Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-01-16 / 3. szám
‘Evangélikus Élet^ KULTÚRKÖRÖK 2005. január 16. „Hitben, tisztességgel.. Beszélgetés Czipott Gézával „Eljön Sionhoz az Úr, eljön az egyházba az Úr, abba az egyházba, ahol egyébként orrba vágták az Urat...” E mondat „gazdájának”, Szeverényi János lelkésznek a vezetésével rendeztek evangélizációsorozatot a közelmúltban a bokodi evangélikus gyülekezetben Istennek mindenkivel terve van témacímmel. A záróalkalomra az országos missziói lelkész „meglepetésemberrel”, Czipott Géza előadóművésszel érkezett a testvéregyházak híveivel kiegészült alkalomra.- Nagyon örülünk, hogy téged is körünkben köszönthetünk. Elmondanád, hogy mi vagy ki hozott ide, mién vagy itt?- Van egy nagyon kedves, jó barátom, akit Szeverényi Jánosnak hívnak. O az, aki megkeresztelte a feleségemet, majd ugyanazzal a mozdulatsorral házasságunkra is Isten áldását kérte. Ezenkívül az ő szolgálata révén lettem én keresztpapája sok mindenkinek... Ennél azonban sokkal fontosabb az, hogy barátok és lelki társak vagyunk abban a szolgálatban, amelyet ő lelkészként, én pedig előadóművészként ugyanazért végzünk. Más-más eszközökkel, más-más keretek között, de együtt. Ő mint az evangélikus egyház missziói lelkésze, én pedig - ilyen szempontból civilként - hasonló dolgokkal foglalkozom a magam eszközeivel, a magam fórumain, a magam módján. A céljaink viszont teljesen azonosak. *- Miben áll tulajdonképpen a te előadó- művészeted?- Nem szeretem ezt a kifejezést, de talán az egyszerűség kedvéért nevezzük így. Egyrészt játszom színpadon, verset mondok, énekelek, zenélek, darabokat, szövegeket, filmzenét írok. Másrészt nagyon fontos vonulata az életemnek, a tevékenységemnek az a fajta szolgálat, amely Isten nevében történik, és amelyet olykor együtt végezhetek Jánossal. Talán a legfontosabb az összes működésem, dolgom között, mindenek előtt való.- Hogyan jelenik meg a mindennapjaidban az evangélizációs sorozat címe, hívómondata: Istennek mindenkivel terve van? £z 8 tervének érzed-e, amit teszel?- Evvel a kérdéssel kapcsolatban egyetlen problémám van (ahogyan valószínűleg mindenkinek): kaphatok-e valamiféle visszaigazolást arról, hogy valóban ez Isten terve velem? Vagy csak én találtam ki, hogy na lám, ez az, mert a múltkor is mondta... Ez a legnehezebb. Nem is merészkednék odáig, hogy ezt kijelentsem. Szeretném hinni, és időnként nagyon határozottan érzem, hogy így van - főként olyankor, amikor ilyen körben lehetünk. De bizonyosságot, azt hiszem, nem szerezhetek erről. Még annyit hadd tegyek hozzá, hogy az itt végzett szolgálatom, a mai este témája és műfaja mellett rendkívül fontos „ügy” számomra a határon túli magyarság kultúrája. Ha éppen nem Isten nevét „veszem a számra”, akkor ezt a témát szoktam feszegetni, ezt a magyarságot szoktam „emlegetni”, megszólítani, illetve erről szeretném minden testvéremet tájékoztatni.- Ráadásul ennek most sajátos politikai aktualitása van...- Politizálni nem szeretnék itt sem, ma sem, de körülbelül negyedszázada foglalkozom az erdélyi irodalommal, amely a határainkon kívül rekedt magyarság kultúrájának leggazdagabb tárháza (de ne feledkezzünk meg a kárpátaljai, a felvidéki és a délvidéki régiókról sem!), így természetesen foglalkoztat és nagyon is „érint” a dolog. Ha már itt tartunk, apai őseim a vend néptől származnak; ők az észak-európai kezdetek után a Muraközben telepedtek meg, és ma is élnek Somogybán. Ezt a népcsoportot a bolsevik szemléletű kutatás - de leginkább a központi kényelem - okán egyszerűen szlávnak titulálták, holott máig nem biztos, hogy milyenek a gyökereik. De erről tényleg csak ennyit. Éppen Bököd felé jövet beszélgettem János barátommal, hogy mennyire nem vagyok én semmilyen ,,-ista” meg „-ikus”. Túl azon az elcsépeltnek tűnő, de igaz kifejezésen, hogy egy az Isten, hiszem az egy, igaz Istent, és hiszem, hogy minket, istenhívő embereket, az ő gyermekeit nem az kell, hogy megkülönböztessen, elválasszon, hogy a keresztségben milyen papírt, milyen bélyeget kaptunk. Az egy Isten szolgálatában kell élnünk. Katolikus vagy evangélikus? Nem látom ennek jelentőségét. Hitben, tisztességgel, jó szándékkal kell élnünk és dolgoznunk Az összes többi teljesen lényegtelen. A családom nagy része apai ágon generációk óta evangélikus lelkész vagy tanító, ügyvéd, orvos volt, én történetesen mégis katolikus lettem, mert így egyeztek meg a szüleim. A világon semmi jelentősége nincsen. „Jézus azokért halt meg, akik őt orrba verték; azokért, akik őt kidobták. Nem kisebb vagy nagyobb bűnbánati imánk miatt, hanem mert szeret, és terve van velünk. Nincs más magyarázat. Ez ennyire egyszerű. Mert szeret." ■ K. D. Z. Memoárkötet az 5. evangélistáról Johann 'Sebastian Bach - A tudós zeneszerző' C H R 1 S T O P H W 0 l F f Ez a lebilincselő életrajz olyan hús-vér, eleven - s hibáktól sem mentes - embernek ábrázolja Bachot, amilyen a valóságban volt, egyszersmind hasznosítja a Bach-kutatás legutóbbi fél évszázadának minden eredményét. Fényt derít a komponista életét és muzsikáját összefűző szoros kapcsolatra, megmutatja, hogyan jutott érvényre Bach felülmúlhatatlan kreativitása zenészi pályáján, zeneszerzői, előadóművészi, tanári és tudományos tevékenységében. Megtudhatjuk, hogy fennmaradt - így is nagy számú - alkotása miért csupán töredékét képviseli a tejjes életműnek. Megismerkedhetünk az egyházzenei művek keletkezésének körülményeivel, a kor liturgiájában elfoglalt helyükkel s azzal, hogyan fogadták őket a hívők és Bach feljebbvalói. A könyv tárgyalja a világi zenedarabokat is - a billentyűs és zenekari műveket, a különleges alkalmakra írott kantátákat -, és részletesen kifejti, milyen célok vezették a komponistát A fúga művészete és a Musikalisches Opfer megírásában. A szerző mindeközben végigvezet Bach életén, bemutatja világát, környezetét születésétől, 1685-től iskolaévein és kisvárosi tisztségein át huszonhét esztendőt átívelő lipcsei pályaszakaszáig. Végigjárhatjuk Bach lipcsei lakását, és eleven leírásokat olvashatunk a Bach- ház mozgalmas életéről. A kötet mindvégig a korszak tágabb összefüggéseiben mutatja be Bachot: kora intézményeinek, hagyományainak részeseként, különféle hatások befogadójaként. Christoph Wolff olvasmányos könyvével új mércét állít Bach életrajzírói elé. A szerző 1940-ben született a németországi Solingenben, egyetemi tanulmányait (orgona, régi billentyűs hahgszerek, zenetudomány, egyházzene, filozófia és művészettörténet szakon) Berlinben, Er- langenben és Freiburgban végezte. Több egyetemen - a torontóin, a princetonin és a Columbián - oktatott zenetörténetet, 1976 óta a Harvard Egyetem zenetudományi professzora. Több mint két évtizede foglalkozik a Bach család zenei örökségével, ő a Bach Compendium társszerzője, a Bach-Jahrbuch című szakfolyóirat szerkesztője és a Grove monográfiák sorozatban megjelent A Bach-család egyik szerzője. Mintegy húszéves kutatásának eredményeként 1999-ben bukkant rá Kijev- ben a berlini Sing-Akademie több mint ötezer darabból álló, eddig kiadatlan Bach-kéziratokat is őrző gyűjteményére, mely a második világháború során tűnt el. Christoph Wolff 2001 óta a lipcsei Bach Archívum igazgatója. Álljon itt végezetül ajánlásként két - a kötet borítóján szintén fellelhető - idézet a könyv és „alanya” tisztelőitől: „Johann Sebastian Bach és Christoph Wolff neve hosszú évek óta elválaszthatatlan egymástól. Az, hogy egyikük most megírta a másik életrajzát, a hála és a határtalan csodálat egyértelmű jele. Bach reakcióját nem ismerjük, de biztos, hogy kedvére lenne biográfusának átfogó tudása és éleslátása.” (Gustav Leonhardt csembalóművészj „A Johann Sebastian Bach - A tudós zeneszerző olyan monumentális mű, amelynek okvetlenül helyet kell kapnia minden muzsikus és igazi zenebarát könyvtárában. Ez a csodálatos alapossággal felépíJohann-Sebastian BACH n mm zeneszerző tett, elmélyült kutatásokról tanúskodó és információkban roppant gazdag könyv nemcsak az óriási Bach-szakirodalmat foglalja össze páratlan alapossággal, hanem minden képzeletet meghaladó mélységben és részletességben értékeli a művész pályáját is. Ha elolvassuk, világosan meg fogjuk érteni, miben áll Bach páratlan teljesítménye, hogyan tört új utat a zenei alkotás terén, és miként hatott az utána következő zeneszerzőkre. Az életrajzból kiviláglik az is, milyen nagy szeretet és tisztelet fűzi Christoph Wolffot Bach - mint zeneszerző, előadóművész, tanár, teológus és vállalkozó - sokoldalú zsenialitásához, egy olyan emberéhez, aki már-már napi harminchat órát tudott fordítani véget nem érő feladatainak teljesítésére. Ez a kötet gondos tanulmányozásra való, újra meg újra el kell olvasni. Bach életművéről, nagyságáról adott egyedülálló képe sokáig utánozhatatlan marad.” (Isaac Stem) József Attila-emlékév 2005 Száz esztendeje született a költőóriás Születésének századik évfordulója alkalmából január 7. és december 3. között országszerte számos kulturális programmal tisztelegnek „a nemzet árvája”, József Attila (1905-1937) előtt. A József Attila- emlékév A Kozmosz éneke című internetes művelődéstörténeti-irodalmi vetélkedő elindításával, valamint Földes László (Hobo) előadóestjével vette kezdetét. A költészet napján, április 11-én (amely a poéta születésnapja egyben) az érdeklődők József Attila összes versét meghallgathatják az Új Színházban, Galkó Balázs színművész tolmácsolásában. Az irodalmárok, esztéták által az egyik legjelentősebbnek tartott magyar költő „istenes-is- tenkereső” verseiből az év folyamán az Evangélikus Élet is válogat majd. Az emlékév programjait a www.feult- port.hu/hirekphpPhir oldal ismerteti. A legszentebb hír iskolaköpenyben, avagy hogyan képviseljük a keresztény mondanivalót egy iskolaújság hasábjain Chladek Tibor Egy elektronikus levélben terjedő anekdota szerint egy embernek még életében felajánlották: választhat a pokol és a menny között. A nehéz döntés előtt megszemlélte mind a két helyszínt. A bárányfelhők között megbúvó mennyországban halk zeneszó és ezüstfényű lepelbe burkolódzó keru- bok fogadták, a pokolban ellenben kártyaszoba, éjszakai bár, hangos gépzene várt rá, így aztán ez utóbbit választotta. Amikor halála után végül belépett a pokolba, fortyogó üstökben szenvedő embereket látott. „Hát hol van, amit láttam?” - tette föl a kérdést. „Az csak a marketing volt” - válaszolt neki az egyik ördög... Nos, mindannyiunk számára adott a választás lehetősége a mennyországba, illetőleg a pokolba vezető út között. A Jóisten bennünket, a Krisztusban hívők közösségét szánta arra, hogy az ő mennyei országának földi reklámhordozói legyünk. Vajon tudunk-e elég hatékonyak lenni? E sorok írója a misszió szempontjából célravezetőnek tartja a középiskolások megszólítását is. Talán ez a legnyitottabb korosztály, amelynek gondolkodásmódját könnyedén formálhatjuk a kívánt irányba. Már csak azért is, mert sok időt töltenek az iskolában, így egyszerű a „munkahelyükön” megszólítani őket. Ennek pedig kitűnő eszköze lehet az iskolaújság. Fontos feladat, ugyanakkor nagy kihívás egy világi oktatási intézményben hitbéli kérdésekről írni. A szekularizált környezetből származó fiatalok érdek- telenségénék gátját átszakítani nagyon nehéz, főként azért, mert leginkább csak a „világ” felé nyitottak. A megfelelő módszer az, ha - Oliver Cromwell szavaival élve - „nem azt adjuk, amit akarnak, hanem ami a javukra van”. Az egyházak mondanivalóját közvetíteni akaró iskolaújságnak tehát nem a diákság igényeit kell szolgálnia, mert a tanulók többsége erősen hajlik a rosszra. De bízva abban, hogy a fiatalokat a jóra is rá lehet nevelni, szeretettel és odafigyeléssel rá kell mutatunk a legfontosabbra: Krisztus szabadító kegyelmére. A misszió területén a legnagyobb sikereket azokkal a diáklapokkal lehet elérni, amelyek szellemiségükben szilárdan kiállnak a krisztusi etika mellett. Természetesen nem tanácsos kizárólag egyházi témákkal foglalkozni, ám minden rovatba belefoglalhatjuk azt az értékrendet, amelyben hiszünk. Kitűnő példa lehet erre - mondjuk - A passió című filmről szóló ismertető vagy egy keresztény olimpikonokat bemutató sportrovat. Ha a diáklap még megjelenésében, formailag is törekszik szembemenni a szekularizációval, akkor szinte garantált a siker. A színes, látványos, de igénytelen sajtótermékek sokasága helyett a fiatalok előbb-utóbb az igényesebb, tartalmasabb újságok felé fognak fordulni. Vagyis azok felé, amelyek mást és másképpen fogalmaznak meg. Kiszolgálás helyett szolgálni kell! Alázattal és szeretettel a világi iskolákban is meg kell jeleníteni, hogy az egyházakban mennyi érték halmozódott fel a történelem során. Az ifjúsággal is sikerülhet beláttatni, hogy a hangosabb marketingfogásokat alkalmazó világé helyett a Krisztus-követők lelki békét nyújtó útjára lépjen. Hiszen ez az út a mennybe vezet. Asztali beszélgetések Heller Ágnessel Sok szeretettel meghívjuk Önt és kedves ismerőseit a Győri Evangélikus Egyházközség Asztali beszélgetések című előadássorozatának ötödik alkalmára. A disputa címe: Felelősségérzet. A disputa résztvevői: Heller Agnes filozófus és Béres Tamás, az Evangélikus Hittudományi Egyetem tanára. Moderátor: Ócsai Zoltán győri evangélikus lelkész. A disputa időpontja: január 20. (csütörtök) 17 óra. Az előadás helyszíne: Nyugat-Magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskolai Kar, II. számú épület (Győr, Liszt Ferenc út 17.) A rendezvény ingyenes! „Világosságot a világnak” A Protestáns Missziói Tanulmányi Intézet alapfokú missziói tanfolyamot indít mindazoknak, akiket érdekel a misszió története, bibliai alapja, mai helyzete, illetve akik:- más földrészek keresztényeiről szeretnének hallani,- kereszténységüket hatékonyabban szeretnék megélni a világban,- másokat mai módszerekkel akarnak Istenhez vezetni,- többet akarnak tudni a világban történő misszióról. A tanfolyam célja egy átfogó, megalapozott bibliai-missziói látásmód kialakítása. A jelentkezőket szeretettel várjuk korra, nemre, felekezetre való tekintet nélkül! Érdeklődni, illetőleg jelentkezni Aaron Stevensnél lehet (tel.: 1/216-2054/113, e-mail: stevens@pmti.edu.hu).
