Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-03-06 / 10. szám
‘Evangélikus Életit EVANGÉLIKUS ÉLET 2005. március 6. 3 Felügyelői konferencia az Északi Egyházkerületben 41 Folytatás az 1. oldalról Fabiny Tamás egyetemi docens Gyülekezeti lelkészi munkám során a legelső felügyelőm huszonhét éves volt, amikor én huszonhárom voltam. Igazi testvérem volt; szerettünk együtt dolgozni. Lelkészként sokat tanultam felügyelőimtől: alázatot, szolgálatra való készséget. Mi, protestánsok a paritás elvét alkalmazzuk: lelkész és felügyelő párban szolgál. Anélkül, hogy a helyzet teljesen analóg lenne, megemlíthetjük, hogy Mózes és Áron életében is megvolt a szerepés munkamegosztás, de ugyanazért az ügyért, együtt dolgoztak. Luther mellett is ott volt Melancht- hon, aki munkatársával gyakran együtt is imádkozott. Felügyelő és lelkész: legyünk együtt Krisztus követői. Mert így egy járomban, egy szekér előtt, egy készséggel követhetjük Urunkat. Garádi Péter budaörsi felügyelő' A felügyelői tisztség elsősorban lelkiség. Fontos a belső szoba, amely nélkül nincs igazi felügyelői szolgálat. A belső szobában kezdődik minden. Ezek a csendes percek az Isten előtti megállás percei. A gyülekezeti felügyelőknek a következő tizenkét tanácsot tudom jó szívvel ajánlani: legyél a lelkészed imatársa, a lelkészed lelki testvére, a gyülekezet egyik imaháttere, örömmondó békekövet, a hűség embere, a csend embere, a szólás embere, a gyülekezeti élet egyik szervezője, a gyülekezeti munka egyik koordinátora, az egyik gyülekezeti munkatárs, életpélda a hit, a házasság, a család tekintetében és Jézus Krisztus engedelmes gyermeke. Abaf/y Zoltán, a Hajdú-Szabolcsi Egyházmegye felügyelője A felügyelőknek munkálkodniuk kell azon, hogy a gyülekezeteken keresztül jó rend legyen egyházunkban, mert sok helyen nem ismerik, nem gyakorolják a zsinati törvényeket. Pedig Isten országában rend van. A felügyelők is segíthetnek az egyházi adakozás rendjének megreformálásában. Ez a terület mostanában nagyon,erőtlen, a külföldi és állami juttatások pedig nem fedezik a gyülekezeti munka költségeit. Követendő példának tartom a néhány gyülekezetünkben már működő kölcsönös segítségnyújtást, azt, hogy a nagyobb, tehetősebb gyülekezet anyagilag is felkarolja a kisebbet. Pintér Zsuzsanna, a Dél-Pest Megyei Egyházmegye felügyelője Ez év januárjától vagyok egyházmegyei felügyelő, ezért csak terveimről tudnék beszélni. Egyházmegyénkben jól működik az elnökség; máshol is jó lenne ezt tapasztalni. Új felügyelőként, identitásomat keresve azt látom, hogy döntési helyzetben az esperes véleménye sokszor többet nyorrr a latban, mint a felügyelőé. Tisztségénél és vállalásánál fogva is felelős vezető a felügyelő, aki világi szemmel tudná segíteni az egyházmegye munkáját. Úgy veszem észre, hogy az egyház önmaga gátolja - mialatt szüntelenül szorgalmazza hogy a laikusok szóhoz jussanak, hogy beleszólásuk legyen a döntésekbe. Országos szinten is hasznos lenne, ha több felügyelő, tehát laikus venne részt a döntéshozatalban, és nem csak a tájékoztatás jutna nekünk. ' Benczúr László, az Északi Egyházkerület felügyelője Szolgálatnak tekintem a felügyelői munkát, amelynek során áldozatot is kell hoznunk. Úgy gondolom, hogy civil életünknek és felügyelői szolgálatunknak egymásba kell kapcsolódnia. Soha nem éreztem úgy, hogy szolgálatom hatalmat jelentene. Isten nem ruházott fel hatalmi eszközökkel. Komolyan kell vennünk azt a közösséget, amelynek szolgálunk. Növelni kellene az egyházi életnek a világra gyakorolt hatását. EKMEközgyűlés Külmissziói nap keretében tartotta szokásos évi közgyűlését az Evangélikus Külmissziói Egyesület február 26-án. Gáncs Péter püspök igehirdetése után Szalai András (képünkön), az Apologetikai Kutatóközpont igazgatója tar-’ tott előadást. A közgyűlés beszámolói után Szeverényi János országos missziói lelkész vezetésével fórumbeszélgetés következett, majd Bálint Zoltán adott útra bocsátó áldást. A hídépítő egyház A Bátrak Szabadegyeteme előadás-sorozat fennállásának egyéves jubileumi alkalmán, február 22-én 18 órától Gáncs Péter püspök tartott előadást Közös jövőnk - az egyház helye a 21. század európai társadalmaiban címmel a balassagyarmati gyülekezeti házban. A terem ez alkalommal is megtelt. „Múltunkat és jelenünket nagyon különbözőképpen értelmezzük - mondta a püspök. - Az egyház sokat tehet azért, hogy Krisztushoz méltó módon hídépítő legyen a világban. Nem önmagunkat kell menteni, hanem betölteni hivatásunkat, ezáltal a világ is megváltozik körülöttünk. Nem valami ellen, hanem valami érdekében kellene tudnunk összefogni.” A rendkívül gondolatgazdag és gondolatébresztő előadás után a hallgatók soraiból többen is tettek fel kérdéseket. Felügyelői szolgálat - tanítványi sors Az Északi Egyházkerület február 26-án Domonyban tartott konferenciájának középpontjában a felügyelői szolgálat állt. Nekem az országos felügyelő tevékenységéről kellett szólnom. Az előző vasárnapnak, böjt második vasárnapjának az igehirdetési alapigéje határozta meg gondolataimat. Ézsaiás könyvének ötvenedik fejezete (4-10. vers) a tanítványi sorsról szól. Néha a leginkább természetes dolgokat fogadjuk el nehezen. A tanítványi sorsban találkozik talán a legegyértelműbben a lelkészek és a nem lelkészek elhivatottsága. Szokás az egyetemes papság elvére hivatkozni, alátámasztandó a laikusok szolgálatát, igehirdetését. Valójában a tanítványi sors elemzése adja a legmeggyőzőbb választ arra a kérdésre, hogy mit kíván Jézus a tanítványaitól, és hogy mit jelent tanítványnak lenni - lelkésznek és nem lelkésznek egyaránt. Ebben a sorban találhatók a felügyelők is. És persze a presbiterek, a gyülekezeti munkások és mindazok, akiket megérintett Isten üzenete, és őreá figyelve akarják élni az életüket. Lehet valaki felügyelő úgy, hogy nem vállalja a tanítványi sorsot. Sokféleképpen lehet egy tisztséget betölteni. De így éppen a lényeg vész el, a minden tanítvány számára alapvetően fontos, meghatározó mozzanat: az Istenre való figyelés. Hiszen csak így tudhatja meg a tanítvány, hogy mit kíván tőle Ura. Végezhetnek nagyon tisztességes munkát emberek a gyülekezet életében, legáltalánosabban az anyagiak révén: összegyűjtve, elkönyvelve az adományokat, rendben tartva a gyülekezet gazdálkodását. Él is az a tévhit, hogy a gyülekezetek - és a magasabb egyházi szintek - életében, hétköznapjaiban a nem lelkészek dolga elsősorban az anyagiakkal kapcsolatos teendők ellátása. Nem szabad ezt lebecsülni, a jó rend igen fontos dolog. De a lelkész felelőssége az anyagiak terén is meghatározó, és a nem lelkészektől is elvárja Isten a tanítványságot, a közösség teljes életéért viselt felelősséget. Mit jelent tanítványnak lenni, mit jelent a tanítványi sors? Elsősorban elkötelezettséget, odaszá- nást és hűséget. Sok a rajongás, a szalmaláng, a tiszavirág-életű ta- nítványság, amelynek az első napjaira jellemző lelkesedését könnyen kioltják a terhek, a gondok. Talán azért is, mert az illető nem tudta, hogy mi ^következik. Mert jó dolog tanítványnak lenni, az Úrhoz tartozni. De ha ez nem jár együtt azzal a tudattal, hogy az Úr igényt tart egész életünkre, ha nem evidencia, hogy az övéi vagyunk - ettől még többnyire élhetjük nyugodtan megszokott életünket akkor a feladatok jelentkezésekor köny- nyen meginoghatunk. Számomra mindig Graham Greene híres regényének - a Hatalom és dicsőségnek - pap hőse a tanítványi sors megszemélyesítője. A mexikói forradalom során betiltották az egyházakat, de a szigor az alkoholfogyasztást is érintette. Az egyház papot küld az országba, aki becsönget a megadott címen. „Pap vagyok” - mondja, és a helyiek segítségével megkezdi a munkát. Nagy nehezen szerez bort a miséhez; a regény egyik csúcspontja, amikor üldözői megisszák a misebort, neki pedig végig kell ezt szenvednie, majd életét is áldozza az ügyért. Kopognak egy ajtón. A kérdésre: „Ki az?’’, így hangzik a válasz: „Pap vagyok.” Mártíromság- hoz is vezethet a tanítványi sors, de Isten ügye él - a tanítványok viszik tovább. Ma különösen hangsúlyos és minden tanítvány feladata a vigasztalás és a segítés. Ézsaiás is a megfáradtak gondozását hangsúlyozza. A rendszerváltozás sok jót hozott, de a szociális piacgazdaság ideájából eddig a ridegebb piacgazdaság dominál. Nő a szegények, a leszakadók száma. A tanítványoknak kell őket segíteniük, vigasztalniuk. Elveszítjük hitelünket, ha a diakónia nincs szolgálatunk középpontjában, ha nem következik természetesen a misszióból. Sok szó esik napjainkban a rendszereket kiszolgáló ügynökökről. A tanítvány Isten ügynöke. Olykor alvó ügynök, akitől Ura évekig, akár évtizedekig nem kíván különösebbet. Azután egyszer csak megkapja a parancsot, és engedelmeskednie kell. Nagy dilemma - melyet egyedül az Istenre való figyelés oldhat meg - az, hogy mikor van helye a szigorú, a kemény, a bűnöket ostorozó prófétai szónak, és mikor a kegyelem, az evangélium hirdetésének. Csapdája a tanítványságnak, ha a tanítvány nagyobb akar lenni Mesterénél; nem figyel rá, ha úgy véli: ő már mindent tud. Könnyen ítélkezés születik ebből. A három nagy kísértés kétkedés (Tamás), tagadás (Péter) és árulás (Júdás) - közül ma talán a kétkedés a legnagyobb veszedelem. Az előző rendszerben a másik kettő jelentett inkább kísértést. A felügyelő a lelkész legközelebbi tanítványtársa. Akkor tudnak igazán jól együtt dolgozni, ha tanítványok, ha ugyanaz az Úr irányítja életüket. Ekkor könnyű lesz a feladatmegosztás, egymás segítése, egymás terheinek, illetve a gyülekezet, az egyházmegye, a kerület, az országos egyház terheinek az együttes hordozása. Kétségkívül sajátos ebben a sorban az országos felügyelő helyzete, szerepe. Bár a vezető püspök közvetlen társa, mégis jellemzően egyedül is van. Hiszen a püspök saját kerületében, ottani felügyelőjével megéli a sokat emlegetett paritást. Az országos felügyelői poszt nem dogmatikailag bebetonozott tisztség. A történelem hozta létre. Olyan főurak, világi hatalmasságok töltötték be ezt a szép tisztséget, akik tudták és akarták is védeni a reformáció egyházát. Ma máshová került a hangsúly. Talán a mélyen hívő Mádi Zoltán felügyelő - püspökével, Túróczy Zoltánnal együtt történt beiktatásán - szólt erről elsőként. Ma a felügyelői szolgálatban is a spirituális értékek - a hit, a hűség, a szeretet, a barátság, a szolgatárs segítése, az érte való imádság stb. - kerülnek előtérbe. Még ha azonosan gondolkodnak is, különböző emberek különböző módon töltik be ugyanazt a tisztséget. Magam, akárcsak kerületi felügyelőként, elsősorban a lelkészek társaként, szolgálatuk segítőjeként igyekeztem és igyekszem eleget tenni feladatomnak. Nem uralkodva, még csak nem is igazán vezetve, hanem keresve azokat a konkrét ügyeket, teendőket, amelyekben hasznos tudok lenni, segítve a formálódó új egyházszervezet, elsősorban a fontosságában, feladataiban igencsak megnőtt - szolgáltató és irányító - országos iroda működését. A felejthetetlen tanítvány, a mindig derűs evangélizátor, Józsa Márton szólított fel talán a legtöbbször igeszolgálatra. Szükség van a nem lelkészek bizonyság- tételére - mondta, ezzel azt is jelezve, hogy nem a hivatásos teológusokkal való rivalizálást, profi prédikálást, hanem bizonyság- tételt vár. Arról, aki őt is, engem is elhívott tanítványnak. ■ Frenkl Róbert Lassan hagyománnyá válik, hogy az országos egyház vezetői beszélgetésre hívják a sajtó munkatársait. Nem sajtótájékoztató ez, hanem olyan találkozás, amelyen a kölcsönös információcsere, az együttműködés segítése, az emberi kapcsolatok építése a cél. A február 22-én az Üllői úton tartott alkalomra az MTI, a Magyar Televízió, a Magyar Hírlap, a HVG és az RTL Klub egy-egy munkatársa fogadta el a meghívást. » »
