Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-03-07 / 10. szám
Menyes Gyula felvétele 10 . oldal - 2004. MÁRCIUS 7. Evangélikus Élet 95 évesen is tettre készen A külmissziói egyesület közgyűlése Jézus ma is gyógyít! Egyhetes konferencia Piliscsabán Első ízben hirdetett egyhetes konferenciát a Fraternitás Magyarországi Evangélikus Lelkészek Közössége gyógyulni vágyó alkoholbetegek számára. Február 23-28. között a piliscsabai Béthel Evangélikus Missziói Otthon adott otthont az ország minden tájáról érkező, különböző felekezetekhez tartozó - fél tucatnál valamivel több - kiútkeresőnek és evangélikus segítőiknek. Az immár kilencvenöt esztendős Evangélikus Külmissziói Egyesület február 21-én, szombaton tartotta éves közgyűlését - missziói nap keretében - a Deák téri gyülekezet nagytermében. A nyári missziói konferenciák és körlevelek mellett ezek a tél végi találkozók erősítik az egyesület tagjai közötti kapcsolatokat, tágítják látókörünket. Nem okozott csalódást az idei alkalom sem. Ittzés János püspök nyitóáhítata ráhangolta gondolatainkat a kereszt célegyenesébe érkező Megváltóra, aki ebben a helyzetben is - amikor jogosan lehetett volna saját feladatával elfoglalva - meghallotta Bartimeus kiáltását, és meggyógyította őt. Krisztus ma is kész arra, hogy a látni kívánók, a helyesen tájékozódni akarók feszült vágyakozását felismerje, és segítsen rajtuk. A délelőtti előadás keretében Bence Imre esperes szolgált. A saját árnyékunktól való megszabadulás témaköre kitárt szívekre talált mindnyájunknál. Bár nem tipikusan a külmissziót érinti, mégis sokan éreztük, hogy szolgálatunk, tettrekészségünk, indítékaink gyökerét tárja fel. A gyülekezeti élet fegyelmezettségét, ugyanakkor rugalmasságát, nyitottságát csak Jézustól tanulhatjuk. Gyülekezeteink magja sokszor csonthéjas, ahelyett hogy csíraképes, élettől duzzadó maradna. A közgyűlés keretein belül került sor a tisztújításra is. Az egyesület élén a jövőben ismét lelkészi és világi társelnökök állnak Ihrig Dénes és Brebovszkyné Pintér Márta személyében. Tiszteletbeli elnökként pedig Brebovszky Gyulát köszönthettük, aki jelentős szerepet vállalt az egyesület újraszervezésében. Az újonnan választott vezetőséget Keveházi László iktatta be tisztségébe. A nap hátralévő részében Smidéliusz Gábor Deák téri lelkész szolgált vetített képes előadással Löhe Vilmos életéről és neuendettelsaui szolgálatáról. Ez alkalmas volt arra, hogy újra szembesüljünk a Krisztus iránti szeretet hétköznapokat is átszövő, minden réteg iránt irgalmasságra indító erejével. Az Evangélikus Külmissziói Egyesület több évtizeden át volt kénytelen „téli álmot” aludni. De hisszük és gyakran tapasztaljuk is, hogy e kényszerszünet nem tudta elsorvasztani bennünk a Jézus által belénk ágyazott felelősséget a külmisszió iránt. Azt azonban újra tudatosítani kellett, hogy nem szabad szélességi-hosszúsági köröket átugrani, hiszen a külmisszió a saját küszöbünk átlépésével kezdődik. Bálint Józsefné Már maga a környezet is fél gyógyulást jelent: csönd, friss, tiszta, levegő és puha hótakaró fogadott bennünket ezen a Pest környéki településen. A gyógyító hétről a szervezők egyike, Magassy Zoltán nemeskéri lelkész, a Fraternitás Egyesület titkára adott bővebb felvilágosítást. „Egyházunk mindig is gondot fordított az alkoholproblémákkal küszködő emberek között végzett szolgálatra” - mondja. „Én például Klucsik János egykori béri lelkész halála után vettem át a stafétabotot, mert kötelességemnek éreztem, hogy folytassam azt, amit ő elkezdett. Nem lehet nem megemlítenem azt a munkát, amelyet - ugyan nem egyesületünk keretein belül - szintén az alkoholbetegek között végez Selmeczi Lajos nyugalmazott evangélikus lelkész Szarvason. Az általa szervezett legközelebbi gyógyító hét áprilisban lesz. Fontosnak tartom megemlíteni azt a szomorú tényt, hogy hazánkban jelenleg körülbelül 30-50 ezer evangélikust érint az italozás problémája. Jó érzés, hogy olyan segítőtársakra találtam, akiket szintén aggaszt ez a probléma. Örülök, hogy magam mögött tudhatom a Fraternitás egyesület támogatását is. Ez a szervezet a 90-es évek elején alakult, napjainkban mintegy negyven tagot számlál. Isó Zoltán lelkész az elnök, a titkári tisztet pedig jómagam töltöm be. Elsődleges célunk a lutheri teológia képviselete, továbbadása, valamint - nevünkhöz híven- a lelkészek közötti kapcsolat ápolása. Ám semmiképp nem szeretnénk szemet hunyni azok felett a konkrét nehézségek felett sem, amelyekkel a lelkészi szolgálatunk során közvetlen környezetünkben szembesülünk. Ezért vagyunk most itt segítőtársaimmal, dr. Sikó Zsuzsával, Boncsér Sándor evangélikus diakónus lelkésszel, valamint édesanyámmal, id. Magassy Sándornéval együtt.” Beszélgetésünk itt félbeszakadt, mert Magassy Zoltánnak - a program szerint- a Miatyánkról kellett előadást tartania. Az ördögről beszélt és arról, hogy a bukott angyal mindig minden eszközzel kísértésbe akar vinni bennünket. „Soha nem tágít és nem fárad el. Várjuk és védjük ki a támadását! Soha ne feledjük azokat az ígéreteket, amelyeket Isten a Miatyánkban adott nekünk!” - hangsúlyozta. Ezután Sikó Zsuzsa doktornő kapta meg a szót, aki Szeverényi János missziói lelkész meghívására érkezett Piliscsabára. A belgyógyász szakorvos a dohányzás különféle ártalmairól tartott színes és érdekes, a bibliai alapokat sem nélkülöző előadást. Beszámolójában egyebek mellett arról beszélt, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint az alkohol, az AIDS, a kábítószerek, valamint a közlekedési balesetek következtében elhunytak száma összességében kisebb, mint a dohányzás áldozataié. Főként a férfiak érintettek. A fejlett országokban negyvenkét, a fejlődőkben negyvennyolc százalékuk dohányzik. Pedig ez a szenvedély nagyon súlyos következményekkel járhat, például rákot vagy érszűkületet okozhat. „Ám Isten ettől is megszabadíthat” - zárta előadását Sikó Zsuzsa, aki egyébként nem egyszerűen csak a meghívott előadók egyikeként volt jelen, hanem azért is, hogy a szükséges egészségügyi felügyeletet biztosítsa, és segítséget nyújtson abban az esetben, ha valakinél hirtelen jelentkeznének az elvonási tünetek. Megérkezésünkkor Magassy Zoltán lelkész utalt arra, milyen fontosak az ökumenikus kapcsolatok, mert ki-ki tanulhat a másik tapasztalataiból. Példaként a római katolikus és a református egyházat említette, kiemelve, hogy egy református alapítvánnyal, a hajléktalanokat gondozó Tiszta Forrással különösen is szoros munkatársi kapcsolatot tartanak fenn. Az ökumenikus nyitottság példájaként mindenképp említést érdemel Bartolák Pál baptista vendég, aki éppen ottjártunk napján érkezett azzal a céllal, hogy gyógyult alkoholistaként tegyen bizonyságot a szabadulás és a Krisztusban való új élet lehetőségéről. A Fraternitás Magyarországi Evangélikus Lelkészek Közössége a „Jézus ma is gyógyít!” címet viselő gyógyító hetét mustármagnyi kezdetnek szánta. Csak remélni lehet, hogy ez a nemes kezdeményezés idővel egyre több gyógyulni vágyó evangélikus alkoholbeteg számára kínál szabadulási lehetőséget.- gazdag A Fraternitás egyesület következő összejövetelét április 17-én, szombaton tartja Ajkán, a gyülekezeti nap keretében. Március 27-én a történelmi egyházak vezetői családias istentisztelet keretében szentelték fel a Veszprém Megyei Önkormányzat Tüdőgyógyintézetének új szárnyát Farkas- gyepün. A liturgiában Márfi Gyula veszprémi érsek, valamint Márkus Mihály református és Ittzés János evangélikus püspök szolgált. A 40 férőhellyel bővített intézmény az Európai Unió előírásainak megfelelően regionális feladatokat láthat el a jövőben. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2004. március 7. 1., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Keczkó Szilvia; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Bence Imre; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Herzog Csaba; II., Modori u. 6. de. fél 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. Fodor Viktor; Csillag- hegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., LebstUck M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V, Deák tér 4. de. 9. (úrv., családi) Gerőfi Gyuláné; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. Smidéliusz Gábor; VII., Városligeti fasor 17. de. fél 10. (családi) Muntag Andomé; de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; Kerepesi út 69. de. 8. Verasztó Teodóra (teol.); Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Blázy Árpád; de. fél 10. (úrv., családi) Joób Máté; de. 11. (úrv.) Blázy Árpád; du. 6. Blázy Árpád; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Győri Tamás; XI., Magyar tudósok krt. 3. (Egyetemi Lelkészség) du. 6. (úrv.) Rozs-Nagy Szilvia; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (családi) Vári Krisztina; de. fél 12. Kézdy Péter; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv., családi) Balog Eszter; Gyarmat u. 14. de. fél 10. Verasztó Teodóra (teol.); Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV, Juhos utca 28. (kistemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. (úrv.) Börönte Mária; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. (úrv.) Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Kosa László; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. (úrv.) Eszlényi Ákos; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) Korányi András; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. (úrv.) Korányi András; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. D. Szebik Imre; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Budakeszi (ref. templom) de. fél 9. Bácskai Károly. REMINESCERE (BÖJT 2.) VASÁRNAPJÁN a liturgikus szín: lila. A vasárnap lekciója: Mt 15,21-28; az igehirdetés alapigéje: ApCsel 3,22-26. HETI ÉNEKEK: 81, 189. Összeállította: Tóth-Szöllős Mihály A szabadságharc evangélikus hőse Százötvenöt éve, 1849. március 5-én a magyar honvédsereg - Damjanich János vezetésével - győzelmet aratott a betolakodó ellenség felett. Ez volt a dicsőséges tavaszi hadjárat egyik legfényesebb csatája. A március 5-i hadisiker mindazonáltal a szabadságharc legnépszerűbb vezérének, Damjanich Jánosnak és az ugyancsak legendás hírű harmadik (vörös sip- kás) ezred vitézeinek volt köszönhető. Damjanich János és Vécsey Károly (a lengyel Dembinszky Henrik főparancsnok tervének megfelelően) elhagyta előző sikeres harcainak színhelyét, a Bánságot, és Szolnok felé tartott az osztrák támadók ellen. Az ellenséges hadakat Windischgrätz vezette. Szolnok alatt zajlott le szabadságharcunknak ez a nagy jelentőségű ütközete, amelyben Wysocki lengyel légiója és a Woronyeczky vezetése alatt harcoló lengyel dzsidások is nagy elszántsággal vettek részt - természetesen a mi oldalunkon. A jeles hadtörténész, Bóna Gábor Kossuth Lajos kapitányai című könyvében említést tesz egy bizonyos Szilvay Károlyról (képünkön), aki a szolnoki csatában súlyosan megsebesült, s akinek történetesen felekezeti hovatartozását is feljegyzésre méltónak tartották a krónikák. Az evangélikus Szilvay Károly 1825- ben született Nemeslieszkón. Az olmüt- zi katonaiskola elvégzése után 1847-től hadnagyként szolgált a császári seregben, ám a délvidéki harcok után - 1848 októberében - egész egységével átállt a honvédekhez. A katonai akadémiát végzett császári tiszt megértette a haza hívó szavát, és Kossuth Lajos katonája lett. Hősi harca, majd sebesülése után bujdosásra kényszerült, később a Honvédegylet és az ország- gyűlés felelős tagjaként tartják számon. A harcok befejeztével a politikai életben szolgálta tovább Magyarországot. Azért lépett be - Klapka György, az evangélikus Pulszky Ferenc és Türr István társaként - a szabadkőművesek közé is, hogy őrizzék a hamu alatt az izzó parazsat... Szilvay 1883. augusztus 21-én bekövetkezett halála alkalmából ekképp emlékezett meg róla a „Kelet” című, belső terjesztésű szabadkőműves lap: „A Corvin Mátyás páholynak gyásza van. Meghalt élte 59. évében Szilvay Károly m. kir. honvédhuszár őrnagy, az ág. hitv. Trencsén megyei esperesség felügyelője, aki a szabadságharc egyik kiváló hőse volt. A Ferdinánd király nevét viselő huszárezredben mint kapitány szolgált, és 1849. március 5-én Szolnoknál századával egy egész vasas ezredet támadott meg, és ezen hőstettének köszönhető nagyrészt a szolnoki ütközet dicsőséges kimenetele. Huszonegy sebből borítva és holtnak tartva vitetett el a csatatérről, de sebeiből nagy bajjal kiépült, és a közéletben tevékeny részt vett. Mint képviselő Deák pártjához tartozott, és rendíthetetlen híve volt. A páholynak és a szövetségnek 1875. április 10. óta élte fagyiig hű és buzgó tagja volt. ” A „Corvin Mátyás, az Igazságoshoz” páholyt a szabadságharc hadvezérei, Klapka György és Türr István alapították 1869-ben azért, hogy a ‘48-49-es eszméket ébren tartsák. A páholy összejövetelei alkalmat nyújtottak az agg hadfiknak a találkozásra és arra is, hogy a nagy időkre emlékezzenek. Berényi Zsuzsanna Ágnes Barta Imre felvételei
