghallgatom a televíziós és rádiós istentiszteleteket. Szomorú, hogy kis imaházunkban havonta egyszer van csak istentisztelet, és a látogatottsága akkor is kevés: hat-hét megöregedett ember. „Hol vannak a gyermekek?” - kérdezem én is, mint az újság egy korábbi cikke. Jómagam a Pápai Református Nőnevelő Intézetben (Nátus) végeztem a polgárit, majd a tanítóképzőt is. Átéltem ott az államosítást. Hitoktatóm Dombi László volt. Minden ünnepen, vasárnaponként hosszú sor vezetett a Nátusból a Széchenyi utcában lévő templomba. Az itthon töltött ünnepek prédikációiról be kellett számolnunk. Gyalog mentünk Hetyéről Kissomlyóra templomba, ahol Szabó Lajos volt a lelkész (ár. Szabó Lajosnak, az Evangélikus Hittudományi Egyetem jelenlegi rektorának az édesapja). Hivatásának élő pap volt; sok szép éneket megtanított a tanítványainak az elemiben, majd a konfirmációra készülve. Nem volt szereposztás a vizsgán! Az iskola elvégzése után Alsóságra kerültem. A kommunizmus vallásellenes politikájának szenvedő alanya voltam. Vártuk az év végét, de féltünk a hittanbeíratástól. A szülők foggal-körömmel ragaszkodtak az ’50-es évek elején ahhoz, hogy gyermekeik hitoktatásban részesüljenek. Azok a kegyetlen évtizedek azután megtették a hatásukat. A hit nélkül felnőtt nemzedék „éli világát”. Gyermek gyilkol szülőt, szülő dob el gyermeket. Most szabad a vallást gyakorolni - sajnos nem élnek vele sokan. Meg is van az eredmény! Örömmel elmennék a tervezett találkozóra, ha tudnék. Betöltöttem a 74. évemét. De egy év óta a bot helyett járókeretet is igénybe kell vennem. A találkozóhoz sok sikert kívánok Isten áldásával. Erős vár a mi Istenünk! Tisztelettel: Szita Aranka (Egyházashetye)