Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)

2005-04-10 / 15. szám

4 2005- április io. KERESZTUTAK ‘Evangélikus Életi; Ötszáz magyarországi református lelkész utazik határon túli magyar gyülekezetekhez ► Csaknem ötszáz magyarországi református lelkész hirdetett igét határon túli magyar gyülekezetekben múlt vasárnap és fog e hét végén, viszonozva az ottani lelkipásztorok múlt év végi látogatását. A Magyarországi Reformá­tus Egyház (MRE) négy kerületéből utaztak, illetőleg utaznak küldöttségek az erdélyi, a Király-hágó melléki, a szlovákiai, a kárpátaljai, a szerbia- montenegrói és a horvátországi református egyházközségekbe - olvasható abban a közleményben, amelyet a kommunikációs szolgálat küldött meg szerkesztőségünknek. Mint írták, a viszontlátogatás a „Kárpát-medencei re- formátusság élő közösségének megnyilvánulása”. A Magyar Távirati Irodához is eljutta­tott közlemény emlékeztet arra, hogy az elmúlt év első két adventi vasárnap­ján - november 28-án és december 5-én - mintegy ötszáz határon túli magyar református lelkész hirdetett igét a ma­gyarországi templomokban. A küldött­ségek azzal a céllal érkeztek az anyaor­szági egyházközségekbe, hogy együtt ünnepeljenek, és „bátorítsák egymást a közös ügyek rendezésében". A magyarországi lelkészek most kör­levelet visznek magukkal, amely a Ma­gyarországi Református Egyház Zsinatá­nak elnöksége által írt köszöntést tolmá­csolva - egyebek mellett - így fogalmaz: „A 2004. december 5-i népszavazás ered­ménytelensége azt jelenti, hogy hitünk­kel és értékeinkkel mi magunk is kisebb­ségbe kerültünk. A Magyarországi Re­formátus Egyház kezdettől fogva arra törekedett, hogy ne pártpolitikai érde­kek mentén kezeljék a kettős állampol­gárságról szóló népszavazás ügyét, és határozottan kifejezte a határon túli nemzettestekkel fennálló közösségét. Jól tudjátok, hogy az utolsó percig min­den rendelkezésre álló eszközzel azon fáradoztunk, hogy felhívjuk a figyelmet a december 5-i választás szabadságának felelősségére és a döntés erkölcsi, társa­dalmi, nemzeti súlyára. A Magyarországi Református Egy­házhoz tartozó hívők küldöttségei, lel­kipásztoraink szolgálata ez alkalommal is azt kívánja megerősíteni, hogy szeme­tekbe nézve, veletek együtt hordozzuk a magyarországi népszavazás eredmény­telenségének megalázó következmé­nyeit. Jelenlétünkkel azt kívánjuk kifejezni, hogy a népszavazást követően változat­lanul valljuk, hogy nekünk, anyaorszá­giaknak szükségünk van a határon túli magyar nemzettestek és keresztyén gyü­lekezetek hűségére, helytállására, bátor­ságára és szeretetére.” A nagyhéten fogalmazott körlevelet ár. Nagy Sándor főgondnok, a zsinat vi­lági elnöke és ár. Bölcskei Gusztáv püs­pök, a zsinat lelkészi elnöke látta el kézjegyével. Fokoláre családfesztivál Nemzetközi „családfesztivált” rendez áp­rilis 16-án a Fokoláre mozgalom. A prog­ramba a világ közel százhúsz városa mel­lett két magyarországi helyszín is bekap­csolódik: Budapest és Szentes. A rendez­vény célja, hogy bemutassa, milyen alap­vető szerepet játszik a család a társada­lomban, valamint a béke és az emberek közötti testvériség előmozdításában. A fesztivál a családok ünnepe, amelyen olyan családok példájával találkozhatunk, amelyek tagjai számára a kölcsönös szere­tet minden kapcsolat alapja. Ezek a csalá­dok nemcsak önmaguk számára akarják megteremteni a boldogságot és a harmó­niát, hanem meg vannak győződve arról, hogy saját példájukkal az egész társada­lom alakulását, szeretetben való épülését szolgálhatják. A délutáni program kereté­ben másfél órás, élő, műholdas közvetítést láthatnak a résztvevők a római központi rendezvényről, amelyet a Duna Televízió is egyenes adásban közvetít majd. M www.ujcsaladok.hu Templomban kaszabolt egy stuttgarti ámokfutó Egy ámokfutó szamurájkarddal halálo­san megsebesített egy embert múlt va­sárnap délután egy stuttgarti templom­ban. A tettes az istentisztelet kellős kö­zepén rontott rá a stuttgart-zuffenhau- seni evangélikus-metodista templom­ban összegyűlt hívekre, többségükben tamilokra és hindukra. A rendőrség szóvivője szerint a templomban levágott végtagok he­vertek szanaszét, „a látvány borzal­mas” volt. Hárman súlyosan megsebe­sültek, egy asszony életveszélyes álla­potban van. A kevéssel négy óra előtt riasztott rendőrök szúrós spraygázzal tették ártalmatlanná a karddal hado­nászó - tamil nemzetiségű - fiatalem­bert. Tettének indítékát egyelőre csak találgatják. M MTI Az élet hete a gyermekekért A németországi protestáns egyházak és a római katolikus egyház közös akciót indí­tanak „az élet hete” elnevezéssel, amelyet első renden a gyermekeknek és a gyermek- áldás kérdésének szentelnek. A hét meg­tartására minden tartományi egyházban április 9. és 16. között kerül sor. A nagy fi­gyelemmel és alapossággal előkészített hét fővédnöke Wolfgang Huber protestáns püs­pök, a Német Protestáns Egyházak (EKD) elnöke és Karl Lehmann kardinális, a Német Katolikus Püspöki Konferencia elnöke. A hét plakátját bemutató sajtókonfe­rencián hangsúlyozták: az a közösség, az a nemzet nevezhető emberbarátnak, amelyben a közösség tagjai fontos alap­értéknek tartják a gyermekek méltósá­gát, védelmét és a gyermekvállalás utáni természetes vágyat. Országos vitát indí­tanak arról, hogy mit lehet tenni a gyer­mekbarát környezet, társadalmi atmo­szféra kialakítása és a szociális intézke­dések hatékonyságának növelése érde­kében. Ennek során külön figyelmet fordítanak a növekvő gyermekszegény­ségre és arra, hogyan lehetne megelőz­ni. A családpolitikai intézkedések ön­magukban nem hozzák meg a várt eredményt; a gyermekekkel kapcsola­tos mentalitást, gondolkodást és visel­kedést kell megváltoztatni. Az élet hete rendezvényeibe gyüleke­zetek, szövetségek, egyesületek, egyházi intézmények, médiumok egyaránt be­kapcsolódnak. H epd Több mint százan Krisztus nevében Ökumenikus lelkészkörök találkozója Kecskeméten ► Az ökumenikus leikészkörök or­szágos találkozója immár néhány éves hagyományra tekint vissza, de első alkalommal került rá sor a fővároson kívül, az alföldi kisvá­rosban, Kecskeméten. A március 31-i együttlét iránt várakozáson felüli volt az érdeklődés. A házi­gazda, a helyi Szent Család plébá­nia szolgálattevője eredetileg negy- ven-ötven főre számított. A keddi megbeszéléskor már nyolcvan je­lentkezőről tudott, de a csütörtö­ki találkozón végül több mint szá­zan jelentek meg. Szabó József atya Isten áldásának érezte, és az imád­ság meghallgatásának tulajdoní­totta, hogy ilyen sokan hallották meg a hívó szót. A találkozó igei mottója Jézus buzdítása volt Mt 18,19-20 alapján: „...ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagytok közöttük” A legnagyobb csopor­tot a római katolikus lelkészek alkották, majd - a részvételi arányt tekintve - a re­formátusok és az evangélikusok követ­keztek a sorban, de jelen voltak a baptis­ta, a metodista, az ortodox, a pünkösdi, a görög katolikus és a szabad keresztény egyház képviselői is. D. Szebik Imre evangélikus elnök-püs­pök felebarátként köszöntötte az egybe­gyűlteket, hangsúlyozva ezzel az öku- menizmus lényegét: Krisztus megvál- tottjai és egymásnak testvérei vagyunk. Az egység, amelyért Jézus imádkozik, még nem valóság, de lehet az imádság célja. Dr. Bábel Balázs katolikus érsek úgy vélte, hogy ma az ember mindent azon­nal akar, s igaz ez az ökumenére is. Türe­lemre intett, hiszen - mint mondta - a változáshoz idő kell, és őszinte törekvés egymás tanításának megismerésére. A keresztény közösségek különleges­sége abban áll, hogy náluk (nálunk) Jé­zus van a középpontban. A reá figyelő testvérek felelősséggel viseltetnek egy­más iránt, és nem hunynak szemet a problémák fölött - hangoztatta ár. Tarr Zoltán református zsinati tanácsos, hoz­zátéve, hogy az ökumené a keresztény­ség problémamegoldó képességét tesz­teli; azt, hogy miként boldogul a hívő ember, amikor egy másik - szintén ke­resztény - hagyománnyal találkozik. Dr. Tomka Ferenc katolikus professzor a közösséget tekinti az első szakramen- tumnak, amely Jézustól rendelt emberi cselekmény, és amelyből valami rendkí­vüli származhat. Azok „ketten vagy hárman” azonban, akik a templomban összegyűl­nek, nem mennek sokra, ha nem Jézus ne­vében vannak együtt, hiszen csak az ilyen együttlét eredményezhet megtérést. Sándor Frigyes evangélikus és Pró kai Ár­pád református lelkész röviden beszá­molt arról a stuttgarti ökumenikus talál­kozóról, amelyet az uniós csatlakozás után rendeztek „Együtt Európáért” mot­tóval. A kérdés nem az volt, hogy mit vá­runk Európától, hanem hogy mi az, amit mi adhatunk - összegezték tapasztalata­ikat az előadók. Még a délelőtt folyamán sor került há­rom alföldi - a kecskeméti, a szolnoki és a szegedi - lelkészkor hosszabb bemu­tatkozására. A többiek időszűke miatt csak röviden szólalhattak meg, de mind­annyian arról tanúskodtak, hogy a kez­detben meglévő, „csupán” személyes kapcsolatok, baráti beszélgetések ké­sőbb „körré” szélesedtek, s egyre nyitot­tabbá váltak az új tagok felé. Sokan egy- egy helyettesítés alkalmával nem az azo­nos felekezetű, a szomszéd településen élő szolgatársat kérik fel, hanem a lel­készkor egy-egy tagját, s ezekről a rend­hagyó helyettesítésekről a gyülekezeti tagok részéről is pozitív visszajelzések érkeztek. A közösen összeállított éne­keskönyvet is magukénak érzik, és örömmel forgatják. Az ökumenikus ját­szóházak a gyermekeket gyűjtik össze minden hónapban, s a gyülekezeti tago­kon kívül kívülállókat is képesek meg­szólítani. A nap során többen is megfogalmaz­ták azt az általános véleményt, amely napjainkban az ökumenizmus jégkor­szakáról beszél. Ha azonban egy orszá­gos ökumenikus találkozó több mint száz lelkészt tud összehozni Krisztus ne­vében, akkor hozzánk talán mégsem tértek vissza a „fagyok”... ■ Húlej Enikő ► Hogyan vélekedtek maguk a résztvevők az ökumenéről? Hogyan érté­kelték az egész napos kecskeméti találkozót? Vittek-e haza indíttatást, bátorítást? Álljon itt néhány gondolat, amelyet a krónikás a csoportos beszélgetés során, illetve a szünetekben jegyzett le.- Matematikus barátom szokta mondani: én olyan sokoldalú vagyok, hogy az már szinte gömb. Hát mi is - ezek a lelkészek így együtt - olyan sokoldalúak vagyunk, hogy az már kör.- A vegyes házasságokban gyakran okoz lelkiismereti problémát, hogy melyik felekezet templomába járjon a házaspár, és a békesség kedvéért sokszor mind­két templomot elkerülik. Amióta mi, lelkészek példát mutatunk, sokan meg­bátorodtak, és együtt mennek istentiszteletre - egyszer az egyik, másszor a másik gyülekezetbe.- Az áldásokat, amelyeket együtt nyerünk, saját gyülekezetünkben kamatoz­tatjuk.- Gyermekem súlyos betegségekor sokat jelentett számomra, hogy a lelkésztár­sak és gyülekezeteik imádkoztak értünk.- Sokszor az a baj, hogy nem hallgatjuk meg a másikat, a másik közösséget, s nem tudjuk igazán, hogyan gondolkodik, hogyan érez. Pedig kincs lehet az, hogy másként fogjuk fel ugyanazt a krisztusi indítást.- Elsősorban azt viszem haza, hogy az ökumené nem azt jeleni, hogy jó embe­rek vannak együtt, hanem hogy Krisztus van jelen közöttünk.- Nálunk még nincs lelkészkor, de dolgozunk rajta. Azért is jöttem, hogy ta­pasztalatokat szerezzek. Azt próbálom megkeresni, hogy szolgálatom során mely pontokon tudom személyessé tenni az ökumenét.- Ilyenkor az előítéletek dőlnek le - először a saját gyülekezetünkben. Akkor tu­dunk továbblépni más közösségek felé, ha mi magunk is megerősödünk. Van­nak ugyan még hiányosságok, és erről sajnos részben én is tehetek. De láttam ma jó példákat, és ez engem is buzdít. ■ H.E. Újraválasztották az unitárius egyház püspökét ► Újraválasztották a Magyarországi Unitárius Egyház püspökét múlt szombaton Budapesten; a tisztújí­tó zsinat újabb hat évre meghosz- szabbította Rázmány Csaba megbí­zatását, és megválasztotta további három vezetőjét is. A testület titkos szavazással Elekes Bo- tondot választotta főgondnoknak, Pálfjy Lászlót főgondnok-helyettesnek, a fő­jegyzői poszton pedig - szintén hat év­re - megerősítette Balázsi Lászlót. A har­mincas éveiben járó Elekes Botond nemcsak a magyarországi, hanem a tel­jes unitárius egyház legfiatalabb fő­gondnoka - mutatott rá az újraválasz­tott püspök. A zsinat ülése március 5-én átvilágítá­si papírok hiányában maradt el, az uni­tárius egyház főtanácsa által 2002-ben szentesített szabályok szerint ugyanis a négy vezető tisztségre csak azok jelölhe­tők és választhatók meg, akik már be­mutatták az elnökségnek az átvilágítás­ról szóló dokumentumot. A püspök és a püspökhelyettes megválasztásán ezen túlmenően az egyház alaptörvénye ér­telmében csak olyan lelkészek vehetnek részt, akik önálló egyházközséggel és legalább húsz év „régiséggel” (szolgálati idővel) rendelkeznek. A most véget ért ciklusban a vezetők négy éven át látták el feladataikat, a ko­rábbi és az elkövetkező ciklus azonban hatéves volt, illetve lesz. Rázmány Csaba elmúlt négyéves te­vékenységét értékelve az MTI-nek ko­rábban elmondta: sajnálatos, hogy mind­máig nem oldódott meg az unitárius egyház két budapesti ingatlanának kér­dése. A püspök akkori nyilatkozatában is kiemelte: tovább küzdenek azért, hogy bekerüljenek a történelmi egyházak kö­zé. Rámutatott arra: az unitárius az egyetlen magyar alapítású egyház. A Magyarországi Unitárius Egyhá­zon belül tizenkét egyházközségben folyik a lelkészi szolgálat, mindenhol teljes jogú lelkész szolgál. A lelkészek képzése Erdélyben zajlik, Magyaror­szágon csak világi képzés van. Az egy­háznak hét temploma és öt imaháza van: három templom a fővárosban ta­lálható, de épült egy imaház is Buda­pesten, a XI. kerületben, amely még nem működik. M MTI

Next

/
Oldalképek
Tartalom