Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)

2005-03-06 / 10. szám

IO 2005. március 6. KRÓNIKA "Evangélikus Életi? Ifjúsági vezetők találkozója ► A balatonszárszói Evangélikus Konferencia- és Missziói Otthon adott otthont annak a február 18. és 20. között megrendezett ifjúsági találkozónak, amelyen ötvennégy, az ifjúsági munkában aktívan és fe­lelősen részt vevő evangélikus fia­tal volt jelen. A találkozó értékét el­sősorban az adta, hogy a hasonló feladatokat ellátó fiatalok kicserél­hették egymás között a tapasztala­taikat, s így új lendületet kaptak az előttük álló munkához. A legnagyobb számban az evangélikus iskolák diák-önkormányzati vezetői, il­letve olyan fiatalok jöttek el a találkozó­ra, akik tavaly részt vettek az ifjúsági ve­zetőképző táborban. A megyei ifjúsági referensek közül is érkeztek néhányan. A diák-önkormányzati vezetők be­számoltak arról, hogy miként működik csapatuk az iskolákban, milyen progra­mokat tudtak tervezni az elmúlt félév­ben, és milyen új reményekkel tekinte­nek a most következő félév elé. Kiderül­tek a legégetőbb problémák is a Bd- tovszky János tanár által vezetett beszél­getések során, például hogy mennyire érdektelen és nehezen motiválható a mai ifjúság. Ha a, diákönkormányzatnak éppen nincs támasza a tanári karban, akkor nagyon nehezen megy a közös­ségformálás. A Baczkó Máté tanító által irányított be­szélgetés alatt az ifjúsági csoportvezetők elmondták, hogy a nyári vezetőképző tá­bor óta hogyan változott a gyülekezethez való kötődésük. Öröm volt hallani, hogy volt olyan fiatal, aki azóta felvállalta ifjú­sági csoportjának a vezetését. ■j >; H l Az egyházmegyei ifjúsági referensek nagy feladatot vállalnak magukra, ami­kor a megye életét próbálják fellendíte­ni. Elszántan, segítői csapattal a hátunk mögött könnyű szervezni, viszont né­hol első lépésként a segítői csapatot kell összegyűjteni. Az összejövetelt Rókusfalvy Pál pszi­chológus előadása színesítette, mely ar­ról szólt, hogy Lesz-e gyümölcs áfán?, azaz hogy a „csúnyát csak álmodó, de a szép­re ébredő” fiatalság vajon mit terem majd, milyen gyümölcsöt hoz. Krämer György lelkész fiatalokat bevonva fejte­gette a közösségépítés, a csoportvezetés alapismereteit. A szervezők csapata a fiatalok igényei alapján úgy határozott, hogy a kezde­ményezést feltétlenül folytatja. A tanul­ni vágyó és tettre kész fiatalok ugyanis másokat is lelkesítenek... Vigyázat: ez a lelkesedés ragadós! ■ Balog Eszter A múlttá vált jelen Negyven felső tagozatos líceumi diák vett részt a néhány tanár és öregdiák vezetésé­vel február 18. és 20. között Révfülöpön megrendezett hagyományos csendesna­pon. Ezúttal az idő volt a tábor témája; a programot filmvetítés, csoportbeszélge­tések, tárlatkészítés, közös éneklés és áhí­tatok gazdagították. A résztvevők nem­csak a nappali és az éjszakai túra során, de a befagyott Balatonon való csúszkáláskor is felfedezhették a természet csodáit. ISTENTISZTELETI REND / 2005. március 6. Böjt 4. vasámapja\Laetare). Liturgikus szín: lila. Lekció: Jn 6,1-15. Alapige: iMóz 16,11-15. Értekek: 360., 365. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. (családi) Bence Imre; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. (úrv.) Herzog Csaba; II., Modori u. 6. de. 3/4 ii. (úrv.) Vati Zsuzsanna; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv., családi) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. (úrv.) Vári Krisztina; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (úrv.) Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. (úrv.) Solymár Péter Tamás: Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2-4. de. 9. (úrv.) Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv., családi) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Lackner Eszter (teológushallgató); du. 6. (liturgikus) Gerőfi Gyuláné; VII., Városligeti fasor 17. de. fél 10. (családi) dr. Muntag Andomé; de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák, úrv.) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. (úrv.) Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. (úrv.) Smidéliusz András; Kerepesi út 69. de. 8. (úrv.) Verasztó Teodóra (teológushallgató); Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Schulek Mátyás; de. fél 10. (úrv., családi) joób Máté; de. 11. (úrv.) Schulek Mátyás; du. 6. (vespera) Blázy Árpád; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Blázy Árpád; Magyar tudósok kit. 3. (Egyetemi Lelkészség) du. 6. (úrv.); Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv., családi) Bencéné Szabó Márta; de. fél 12. (úrv.) id. Pintér Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) Szabó Balázs (teológushallgató); XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Szabó Balázs (teoló|ushallgató); Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Verasztó Teodóra (teológushallgató); XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Verasztó Teodóra (teológushallgató); Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Barthel-Rúzsa Zsolt; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. (úrv.) Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. (úrv.) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. (úrv.) Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. (úrv.) Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. (úrv.) Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Kosa László; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. rí. (úrv.) Eszlényi Ákos; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) Győri Gábor; du. 6. (zenés áhítat) Adorjáni Dezső; Pestszentimre, XVIIL, Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. (úrv.) Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. (úrv.) Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. (úrv.) Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (úrv.) Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. (úrv.) Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (úrv.) Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. (úrv.) Endreffy Géza. ■ Összeállította: Boda Zsuzsa A MULT ARNYAI Személyes vallomás A ’80-as évek első felében jártam általá­nos iskolába. Jó tanuló lévén voltam elő­re felavatott kisdobos, úttörőként részt vehettem zánkai őrsvezetőképző tábo­rokban, rajvezetőként pedig a csapat­gyűléseken jelenthettem a csapatvezető titkár elvtársnak, hogy a Hunyadi János raj harminckét fővel felsorakozott az ün­nepélyes csapat-összejövetelen. Macska őrsünk nyerte meg az egyik évben az is­kolai papírgyűjtő versenyt, és jutalmul egy hetet Zánkán, az úttörővárosban tölthetett más szocialista országbeli paj­tásaival együtt. Piros nyakkendőm és út­törőkönyveim még ma is megvannak va­lamelyik szekrény mélyén, csakúgy, mint az ezekből az évekből származó gyer­mekkori emlékeim. Hiszen a szocializ­mus nekünk, gyerekeknek vidám úttörő­dalokat, sokszor hittanóra utáni őrsi órá­kat, erdei számháborúkat, balatoni tábo­rokat és sok évre szóló levelezőtársakat jelentett. Aztán a gimnáziumban egy nap azt mondták a tanárok, hogy vegyük a tás­kánkat, mert a Kossuth térre megyünk a Parlamenthez, ahol ki fogják kiáltani a köztársaságot. Arra emlékszem, hogy nagy tömeg volt, sütött a nap, miközben az Országház ablakában felolvasták a ki­kiáltó nyilatkozatot. Hogy valójában milyen történelmi eseménynek voltunk akkor ott tanúi, annak csak később - többet látva a világból - fogtam fel a je­lentőségét. Hiszen nekünk a következő évben még szóbeli felvételi tétel volt tör­ténelemből a nagy októberi szocialista forradalom. Apai dédapáimat nem ismertem sze­mélyesen, de életük történetével egy má­sik arcát ismerhettem meg annak a sok­szor kegyetlen és hazug korszaknak, amely addig számomra - koromnál fog­va - csak a honvédelmi napok bográ- csos-krumplipaprikásos akadályverse­nyeit jelentette. Dédapáim evangélikus gyülekezetük „oszlopos tagjai” voltak - egyikük fel­ügyelő, másikuk pénztáros. De nemcsak az egyházban tettek sokat, hanem mun­kaszeretetük is közismert volt a faluban. Családjukat a napfelkelte sokszor már a földeken vagy a piacon találta, és a nap már nyugovóra tért, amikor ők még az állatokról gondoskodtak lefekvés előtt. Mivel nagyon takarékosak voltak, a megtakarított pénzből egyre több földet vettek, hogy még többet dolgozhassa­nak. A városi élethez szokott füleknek talán meseszerű lehet az a nagyon is va­lósan sok munka, amellyel napjaik tel­tek. És nagyon is valós volt az a sok ret­tegés és könny, amelyet a kuláklistára való felkerülés hozott. A fekete autó, az állandó és váratlan házkutatások, a va­gyonelkobzás, az Andrássy út 60. és Má- rianosztra, a sok verés és kínzás. A csa­lád pedig hónapokig azt sem tudta, hogy hol vannak a családfők, és vajon élnek-e még. Aztán mindketten hazajöttek, egyikük különösen is sok begyógyítha- tatlan testi és lelki sebbel. A fő bűnük szorgalmuk és munkaszeretetük volt. A napokban emlékeztünk a kommu­nizmus áldozataira. Mindenki maga tud­ja, hogy mire vagy kire emlékezik ilyen­kor. Nekem dédapáim alakján keresztül sok ártatlanul meghurcolt és elhurcolt, ismert és ismeretlen ember jut eszembe, akiknek az életét egy olyan korszak rom­bolta le, mely vezérszavaiban „szép jövőt épített”. Az ő emlékükre égett ország­szerte február 25-én a gyertya. ■ Boda Zsuzsanna Sztálin, a „díszpolgár” A több mint másfél évtizede elkezdő­dött rendszerváltás folyományaként a jogalkotó 1989. május 25-én hatályon kí­vül helyezte a Magyar Népköztársaság 1953. évi 1. törvényét. Negyvenöt évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ez a döntés megszülethessen. Vizsgáljuk meg, hogy miért került megalkotásra, s mit is tartal­mazott ez a hatályon kívül helyezett jog­szabály! 1953. március 5-én hunyt el a 20. szá­zad „nagy tanítója”, Joszif Visszarionovics Sztálin. Fél évszázada annak, hogy az em­beriség e sötét figurája meghalt, s nem tetszelgett tovább az omnipotens és az omnikompetens szerepkörében. Vigyá­zó tekintetünket vessük ez alkalomból a Magyar Közlöny korabeli szántára, s te­kintsük át a „bölcs vezér” halálával kap­csolatos intézkedéseket. A Magyar Nép­köztársaság hivatalos lapjának 1953. március 9-én kiadott 7. számában kizá­rólag Sztálin halálával összefüggő téma­köröket találunk. Innen értesülhetünk arról, hogy a jogalkotó a „magyar nép ba­rátjának” emlékét a következő szavakkal iktatta az 1953. évi I. törvénybe: „Joszif Visszarionovics Sztálin elvtárs, generalisszimusz, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke 1953. március 5-én eltávozott az élők sorából. Azok közé a világot átalakító nagy férfiak közé tarto­zott, akik a legtöbbet tettek nemcsak sa­ját népük és államuk felvirágoztatásáért, hanem az egész emberiség haladásáért, a világ minden dolgozójának felszabadí­tásáért és boldogulásáért. A Magyar Népköztársaság alkotmánya kimondja: »A nagy Szovjetunió fegyveres ereje felszabadította országunkat a német fa­siszták igája alól, szétzúzta a földesurak és nagytőkések népellenes államhatal­mát, megnyitotta dolgozó népünk előtt a demokratikus fejlődés útját.« A hazánkat felszabadító Szovjetuniót és fegyveres erejét Joszif Visszarionovics Sztálin elvtárs vezette. Elsősorban neki köszönhetjük azt az önzetlen segítséget, amelyben a nagy Szovjetunió szakadat­lanul részesítette a Magyar Népköztársa­ságot. Elsősorban neki köszönhetjük, hogy népünk, a Szovjetunió támogatá­sával sikeresen védelmezve békéjét és függetlenségét, eredményesen rakja le a szocializmus alapjait Magyarországon. Joszif Visszarionovics Sztálin elvtárs neve, műve és tanítása eltéphetetlenül összeforrt hazánk történelmével. A ma­gyar nemzet függetlensége, a magyar nép szabadsága, a magyar dolgozók fel­emelkedése eltéphetetlenül összeforrt azzal, amit Joszif Visszarionovics Sztá­lin elvtárs a szovjet nép, az egész haladó emberiség számára alkotott. A Joszif Visszarionovics Sztálin elv­társ emléke iránti tisztelet és kegyelet, nagy tanításaihoz való rendíthetetlen hűség kifejezéséül az Országgyűlés a kö­vetkező törvényt alkotja: i. § Az Országgyűlés Joszif Vissza­rionovics Sztálin elvtárs emlékét a ma­gyar nép felszabadítása, a magyar nem­ják Sztálin elvtársat. (...) A magyar dol­gozók legjobb barátjának emlékét a ma­gyar nép örökre a szívébe zárja. Sztálin elvtárs tanítása, műve halhatatlan. Nincs erő, mely kikezdhetné azt, amit Ő megalkotott. A nagy tanító és vezér el­távozott, de itt vannak tanítványai, elv­társai, katonái, akik megvédik és foly­tatják azt, amit O hagyott örökségül. Sztálin elvtárs hadserege, Sztálin elvtárs tábora megszámlálhatatlan és legyőz­hetetlen.” (?) zet függetlenségének kivívása és biztosí­tása, a magyar dolgozók politikai, gaz­dasági, kulturális felemelkedése körül szerzett elévülhetetlen érdemeiért a ma­gyar nép el nem múló hálájának tanúbi­zonyságául törvénybe iktatja.” Az adott rendszerről mindent elárul, hogy ez megtörténhetett. Korábban olyan kiváló magyarok emlékét foglalta törvénybe a magyar törvényhozás, mint Szent István király, Deák Ferenc, KossuthLa- jos és Széchenyi István. A második világhá­ború utáni jogalkotás pedig a fent idé­zett törvény által gondoskodott arról, hogy a magyar nemzet e kiemelkedő ál- lamférfiaival egy sorba kerüljön a „nagy vezér”... A korabeli lapszámból megemlíten­dő még, hogy a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa részvéttáviratot kül­dött Moszkvába, kifejezve, hogy a „Ma­gyar Népköztársaság kormánya és az egész magyar nép mélyen megrendülve, testvéri együttérzéssel osztozik a nagy szovjet nép mérhetetlen fájdalmában”. A magyar néphez intézett felhívásból kiderül, hogy a „magyar munkások, pa­rasztok, értelmiségiek milliói gyászol­Továbbá a Minisztertanács három ha­tározatából értesülünk arról, hogy a döntéshozó szervek nemzeti (?) gyászt rendeltek el, ezért a „színházak, mozgó­képszínházak előadásai, a sportrendez­vények stb. március 7-től Sztálin elvtárs temetése napjáig bezárólag” szünetel­tek. A temetés időpontjában, 1953. már­cius 9-én 10 órakor pedig „hazánk összes üzemeiben és vállalatainál, a vas­útnál, a közlekedésnél, a postánál, vala­mennyi hivatalban, iskolában és intéz­ménynél népünk mélységes gyászának és tiszteletének kifejezéséül ötperces munkaszünetet tartsanak. Sztálin elv­társ temetésének időpontjában, az öt­perces munkaszünet első három percé­ben búgjanak a gyárak, üzemek szirénái, a mozdonyok sípjai, a hajók kürtjei." Döbbenetes, hogy mily elnyomás alatt élt ezekben az években a magyar nemzet. Sztálin és csatlósai diktatúrájá­nak és személyi kultuszának vonásai a fenti sorokban is világosan kirajzolód­nak. Vigyázz, ember! E példa szolgáljon intő jelként, sőt felkiáltójelként az utó­kor számára. ■ Zsák Brúnó /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom