Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-01-16 / 3. szám
PANORÁMA 2005. január 16. 7 ‘Evangélikus Él IMAHÉT 2005. január 16-23. Bibliai szövegek, magyarázatok és imádságok a nyolc napra Ötödik nap Isten ítéli meg építő fáradozásainkat (iKor 3,13-13) Olvassuk még:- Őrzője vagyok én a testvéremnek? (iMóz 4,2b-ioa)- Egyedül ellened vétkeztem. (Zsolt 51,1-4.9-13)- Különbnek tartsátok egymást magatoknál. (Fii 2,1-5)- Egy ember átadta vagyonát szolgáinak. (Mt 25,14-30) Elmélkedjünk együtt! Különleges csoda az évezredek során, hogy Isten elhív és használ embereket, hogy a világban végzett munkájának részeseivé váljanak. Az egyetlen fundamentum megépült, az arra való építés azonban állandó feladat. Amikor Pál a korinthusiaknak erről beszél, hangsúlyozza, hogy Isten törődik a minőséggel. Megvizsgálja, hogyan végezzük az építés munkáját. Nem a mi munkánk eredménye az üdvösség, de szolgálatunkért felelősek vagyunk az Úr előtt. Ezt a megméretést Pál a hamarosan bekövetkező utolsó ítélet tisztogató tüzében látja. Ez számunkra is sürgető: minden alkalmat úgy kell tekinteni, mintha a legutolsó lenne. Nekünk valamennyiünknek oda kell majd állnunk az ítélőszék elé, ahol megmérettetünk, hogyan használtuk a kapott ajándékokat az ország építésére. Az Európai Unióhoz most csatlakozó országok egyházai különösen érzik a szolgálat felelősségét népük új helyzetében. Nem akarnak egyetlen alkalmat sem kihagyni. Számadással tartozunk Istennek és egymásnak. Különösen igaz ez egyházaink egymáshoz való viszonyában az egység keresésére. A példázatbeli szolgákhoz hasonlóan ránk bízatott a gazda tulajdona. Megkívántatik, hogy jól gazdálkodjunk vele. Közös kincseink vannak: az élet ezen a törékeny bolygón, segítségre szoruló testvérek a világ minden táján, az evangélium drága szavai, melyeket tovább kell adni. Ezek Isten egész népének adattak azzal a lehetőséggel együtt, hogy megosszuk egymással, amit kaptunk, és hogy tanuljunk egymás sikereiből és kudarcaiból. Isten megméri és megítéli, milyen hűséggel végezzük szolgálatunkat. Imádkozzunk! Istenünk, azzal, hogy Jézusban hozzánk jöttél, és azzal, hogy gyenge, erőtlen embereket használsz, sebezhető Istennek mutattad magad. Köszönjük, hogy még mindig bízol bennünk, amikor elvárod önmagunk felajánlását országod építésének szolgálatára. Add, hogy készek legyünk figyelni akaratodra és szándékaidra. Nyisd meg szemünket, hogy lássuk a környezetünkben élők ínségét és baját. Tégy képessé arra, hogy alázattal készek legyünk tanulni egymástól, hogy egyek legyünk a kölcsönös felelősségben, és készek legyünk odaszánni magunkat a te országod építésére a mi Urunk Jézus Krisztus által. Ámen. Hatodik nap Isten temploma vagytok (iKor 3,16-17) Olvassuk még:- Megteremtette Isten az embert a maga képmására. (iMóz 1,26-27)- Micsoda az ember? (Zsolt 8)- Isten tulajdonba vett népe. (iPt 2,9-10)- Ha valaki énutánam akar jönni. (Mt 16,24-27) Elmélkedjünk együtt! Az identitás utáni érdeklődés nem új. Az emberek mindig feltették a kérdést erről önmaguknak, és arra törekedtek, hogy identitásuknak megfelelően éljenek. A mai, állandóan változó és sokszínű világban az önazonosság keresése igen fontos lett. Ezzel a problémával nemcsak egyének küzdenek, hanem közösségek, így az egyházak is. Próbáljuk az azonosságunkat abban megtalálni, arnica többiektől megkülönböztet és egyedivé tesz bennünket. Pál apostol - bár a kétezer évvel ezelőtti korin- thusi keresztényekhez szól - arra figyelmeztet, hogy az azonosság kérdését egészen más nézőpontból kell kutatni: mi nem azért vagyunk mások, mert különbözünk a többiektől, hanem mert megkaptuk a Szentlélek ajándékát. Azt az ajándékot, amely a bűnbeesés előtt teljesen jelen volt minden emberben, mert Isten képére teremtettünk. Isten temploma vagyunk, szent és méltósággal teli: senkinek nincs joga ahhoz, hogy lerombolja ezt a templomot. Azok vagyunk, akikkel Isten otthon akarja érezni magát, akik között az ő jó Lelke lakik. Isten olyan közösséget akar velünk, amely magába foglalja és megkívánja az egymással való közösséget is. Mivel a közösségbe való hívás túllépi keresztény gyülekezeteink határait, megosztottságunk botránya és felelősségünk még nagyobb. Sürgetően szükségünk van az egységre. Ugyanakkor a különbségek keresztény azonosságunk részei, hiszen különféle helyzetekben és kultúrákban élünk; nők és férfiak vagyunk; saját élményeink és népünk történelme formált bennünket. Azonban bárhol éljünk is, bármilyen kihívásokkal kell is szembenéznünk, bármilyen talentumokat kaptunk, a Szentlélek egyesít bennünket, és felkészít arra, hogy Istennek, Jézus Krisztusban kinyilvánított szándéka szerint szeretetetadásra és - elfogadásra is kész közösségben éljünk. Imádkozzunk! Örökkévaló Isten! Te teremtetted az eget és a földet, te alkottad az embert saját képedre, ezáltal te adtál nekünk önazonosságot és méltóságot. Köszönjük neked az élet ajándékát, az életet, mely bennünket hozzád és teremtett világodhoz kapcsol. Segíts bennünket, keresztényeket és a gyülekezeteket, hogy befogadjuk ajándékaid teljességét, és így képesek legyünk legyőzni minden, a teljes életet korlátozó és kisebbítő akadályt. Tölts be bennünket jó Lelkeddel, hogy növekedhessünk Krisztus képére, és így lehessünk annak hordozói a világban. Ámen. Hetedik nap Bolondság és bölcsesség - élet Krisztusban (iKor 3,18-20) Olvassuk még- A Mindenhatónak lehelete, ami értelmessé tesz. (Jób 32,7733)- Az Úr letekint a mennyből, hogy lássa, van-e olyan, aki keresi Istent. (Zsolt 14,1-7)- Isten a világ szemében bolondokat választotta ki, hogy megszégyenítse a bölcseket. (iKor 1,17-30)- Atyátok Lelke szól általatok. (Mt 10,17-253) Elmélkedjünk együtt! A demokrácia és a szabadság sok előnnyel jár, de kísértéseket is rejt magában. Ez mind az egyénre, mind az egyházakra érvényes. Az olyan országokban, melyek ősi idők óta keresztények, az egyházakat gyakran kísértette a hatalommal való visszaélés. Ennek következtében tevékenységük Isten igéje helyett inkább emberi lehetőségeket kínált. Ma is megvan a kísértés, hogy a hatalmasokra és a többség által kínált előnyökre építsünk. Ellenkező előjelű kísértés lehet a társadalommal való párbeszéd hiábavalónak ítélése és feladása. A nekünk adott parancs az, hogy az egyetlen közös fundamentumra építsünk, és azt kínáljuk a világ számára: Jézus Krisztust, az ő igéjét. Ez a feladatunk, és ezt semmilyen élethelyzet nem változtathatja meg. A próféták mindig hangsúlyozták, hogy nem saját szavaikat, gondolataikat vagy véleményüket, hanem az Istentől vett igét hirdetik. Jób is megértette, hogy a bölcsességet nem saját forrásaiból, hanem Isten ihletéséből lehet elnyerni. Pál apostol ennek a bölcsességnek a mélységeiben kutatott, hogy a megfeszített Krisztust hirdethesse. Úgy döntött, hogy Krisztuson kívül senkit nem ismer és nem hirdet. A keresztre feszített Krisztus üzenetéért kész volt arra, hogy kora bölcsei szemében bolondnak látsszon. A korinthusiaknak azt írja, hogy Isten bölcsességének tetszett, hogy a Krisztus megfeszítéséről szóló „igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket”. Ez megütközés vagy bolondság volt a kortársak szemében. Pál azonban azt mondja, hogy Isten bolondsága bölcsebb az emberek bölcsességnél, és Isten erőtlensége erősebb az emberek erejénél. Az evangéliumokban elénk állított Krisztus nem egy félisten-hérosz, hanem olyasvalaki, akinek hatalma nem e világból való. O kinyújtja kezét a társadalom peremére kerültek felé; megérinti a haldoklókat; megbocsátja a bűnöket akkor is, amikor az igazak és kegyesek szerint a bűnbocsánatnak nincs helye. Ez az az Isten, aki belépett a világba, hogy az emberiség poros útjain járjon! A keresztről szóló beszéd ránk, mai keresztényekre is bízatott. Az egymástól e világ bolondságában szétszakított egyházak egységkeresése bolondságnak tűnhet. Azonban a háborúk és erőszak által szabdalt emberi világban a béke és a megbékélés keresése az egyetlen bölcsesség. A kereszt fényében lesz láthatóvá közös bizonyságtételünk fundamentuma. Krisztusban Isten kinyújtotta kezét az emberiség felé. Bennünket is az őt keresőkhöz küld, hogy hirdessük: az élet útja a megfeszített és feltámadott Krisztuson át vezet. Imádkozzunk! 0 Isten, tökéletes bölcsesség és igazság! Te ismertetted meg velünk szeretetednek bolondságát, amikor az emberek egyetlen Fiadat, Jézust megfeszítették, és te kihoztad őt a halálból. Ebben értettük meg végtelen bölcsességedet. Kérünk, vezess bennünket Fiad lába nyomán az életre vezető keskeny úton. Add, hogy egyházad hirdethesse a Jézus Krisztus keresztjén szerzett üdvösség jó hírét, amely az élet üzenete mindenki számára. Add, hogy egyházad hűséges maradjon hozzád, az egyetlen fundamentumhoz, és így vezesse a népeket Lelked bölcsességének megismerésére. Ámen. Nyolcadik nap Krisztuséi vagytok (iKor 3,21-23) Olvassuk még:- Én vagyok az első és az utolsó. (Ézs 44,1-8)- Örökké tart kegyelmed. (Zsolt 89,1-4)- Imádják az örökkön-örökké élőt. (Jel 4,1-11)- Ha valaki első akar lenni, legyen az utolsó. (Mk 9,33-35) Elmélkedjünk együtt! Krisztuséi vagyunk. Nem máshoz, hanem hozzá tartozunk. Egységünk alapja: a keresztségben Krisztus bennünket magáénak fogadott, és önmagával egyesített. Az egység, melyet Krisztusban egymással megosztunk, nagyobb a múltbeli és jelenlegi különbségeinknél, melyek egyházainkat ma is elválasztják. Mivel Krisztuséi vagyunk, egymással is összetartozunk, és felelősséggel tartozunk egymás iránt. Ezért hív bennünket együtt mint munka- és szolgatársakat testének, az egyháznak építésére. Ezért valamennyi keresztény és egyház arra kapott elhívást, hogy éljen és szolgáljon együtt bizonyságtétellel és a bajban lévők megsegítésével. Éppen ezért szakadásaink, széthúzásunk, személyeken alapuló megosztottságunk - még akkor is, ha a vezetők Pál, Péter vagy Apollós - Krisztusban való testvériségünknek, sőt magának Krisztusnak a tagadása. Isten templomaként az egyház az istentisztelet helye. Közös istentiszteleteink Krisztushoz tartozásunk legfontosabb kifejezői. Minden közös isten- tisztelet a szakadásaink feletti győzelem és a Krisztusban máris meglévő egységünk ünneplése. Egyek vagyunk mindazokkal, akik bárhol és bármikor a világon Krisztuséi voltak, és a Szentlélek erejében imádták Istent. Sajnos nem mindig cselekszünk összhangban Krisztusban kapott egységünkkel. Nem vagyunk képesek az Úr asztalánál az eukha- risztiát/úrvacsorát közösen ünnepelni. Ez a világ előtt is nyilvánvaló jele egységünk hiányosságainak. Ezen a területen nagyon sok a tennivaló minden egyház számára. Mivel Krisztus tulajdona vagyunk, Istenhez tartozunk. Pál nagy bátorsággal állítja: „.. .minden a tietek”. Mi Istennek az egész teremtettségre vonatkozó tervein belül együtt élünk és munkálkodunk minden munkatársunkkal és szolgatársunkkal. Isten a történelemben végzi üdvözítő, összetörteket gyógyító, háborúságban élőket békéltető, az egész te- remtettséget megújító munkáját. Isten ugyanakkor ítéletet is gyakorol. Tudjuk, hogy építő munkánkat is megvizsgálja. Tudjuk azt is, hogy jön a végső ítélet, amikor számot kell adnunk cselekedeteinkről. Nem tudjuk, mikor lesz ez az ítélet. Azt azonban tudjuk, hogy az az Isten ítél bennünket, aki élettel és szeretettel teljes. Hálát adunk Istennek minden, a teremtésben és a megváltásban adott ajándékáért, és dicsérjük őt, aki bennünket Krisztusban Szentlelke által eggyé tesz. Legyen a mi egyházépítésünk, egységkeresésünk Istennek felajánlott, őt magasztaló áldozat. Imádkozzunk! Szerető Istenünk! Köszönjük neked, hogy Krisztusban eggyé tettél bennünket. Adj nekünk felismerést és bátorságot, hogy egyházadat egységben és szere- tetben építhessük. Add, hogy életünkkel és egyházaink szolgálatával a te szeretetedről tegyünk tanú- bizonyságot. Ámen. FOTÓ: NAGY BENCE
