Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-04-10 / 15. szám
IO 2005. április 10. KRÓNIKA "Evangélikus Élet!? „Hatalmas szeretetmű volt ez az iskola” Százhúsz éve született Domokos Lászlómé Löllbach Emma reformpedagógus, az Új Iskola megalapítója ► Löllbach Emma 1885. április 7-én született Salgótarjánban. Elemi iskoláit szülőhelyén, a felsőbb leányiskolát Besztercebányán végezte, majd a budapesti Csalogány utcai tanítóképzőben kapott tanítónői oklevelet. Később az Erzsébet Nőiskolában szerezte meg polgári iskolai tanárnői diplomáját, nyelv- és történettudományi szakon. 1907-ben házasságot kötött Domokos László közigazgatási bírósági tanácsjegyzővel, aki egyszersmind a szegedi értelmiségi körök ismert személyisége, költő, újságíró is volt. Házukban vendégeskedett Juhász Gyula, Babits Mihály, Tömörkény István, Móra Ferenc. Domo- kosné is próbálkozott az újságírással, de hamarosan új terület felé fordult a figyelme: a Magyar Gyermektanulmányi Társaság szegedi fiókkörének lett a titkára. Külföldi útjain felkereste az úgynevezett reformiskolákat, s ekkor tudatosult küldetése: olyan iskolát szeretne alapítani, amelyben boldogok a gyerekek. Iskolája 1914-ben megalakult, hivatalos engedélyt azonban a magániskola indítására csak 1915 szeptemberében kapott. Az intézmény tantestülete kiváló tanárokból állt. Ismerték a reformpedagógiai módszereket, és maguk is igyekeztek a gyermekek érdeklődését figyelembe vevő metodikát alkalmazni oly módon, ahogyan az iskola alapelveit Nagy László meghatározta. Az „életegységben” való tanítás önálló kutatásra késztette a tanulót és tanárát, sok volt a szabadban tartott óra, a láttatva tanítás, a szabad rajzolás, a kiállítás, a személyre szabott feladat és a kísérletező csoportmunka. Az iskolaalapító is sokat dolgozott: a hivatalos tanterv mellett munkatársaival körülhatárolta a tantárgyak gyermekekre szabott ismeretanyagát és módszereit, elkészítette az éves munka- és kiállítási tervezeteket. Emellett folyamatosan publikált a lapokban, a szülők körében pedagógiai ismeretterjesztést végzett, előadásokat tartott a gyermektanulmányi társaságban, tagja lett a Magyar Pedagógiai Társaságnak, külföldi tanulmányutakon vett részt, ahol előadóként ismertette iskolája eredményeit. Kevesen tudják, hogy Magyarországon ebben az iskolában próbálták ki először az első intelligenciatesztet, a csoportmunkát, a projektoktatást. A tanulás mellett a tanulók szabadon gyakorolhatták vallásukat: az iskolában római katolikus, református, evangélikus és izraelita hitoktatás folyt szakképzett óraadókkal. 1934-ben megjelent az iskola munkáját bemutató kötet Domokos Lászlóné és Blaskovich Edit tollából Az alkotó munka az Új Iskolában címmel. 1935-ben elhangzott a rádióban Domokos Lászlóné két előadása az alkotó gyermekről és a tanulói aktivitásról. Mindezek ellenére kevés követőre találtak az iskola módszerei. Ezt magyarázhatjuk az alacsony létszámú osztályokkal, amelyekben köny- nyebb volt kísérletezni, de magyarázhatjuk azzal az idegenkedéssel is, amellyel az újszerű kezdeményezéseket fogadták a hivatalos oktatáspolitika képviselői. A háborús években az iskola tanárai, tanulói jelentős karitatív tevékenységet folytattak, könyveket, ruhaneműt, élelmiszert gyűjtöttek a rászorulóknak, a visszacsatolt országrészek tanulóinak. Jótékonysági rendezvényeket szerveztek, előadásokat tartottak, segítettek a falusiaknak. A háború nem kímélte az iskolát sem: katonai szálláshelynek használták, a berendezés tönkrement. A tanárok és a gyerekek hozták helyre, a nagyobb javításokat pedig az alapító finanszírozta. Többszöri felajánlással sem lett állami kísérleti iskolává - ahogyan Domokos Lászlóné szerette volna -, pedig már működött mellette a Lélektani Kutatóállomás is. 1948-ban Állami Nagy László Gimnáziummá alakult át a Bíró utcai épület, de ez sem mentette meg: 1949-ben jogutód nélkül megszűnt. Domokos Lászlóné még részt vett a nyolcosztályos általános iskolai kísérletekben, felkérték tankönyvírásra. Az iskola megszüntetésekor egy évre áthelyezték a Gizella Gimnáziumba, innen vonult nyugalomba méltánytalanul kevés nyugdíjjal. Még megérte Búzás László az Új Iskoláról írott doktori disszertációjának a vitáját; meg is jelent rajta, és hozzászólt. 1966. október 6-án halt meg. Egyik volt tanítványa így fogalmazta meg az iskola lényegét: „Emmi néni mint a legmagasabb szintű értelmiség képviselője próbált irányt mutatni a nemzetnek onnan fentről, ahol ő volt, és semle- gességi állásfoglalásának eredményeként kerülhettek ki az Új Iskolából olyan különbözően kiváló emberek, mint Göncz Árpád, Bibó István, Litván György." ISTENTISZTELETI REND / 2005. április 10. Húsvét ünnepe után 2. vasárnap (Misericordia Domini). Liturgikus szín: fehér. Lekció: tPt 2,21-25. Alapige: Jn 10,22-29. Énekek: 334., 261. 1., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. Bencéné Szabó Márta; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Veperdi Zoltán; II., Modori u. 6. de. 3/411. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Sztojanovics András; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Takácsné Kovácsházi Zelma; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Hokker Zsolt; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás: Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2-4. de. 9. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Smidéliusz Gábor; de. 11. (úrv.) Gerőfi Gyuláné: du. 5. (szeretetvendégség); VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél II. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. (úrv.) Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Joób Máté; de. 11. (úrv.) Markku Rautiainen (finn); du. 6. (vespera) Blázy Árpád; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Blázy Árpád; Magyar tudósok krt. 3. (Egyetemi Lelkészség) du. 6. (úrv.) Rozs-Nagy Szilvia; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Tamásy Tamás; Pestújhely, XV. , Templom tér de. 10. (úrv.) Barthel-Rúzsa Zsolt; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. (családi) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI. , Prodámu. 24.de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Eszlényi Ákos; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Eszlényi Ákos; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Wiszkidenszky András; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Wiszkidenszky András; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Martti Pitkänen (finn); Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. id. Pintér Károly; XIX., Hungária út 37. de. 8. id. Pintér Károly; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (családi, úrv.) Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza. ■ Összeállította: Boda Zsuzsa És lehetne folytatni a sort. Hiszen ide járt a Párizsban ismertté vált Kepes Éva vagy az itthon most felfedezett Gedó'llka festőművész; Dienes Zoltán matematikus és testvére, Dienes Gedeon mozgásművész és szakíró. Itt tanult Horváth Zsuzsanna pszichológus és Musztafáné Horváth Györgyi, akik 1992-ben emlékező könyvet írtak az iskoláról. Domokos Lászlóné búcsúztatóját az egykori munkatárs, Dienes Valéria írta és mondta el. Befejezésül ebből álljon itt egy szép gondolat, megemlékezésül az iskolaalapító születésének százhuszadik évfordulóján: „A leikéből született az Új Iskola. Hatalmas szeretetmű volt ez az iskola. Nem személyek, nem tanárok, hanem a Valóság volt ott a mester.” Az évforduló hetében az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum emlékkiállítást rendez a múzeum Könyves Kálmán körút 40. alatti kiállítótermében. ■ Áment Erzsébet neveléstörténeti kutató Mesenap A fennállásának 15. évfordulóját ünneplő soltvadkerti Evangélikus Óvoda ismét megrendezte hagyományos mesenapját a Találkozás Házában. Az idén 41 középső és nagycsoportos kisgyermek jött el a helyi óvodából és a környező településekről - Kiskőrösről, Kecelről, Kiskunhalasról, Bócsáról és Tázlárról -, hogy előadja kedvenc meséjét. Ezek az apróságok néha nagyobb színészi eszköztárat vonultattak fel, mint bárki is várhatta volna: az állathangok utánzása, a különböző szereplők hangjának érzékeltetése, a hangulatfestő leírások tónusválasztása komoly elismerést vívott ki a hallgatóság soraiban. A zsűri, melyben helyi és vidéki óvónők mellett az iskola igazgatója és szülők is helyet foglaltak, végül nagy nehezen tudta csak meghozni a döntést. Hogy mindenkinek elismerjék a teljesítményét, a résztvevők mindannyian oklevéllel és egy „húsvéti kacsalábbal” térhettek haza. ' ■ K. L. Rövid, hétvégi tanári csendesnapot tartott az Evangélikus Egyház Aszódi Petőfi Gimnáziumának és Kollégiumának tantestülete Egerben április 1-2-án, melynek témája az ökumenizmus volt. Dr. Roncz Béla igazgató meghívására D. Szebik Imre, az Északi Egyházkerület püspöke, valamint Seregély István egri érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke tartott előadást a témában. Ezután a pedagógusoknak lehetőségük nyílt kérdéseik feltevésére is. ■ Horváth-Hegyi Olivér felvétele Száznyolcvan éve halt meg Hrabovszky György ► E sorok írója homokbödögei származású félkészként az alábbiakban kis dunántúli falucskájának egyik legnevesebb protestáns szülöttéről, Hrabovszky Györgyről emlékezik meg. A száznyolcvan esztendeje elhunyt lelkész két területen is hatalmas műveket tett le egyházunk asztalára: egyrészről az egyik legprecízebb egyháztörténet-írónk és gyújtónk volt, akinek anyagait Payr Sándor is feldolgozta; másrészről pedig ő volt a Dunántúlon a szegény, nyomorult és „árva gyerekek atyja” is. Hrabovszky György családja Hrabováról, Trencsén megyéből származott. Olyan kitűnőségek voltak ősei között, mint a négyszáz éve Fertőszentmiklóson tanítóskodó, később söptei lelkészként szolgáló Hrabovszky Fülöp; vagy mint nagyapja, a Somogybán komoly lelkészi tevékenységet kifejtő Hrabovszky Jakab; illetve mint a legismertebb: édesapja, Hrabovszky Sámuel, aki a Dunántúl jeles „püspökévé” és az ugyancsak lelkészi pályát választó György példaképévé lett. Tőle örökölte a tudomány szeretetét, fáradhatatlan munkabírását, de ezek mellett e korban is rendkívülinek mutatkozó kegyes életvitelét is. György 1762. március 8-án született Homokbödögén, Veszprém megye egyik legjelentősebb evangélikus gyülekezetében, az akkor még „kezdő” Hrabovszky Sámuel lelkész és Szakonyi Katalin dabronyi lelkészlány gyermekeként. Persze nem sokáig éltek ebben a kicsi faluban: a nagy feladatokra pre- destinált édesapját előbb lelkésznek választották meg Téten, majd esperesnek, később a kerület vezető papjának. György alsóbb iskoláit Téten, a felsőbbeket Sopronban végezte. Huszonkét éves volt, amikor ordinálták, hogy a nagy lelkészhiányban Uraiújfaluba kerülhessen szolgálni, ahol a neves Barcza családnál a házi nevelői szerepkört is betöltötte. Ezután Wittenbergbe és Haliéba került egyetemre, majd hazajötte után Várpalotára hívták meg lelkésznek, ahol rövid idő elteltével templomtornyot, parókiát és iskolát építtetett, valamint alumneumot, azaz árvaházat alapított 1792-ben; ez abban a korban igencsak merész kezdeményezésnek minősült. Talán Haliéból hozta az ötletet, amely a kései pietizmus hatásának és a német filantropizmus első hazai megnyilvánulásának tekinthető. Az ötletet még egy alkalommal - 1795-ben Kissomlóra kerülve - megvalósította, bár Várpalotára való visszakerülése után nagy fájdalmára ezt az épületet istállóvá alakították át. Lelkesedése és buzgalma azonban nem lohadt, alkotni vágyását, újat akarását nem tudták legyőzni. Nem tudta legyőzni őt a tudós Ráth Mátyás sem, akivel számtalan esetben volt személyes vitája; bár ezen viták hátterében egyértelműen az állott, hogy Ráth rendkívül csalódott volt, amiért nem ő lett a kerület vezetője, hanem Hrabovszky Sámuel, és ezért sértődötten ott gáncsolta a Hrabovszky családot, ahol csak tudta. Harmincévesen Hrabovszky György már küldött tagja volt a pesti zsinatnak. A pesti vármegyeházán ebben az időszakban apjával felváltva prédikáltak a vasárnapi istentiszteleteken. 1803-tól 1812-ig alsó-veszprémi esperes és fejér-komáromi adminisztrátor volt. Élete végén (1817-től 1825-ig) a háromnyelvű lajoskomáromi gyülekezetben szolgált, ahol - bár lelkes magyar hazafi volt - soha nem sértette meg az ott élő németséget és szlovákságot. Mivel a szlovák nyelvet nem értette, Kis János egy szlovák káplánt adott mellé. Ráth Mátyás durva támadásai mellett, amelyek persze nem tudták visszafogni áldott tevékenységét, más területeken is ki volt téve össztűznek. Szókimondása és egyeneslelkűsége miatt gyakran került összetűzésbe Matkovich Pál felügyelővel és apja kollégájával, Nagy Istvánnal is. Eljárásaikat kemény szavakkal bírálta. Érdekes, hogy még apjával is szembeszállt. Teológiai nézetkülönbség volt köztük: apjával ellentétben ő nem fogadta el az összes evangélikus hitvallási iratot, csupán az Ágostai hitvallást. Gondolkodásmódja és keménysége is fehetett -az oka annak, hogy munkásságát sem kortársai, sem az utódok nem értékelték oly nagyra, mint amennyire megérdemelte volna. Ezzel persze maga is tisztában volt; egy helyütt ezt írta: „Sok fáradsággal, gyertyázással és költséges utazásokkal készült kézirataimat holtom után majd a nyulak után lődözik” (mint fojtást a hosszú csövű puskákból). Majdnem így is lett. Ha nincs a neves Müllner Mátyás soproni igazgató, odavész minden. Müllner egy kerületi gyűlésen, Kőszegen egy nemes házában volt elszállásolva, ahol az egyik vacsora közben a szakácsnő beszaladt a szobába, a könyvszekrényből kiemelt egy régi kötetet, és kitépett belőle néhány lapot, hogy a sütemények alá tegye. Müllner megvizsgálta ezeket a lapokat, és felfedezte bennük Hrabovszky régi kéziratait. A huszonnégy vaskos kötetből álló anyag így maradhatott meg, részben a soproni líceum könyvtárába szállítva, valamint a soproni evangélikus levéltárban megőrizve, a Hrabovszky-féle ritkaságokat és egyedi példányokat is tartalmazó házi könyvtárral együtt. A szomorú sorsú gyermekek neveléséről írt és részben meg is jelent két fő munkája A siketek és némák iránt való tisztünkről és a Jóltevó' intézetek, árvaházak, ispíták, tudós társaságok című irat. Ezek és számos más egyházi kiadvány megjelentése céljából Hrabovszky György - Halléban látott példák nyomán - bibliai könyvnyomdát akart létrehozni; édesapja 25 forintot adományozott a terv megvalósítására. Jelentősebb műve volt még az Evangyéliumos Könyv is a perikópák magyarázatával. Igazán kimagasló írói tevékenységet azonban az egyháztörténet-írás területén fejtett ki; a Dunántúl első nagy újkori protestáns krónikásává vált. Fő és úttörő műve A Dunántúli Aug. Confession levő Evang. Superintendentia Prédikátorai Luther és Dévay reformátiójoktól fogva a mostani időkig lehozva betűrendben című két vaskos kötet. Az adatokat különféle kötetekből gyűjtötte össze rengeteg utánjárással és fanatikus hangyaszorgalommal. A százötvenkilenc lelkész életét bemutató munkája Papi tükör címen vált közismertté. Hasonló munkája volt a Gymnasio- logia Transdanubiana, a kerület neves tanítóinak rövid életrajzával. Gyülekezeti és névtárai mellett jelentős a dunántúli egyháztörténeti anyagok válogatása a Scrinium Antiquitatum (Régiségek ládája) című gyűjteményében. Lelkes és hosszú előadásokat is tartott szerte a kerületben. Egyik barátja, talán Kis János vagy Holéczi Mihály írta róla: „A szép nemet sem kímélte órákig tartó előadásaival, azokat csaknem álomra ringatván.” Hrabovszky György 1825. április 12-én halt meg. Özvegyét, Gayer Rozinát a várpalotaiak segélyezték, egyik lánya Vecsey Sándor szemerei és későbbi várpalotai lelkész felesége lett, János fia ügyvédeskedett Kőszegen, György fia pedig katonai pályára lépett. Arckép nem maradt fenn róla. Életrajzírója így festette le őt: „Középtermetű, szép, piros ember volt. Szüljön édes hazánk szorgalomra s nemzeti nyelvünk gyarapítására nézve sok Hra- bovszkyakat, de szerencsésebbeket!” ■ Gabnai Sándor i t
