Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)

2005-06-05 / 23. szám

PANORÁMA 7 ‘Evangélikus Életi? 2005. június 5. dezi a fiad..(5MÓZ 6,20) ICHENTAG 2005. MÁJUS 25-29., HANNOVER külön zsidó centrum létesült, és - a nyi­tottság jegyében - számos iszlám, sőt buddhista közösség is kifejezésre juttat­hatta a „kereszténység iránti toleranciáját". * * * A templomi és szabadtéri istentiszte­letek mellett egészen különleges hely­színeken és „módokon” lehetett elmé­lyedni Isten igéjében. A modernizáció vívmányaként egy úgynevezett „SMS- istentisztelet” is helyet kapott a prog­Milyen legyen egy lelkész? Modem, biblikus, intelligens, humoros, laza, politizáló, csapat- játékos, méltóságteljes? Bárki szavazhatott. Záró istentisztelet a városháza mögötti parkban ramban. Ennek lényege, hogy a fiata­lok hitbeli kérdéseiket és véleményü­ket mobiltelefonok segítségével köz­vetítették egymásnak. Az elmúlt négy évben állítólag közel kétezren próbál­ták ki ezt az újszerű lehetőséget. Ha­sonlóan formabontó módon került sor egy igazi „motoros-istentisztelet­re”. A Hannover főterén rendezett ese­ményen bárki részt vehetett, akinek az alkalomhoz illően - legalább két ke­reke volt... * * * A nyolcvanhét országból érkezett több mint háromezer külföldi vendéget - még a szerda délutáni megnyitó előtt - köszöntötték a vendéglátók: a tartomá- nyi egyház püspöknője, ár. Margót Käßmann; a Kirchentag főtitkára, Friede­rike von Kirchbach js Hannover város evangélikus főpolgármestere, dr. h. c. Herbert Schmalstieg. (Őket a Magyaror­szági Egyházak Ökumenikus Tanácsá­nak korábbi főtitkára, az egyházi na­pok szervezőbizottságának alelnöke, ár. Görög Tibor evangélikus lelkész mu­tatta be.) Ezen a vendégfogadáson tud­hattuk meg, hogy a Kirchentag valójá­ban „hazajött" Hannoverbe, merthogy ez volt az a város, ahol 1949-ben első ízben rendezték meg az evangélikus egyházi napokat. A MEÖT által szervezett „hivatalos magyar delegáció” százhúsz főt szám­lált, de egyénileg vélhetően kétszer ennyien vettek részt a fesztiválon ma­gyar nyelvterületről. A mindazonáltal református többségű magyar csoportot - a MEÖT elnökeként - D. Szebik Imre el­nök-püspök külön is köszöntötte. Hang­súlyozta, hogy bár Hannoverben sokféle áramlattal találkozhatunk; fedezzük fel elsősorban azt, ami hitünkben erősíthet bennünket. Az idei Kirchentag előadóinak több száz nevet tartalmazó listáján szintén akadtak magyar nevek. Balog Zoltán bu­dapesti református lelkészt az egyik reg­geli áhítat megtartására kérték fel. „Ha majd a jövőben megkérdezi a fiad”, a helyes válaszhoz ismerned kell a múltadat is - hangsúlyozta a Hold utcai Német Ajkú Evangélikus-Református Egyházközség vezetője. De vajon ismerjük-e eléggé gyökereinket? - intézett ő maga is kér­dést nagyszámú hallgatóságához. * * * A magyar résztvevők egyik csoportja Sopronból vágott neki autóbusszal a mintegy tizenkét órás hannoveri út­nak. Licisták és tanáraik, valamint lel­készek, gyülekezeti tagok alkották a Soproni Evangélikus Egyházközség német lelkésze, a korábban egy alsó- szászországi gyülekezetben is szolgált Volker Menke által vezetett negyven­négy fős delegációt. A szerencsés haza­térés után - lapzártánk hajnalán - a csoport három tagjának véleményét rögzítettük. Bencze Gergely licista diák: „Nem elő­ször vettem részt ilyen találkozón, két éve Ber­linben is jártam. Nekem - koromnál fogva is - az ifjúsági programok tetszettek a legjobban, és az, hogy még a sport is szerepelt a program­ban. Sok hasonló gondolkodású fiatallal talál­kozhattam itt Hannoverben is.” Horváth Nóra líceumi tanár: „Összessé­gében nagyon jól éreztem magam. Sokféle programból választhattunk, s azt hiszem, min­denki talált magának valót. Bár rengeteg em­ber érkezett ide, kellóén tág tér állt a rendelke­zésünkre. A legjobban a széles zenei kínálat tetszett. Szinte minden műfaj jelen volt. Lelki­leg is feltöltött ez a néhány nap.” Volker Menke evangélikus lelkész: „Számomra érdekes volt megfigyelni, hogy milyen sok témát tudtak felsorakoztatni ezen az egyházi eseményen. Nagyon érdekesnek ta­láltam az egyházunk jövőjével foglalkozó elő­adásokat. Mindannyian felfedezhettük egyhá­zunk sokszínűségét. Ez persze nagy felelősség­gel is jár." ■ Dombi Éva DZAIKKOCKÁK szonhét éves fiatal szavai megdöbbentettek. Ezt mondta: „Mo­hamedán családban születtem. Amikor barátaim egy Bibliát akartak a kezembe adni, nem mertem megérinteni. Féltem tő­le. A vallásom tiltotta ezt. Mégis vonzott Isten szeretete és ere­je. Amikor kinyitottam a könyvet, hatalmas erő járta át az éle­temet. Megértettem, hogy ebben van az igazság. Átadtam az életem Jézusnak. Azóta vele járok. A barátnőm és a családom először elfordult tőlem. Rövidesen megbetegedett a család nagy kincse, a lovunk. Imádkoztam érte, s Isten meggyógyítot­ta. Ez olyan jel volt a szeretteimnek, hogy sokan megtértek kö­zülük. Átéltük Isten erejét életünkben. Ő, aki engem meg tu­dott változtatni többszöri börtönbe zárás és drogozás ellenére, téged is meg tud érinteni...” Szociológiai tanulmányt érdemelne az a tény, hogy miként re­agált a hallgatóság az igehirdetők felhívásaira. A direkt megté­résre való felhívásra senki sem válaszolt. A fizikai gyógyulásért való imádságot már többen elfogadták, azonban amikor a ma­gánnyal és depresszióval küzdők kaptak lehetőséget beszélge­tésre és imasegítségre, akkor tömegek válaszoltak a felhívásra. Mi az egyház? A nagy témák keretében került sor sok ezer hallgató jelenlété­ben az egyházról szóló pódiumbeszélgetésekre. Első körben Karl Lehmann mainzi kardinális és Eberhard füngel tübingeni rendszeres teológus beszélgetett. Jüngel igen egyenes, de hu­morral fűszerezett megnyilvánulásai többször tapsvihart vál­tottak ki az érdeklődő közönség soraiból. A kardinális hason­ló bölcsességgel, habár érezhetően diplomatikusan nyilvánult meg. A téma igen kényes volt: az egyház definíciói és az úrva­csora kérdése. Meddig mehet el az egyház a sokszínűség felvál­lalásában úgy, hogy közben megőrizze egységét is? Jüngel kife­jezte, hogy a lutheránus oldal kész az eukharisztikus közösség­re. Katolikus részről elhangzott, hogy addig erről nem lehet szó, amíg a két egyháztest külön él, s nyilvánvalóan különbö­ző struktúráiban is. Az úrvacsora a már megnyert egység kifejezé­se. Jüngel szerint az eukharisztia az egység előmozdításának eszközeként is értelmezhető lenne. Az új német pápával kapcsolat­ban is tapasztalhatók voltak bizonyos látásbeli különbségek. Lehmann azon reménységének adott hangot, hogy XVÍ. Bene­dek élődjénél nagyobb teológiai felelősséggel jár el a párbeszédek dolgában, utalva II. János Pál római zsinagógabeli látogatására. Egy különös szobor Az új Városháza előtt T. Pintér Károllyal egy szoborra bukkan­tunk. A különös alak a fején imádságra kulcsolja a kezét, szájá­ban pedig egy gyümölcsöt tart. Károly szerint ez lehetne akár alma is. „Nos, István, erről írhatnál egy szobormeditációt” - kaptam a feladatot az Evangélikus Elet főszerkesztőjétől. Erre nem vállalkozom, de úgy gondolom, a szobor olyan, mint mi vagyunk: a kezünket a fejünkön még (már?) imára kulcsoljuk, de a szánk tele van a paradicsomi gyümölccsel. ■ Tatai István református lelkész T PINTÉR KÁROLY FELVÉTELEI

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom