Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-06-05 / 23. szám
‘Evangélikus Életi; ÉLŐ VÍZ 2005. jumus 5. 9 Heti útravaló Krisztus mondja: Jöjjetek énhozzdm mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek (Mt 11,28) Szentháromság ünnepe után a második héten az Útmutató reggeli és heti igéiből - néhány ószövetségi hívás mellett - Jézus hívó szava hangzik felénk. A megnyugvás nem csupán a lelki békét, hanem „az” üdvösséget jelenti az ember számára. „Jöjjetek, mert már minden készen van”; a nagy vacsora elkezdődött, az Úr Szolgája mindenkit hív, és „boldog az, aki Isten országának vendége" (Lk 14,17.15). „Ha úgy éreznéd, hogy nincs szükséged úrvacsorára, maga az, hogy hidegnek és kedvetlennek érzed magad a szentségre, eléggé mutatja, mennyire szükséged van rá” - figyelmeztet reformátorunk. Pál szerint is a testté lett Ige, Jézus által van csak szabad utunk egy Lélekben az Atyához. „Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe (a Szentháromság) Istennek." (Ef 2,19) Választhatunk, hogy a bölcsesség vagy a balgaság hívo- gatását fogadjuk el: „Jöjjetek, (...) járjatok az értelem útján! (...) A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme...” (Péld 9,5.6.10) A bölcsesség házának hét oszlopa s Midján papjának hét leánya is a teljességre utal. Reuél hívása Mózesnek szólt: .,Hívjátok ide, és egyék velünk!" Ezután Isten is elhívta őt, mert „rátekintett Isten Izrael fiaira, és gondja volt rájuk" (2MÓZ 2,20.25). Anna, Sámuel leendő édesanyja a Seregek Urát hívta segítségül, „miután ettek és ittak, (...) könyörgött az Úrhoz...” (iSám 1,9.10) Az Úr Jézus a tanítványait hívta, hogy közreműködjenek négyezer éhes férfi és családjaik megvendégelésében, s „vette a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak” (Mt 15,36). A hét kenyérből származó hét teli kosár maradék szintén a teljességre, a tökéletességre utal, s a kenyérszaporítás csodája a nagy vacsora előképe; mindezek Isten országában várnak az ő népére. A tetteink méltó büntetését, a kínhalált elszenvedő Jézus ide hívja a kereszten őt királyának elfogadó gonosztevőt is: „Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban." (Lk 23,43) Mi már tudhatjuk, hogy ahol Jézus van, ott van a paradicsom, s Luther így biztat: „A lator közülünk való, s mi egészen hasonlatosak vagyunk hozzá. Kiáltsunk hát mi is a Krisztushoz! Akkor majd nekünk is azt mondja, mint a latornak: Legyen néked a te hited szerint.” Jeremiás által maga Isten hívja haza népét a fogságból, és nagy vacsorát, örömünnepet készít nekik (is), „mert megváltotta az Úr Jákobot, megszabadította...” (Jer 31,11) Ez a prófécia is a mennyei Jeruzsálem előképe, ahol „halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás" (Jel 21,4). Az Úr ide hív minket is, s Dáviddal így felelhetünk: „Szeretlek, Uram, erősségem! Az Úr az én (...) megmen- tó'm, (...) nála keresek oltalmat..." (Zsolt 18,2-3) „Jöjjetek, Isten Fia hív: / »Térj én- hozzám, megterhelt szív! / Jöjj, hívlak, fáradt lélek!«” (EÉ 435,1) Meghalljuk-e a hívást? ■ Garai András Híd megtudom majd milyen a híd amely az egyik isteni tenyérből elvezet a másikig mikor azon elindulok ha lesz erőm a szóra még hozzátok visszafordulok: ne legyen csipkés szemfödőm fedjen be húsvéti öröm azzal jól betakarjatok hogy többé már ne fázzatok ha majd a mélység és magasság a végső percben összeér örökre összekulcsolódik az isteni jobb és bal tenyér Kertész Eszter Hitetlen házastárssal felemás igában ► „Néhány évvel ezelőtt tértem meg, és fogadtam el Uramnak Jézus Krisztust. Örömömet csak az rontja meg, hogy férjem elutasítja Istent, és gyakran gúnyol is a hitem miatt, kinevet, amikor igét olvasok, sőt tiltja, hogy templomba menjek. Sajnos nemegyszer előfordult, hogy félrevezettem őt annak érdekében, hogy legalább havonta egyszer eljussak a gyülekezetbe, és úrvacsorát vehessek. Azt mondtam neki, hogy kirándulni vagy a játszótérre, esetleg moziba megyek a kisfiúnkkal vasárnap délelőtt. De nem tudom, hogy meddig bírom még ezt a »kettős életet«! Fontolgatom, hogy elvá- lok tőle, de nehezen szánnám rá magam erre a lépésre, hiszen szeretem őt, és egyébként jó férj és apa. Várom a tanácsát!” Kedves Otília! Erősítésül és bátorításul fogadja az Úr szavának útmutatását: „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk” (ApCsel 2,38-39) Ez az útmutatás egyben ígéret is: áldást örökölnek és örökítenek tovább azok, akik Krisztusban vannak. így hát, kedves levélíró testvérem, a lehető legreménytelibb alapokon áll - még akkor is, ha emberileg egyáltalán nem irigyelhető a helyzete. Az Úr elhívta Önt, és gondoskodni fog arról, hogy azt a jó munkát, amelyet elkezdett Önben, teljességre is vigye! A keresztény hívők közül sokan élnek házastársukkal felemás igában. A házasság akkor működik igazán jól, ha a házasfelek között teljes testi-lelki-szellemi egység van. Ezért Otíliának nem szabad meglepődnie azon, hogy férjével egyre gyakoribbá válnak a „világnézet-eltérések”, amelyek végső soron repedéseket idézhetnek elő a házasság építményének falán. A repedéseken át pedig, mint tudjuk, könnyen utat talál magának az ellenség... Ugyanakkor egy embernek a EVÉLET LELKI SEGÉLY Szókéné Bakay Beatrix megtérése áldás a szűkebb-tágabb környezete számára. Otílián keresztül Jézus Krisztus beköltözött a családjukba! Ezért különösen is reménykedhet benne, hogy szerettei hitre jutnak, sőt szüntelenül imádkoznia is lehet azért, hogy Önnel együtt egész „háza népe” is üdvö- züljön (ApCsel 16,31). Már a korinthusi keresztények idejében is felvetődött a kérdés, hogy mi a teendő akkor, ha a házasfelek közül csupán az egyik hívő. Némelyek - Otíliához hasonlóan - már-már a válást fontolgatták, amikor is Isten igéje Pál apostolon keresztül segítségükre sietett: „Es ha egy asszonynak hitetlen férje van, és ez kész vele élni, ne hagyja el a férjét. Mert a hitetlenférj meg van szentelve a hívőfelesége által, a hitetlen feleség pedig a hívő férje által: különben gyermekeitek is tisztátalanok volnának, így azonban szentek” (iKor 7,13-14) Ez azt jelenti, hogy a hitetlen fél „megszentelt”, azaz a házasságban - a hívő fél mellé rendelt társként - teljes mértékben elismert. így az ebből a házasságból származó gyermekek sem törvénytelenek, hanem a házastársi kapcsolat - Isten által - elismert gyümölcsei. Nem tisztátalanok, hanem szentek. Természetesen mindez az Isten által meghatározott házassági renden belül érvényes. Az Istenhez fűződő kapcsolatot tekintve azonban csak a személyes megtérés és a Jézus Krisztus áldozati halálába vetett meggyőződéses hit által lesz valaki tisztává és szentté. Nagyszerű lehetőség a hitetlen házastárs számára, hogy hívő férjén vagy feleségén keresztül megragadja őt az evangélium, és hitre jusson. Ezért mindig áldott az alkalom, amikor a hitre jutott feleség vagy férj bizonyságot tehet a Krisztusban elnyert békességről, örömről. Nyilvánvalóan nemcsak szóval, hanem elsősorban életvitelével. Ezért semmiképpen sem javaslom, hogy férjét félrevezetve csenjen időt az Úrral való csendességre. Talán azzal elnyerheti férje jóindulatát, ha őszintén elmondja neki, hogy az élő Istennel való kapcsolata elengedhetetlen ahhoz, hogy vidám, kiegyensúlyozott és szolgálatkész feleség maradhasson. Úgy látom, hogy férjének nem csupán a mindenható Istennel szemben vannak fenntartásai. Levele további, nem idézett részéből úgy olvasom ki, hogy féltékenység is gyötri, amely mögött önértékelési zavar húzódik meg. „Teljhatalmat” akar gyakorolni Ön fölött. Teljesen ki akarja magának sajátítani, és attól tart, hogy az Istennel való kapcsolat és esetleg a gyülekezetben megismert emberek (maholnap barátok) megakadályozzák ezt a célkitűzését. Ezért elsősorban arra van most szüksége, hogy kigyógyuljon ebből az egészségtelen szeretetből, és megismerje az önzetlen, az igazi, a krisztusi szeretetet. Ezt Ön mint Jézus-tanítvány sugározhatja rá. Ez a szeretet szabadíthatja majd fel, és segítheti hozzá ahhoz, hogy helyesen értékelje önmagát, és önfeláldozó szeretettel tekintsen Önre mint Istentől kapott hitvesére. Szeretettel javaslom, hogy ne veszekedjen a férjével, és ne vitatkozzon vele a hitről. Ha szíve mélyéből vágyik arra, hogy férje is odaforduljon Jézus Krisztushoz, akkor Isten csodálatosan fel fogja használni Önt! Ezért kell együtt maradniuk (iKor 7,16). Reménység szerint ebben a házasságban ajándékul kapják majd a szellemi egységet is, a testi és lelki egység megélése után. Otília, azzal, hogy Ön Krisztusé, egész családja ígéretes alapra került. Ha nehéz is tűrni, ez a reménység erőt ad majd Önnek! Talán csak napokat, talán éveket kell várnia. De ha az Úr megnyitja gazdag kincsesházát, minden szenvedésért kárpótol bennünket! Erőt és védelmet kérve életére üdvözli: ■ Szókéné Bakay Beatrix Leveleiket „Lelki segély” jeligével várjuk szerkesztőségünk címére. Kérjük, jelezzék, hozzájárulnak-e ahhoz, hogy a levelükre adott válasz lapunkban is megjelenjen. Gondolatok unokám konfirmációja után Ebben az esztendőben sok szó esett már a konfirmációról. Hallhattunk arról, hogy evangélikus egyházunkban az idén kétszázötven évre tekint vissza e hagyománynak a gyakorlása. Nagy örömünkre sok értékes, szép anyag gyűlt össze az évfordulóval kapcsolatban, s ezekből szakértők közreműködésével kiállítás is nyílt evangélikus múzeumunkban. Érdemes megtekinteni. A legtöbb gyülekezetünkben az utóbbi hetekben került sor a konfirmációra. Reménységgel tekintünk az új nemzedékre; hisszük, hogy életre szóló esemény lesz ez a számukra. Az idei alkalom a mi családunkat személyesen is érintette. Kilenc unokánk közül időrendben a hatodik számára érkezett el az ünnep. Abban a gyülekezetben konfirmált, ahol aktív lelkész korunkban férjemmel együtt harminchét esztendőn keresztül végeztük ezt a felelősségteljes, szép és nagyon nehéz szolgálatot. Pilisen, az ország legnagyobb falusi gyülekezetében évente legkevesebb hatvan - de előfordult, hogy százhúsz - konfirmandusunk volt még a legnehezebb esztendőkben is. Voltak „közeliek”, akiknek a családja benne élt a gyülekezet közösségében, és rendszeresen részt vettek a hitoktatásban. De voltak „távoliak” is, akik a hagyományt követve minden ismeret nélkül vettek részt az előkészítő munkában. Főleg őmiattuk vezettük be akkor a két éven keresztül tartó oktatást, hogy legalább alapismereteket szerezzenek a döntő esemény, az első űrva- csoravétel előtt. Sok örömünk volt, de sajnos mindig szomorúan tapasztaltuk, hogy nagy a lemorzsolódás... Ám most nem a múltról, hanem a jelenről szeretnék írni. Arról az élményről, amelyet nekem, nekünk az idei konfirmáció jelentett. Az első az időpont megválasztása volt. A konfirmációi ünnep húsvétról pünkösdre került át. Hiszen pünkösd a Lélek egyházat teremtő ünnepe. Hatalmával megújít, s ez a csoda mindig újra ismétlődhet. Ahogy egy szép pünkösdi énekünkben énekeljük: „Újjászült gyermekek bölcsői ringnak, / Az anyaszentegyház így gyarapul.” (EÉ 245,3) Ez Pilisen most szó szerint is megvalósult: a lelkésznő először egy csecsemőt keresztelt, utána pedig hét konfirmandust, akik felkészültek, de még nem voltak megkeresztelve. A templomot zsúfolásig megtöltő gyülekezetben a légkör a vizsgán és a konfirmációi istentiszteleten is családias volt. S itt következik a második változás, amelyet tapasztaltam, és amelynek örültem. Néhány év óta új konfirmációi rendszert vezettek be a lelkészek a gyülekezetben. Érezték és tudták, hogy a nagy létszám (az idén negyvennyolcán voltak) akadályozhatja a családias, bensőséges légkör kialakulását. Ezért a konfirmanduscsapatot csoportokra, úgynevezett „kis családokra” osztották, amelyeket egy-egy „családfőre” bíztak. Idén öt ilyen kis család alakult a lelkészek, a segédlelkész és két gyülekezeti munkás vezetésével. Ok voltak felelősek a rájuk bízottakért, együtt tanultak, őszintén megbeszélték a kérdéseket, közben pedig közelebb is kerültek egymáshoz; nemcsak tanulótársakká, hanem barátokká, testvérekké is váltak. Sokat énekeltek, sokat voltak együtt persze a többiekkel is. Az előkészítő csúcspontja a „konfis tábor” volt, ahol napokat töltöttek együtt. Az élményeikről csillogó szemmel számoltak be, hozzátéve: „Minden évben el fogunk menni együtt." Az alapos írásbeli vizsga már pénteken megtörtént. Dolgozatokat írtak, amelyeket a vezetők pontoztak és elbíráltak. Ezért a gyülekezet előtt már sokkal felszabadultabban voltak együtt. Ekkor családonként különböző témákról számoltak be egyenként, hogy a gyülekezet is részesüljön mindabból, amit ők tanultak: bibliaismeretből, a káté egyes részeiből és a gyülekezetről tanultakból. Az egyes csoportok a beszámolók között kedves énekeiket énekelték a kántorunk vezetésével. Az újításhoz tartozik az is, hogy nálunk is felemelték a konfirmandusok életkorát. A gyermekek talán ezért is észrevehetően érettebben és komolyabban, az ünnep méltóságát jobban átérezve vettek részt a szertartáson, és vallottak hitükről. Pünkösd hétfője volt az ünnep csúcspontja. A gyermekek vallástétele után az első úrvacsora vétele következett. A gyermekek „családonként”, a családfővel együtt vették az úrvacsorát, ez is jelképezte az összetartozást: együtt részesülünk a kegyelemben, a bűnbocsánatban, és együtt válunk a minket befogadó nagy család tagjaivá. Ami nagyon fontos: várja őket egy ifjúsági közösség. Figyel rájuk, szemmel tartja, szereti őket, felelősséget érez irántuk, bízik bennük. Ez a megmaradás útja. De ez az egész gyülekezet felelőssége is, a keresztszülőké, sőt még a nagyszülőké is. Élmény volt számomra ez a „családi konfirmáció”, és engem - de talán mindnyájunkat is - arra tanít, hogy merjünk újat kezdeni, merjük a régi hagyományokat új tartalommal megtöltve folytatni. Talán előbb is kezdhettük volna? ■ Keveháziné Czégényi Klára Gyere táborozni! ► Az Ifjúsági és Gyermekosztályra néhány napja egy Szlovákiában megrendezendő, angol nyelvű nemzetközi ifjúsági táborba szóló meghívás érkezett Dániából, az International Youth Network (1YN) nevű ifjúsági szervezettől. Ez a keresztény ifjúsági hálózat szoros kapcsolatokat ápol Lengyelország, Anglia és Észtország keresztény ifjúságával, és 2000 óta minden évben megrendezi nyári táborát. A tábor szervezői három 16-24 éves fiatalt várnak szeretettel a Magyarországi Evangélikus Egyházból, akik a továbbiakban (is) szeretnének aktívan tevékenykedni az ifjúsági csoportban, a gyülekezetben. Az alábbiakban az ezzel kapcsolatos fontos tudnivalókat olvashatjátok. A találkozó helyszíne - miként tavaly is - a Magas-Tátrában lévő Liptovsky Mikulás (azaz Liptószentmiklós) mellett lesz. Ebben az évben hetvenöt fiatalt hívnak Európa tíz országából - Lengyelországból, Dániából, Észtországból, Angliából, Romániából, Hollandiából, Ausztriából, Montenegróból, Albániából és Magyarországról -, hogy együtt töltsenek egy hetet. A tábor célja, hogy megerősödjön a fiatalok Istennel való kapcsolata, és hogy ezáltal felkéSZÓSZÓRÓ Ifjúságirovat-gazda: Balog Eszter szüljenek a saját gyülekezetükben való szolgálatra. A tábor július 15-től (péntek estétől) július 23-ig (szombat reggelig) tart. Pontos helyszíne: Pribylina, Magas-Tátra, Szlovákia. Utazás: Budapestről csoportosan, busszal. A programban szerepel bibliatanulmányozás, tanítás, áhítat, sport, zene, ikonfestés, hegymászás, különböző játékok. A szintén tervezett egynapos kirándulás során a hegyek megcsodálásán kívül lehetőség nyílik majd történelmi és kulturális emlékek megtekintésére is. A tábor „csúcsprogramja” a 2248 méter magas Bystra hegycsúcsra való kirándulás lesz. Költségek: a tábor összesen 15 000 forintba kerül a magyar résztvevőknek. Jelentkezni és bővebb információt kapni az Ifjúsági és Gyermekosztályon lehet e sorok írójánál (tel.: 20/824-2019). Ha többet szeretnél megtudni a táborról és a szervezőkről, tekintsd meg a www.inter- nationalyouthnetwork.org weboldalt. Szeretettel várjuk a jelentkezésedet! ■ Balog Eszter
