Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-05-29 / 22. szám
országos evangélikus hetilap 70. évfolyam, 22. szám - 2005. május 29. - Szentháromság ünnepe után 1. vasárnap Ara: 164 Ft „Az emberiség történelmében JL *flr időnként megjelennek olyan 111 m I egyéniségek, akik mint derült ff f égből a villám világítják meg számunkra a lényeget.” fey / Íu rnmám Luther „megzenésítve” - 5. oldal „Na, itt meg a fürdőszobánk látható. Emlékszem, anyukámat csaknem kitörte a frász, mert egy eső előtt összeszedtünk a ház környékéről vagy félzsáknyi varangyot, és bevittük a kádba, nehogy megázzanak szegények.” 1^ Szálkák és gerendák - n. oldal „Csodaszámba ment átélni az összefogás lendületét és erejét is. Apáca még azon - egyre ritkuló - helyek közé tartozik, ahol falu és gyülekezet, egyház és társadalom átfedi egymást." It- Apácai csodák -10. oldal Júdás Alapítvány 8. oldal Napos oldalak (beszámolók az országos hittanversenyről) ^ 6-7. oldal Istentisztelet és kegyesség » 2. oldal Protestáns médianap ^ 5. oldal „Kinőtt templom” * Manapság kevés gyülekezet mondhatja el magáról, hogy „kinőtte” templomát, és ezért még egy istenházát épít magának a már meglévő mellé. A rákospalotai evangélikus . gyülekezetben egykor ez történt. Az egyházközség tagjai május 21- én azonban nemcsak a másfél évszázada álló - elsőként épült - templomukért, hanem most felszentelt szeretetotthonukért is hálát adhattak Istennek. Folytatás a 3. oldalon Terítéken az aktualitások Ülésezett az Országos Közgyűlés Az ügynökkérdéssel foglalkozó tényfeltáró bizottság létrehozása. Alternatív istentisztelet és a stóla viselésének lehetősége. - Egy-egy téma az Országos Közgyűlés (OK) évente egyszer kötelezően összehívott rendes üléséről. Egyházunk legszélesebb körű döntéshozó, legfőbb önkormányzati képviseleti testületé - mely a Magyarországi Evangélikus Egyház lelki, szellemi és anyagi életét szabályozza - május 20-án a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának budapesti székházában ült össze. Az „emberi kérdések” tárgyalása előtt - a tervezett napirendnek megfelelően - Itt- zés János püspök áhítatán keresztül Isten szavára figyeltek a grémium tagjai. Az Efezusi levél versei (1,3-14) alapján tartott áhítatában a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület lelkészi vezetője az Úr „tervszerű”, üdvösségünket szolgáló szeretetéről beszélt. „Isten el akarja takarítani a bűnt, hogy a bűnbocsánattal felszabaduljunk a vele való találkozásra. Korunkban - emelte ki - nem szeretjük nevén nevezni a bűnt, holott az új kezdetet lehetővé tévő bűnbocsánat e nélkül nem lehetséges.” Elnök-püspöki és országos felügyelői beszámoló A korábbi évek gyakorlatához hasonlóan elsőként most is D. Szebik Imre, valamint dr. Frenkl Róbert jelentése hangzott el. Az elnök-püspök egyebek mellett arról szólt, hogy a magyarság lélekszámá- nak csökkenése természetesen azt is jelenti, hogy az evangélikus gyülekezetek száma ugyancsak kevesbedik. Növekedés ott tapasztalható - mondotta -, ahol a lelkész és munkatársai missziói lelkű- lettel szolgálnak a felekezethez nem kötődők között. Nem szabad azonban csak a magunk egyházközségének gyarapodását szem előtt tartani - hangsúlyozta a püspök -, hanem figyelnünk kell a többi evangélikus közösségre is. Ez konkrétan azt jelenti, hogy az erősebbnek anyagilag támogatnia kell a gyengébbet. A jövőre vonatkozó további tervek között a püspök azt is megemlítette, hogy szükség van az egyházszervezet egyszerűsítésére. Az országos felügyelő úgy látta, hogy a jelen ciklusban működő zsinatnak és bizottságainak a jóvoltából további lépéseket lehet tenni a hatékonyabb egyházstruktúra kialakítása érdekében. Jelentésében hangsúlyozta azt is, hogy véget kell vetni a nem kellő átgondoltsággal megkezdett gyülekezeti beruházásoknak. Annál is inkább, mert az egyházakban folyó szolgálat - különösen az iskolafinanszírozás kérdése - kedvezőtlen megvilágításban került a közvélemény elé. Az elhangzottakhoz hozzátette: joggal igényelhetjük az önkormányzati iskolákkal azonos finanszírozást, nem feledve, hogy egy-egy oktatási intézmény működtetése komoly anyagi felelősséggel jár. Újabb kihívást jelentene egyházunk számára a reménység szerint 2007-ben nyíló Evangélikus Egészségügyi Centrum működtetése is. Az Egészségügyi Minisztériumban jelenleg is készül az a kormány-előterjesztés, melynek értelmében az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet Budakeszin felszabaduló pavilonjai egyházunk tulajdonába mennének át. Egy másik projekttel, az aszódi Podma- niczky-kastély kapcsán felmerült tervvel - evangélikus egyetem létesítése - kapcsolatban még nem sikerült dűlőre jutni. Ügynökkérdés, a stóla viselése és az alternatív liturgia kérdése A megbeszélés egyik fontos részét képezte az egyházakat is érintő ügynökkérdés említése. Az Országos Közgyűlés elfogadta azt a javaslatot, hogy ameny- nyiben a parlament dönt az ügynöktörvényről, egyházunk - dr. Balás István, Gyári Gábor, dr. Kertész Botond és ifi. Zász- kaliczky Pálné részvételével - egy tényfeltáró bizottságot hoz létre. Lapunk május 8-i számában jelént meg az a körlevél, amelyben püspökeink - egy féléves bemutató időszak leteltével - a stóla viselését ajánlják gyülekezeteink lelkészeinek. Mivel a javaslatot nem fogadta egyöntetű helyeslés, a kérdést az OK is napirendjére tűzte. A résztvevők abban állapodtak meg, hogy a lelkipásztorok a presbitériummal egyetértésben dönthetik el, hogy kívánják-e használni a stólát, vagy sem. Ugyancsak az „alternatív” szó volt az, amely többször, nyomatékosan elhangzott akkor, amikor a már korábban is nagy vihart kavart liturgiareform kérdése került terítékre. Az új istentiszteleti formák támogatói és ellenzői közötti megegyezést elősegítette az a megállapodás, amely szerint ez év adventjével az egyházközségek döntésén múlik, hogy be- vezetik-e vagy sem az új liturgiát. A tervezet megtekinthető az Országos Egyházi Iroda igazgatói titkárságán, valamint olvasható a világhálón is, a www.lu- theran.hu oldalon. (A portál bal oldalán található „Hirdetések” rovat erre a következőképpen hívja fel a figyelmet: „Letölthető az »Evangélikus istentisztelet - liturgikus könyv« című munkaanyag”.) A tervezet egyébként sok új lehetőséget kínál, nemcsak a vasárnapi istentisztelet gazdagítására, hanem - az eddigi Agendánkban nem szereplő - istentiszteleti formákra (gyónó istentisztelet, tanévnyitó és -záró istentisztelet, húsvéti istentisztelet, családi és ifjúsági istentisztelet, keresők alkalma, új imádságok stb.). A közgyűlés jelentős többséggel, 19:7 arányban fogadta el a választható lehetőséget. Egyéb - de korántsem mellékes - ügyekről A testület tudomásul vette, hogy 2006- tól kezdődően az országos járulékot, azaz a gyülekezetek részéről az országos egyház felé fizetendő összeget ötven százalékra emeljék. (Ezt a Nyugdíjosztály költségeinek csupán töredékét fedező járulékot több mint tíz éve nem emelték.) A közgyűlés elfogadta azt a javaslatot is, hogy a központi beosztású lelkészek hivatalosan is tartozzanak egy-egy gyülekezethez, és ott havonta végezzenek is szolgálatot. Ismét szóba került a közgyűlésen a Szélrózsa országos evangélikus ifjúsági találkozó megrendezésének gyakorisága. A testület tagjai most abban értettek egyet, hogy a jövőben is kétévente rendezzék meg a Szélrózsa találkozót, amely ilyesformán legközelebb 2006- ban esedékes. A grémium egyházi ingatlanértékesítésekről is döntött, egyéves megbízási szerződésének lejártával pedig véglegesítette munkakörében Végh Szabolcsot, a balatonszárszói Evangélikus Konferencia- és Missziói Otthon vezetőjét. ■ G. Zs. Az elnök-püspök és az országos felügyelő' jelentéséből részletek a 3. oldalon. Fagyosszentek Jelképes talán, hogy ebben az esztendőben a Szentlélek életet lobbantó, tüzes lángnyelveinek ünnepét, a pünkösdöt a „fagyosszentek” állják körül a naptárban: Pongrác, Szervác, Bonifác, Orbán... A népi megfigyelés már ősidőktől e nevekhez kötötte a nagy éjszakai lehűléseket, amelyek az idén nemcsak az ünnep előestéjére, de utójára is esnek. Mintha prédikálna a népi tapasztalat: nem marad- tunk-e a pünkösdi tűzvihar után is fagyosak? Az egyházi esztendő utolsó nagy ünnepei után nem ütközik-e a növekedés „ünneptelen” ideje kemény, jeges klímába életünkben, gyülekezetünkben? Nem szenved-e miattunk, fagyosszentek miatt idén is súlyos károkat Isten szántója és szőleje? A fagyosszentek most nekünk prédikálnak, megfagyott életű, alig-alig lelkesedő, a tettek előtt rendre megtorpanó evangélikusoknak. Pongrác, Szervác, Bonifác és Orbán, az ókor keresztény vértanúi minket kémek számon. Pongrác édesapja az utolsó nagy keresztényüldöző római császár, Diocletia- nus barátja és hadvezére volt, akinek római birtokait korai halála után a család gondozta. Itt találkozott a tizennégy esztendős Pongrác a menedéket kereső római püspökkel, aki vértanúsága előtti utolsó szolgálataként megtérítette őt és övéit. A besúgók hamar nyomukra juttatták a császárt, aki hivatallal, pénzzel és a régi barátságra hivatkozva akarta le- kenyerezni és tagadásra bírni az ifjút. Pongrác nem engedett a kísértésnek, ezért lefejezték. Szervác püspök a gallokra törő idegen pusztítók ellenében akarta megvédelmezni népét, ezért imádságban vitte Isten elé övéi nyomorúságát és bűneit. Látomásban kapott választ: Isten büntetését ugyan nem kerülhetik el, de az ő városát nem éri bántódás. Bonifác egy Aglaja nevű gazdag nő gazdasági ügyvivője volt, mellékesen pedig a szeretője is. Aglaját az idő múlásával egyre inkább gyötörte a lelkiismeret a tisztességtelen viszony miatt, s szeretőjével abban egyezett meg, hogy az elmegy a keresztényüldözéstől hangos Tarzuszba, hogy a vértanúk példájából erőt meríthessenek életük megváltoztatására. Bonifác a vértanúk helytállását látva maga is keresztény hitre tért, ezért őt is megkínozták és kivégezték. Tetemét végül a vezeklő Aglaja temettette el odahaza. Orbán Róma püspöke volt, az üldözések idején a ma is jól ismert katakombákban bújt meg üldözői elől, és ott tartott istentiszteleteket. Végül mégis a nyomára bukkantak, s a kínvallatások után a keresztény vértanúk sorsában osztozott. Pedig mindez másként is történhetett volna. Pongrác engedhetett volna Krisztus követésével szemben a fényes pálya vonzásának, a politikai és gazdasági realitások meggyőző erejének, és rezzenéstelen arccal eladhatta volna magát. Szervác nyugodtan legyinthetett volna, távol tarthatta volna magát a napi politikától - hiszen mi jogon védelmezhetné az egyház a reá bízottakat a hatalmasok marakodása közben? Bonifác békésen élhette volna az akkori és mindenkori paráznák zavartalan életét, s nem kellett volna oly sokat aggódnia szeretőjével együtt a lelkiismeret szava és Isten igéje miatt. Orbán pedig rejtőzött volna jobban el, akkor nem érhette volna baj, s nyugodtan gyakorolhatta volna vallását magában, hiszen ez éppolyan kedves Istennek, mint ha istentiszteletre járna. Vajon mi, mai evangélikusok milyen utakon járunk? Nem ítél-e meg bennünket mindannyiunkat - a hivatalos ülések résztvevőitől kezdve a gyülekezeti tisztségviselőkön és tagokon át a passzívan otthon lapuló testvérekig - a májusi naptár, az elsikkasztott pünkösdi megújulás? Most még talán nem késő felengedni, fagyosszentek! Mert eljött a megújulás, a növekedés ideje! ■ Korányi András Folytatódhat a lelki építkezés Ünnepelt szombaton a hatvanlelkes evangélikus, illetve a százhúsz lelkes református gyülekezet Gönyú'n. Dr. Márkus Mihálynak, a Dunántúli Református Egyházkerület, illetve Ittzés Jánosnak, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspökének szolgálatával felszentelték a közös református-evangélikus templomot, és hatvan kilogrammos harangját. Az örömünnepen kedves vendégeket is köszönthettek a vendéglátók. A felvidéki testvérek áldáskívánását a református testvérgyülekezetből, Ko- lozsnémáról érkezett küldöttség tagjai tolmácsolták. Rill A isfey ű A templom építésének ötlete már 1994- ben megfogalmazódott a gyülekezetben; akkor még a községi faluházban tartották az istentiszteleteket. Ám végül csak 2003 augusztusában indult el az építkezés azon a telken, amelyet a két egyházközség ingyenesen kapott a termelőszövetkezettől. Még annak a hónapnak a végén lerakták az épület alapjait. Augusztus 30-án Ittzés János és dr. . Márkus Mihály áldásával történt meg az alapkőletétel. Tavaly ősszel azután elkészült az épület. Folytatás a 4. oldalon
