Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-05-22 / 21. szám
2 2005- május 22. FORRÁS "Evangélikus Élet5 ÉLŐ VÍZ A szeretet ereje Az áprilisi médiaműhely feszített tempója után szerettem volna lazítani egy kicsit, ezért vasárnap reggel bekapcsoltam a tévét, hogy megnézzek egy rajzfilmet. A sok, gyermekleiket romboló, agysejtet ölő „alkotás” között rábukkantam egyre, amely a kanapéhoz ragasztott, és amelyet elbűvölve figyeltem. Ebben is voltak szörnyek, rossz emberek, ármány, varázslat, de mindemellett szívet melengetőén emberi volt. Nem szerepeltek benne a klasszikus értelemben vett nagy hősök, csak egy gyenge, törékeny kislány, aki egy dologgal lett úrrá az ellenséges erőn: őszinte, tiszta szeretettel. A szeretet nem csupán keresztényi kiváltság, hanem univerzális parancs, amelynek engedelmeskedve sokkal szebb és teljesebb életet élhetnénk. Jézus így mondja: „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!” (Jn 13,34) Miért olyan nehéz e szavak szerint élni? Miért acsarkodunk egymásra? Miért egy rajzfilmet látva kell rádöbbennie az embernek arra, hogy a mai világban a szeretet szó jelentése degradálódott, és szinte semmit nem jelent a számunkra? Miért egy rajzfilmbeli kislány cselekedeteit látva állunk csak meg egy pillanatra, és gondolkodunk el azon, hogy milyen lelki nyomorban élünk? Persze mi egy kicsit sem hasonlítunk Jézusra, de még a rajzfilmbeli kislányra sem. Nagyon sokan az aranyat választanák közülünk ahelyett, hogy életüket kockáztatva egy barát segítségére siessenek. Számunkra a barátság, a szeretet szavak üresek, közhelyszerűek, és bárkinek bármikor odavetjük őket, mint egy rongyot. Eszünkbe sem jut, hogy a szeretet varázsszó lehet, és sok esetben ki sem kell mondani, mert érezzük - vagy érez- nünk kellene -, hogy jelen van. Vajon képesek lennénk-e odaadni az utolsó morzsányi gyógyfüves sütinket a barátunknak, annak dacára, hogy azt más, „fontosabb” személynek tartogatjuk? Vajon képesek lennénk-e bízni, hinni abban, hogy ahonnan ez jött, onnan több is jön majd még, ha szükség lesz rá? Vajon képesek vagyunk-e egyáltalán szeretni? Még csak nem is úgy, ahogyan azt Jézus kérte tőlünk. Csak úgy egyszerűen, a magunk módján, de igazán tiszta szívből. Csak úgy a magunk módján, de mindenféle elvárás nélkül. Csak úgy a magunk módján, magáért a puszta érzésért, amely ha igazi, melegséggel tölt el testet-lelket egyaránt. Eszembe jutnak Goethe szavai: „A szeretetnek éppen az a tragédiája, / hogy akit szeretünk, ritkán <tdja fenntartás nélkül a szívét, / aki pedig minket szeret, azt gyakran mi nem tudjuk szeretni. / Ezért hát szeress mindenkit, senkit meg ne vess, / Mert szerethet Téged az is, akit Te nem szeretsz.” Jézus és a rajzfilmbeli Chihiro így élt. És mi? ■ Czakó Kriszta Az Országos Presbitérium május 13- án tartott ülésén határozatban kérte gyülekezeteinket, hogy a Szentháromság ünnepe utáni negyedik vasárnap (június 19.) oífertóriumát az árvízkárosultak megsegítésére ajánlják fel, és az egyházmegyei pénztárakon keresztül küldjék el a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet számára. Közgyűlés A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Közgyűlése 2005. május 20-án, pénteken délelőtt 10 órakor tartja ülését a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának székházában (Budapest XI., Magyar tudósok körútja 3.). Az ülés nyilvános, mindenkit szeretettel várnak. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE - 5MÓZ6,4-7.14-15 Egyedül a Szentháromság Isten Nagyon kevés dolgot értünk igazán, a többit elhisszük, elfogadjuk, tudomásul vesszük. Például az olvasók hány százaléka érti teljes egészében a számítógép működését, amelynek segítségével ez az újság, benne ez az igehirdetés készült? De elfogadjuk, hogy vannak, akik értenek hozzá, ismerik a működését, hiszen a legkorszerűbb, legbonyolultabb gép is csak emberi alkotás. És a számítógépet kitaláló ember működését, emberi agyunk működését megismerhetjük-e emberi agyunkkal?! Ha a saját működésünket sem ismerhetjük meg igazán, akkor milyen alapon remélhetnénk és követelhetnénk, hogy Isten tökéletesen megismertesse velünk, ahogyan ő „működik”? Hiszen ő végtelenül az általa alkotott emberi értelem felett áll! Nem tudjuk megmagyarázni, legfeljebb képekkel úgy-ahogy kifejezni, valamennyire körülírni, hogy mit jelent ez: Isten lényegében egy, de személyében három. Az Atya, Fiú, Szentlélek nem részei Istennek, de nem is különféle megnyilvánulásai, mert ő mindig a maga tökéletes egységében nyilvánul meg. így is szokták titkát szemléltetni: a jég, a víz, a gőz mennyire különböző megjelenésű, hatású, mégis mindannyiszor H2O. Nyilvánvaló, hogy ez is csak nagyon távolról emlékeztet Isten valóságára. Még egyszer: a három egy, és az egy három. Meg lehet ezt magyarázni? Meg lehet érteni? És ha csak körülírni, érezni lehet, akkor már biztos, hogy nem igaz? A zsidók és a muzulmánok, az unitáriusok és a Jehova tanúi - minden nem elhanyagolható különbségük ellenére - megegyeznek abban, hogy elvetik a Szentháromságról szóló tanítást. Mégpedig elsősorban abból a meggondolásból, hogy Jézus minden rendkívüli képességével, tanításával együtt is csak ember, csak teremtmény. Ezenkívül még azt is tanítják, hogy a Szentlélek nem lehet személy, hanem csak Isten hatalma. Mivel a Szentháromságról szóló tanítást nem tartják ésszerűnek, úgy gondolják, hogy az ő hitük sokkal közelebb áll Isten valóságához. - Ezzel szemben azt kell mondanunk, hogy ha valami meghaladja az emberi értelmet, akkor csupán ezért még nem biztos, hogy értelmetlen. Csak az isteni kinyilatkoztatás lehet a biztos iránytű. Annak szemléltetésére, hogy milyen küzdelmet jelentett a Szentháromságról szóló tanítás elfogadása, figyeljünk egy kicsit a legritkábban idézett, eléggé háttérbe szorult harmadik egyetemes hitvallásunkra. Az Athanasiusi hitvallás Athanasius alexandriai püspök (meghalt 373- ban) nevét viseli, végleges formáját azonban a kalcedoni zsinat (451) után nyerte el: „Mert amiképpen a keresztyén igazság arra késztet, hogy mindegyik személyt külön-külön Istennek s Úrnak is valljuk, ugyanúgy az egyetemes keresztény hit nem engedi,'hogy három Istenről vagy Úrról beszéljünk.” (19.) Izrael népe a pusztai vándorlás idején még nem tudhatott a második személy, a Fiú majdani eljöveteléről és a Szentlélek kitöltéséről, tehát a Szentháromságról szóló tanításról sem. Hitük persze erőteljesen különbözött a körülöttük élő népekétől, mégpedig abban, hogy az egyetlen, igazi Urat kellett imádniuk. De nem csupán imádniuk kellett - ez szintén jellemző különbség -, hanem szeretniük is. A Megváltó ezt mint első és nagy parancsolatot tette minden követője számára kötelezővé: .....szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.” (Mk 12,30) Annak a félreértésnek az elkerülése végett pedig, hogy isten- és emberszeretet egymástól elválasztható, rögtön a másodikat is hozzátette: „Szeresd felebarátodat, mint magadat." (Mk 12,31) Sőt még azt is, amire különösen gyóná- si, úrvacsorái liturgiánk figyelmeztet: „Nincsen más, ezeknél nagyobb parancsolat.” (Mk 12,31) A harmadik személy, „a Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, őtanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek” (Jn 14,26). A nagy parancsolatot is eszünkbe juttatja, és nem csak az Úr szent vacsorájának vétele előtt. Vagyis a Szentháromság Isten iránti szeretetet és a felebarát, a A VASÁRNAP IGÉJE másik ember iránti szeretetet. Még az azok irántit is, akik mindenáron meg akarják érteni a Szentháromságról szóló tanítást, és ezért nem tudják elfogadni. Meg az azok irántit is, akik nem is akarják érteni, és ezért eszükbe sem jut elfogadni. Azokat pedig, akik nem félnek bevallani, hogy bár nem érthetik, de meghajolnak a felfoghatatlan előtt, most is így figyelmezteti: „Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked.” (5MÓZ 6,6) ■ SZENTPÉTERY PÉTER Imádkozzunk! Mindenható és irgalmas Atya, Fiú, Szentlélek Isten! Hogyan is tudnánk méltóképpen hálát adni teremtésedért, megváltásodért, megszentelésedért?! Hiszen „...nem méltó az ember, hogy nevedet kimondja” (Assisi Szent Ferenc: Naphimnusz). Vágyódunk hozzád, mert te teremtettél, te váltasz és szentelsz meg bennünket. Csak általad érhetünk célhoz, amely, aki te magad vagy. „Színed elé tart mind e földi lét / - Próbás viharban-éj- jelen ki véd? / Szép, új világod hozd el, Istenünk, / Szentháromság, erőddel légy velünk!” (EE 253,4) Amen. Oratio oecumenica Szentháromság egy igaz Isten! Hálaadó szívvel állunk meg színed előtt akkor, amikor háromságod titkát ünnepelhetjük, melyet egyszülött Fiad által kinyilatkoztattál az ember számára. A legnagyobbat adtad nekünk, szeretetedet, önmagad lényegét, mely szent Fiad megváltása által nyilvánvalóvá lett a világ számára. Az ebben való hit és remény legyen a mi erőnk, amikor hozzád imádkozunk. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet] Urunk, hallgass meg minket. Add, hogy nyitott legyen a szívünk, a lelkünk és az értelmünk igéd meghallá- sára. Kérünk, növeld hitünket, erősítsd reménységünket, és tedd teljessé szere- tetünket, hogy felismerjük: te vagy az egyetlen és igaz Isten. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet] Urunk, hallgass meg minket. Kérünk, bátorítsd lelkünket, hogy mindazt, amit hallunk rólad, tovább tudjuk adni családunk tagjainak, szeretteinknek, barátainknak. Kérünk, őrizd az evangélium tanítását szívünkben, hogy lelkünk mindig éber legyen arra, ami tőled származik. Adj kellő bölcsességet és értelmet, hogy amit kaptunk a keresztség szentségében, azt a Szentlélek megvilágosító ereje által elfogadjuk, befogadjuk, és élni tudjunk általa akaratod szerint. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet] Urunk, hallgass meg minket. Add, hogy nemzetünk lelkileg újjászülessen; ébredjen fel a hit világosságára, és cselekedje annak igazságát. Éreztesd üdvözítő kegyelmedet népünkkel, hogy csak az egyedül igazat, téged kövessen és szolgáljon, ne azt, ami kárhozatba dönt. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet] Urunk, hallgass meg minket. Erősítsd a szolgálatban Imre, János és Péter püspökünket, a lelkészeket; az ige hallgatóit pedig tedd készségessé a hallásra és az abból fakadó cselekvésre. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet] Urunk, hallgass meg minket. Védj bennünket a bajtól, a betegségtől, a szenvedésben légy erőnk és kősziklánk, hogy lelkünk erősebb legyen a fájdalomnál. Vigasztaló szereteted gyógyítsa beteg testvéreinket, és erősítse az őket ápolókat. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet] Urunk, hallgass meg minket. Szentháromság egy igaz Isten! A te képmásodra teremtettél minket. Add, hogy ez kiteljesedjen földi vándorpályánkon mindannyiunk üdvösségére az Úr Jézus Krisztus által. Ámen. ISTENTISZTELET ÉS ... 2. Istentisztelet és kegyesség A liturgikus istentisztelet fogalma és jelentése viszonylag letisztult. Hétköznapi értelemben az egész gyülekezet liturgikus cselekményét, ünnepét jelöli. Az istentiszteleten a gyülekezet hite válik láthatóvá ének, imádság, ige és úrvacsoravétel formájában. Hogy mit is értünk ma kegyesség alatt, azt ezzel szemben sokkal nehezebb megfogalmazni. A köznyelv a kegyesség szót legtöbbször a megjátszott vagy túlerőltetett vallásosság megjelölésére használja, így annak pozitív jelentéstartalma rejtve marad. Pedig a szó eredeti jelentése: istenfélelem, azaz az Isten jelenlétében folytatott életvitel. Az utóbbi évtizedekben a spiritualitás fogalmának a kegyesség szó helyett való használata egyre elterjedtebbé vált. A legtöbben azonban spiritualitás alatt valamiféle belső, lelki folyamatot vagy érzületet, esetleg keleti vallási technikákat értenek. Az új kifejezés tehát inkább csak növelte a bizonytalanságot a kegyesség mibenlétét illetően. A kegyesség/spiritualitás konkrét megvalósulásának mikéntjét tehát bizonyos homály fedi. S ez a bizonytalanság csak fokozódik, ha a kegyességről az istentisztelet kontextusában kell gondolkodni. Először álljon itt egy rövid mondás a Krisztus születése utáni 3-4. századból, mely arról szól, hogy miben látta egy Antonius nevű remete a kegyesség titkát. A kereszténységnek ebben az időszakában a pusztai remeték - az akkori egyház bü- rokratizálódása miatt - a lakott vidékektől elhúzódva, legtöbbször magányosan éltek. Fő foglalatosságuknak a munkát és az imádságot tekintették. A közelben lakók azonban gyakran keresték fel őket személyes kérdéseikkel, hogy útmutatást kapjanak tőlük. A remeték válaszait később feljegyezték, s Az atyák mondásai címmel összegyűjtötték. Ebből a gyűjteményből származik az alábbi idézet, mely tömören világít rá arra, hogy mi is a kegyesség: „Valaki egyszer azt kérdezte Antonius atyától: mit tegyen, hogy Isten tetszését elnyerje. Az aggastyán a következő választ adta: »Kövesd azt, amivel megbízlak! Bárhova mész, mindenütt tartsd szem előtt Istent. Amit teszel vagy amit mondasz, arra keress tanúbizonyságot a Szent írásokban. Ha pedig valahol letelepszel, onnan ne távozz el könnyen. Erre a három dologra figyelj, és megtalálod az üdvösséget.«” Antonius (körülbelül Kr. u. 251-356) három válasza a kegyes ember három legfontosabb ismertetőjegyét rajzolja elénk. Az első Isten jelenlétének tudatosítása. Az a kegyes ember, aki mindenütt számol Isten jelenlétével, aki Isten jelenlétében éli az életét. Antonius ezt így fogalmazta meg: „Bárhova mész, mindenütt tartsd szem előtt Istent.” Szavaiban az a zsidó-keresztény hittapasztalat tükröződik vissza, hogy Isten mindenütt jelen van. A139. zsoltár felismerése csendül itt meg (mely akár félelmet is ébreszthet), miszerint Isten szüntelenül látja, tudja, hogy merre indul, mit gondol az ember. Nincs olyan zuga a világnak és az emberi életnek, ahová ez az isteni pillantás be ne hatolna. Ez a zsidó-keresztény életvezetés forrása: Isten mindenütt jelen van. Antonius erre a mindenütt jelen lévő, mindent figyelő Istenre irányítja a hétköznapokban is a figyelmet. A kegyes ember másik jellemzője a Szentírással és a kinyilatkoztatással való foglalkozás. Tettei, szavai mintegy a Bibliából születnek. Ahogyan Antonius mondta: „Amit teszel vagy amit mondasz, arra keress tanúbizonyságot a Szent írásokban.” A mindenütt jelen lévő Istennel való találkozás legközvetlenebb helye - az egyház tanítása és hagyománya szerint - a kinyilatkoztatott igében van. Antonius tanácsa az igében való elmélyülés napi gyakorlatára céloz. Hogy mindez milyen formában megy végbe (imádság, meditáció, zsoltározás stb.), azt a remete nyitva hagyja. Számára a gyökér a döntő, amelyből a kegyesség táplálkozik. LITURGIKUS SAROK A kegyes ember harmadik ismertető- jegye a saját hivatásban, környezetben való kitartás-megmaradás. Az a kegyes ember, aki társadalmi, geográfiai, szociális helyét Istentől kapott ajándékként éli meg, s ezért azok mellett, azokban hűségesen kitart. Antonius ezt ebben a mondatban sűríti össze: „Ha pedig valahol letelepszel, onnan ne távozz el könnyen.” Izrael számára a hosszú pusztai vándorlás Kánaán földjén ért véget. Ezt az országot kapták lakóhelyül az őket éjjelnappal vezető Istentől. Ez a föld ezért számukra Isten gondoskodásának, jóságának fizikailag is megtapasztalható jele volt. Tehát az az otthon, az a környezet, az a hely, ahol élünk, Istentől készített hely a számunkra. Antonius szerint ahol és amire elhivattunk, ott és azt kell tovább művelnünk és őriznünk (iMóz 2,15). A remete szavai az egy helyen maradásról különös aktualitással bírnak egy olyan korban, amely szüntelenül a mást és mindig az újat keresi. ■ PerczeSándor
