Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-06-05 / 23. szám
EVANGÉLIKUS ÉLET 3 “Evangélikus ÉletJ^ 2005. június 5. III. országos evangélikus gyermeknap Megújult épület múlt és jövő határán Folytatás az 1. oldalról Ezután Döbrentey Ildikó gyermekkora nagymamaóvodájának mesevilágába kalauzolta a jelenlevőket. Levente Péter magával ragadó műsorában - amelyben a gyerekek voltak a főszereplők - játszva tanított illemet, és nevelt egymás és a felnőttek tiszteletére. A gyermeknap délutánján a budapesti dr. Kresz Mária Alapítvány Fazekasközpont kézműves munkatársainak a segítségével az alkotni vágyók kipróbálhatták magukat az agyagozás, a nemezelés, a gyöngyfűzés mesterségében, elmélyedhettek az ördöglakat rejtelmeiben, és megtanulhattak gólyalábon járni. Ez alatt az idő alatt Habók János „mikromágus” nemcsak elkápráztatta, de néhány furfangra meg is tanította ámuló közönségét. A nap zárásaként Solymár Péter, a helyi gyülekezet lelkésze adott mindenkinek igei útravalót. A tombola során több zacskó kerámiaállatka, kulcstartó, nyaklánc és csokoládé talált gazdára. Mégis miben tér el egy evangélikus gyermeknap a többi gyermeknapi rendezvénytől? Hiszen itt is van játék és mese, kézműves foglalkozás és bűvész, tombola és sült krumpli. Azonban - a világi rendezvényekkel ellentétben - itt hangzik az igei üzenet, imádságra kulcsolód- nak a kis kezek, és megszólal Jézus szava is: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, (...) mert ilyeneké az Isten országa. ” (Mk 10,14) ■ B. Zs. ► A zalai dombok között fekvő pusztaszentlászlói anyagyülekezetet valamikor helyben lakó lelkész gondozta. Ma Zalaegerszegről kijárva Szabotté Piri Zsuzsanna pásztorolja az itt élő evangélikusokat. Egykor a falu egyik ékessége lehetett az 1934-ben épült gyülekezeti ház, de az évtizedek alatt kikezdte az idő vasfoga, így elkerülhetetlenné vált a felújítása. Az elmúlt hónapokban elvégzett munkák után a hívek május 28-án végre hálaadásra gyűlhettek össze: Ittzés János püspök ekkor szentelte fel a megújult épületet. A gyülekezeti ház megáldása és birtokbavétele előtti hálaadó istentiszteletet a páratlan látványt nyújtó hegyoldalon épült patinás templomban tartották; az alkalmon a püspök Ef 5,i8b-20 alapján hirdetett igét. Hangsúlyozta, hogy az ünnepségek mindig csak külső keretek. Mi sokszor emberektől, kedvező kormányzati döntésektől várunk segítséget, és ha sikerrel járunk, embereknek, hivataloknak írunk köszönő leveleket. Pályázunk, kérvényezünk, mozgatjuk a gépezetet, de vajon imádkozunk-e a sikerért? - tette föl a kérdést a püspök. Az istentisztelet utáni közgyűlésen Szabóné Piri Zsuzsanna elmondta, hogy 1934-ben, Schrantz Zoltán lelkész szolgálata idején jelentkezett az igény a fiatalok részéről, hogy egy evangélikus keresztény ifjúsági otthont építsenek. A hívek a kezdeményezést és az otthon elnevezését is lelkesen fogadták. Az akkori ínséges időkben elsősorban építőanyaggal segítették a terv megvalósulását. Az A háború alatt és az ötvenes években a hatóság többször lefoglalta az épületet, de nem államosították. Iskolaként is használták, majd családok átmeneti otthona lehetett. A hetvenes években egy ipari üzemnek adták bérbe, majd az iparág leépítése után évekig üresen állt. Az európai uniós SAPARD-pályázaton elnyert összeg tette lehetővé a munkálatok megkezdését; a 22 millió forintos beruházás döntő hányadát ebből a forKét felekezet - egy torony rosokban olyan kevesen voltak, hogy csak közös templom építésében tudtak gondolkodni. A kezdeményezést elősegítette az is, hogy sok volt a vegyes házasság, s ezek a családok igényelték, hogy épüljön ilyen jellegű hajlék. Sümegen 1936-ban épült a templom. Öt évvel ezelőtt egy téli vihar feltépte a toronysüveget, így mindenképpen felújításra szorult. A szakértői vélemény azonban azt állapította meg, hogy a faszerkezet korhadása miatt a torony egészét szükséges renoválni. 2004 januárjában a SAPARD-pályázat adott reményt arra, hogy megkezdődhet a felújítás. A bürokrácia útvesztőiben bolyongva ugyan sokszor elkeseredtek az építkezés szervezői, de végül megkapták a több mint 3,5 millió forintos költségvetés hetvenöt százalékát. Az önrészhez a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus és a Dunántúli Református Egyházkerület is segítségükre sietett. A helyi önkormányzat támogatásával egy vizesblokkot is ki tudtak alakítani, a befolyt adományokból pedig a bejárat környékét tették rendbe: új járda, feljáró készült. Ez az építkezés is közelebb hozta egymáshoz a két felekezet tagjait. A hálaadó istentiszteleten Ittzés János evangélikus püspök Lk 14,28-30 alapján hirdetett igét; kifejtette, hogy Jézus nem menedzseri tanácsot ad a templomépítéshez. Az ő szava helyreigazítja, tervszerűségre kötelezi, és alázatra indítja a benne hívőt. Márkus Mihály református püspök Zak 8,23 alapján pedig ezt a kérdést tette fel: meglátszik-e rajtunk, hogy velünk van az Isten? Ha a toronyhoz hasonlóan égre mutató jel lesz az életünk, ha sugárzik belőlünk a hit, remény és szeretet, akkor emberi elesettségünk ellenére is belénk karolnak mások, mert látják, hogy velünk az Isten. Nélküle csak vonszoljuk az életünket céltalanul, értelmetlenül - szögezte le Márkus Mihály. Az istentisztelet utáni közgyűlésen az építkezés lebonyolításában részt vevő Berták Pál evangélikus és Mátyás Béla református gondnok mondott köszöntőt, Totós Erzsébet pedig felolvasta az ezen alkalomra írt, Tornyok az időben című versét. Érdekes volt hallani a római katolikus egyház képviselőjét, *Vitay Lászlónét, aki köszöntésében visszaemlékezett arra, hogy gyermekkorában még el volt tiltva a protestáns templomok látogatásától, ma pedig itt Sümegen már nem is vendégként, hanem testvérként lehet jelen ezen a hálaadáson. Mert az új torony sem azt hirdeti, ami elválaszt, hanem arra az Istenre mutat, aki összeköt minket Jézus Krisztusban. ■ Menyes Gyula ► Egyedülálló helyzetben vannak egyházunkban a keszthelyi anyagyülekezethez tartozó fíliákban élő evangélikusok. Nemcsak azért, mert templomaikat - a keszthelyivel együtt Szeghalmy Bálint tervei alapján kalotaszegi stílusban építették, hanem azért is, mert a két felekezet hívei Tapolcán, Hévízen és Sümegen közös fenntartású református-evangélikus templomban tartják az alkalmaikat. Május utolsó szombatjának délelőttjén Sümegen a hívek püspökeik szolgálatával közösen adtak hálát templomuk tornyának megújulásáért. Kérdésemre Nagyné Szeker Éva, az evangélikus gyülekezet lelkésze ennek az egyedi helyzetnek a létrejöttét úgy magyarázta, hogy a protestánsok a múlt század első felében ezekben a váifjúság színdarabok előadásával gyűjtötte az épületre valót. Mindezek eredményeként a Dunántúli Egyházkerület püspöke, Kapi Béla még abban az évben, szeptember 30-án felavathatta az épületet, amely egyben a falu első közösségi háza is volt. rásból fedezték. Az önrészhez segítséget nyújtott az egyházmegye, valamint az országos egyház is. Végezetül a lelkésznő elmondta, hogy ennek az épületnek nemcsak múltja van, de reménység szerint jövője is lesz... ■ -s-a Gyenesdiási csendélet Családias hálaadó istentisztelet keretében szentelte fel május 27-én, péntek délután Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke a gyenesdiási szeretetotthon megújult épületszárnyát. Tencz Károly, az intézmény igazgatója lapunknak elmondta, hogy ezzel egy háromlépcsős renoválási folyamat zárult le. Két évvel ezelőtt bővítették a szeretetotthont, tavaly pedig felújították a déli oldalt. A mostani átépítés fő oka az volt, hogy a bentlakók több mint egynegyede krónikus ellátást igényel, ezért a felújított szárnyban egy emelt szintű, szakmailag jól felszerelt részleget alakítottak ki. Az átépítéshez szükséges összeget - huszonötmillió forintot - a szeretetotthon a saját költségvetéséből gazdálkodta ki. A generálkivitelezést is maguk szervezték; az így megspórolt pénzből videokamerás térfigyelő rendszert építettek ki, lehetővé vált a távirányítós ajtónyitás, légkondicionáló berendezéseket szereltek be, valamint speciális egészségügyi segédeszközöket vásároltak. A püspök az istentiszteleten azt kérte az otthonban dolgozóktól, hogy az itt gondozottak ne csak lakóként kapjanak többet, hanem szolgálatuk által is, és hogy valóban Isten szerete- tét és irgalmát közvetítsék számukra. ■ M. Gy.
