Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-05-08 / 19. szám
"Evangélikus Életit ÉLŐ VÍZ 2005. május 8. 9 tenysugar ■ Jásdi Beáta Egész életemben kishitű voltam. Gátlásokkal küszködtem, nem bíztam magamban. Csuda tudja, hogyan, mitől, kitől lettem ilyen - egyetlen felmenőmre sem hasonlítottam ebből a szempontból. Apám az abszolút reménytelen helyzetekben is föltalálta magát, egészen szokatlan megoldásoktól sem riadt vissza. Anyám maga volt (hála’Istennek, ma is az) a két lábon járó önbizalom - tízévesen színésznőnek készült, tizenhat évesen kötetnyi verse volt már. Nekem meg - ugyanennyi idősen - még az is gondot okozott, ha át kellett mennem a szomszéd osztályterembe valamiért. Gimnazistaként is utáltam telefonálni, állandóan elégedetlen voltam magammal. Igaz, rendesen kaptam eligazítást két idősebb bátyámtól, akik nem győzték bimbózó öntudatomat nyesegetni. Ronda vagy, kövér vagy, buta vagy - így adták tudtomra, hogy voltaképpen nagyon is szeretnek. Talán aggódtak, nehogy elbízzam magam. Mindezek ellenére - úgy tizennégy éves korom táján - egyre többször éreztem, hogy sem buta, Sem ronda, sem kövér nem vagyok. Bár izgultam, ha felelnem kellett, mégis mindig összeszedtem magam - utáltam volna lebőgni a többiek előtt. Az első nagy önbizalomfröccsöt néhai gimnáziumi osztályfőnökömtől kaptam, Németh József tanár úrtól, akit csak Ju- szufnak becéztünk, s bizony csak kevesen és ritkán szerettünk. Történelemóra helyett is inkább az erkölcsről, az emberi tartásról beszélt, amit akkor rém unalmasnak és tökéletesen fölöslegesnek éreztem; ma már tudom, többet ért, mintha a mohácsi vész körülményeit ecsetelte volna. A tanár úr a szóbeli érettségi után mindannyiunkat egyenként bocsátott utunkra néhány szóval. Nekem azt mondta, hogy az emberek rokonszenvesnek fognak találni, ezért könnyebb dolgom lesz az életben, mint másoknak. Furcsa fintora az életnek, hogy olyan hivatást választottam, amelyben csupa-csupa önbizalomtól duzzadó (már-már kipukkadó) ember vesz körül. S bár eleinte a sajtótájékoztatókon dobogó szívvel és kissé remegő hangon tettem föl a kérdéseimet, lassan megszoktam ezt is. A napokban új feladatot kaptam a régi mellé - amely eddig sem volt kevés. Az első napokban aludni is alig tudtam, aggódtam, hogy miképpen teljesítem majd, amit tőlem várnak. Vajon hogy fogom bírni, jut-e időm más, fontos dolgokra? És akkor, az egyik hajnalon olyan világosan, mint eddig még soha: választ kaptam a kérdéseimre. Nem kíván többet tőlem az Úristen, mint amit elbírok. Benne kell bíznom, nem önmagámban. Amikor az aznapi igét elolvastam, egy szem- pillantás alatt tovaszállt minden aggodalmam: „Mert te gyújtasz nekem mécsest, Uram, fénysugarat ad nekem Istenem a sötétségben. Veled a rablóknak is nekirontok, ha Isten segít, a falon is átugrom." (Zsolt 18,29-30) A kabbalisták kabalája ► „Gyermekkorom »diákhagyományának« velejárója volt, hogy iskolatáskánk mélyén valamilyen kabalafigura lapult. Vakon bíztunk abban, hogy ha velünk van kedvenc plüssmackónk, akkor semmi baj nem érhet bennünket. Hittük, hogy a nyakunkban hordott, »szerencsehozó kővel« ékesített bőrláncnak köszönhetően megússzuk az aznapi felelést. Persze később is előfordult, hogy kötődtem egy- egy tárgyhoz, de miután Krisztuskövetővé lettem, ennek a kötődésnek többé nem volt mágikus tartalma. Az utóbbi időben több olyan újságcikk is a kezembe került, amely a Kabbala titkos tanításairól szólt. Meglepődve tapasztalom, hogy milyen gyorsan terjed a »kabbalahit«. Szerintem ez nagyon veszélyes. Nem kellene erre felhívni az emberek figyelmét?” Kedves Gyöngyvér! „Akik az Úrban bíznak, olyanok, mint a SiojyJiegyer amely nem inog, hanem örökre megáll.” (Zsolt 125,1) Levelét olvasva hálát adtam Urunknak a halló fülekért és a látó szemekért! Hiszen naponta bebizonyosodik, hogy az emberben lévő „Isten alakú űr” mindaddig fájdalmasan kong, amíg be nem tölti az egyetlen, az élő Isten: Izrael Istene. Hiába minden próbálkozás: az „istenpótlékok” túl kevésnek bizonyulnak. Ilyerí, túl kevésnek bizonyuló „istenpótlékok” a különböző talizmánok és amulettek is. Tény, hogy a modern Kabbala-hívők újra divatba hozták ezeket. A tengerentúli kabbalista sztárok - mint például Madonna és férje vagy Michael Jackson - rendszeresen egy, a csuklójukra tekert piros fonállal jelennek meg a nyilvánosság előtt. Ez a gyapjú- vagy pamutszálakból sodort karkötő hitük szerint megvéd a betegségektől, a negatív hatásoktól, színével pedig a vért, az életet és az egészséget jelképezi. Varázserőt tulajdonítanak egyes talizmánoknak, mint például az úgynevezett „Salamon pecsétjének” is. Ez egy hatszögletű szimbólum, amely arra hivatott, hogy megEVÉLET LELKI SEGÉLY védje a tan követőjét az erőszakos haláltól, távol tartsa az ártó szellemektől, sőt hogy anyagi és szellemi gyarapodást adjon. Az „új Kabbala-irányzat” képviselői ezenkívül úgynevezett kámeákat tartanak otthonukban, amelyek héber vagy arámi nyelven íródott szerencsehozó versikéket tartalmazó kis tekercsek. Földöntúli erőt erőt tulajdonítanak a testen hordható féldrágakő amuletteknek és annak a „mágikus négyzetnek”, amelynek „varázsereje” a számmisztika tanításán alapszik. Az ősi Kabbala-hívők szerint azonban a mágikus tárgyakba vetett hit babonasdg. A Kabbala a zsidó miszticizmus egyik legrégebbi formája. Maga a szó héber eredetű, jelentése: „befogadni”. A kabba- lizmus azt állítja, hogy képes megmutatni a Biblia mélyebb, úgynevezett „második értelmezését” úgy, hogy a betűértelmezés és a számmisztika segítségével (a héber ábécében a betűknek számértékük is van) az ige minden szavának felfedi a rejtett értelmét. A kabbalisták célja a végső titkok megismerése és az Istennel való misztikus egylétú'ség átélése; hisznek a földi messianizmusban. Kialakulásának ideje vitatott; egyesek úgy tartják, hogy ez a misztikus tudás Adámtól Noéhoz, majd Ábrahámhoz, végül Mózeshez került, aki Egyiptomból Izrael földjére vitte. A Nagy valláskalauzban (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1993.414. o.) azt olvashatjuk a kabbaliz- musról, hogy 1150 és 1250 között keletkezett, és a szefárdi zsidók ápolják hagyományát. Mai formájában a zsidó tanítások, az egyiptomi miszticizmus, az újplatonista filozófián és a számmisztikán alapuló jóslatok rendszerét jelenti; ezenkívül szerepelnek benne még titkos meditációk, speciális ufó- és jógaélmények is. Mindez együtt — átitatva a mágia legkülönbözőbb formáival - valóban rendkívül veszélyes tant eredményez. Főleg azért veszélyes, mert ötvözni próbálja a mágiát, a miszticizmust és a filozófiát a Szentírással. Megmásítani szándékozik az isteni kinyilatkoztatást. Számomra különösen fájó, hogy a hit hőseit - például az Isten drága, kiválasztott népéből származó Ábrahámot vagy Mózest is - úgy mutatja be a kabbaliz- mus, mint akik a „titokzatos tudás” birtokában részt vettek olyan mágikus praktikákban, amelyek ellentétesek Isten kijelentett szavával (5MÓZ 18,9-14). A tant éppen a nagyon populáris „szerencsehozó amulettek” teszik vonzóvá. Azonban a mélyben félelmetes örvények kavarognak, amelyek elnyelni igyekeznek e tanok követőit, hogy ne menekülhessen meg a lelkűk, ne nyerhessék el az örök életet, ne ismerhessék meg Isten üdvtervét, és ne fogadhassák be Krisztus Urunk golgotái áldozatának megmentő örömhírét. Kedves levélíró testvérem tehát jogosan tartja kerülendőnek a kabbalizmust, és egészen bizonyosan a javunkra válik, hogyha ismereteket szerezve róla saját magunk is észrevesszük tévtanítói jellegét. Elég, ha arra gondolunk, hogy Isten milyen szigorúan tiltja a bálványimádást mint szellemi paráznaságot. „Ezért mondd Izrael házának: így szól az én Uram, az Úr: Térjetek megforduljatok el bálványaitoktól, rá se nézzetek utálatos dolgaitokra!" (Ez 14,6) Úgyhogy félre a kabalákkal és a mágikus tárgyakkal, a bálványszobrokkal és a preparált nyúllábbal, mert nem hoznak szerencsét! Egyedül az Úr őriz, kísér, és szeretetével biztosít arról, hogy ő tartja kézben a világ és egyéni sorsunk alakulását. Kanonikus szent iratainkban pedig minden benne van, ami üdvösségünkre szolgál. Boldog ember az, aki az Igére, a testté lett Igére bízza magát. Üdvözlettel: ■ Szókéné Bakay Beatrix Leveleiket „Lelki segély” jeligével várjuk szerkesztőségünk címére. Kérjük, jelezzék, hozzájárulnak-e ahhoz, hogy a levelükre adott válasz lapunkban is megjelenjen. HETI ÚTRAVALÓ Krisztus mondja: Ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket. (Jn 12,32) Húsvét ünnepe után a hatodik héten az Útmutató.reggeli igéi a földön szolgáló gyülekezet sorsáról tudósítanak. Pünkösd böjtjében a Lélek ígéretét elnyert keresztények Dáviddal együtt így könyöröghetnek: Exaudi! „Halld meg, Ur am, hívó hangomat! Könyörülj rajtam, hallgass meg!” (Zsolt 27,7) A választ Pál és Jóéi együtt tolmácsolja: „Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.” (Róm 10,13; lásd még: Jóéi 3,5) Jézus nem hagyja árván tanítványait: „Amikoreljön a Pártfogó, (...) az tesz majd bizonyságot énrólam; de ti is bizonyságot tesztek... ” (Jn 15,26-27) A Pártfogó védőügyvédje mindazoknak, akik - az üldözések ellenére is - Isten mellett döntenek. Reformátorunk számára az igazság Lelke: Vigasztaló, „aki a megszomorodott szívet Isten iránt megvidámítja, jókedvre derít, mert hiszen arról biztosít, hogy bűneink meg vannak bocsátva, a halál meghalt, az ég megnyílt, s Isten ránk mosolyog”. Pál a Szentháromság Istent dicsőíti, s úgy tartja: a földön szolgáló gyülekezet fő feladata az, hogy Krisztus szeretetének megismerése révén jusson el az Atya teljességére az ő Lelke által (Ef 3,14-21). Az Úr lelke ezt üzeni prófétája által a fogságba vitt népnek: ha hazaérkeznek, „új lelket adok beléjük, eltávolítóm testükből a kőszívet. (...) Az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek” (Ez 11,19.20). A nagy megpróbáltatás idején „állhatatosságotokkal nyeritek meg majd a lelketeket” (Lk 21,19), az örök életet - így bátorítja Jézus az ő követőit. Az Emberfia vallástételre biztatja barátait, és mennybemenetele után sem hagy minket magunkra: .....ne aggódjatok amiatt: hogyan vagy mivel vé dekezzetek, vagy mit mondjatok, mert a Szentlélek abban az órában megtanít majd titeket arra, amit mondanotok kell." (Lk 12,11-12) Az Isten Lelkének eljövetelét váró tanítványok az áruló Júdás csúfos halálával megüresedett helyet egy szemtanúval töltötték be, s „a sors Mátyásra esett, és a tizenegy apostol közé sorolták őt” (ApCsel 1,26), hogy Izrael minden törzse jelképesen képviselve legyen a küldöttek között. Jézus harmadik szava így hangzott a keresztről: „Asszony, íme, a te fiad!” (...) „íme, a te anyád!" (Jn 19,26-27); s János, a szeretett tanítvány új szeretetközösséget biztosított Máriának, otthonába fogadva őt. A pünkösdi Lélek kitöltése előtti napon a próféta ötödik látomása a lámpatartóról és a két olajfáról (Zak 4): előkép. „Nem tudod, mik ezek?” (13. vers) - „A felkenéshez használt olaj a Szendéiket jelképezi. Az uralkodó és a pap összefonódása végső soron a messiási Király-Papra mutat” (Magyarázatos Károli Biblia, 1301. oldal). A Szentlélek Isten temploma mi vagyunk (lásd: iKor 6,19; 3,16; 2Kor 6,16); de fel- és újjáépültünk-e már? Ahogy Zerubbábel befejezhette az ószövetségi templom újjáépítését a zárókő elhelyezésével, az Úr a templomává teszi az ő újszövetségi népét is, szintúgy „nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel!” (Zak 4,6) Kérjük Luther énekének szavaival: „Jövel, Szentlélek Úristen, / Töltsd be szíveinket bőven...” (EÉ 229,1) ■ Garai András Dietrich Bonhoefferre emlékeztünk ► Az idén, április elején jártam életemben először koncentrációs táborban. A Bajor Evangélikus Egyház a német-cseh határhoz közel eső egykori németországi láger területén nemzetközi ifjúsági találkozót szervezett, amelyen - teológusokkal együtt - meghívottként vettem részt. A találkozó történelmi megemlékezés volt, ugyanis itt, Flossenbürgben akasztották fel hatvan esztendeje Dietrich Bon- hoeffer evangélikus lelkészt. Bon- hoeffer a múlt század harmincas éveiben elsőként emelte fel szavát a nemzetiszocializmus és a zsidóüldözés ellen. De vajon miért hívtak egy olyan helyre fiatalokat, ahol megközelítőleg harmincezer ember, köztük hatszázhetvenkét magyar is az életét vesztette? Miért akarták velünk megláttatni, hogy hogyan nézett ki a krematórium, ahol hármasával égették el az elhunytakat? Miért pont ide szervezték a találkozót, amelyre végül közel ötszáz fiatal - köztük belgák, csehek és magyarok is - érkezett? Azért, hogy fogalmunk legyen arról, mi is történt itt valójában, milyen embertelen világ uralkodott itt, a táborban, és hogy mindannyian elborzadjunk meghallván, hogy mennyien haltak meg itt teljesen értelmetlenül... Aztán azért is, hogy megcsapjon bennünket a történelem szele, hogy halljuk a meghívott túlS Z Ó S Z Ó R Ó--------A A A -f -----------------If iúságirovat-gazda: Balog Eszter élők tanúvallomásait, és azon legyünk, hogy éberen kövessük a történelmi eseményeket, nehogy hasonló helyzet alakulhasson ki bármikor a jövőben. A legfontosabb szempont azonban mégis az volt, hogy jobban megismerjünk egy olyan evangélikus lelkészt, Bonhoeffert, aki csakis Istenben bízva élte túl a megpróbáltatásokat, napról napra, Isten kezében, egészen halála pillanatáig. Nagyon megfogott az a hajnali, szabadtéri áhítat, amelyen őrá emlékeztünk. „Ez már a vég, számomra azonban az élet kezdete” - visszhangzottak Bon- hoeffer utolsó szavai a völgyben, a sötét ég alatt... Szinte beleborzongtam. Micsoda hit, micsoda bizalom, micsoda Istenre való hagyatkozás és Krisztus-követés - egy ilyen környezetben! Ez nem egyenlő azzal, hogy valaki acélos tekintettel néz szembe a rá leselkedő, ismeretlen halállal. Ez azzal egyenlő, hogy Bon- hoeffer élete utolsó óráiban is Isten előtt borult le, Istenhez imádkozott. De hol van mindez a mai élettől? Nem arról szól ma az életünk, hogy sok zsebpénzünk legyen, hogy az osztályban is elsők legyünk, hogy legyen bankkártyánk, modern számítógépünk és mobiltelefonunk? Nem váltak-e fontosabbá számunkra a tárgyaink, mint a lelkiek és a körülöttünk levő emberek? Azt veszem észre, hogy személyes biztonságunkat egyre inkább a tárgyainkban keressük, pedig mindannyian tudjuk: a telefont ellophatják, kártyánkról elfogyhat a pénz, a számítógépet pedig pár év múlva lecserélhetjük egy még jobbra. Ami maradandó, ami a legkilá- tástalanabb élethelyzetben is megadja a lelki nyugalmunkat, az csakis az Istennel és az embertársainkkal való, élő szerete- tetkapcsolat lehet. Bonhoeffer élete utolsó percéig követte Jézus Krisztust. Cellájában csak egy Bibliát és egy Goethe-kötetet hagyott maga után. ■ Balog Eszter
