Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-07-24 / 30. szám
"Evangélikus Életi; ÉLŐ VÍZ 2005. július 24. 9 Szegény Anna forintkája Neki még nem szívesen adok pénzt, hiszen alig négyéves. Nem is érti, pontosan mire jó, mennyit ér, számára a guruló és csillogó korong még csak egy érme. Bármelyik érdekes. Ha hozzájut valahogy, sokáig örvendezik felette, takargatja, fényesítgeti, körülrajzolja. A legkedvesebb számára az egyforintos. Mert az „arany”. És igaza van, hiszen ha visszagondolok saját gyerekkoromra, nekem is az akkori napszínű kétforintos volt a legszebb. Öcsém még tízest is adott cserébe érte, és sose értette, min nevetnek a felnőttek, amikor ő ilyen jó üzletet csinált. A mai - újfajta - pénzek között csakugyan ez a forintos a leghelyesebb, kis gyerektenyérbe simuló darab. Az aranyos egyforintos. Igazi kincs. Egy alkalommal a templomban a padok alatt bujkáló lányom egy ilyen „aranyat” talált. Felcsillant a szeme, dörzsölgette, cirókálta, zsebre tette, melengette, az egész istentiszteleten csendben volt, ami nagy szó egy ilyen kis embernél. Örültem is, hogy milyen olcsón kapom a nyugalmat. Csak akkor csodálkoztam el, amikor a kijárat felé az adakozó felnőttek láttán ő is nyújtózkodni kezdett a persely felé aprócska kincsével. Két szemében valami titokzatos nagy melegség ragyogott, ahogy belepottyantottá a hatalmas ládába azt az árva forintját. A felnőttek mosolyogtak, a nagylányaim meg kuncogva kezdték gúnyolni a kis adakozót:- Anna, egy forint az semmi, azon még egy szem cukrot sem lehet venni! Jaj, de nagyot sajdult a szívem! Micsoda kétely gyötörheti most ezt a kislányt! O kincset adott, a fényeset, a kedveset, a dédel- getettet, a nagyok meg azt mondják rá, hogy semmi, értéktelen, vacak és haszontalan. Mi hát az igazság? Szomorúan simogattam meg a kis szöszke fejet, de Anna bizalommal mosolygott fel rám, szemében semmi jele nem volt a csalódottságnak vagy bánatnak. Talán nem hallotta,'mit mondtak a testvérei? Vagy nem értette meg? A pénzszámoló nénik már pakolnak, mi pedig kézen fogva ballagunk el mellettük. A kicsi még visszanéz egy pillanatra a pénzhalom közepén csillogó forintkájára. Oldalba bök, és nagyon halkan a fülembe súgja:- A lányok nem tudják, hogy ez kincs, de Istennek elárultam. Lehet, hogy neki nem is kellett... ■ Füller Tímea Imádság Uram, gondolj mindazokra, akik most utazásra készülnek. Egyengesd minden útjukat a tengereken, a folyókon, a tavakon, szárazföldön vagy másutt, egyengesd minden utazó útját, bárhová is vigye az. Hozd vissza mindnyájukat egy csendes kikötőbe, az üdvösség kikötőjébe. Kérlek, légy számukra velük együtt vitorlázó és velük együtt járó barát. Vezesd őket vissza otthonukba, örvendezve és erővel feltöltődve, hogy örömmel fogadják az övéik. Vegyél részt minden szolgád jót munkáló fáradozásában, s ami minket illet, Urunk, őrizd meg ez idegen földön való vándorlásunkat éltünk egész ideje alatt, hogy ne érjen kár, ne tomboljon körülöttünk vihar, és a gondtól is kímélj meg életünk végéig. Ámen. A kopt liturgia egyik imádsága (Németből fordította Gábry Sándor) Kedves Gyerekek! ► A nyári hónapokban biztosan ti is sokfelé kirándultok. Talán vízpartra mentek vagy egy szép múzeumba, de az is lehet, hogy egy régi várhoz vezet majd utatok. A szünidőben négyszer olvashatjátok a Gyermekvár rovatát az Evangélikus Életben. Minden alkalommal egy-egy képzeletbeli kirándulást teszünk a Biblia segítségével olyan kőépületekhez, városfalakhoz, ahol Isten megmutatta hatalmát. A történetek végén találtok egy-egy rejtvényt is; a megfejtésüket küldjétek el a szerkesztőség címére (Evangélikus Élet szerkesztősége, 1085 Budapest, Üllői út 24.). A borítékra írjátok rá: Gyermekvár. A negyedik rész után sorsolást tartunk, amelyen három szerencsés megfejtő ajándékcsomagot nyer. Aki minden alkalommal beküldi a helyes megfejtést, annak a neve négyszer kerül a kalapba, így nagyobb esélye van arra, hogy nyerjen. GYERMEKVAR 2. Jerikó bevétele (Józs 6,1-27) Amikor Józsué és a kiválasztott nép Jerikó falához ért, az Ür megígérte nekik, hogy a kezükre adja a várost minden lakójával együtt. Az Úr igen különös módszert választott, ugyanis azt parancsolta Józsuának, hogy hat napon át az összes harcos napjában egyszer járja körbe a várost. Menjen velük hét pap is; a papok haladjanak a szövetség ládája előtt, és mindegyikük fújjon kosszarvból készült kürtöt. A hetedik napon hétszer kerüljék meg Jerikó falait. Aznap, amikor hetedszer hangzik fel a kürtszó, az egész nép törjön ki hangos harci kiáltásban, akkor majd leomlik a város kőfala, a nép pedig bevonulhat, és elfoglalhatja Jerikót. Minden úgy történt, ahogyan az Úr parancsolta: a harcosok és a papok hatszor hangos kürtzengés közepette körbejárták a városfalat. A hetedik napon a kürtszó után a csatakiáltás hatására leomlott a kőfal, és a zsidók bevehették Jerikó városát. Rakd sorba a papok kürtjeihez tartozó betűket, és olvasd össze a megfejtést! HETI UTRAVALO Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bízlak, attól többet kémek számon. (Lk 12,48b) IX0YC Szentháromság ünnepe után a kilencedik ________________ hé ten az Útmutató reggeli és heti igéiben olyan emberekről olvashatunk, akikre Isten sokat bízott. Tanuljunk példájukból, ismerjük fel saját életünkben a mások szolgálatára kapott kincseket, és sáfárkodjunk helyesen velünk Urunk dicsőségére! Csak ha hűség és engedelmesség által közösségben maradunk Krisztussal, akkor tudunk megállni a számonkéréskor. Az egy talentumot kapott szolga nem vállalt közösséget gazdájával, hogy annak vagyonát gyarapítsa: „... nézd, itt van, ami a tied. Ura így válaszolt neki: Te gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem..." (Mt 25,25-26) Mi tudatában vagyunk-e Urunktól hasznosításra kapott egyéni testi és szellemi képességeinknek, tehetségünknek, adottságainknak, vagy elástuk őket? Pál bízott Jézusban, és ami megtérése előtt nyereség volt számára, mindazt szemétnek ítélte, mert ő a legnagyobb ajándékra vágyott:.....hogy Krisztust megnyerjem." (Fii 3,8b) így követhetem a példáját: „.. .fut ok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus jézusban adott jutalmáért." (Fii 3,14b) Salamonra is sokat bízott Izrael Istene: bölcs és értelmes szívet kapott. S hogyan hasznosította ezt az ajándékot? „.. .félelemmel tekintettek a királyra, mert látták, hogy isteni bölcsesség van benne, és így szolgáltat igazságot." (iKir 3,28b) Ezékiel prófétára is igen sok bízatott: „Emberfia! Orállóvá tettelek téged Izrael házában. Ha igét hallasz tőlem, figyelmeztesd ókét az én nevemben!" (Ez 3,17) Csak akinek megadatott, az képes elfogadni Jézus tanítását a házasság nélküli életről, a mennyek országáért. A tanítványok szerint: „Ha ilyen a férfi helyzete az asszonnyal, akkor nem jó megházasodni." (Mt 19,10b) Luther szerint: „Az első, amit a házasságban mint minden Isten rendelte hivatásban meg kell tanulni, az, hogy kiki tudja és állja: a házaséletet Isten teremtette és rendelte; s legfőbb dicsősége az, hogy hitvestársadon rajta van az Isten igéjének pecsétje.” Ha kihasználva az alkalmas időt, bölcsen éljük le e gyorsan folyó földi életünket, akkor tehetünk eleget Pál felszólításának:..... ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata.” (Ef 5,17) Pilátusnak is felülről adatott a politikai hatalom, de ő nem mert vele az igazságnak megfelelően élni, s a császár barátjaként „... kiszolgáltatta ói 0ézust) nekik hogy megfeszítsék” (]n 19,16a.) A hű és okos sáfárra is sok bízatott: ,J(i tehát a hű és okos sáfár, akit az úr szolgái fölé rendel, hogy idejében kiadja élelmüket? Boldog az a szolga, akit, amikor megérkezik az úr, ilyen munkában talál!” (Lk 1242-43) Ha nem hamisan s nem az Úristen akarata ellenére sáfárkodunk a ránk bízott talentumokkal, akkor Dáviddal együtt megtapasztalhatjuk az.....Isten megsegít engem, az Úr megtartja életeme t.” (Zsolt 54,6) „Gyorsan folyó időmet / Az Úr nem adta hiába, (...)/ Áldás, béke forrása, / Te serkents kitartásra!” (EÉ 450,1.4). ■ Garai András Az elvarratlan szálak veszélye Még a középiskolában történt, hogy egy osztálytársam egy szép kötött kardigánt kapott. Nagyon értékes, nehéz, vastag fonalból készült, igazi téli viselet volt. Egy alkalommal kirándulás közben egy ágba akadva elszakadt egy szála. Tulajdonosa nem akarta, hogy varrás csúfítsa el a szép ruhadarabot, ezért úgy hagyta, csak bedugta a szakadt szálat a többi alá, hogy legalább ne látsszon. Nem vette észre, hogy később kicsúszott, és szabadon lobogva egyre inkább kibújt a többi szál közül; mire viselőjének feltűnt a rakoncátlan fonal, szeretett kardigánján egy hatalmas lyuk tátongott. Mindannyian felismerjük, hogy az illető nagy hibát követett el azzal, hogy nem vett tudomást a szakadt szálról. A szakadt és elvarratlan szálak veszélye azonban a lelki egyensúlyunkat is fenyegeti, nemcsak a ruhadarabjainkat: nem egy alkalommal, amikor lelki ügyeinkben találunk egy ilyen szakadt szálat, egy foszladozó fonalat - inkább elkapjuk róla a tekintetünket, nem akarjuk tudomásul venni, ahelyett hogy tennénk valamit a további bomlás ellen. Mennyivel szívesebben nézegeti az ember a ruházatát elöl: hiszen ezt látják mások rajtunk, ezzel találkozunk magunk is a tükörben. És mennyivel nehezebb a hónunk alatt megbúvó vagy a hátunkon rejtőzködő elvarratlan szálak rendbetételével foglalkozni! Helyrehozni utólag? Amikor valakinek erről az igazságról beszéltem évekkel ezelőtt, aggódva kérdezte meg: lehet-e utólag is rendezni az ilyen problémákat? A válaszom az volt, hogy természetesen utólag is rendezhető mindez, de nem olyan egyszerűen, mert akkor már szembe kell nézni két problémával. Az egyik az, hogy hosszú idő elteltével rendezni egy feldolgozatlan lelki konfliktust már sokkal nehezebb. Ha a kardigánon jó ideig szabadon szakadhat a kötés, eshetnek széjjel az öltések, akkor már sokkal-sokkal fáradságosabb mindezt helyreállítani. A másik pedig az, hogy a javítás tapasztalható és maradandó nyomot hagy maga után. Ilyenkor ugyanis már általában nem lehet ugyanoda visszabújtatni a szálakat, ahol voltak, hanem csak valamilyen elkötés vagy összehúzó varrás segít. Az emberek nagy része szereti azt hinni, hogy bármit elkövethet, bárhogyan élhet - Isten úgyis mindig mindent megbocsát, „az a dolga!” Holott azt kellene megértenünk, hogy minden bűnnek, amit elkövetünk - és minden mulasztásnak is - következménye van, amelyet elkerülhetetlenül át kell élnünk, még ha Isten meg is bocsátja őket. Ha nem rendezzük ezeket időben, akkor a mélyben munkálva tovább rombolnak... A kicsi nem mindig jelentéktelen Néhány éve történt, hogy ismeretségi körömben kilenc-tíz fiatal a Himalája megmászására készült úgy, hogy még a környékbeli hegyeken sem gyakoroltak. Mert ugyan mit jelentene a pomázi Kőhegy megmászása? Az nem feladat, de a Himalája, az persze más... De ne ítélkezzünk felettük túl gyorsan. Az élet más területein ugyanis naponta tesznek ilyet az emberek. Pedig kihagyni bizonyos fejlődési fokozatokat, és azt képzelni, hogy rögtön magasabb színre léphetünk - óriási veszély. Elvarratlan szálak ezek a lépések is. Amit Isten lehetővé és felismerhetővé tesz az életünkben, azzal kell először rendezett viszonyba kerülnünk. Amilyen fejlődési fokon állok a hitéletben - abban kell megérnem, azt kell hűségesen megélnem először. Amilyen vétkeket felfed Isten az életemben - azért kell bűnbocsánatot kémem először, ha nem akarom, hogy hitéletem ingatag alapokra kerüljön. Addig nem nyughatok, amíg a vétkeim ügye rendezetlen. Van lehetőség a helyreállításra! A Szentírás így fogalmaz: „Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk amikor segítségre van szükségünk." (Zsid 4,16) Járuljunk hát bizalommal Istenhez, és ne hagyjunk semmi olyat az életünkben, ami akadályozná bennünk az ő munkáját, amellyel mind közelebb kíván bennünket vonni magához. O mindent rendbe hozhat bennünk, nálunk - de ezt nekünk is akarnunk kell! ■ Steiner József (Forrás: Monday Manna)
