Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-01-18 / 3. szám
69. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2004. JANUÁR 18. VÍZKERESZT ÜNNEPE UTÁNI 2. VASÁRNAP ÁRA: 149 Ft A TARTALOMBÓL Jézus a mérték Diakonisszák lelkészei Mozdulunk VAGY MEGFAGYUNK? Evangélikusok A HAJLÉKTALANOKÉRT Terray László köszöntése Az „ország templomáról” „Lehetetlen azonban, hogy valaki megrettenjen vagy vigasztalást ne találjon Isten ilyen nagy tettei láttán, ha nem hiszi, hogy Isten képes és tud nagy dolgokat cselekedni — hinnie kell Isten szeretetében is, hogy mindezt meg is akarja cselekedni. ” Luther Márton: Magnificat (Takács János fordítása) Nem tudni, hányán voltak délelőtt templomban azok közül, akik kora délután kabátjukra ragasztott sárga keresztekkel, nemzeti zászlókkal vagy azok nélkül vonultak múlt vasárnap a Tilos Rádió stúdiója elé, de kétségtelen, hogy az alapvetően politikai indíttatású demonstráció apropóját olyan események szolgáltatták, amelyek mellett a történelmi egyházak sem mehetnek el szó nélkül. Nem is mentek el. Sajnálatos módon az egyházi vezetők január 6-án kelt alábbi nyilatkozatát csak most tudjuk közölni, merthogy azt csak jóval legutóbbi számunk lapzártája után kaptuk kézhez. Időközben azonban már azt is megtudhattuk, hogy míg a budapesti médium keresztényellenes műsoraira adott keresztény választ a baloldalon máris sokallják, a jobboldalon sokan keveslik... A Biblia „platformfüggetlen" talaján tájékozódó hetilapunkban az Evangélikus Elet szerkesztőbizottságának három tagja is véleményt nyilvánít Tilos-ügyben. (Összeállításunk a 8. oldalon.) Protestálunk? - -testáljunk! Vajon lehet-e még valami újat mondani, írni a Tilos Rádióval kapcsolatos szomorú eseményekről? Sokan követelik, hogy egyházunk - különösen is a felelős vezetők - szólaljanak meg rögtön az ilyen és hasonló ügyekben, mégpedig határozottan, egyértelműen és „keményen”. Furcsa, hogy hazánkban, ahol azért lassan már másfél évtizede - többé-kevésbé - szólásszabadság éan, milyen erőssé vált a szólás kényszere. A hallgatás jogát, a hallgatás szabadságát még sokan kétségbe vonják. „Gyanús”, ha az egyházak nem szólalnak meg rögtön, nem vágnak vissza azonnal, nem igazodnak bizonyos politikai erők mellé, illetve mögé. Hamar megfogalmazódik az indulatos vád, kész az ítélet: az egyház már megint gyáva kollaboráns, nem vállalja prófétai küldetését, már megint langyos, középutas „lutyik” vagyunk... Valóban ez lenne a sivár valóság? Vajon az egyház Ura is mindig azonnal visszavágott? Soha nem hallgatott? Minden sérelmet igyekezett gyorsan megtorolni? Csorbíthatatlan jogokat, társadalmi védettséget, elismertséget és népszerűséget garantált az övéinek?! Én azt a Krisztust ismerem, aki nemcsak beszélt a keresztről, de el is hordozta a küldetésével járó megvetést, gúnyt, megaláztatást. A hazug, hamis vádakra nemegyszer hallgatással felelt. Amikor Kajafás főpap előtt megütötték, nem vágott vissza, nem a jogaira hivatkozott, csupán csendesen megkérdezte a verőlegénytől: „Miért ütsz?” Vajon mikor követjük hitelesen és hűségesen a Mestert? Vajon mikor protestálunk reformátor őseinkhez méltóan? Szavunkat elsősorban nem valami, valaki ellen kellene felemelünk, hanem valamiért, valakiért! Erre adott igazán evangéliumi, valóban „protestáns” példát Erdő Péter bíboros, aki a „Tilosban” megszólaló gyűlölet szavára felelős szeretettel válaszolt. Amikor nem a provokátor fejét követelte, hanem megígérte, hogy imádkozik érte... Mire ezek a sorok megjelennek, talán már lecseng a különböző forrásokból és célokkal gerjesztett botrány. De naponta szembesülünk olyan provokációkkal, amelyeket nem hagyhatunk szó nélkül: amikor valóban pro-testálnunk kell. Itt van például az a fontos és örvendetes hír, hogy az ORTT végre zöld utat adott a katolikus rádiónak, amely így - a Petőfi rádió már évek óta nem használt középhullámú frekvenciáján - hamarosan megkezdheti az országos műsorsugárzást. Megdöbbentő viszont, hogy a öttagú döntéshozó testület egyik kormánypárti tagja nem támogatta a kérést, mivel szerinte „tüzetes vizsgálatot igényelt volna, hogy a törvényi előírások alapján megkaphatja-e az egyház a frekvenciát...” (Népszabadság, 2004. január 9.) Úgy tűnik, újra meg újra protestálnunk kell az egyházak szabad médiaalapítási jogainak elismeréséért és tiszteletben tartásáért. Ennél a komoly stratégiai kérdésnél maradva, talán nem mindenki tudja, hogy egy protestáns keresztény zenei rádió, a Yes Rádió „Mondj igent az életre!” mottóval kétszer is pályázott budapesti frekvenciára. Mindkét alkalommal más hang megszólalását ítélték fontosabbnak a „felelős illetékesek”. A szomorú ügy pikantériája, hogy másodízben történetesen, többek között, éppen a Tilos Rádióval szemben veszítettünk... Jelenleg a számtalan kis rádióadó jóvoltából a fővárosiak napi négyszáz (!) órányi rádióműsorból válogathatnak, de mindeddig egyetlen keresztény elkötelezettségű adó se fért bele a kétmilliós metropolis önkényesen feldarabolt éterébe! Ehhez kapcsolható az egyetlen magyar nyelvű vallási csatorna, a Pax Televízió kálváriája is. Sokak - közöttük felelős egyházi vezetők - ismételt írásos kérése ellenére a piacvezető kábeltévétársaságok többsége nem hajlandó felvenni kínálatába a Pax Televízió valódi értékeket közvetítő műsorait. Az elutasítás hamis, demagóg indoka, hogy „bizonyos felmérések szerint” állítólag nincsen nézői igény ilyen színre a műsorpalettán. De vajon miként ébredhetne igény egy olyan csatornára, amelyet meg sem ismerhetnek a kiszolgáltatott nézők?! Mindezek a szomorú tények számomra, aki több mint egy évtizedet dolgoztam a média területén, nagyobb botrányt és szégyent jelentenek, mint némely jelentéktelen kereskedelmi adó alkalmi szellemi-lelki környezetszennyezése... Protestáljunk? Ha szükséges: igen! De figyeljünk, hogy miért érdemes valóban protestálnunk, mi az, amiért, akiért Mesterünk is felemelné a szavát! Gáncs Péter NYILATKOZAT Jézus Krisztus 2000 éve hirdeti a békét és a szeretetet a jóakaraté embereknek. Karácsonykor a keresztények/ keresztyének azt ünnepi ik, hogy embernek lenni csodálatos dolog, hiszen az Isten Fia értünk, emberekért maga is emberré lett. Keresztény/keresztyén hitünk szerint minden ember Isten képmása, vallásától, világnézetétől, cselekedeteitől függetlenül, ezért tiszteletet érdemel. Ez a tisztelet minden egyes embert és embercsoportot megillet. Egyházaink a múltban is kiálltak az üldözöttek mellett, s ma is elítélik az egyes emberek, embercsoportok olyan cselekedeteit, amelyekkel mások személyi méltóságát, szabad vallásgyakorlását vagy más jogos érdekeit sértik. A szeretet nevében elutasítják a gyülö- letbeszédet, a gúnyt vagy megvetést, akár egyesek, akár csoportok ellen irányul. Nem szokatlan, hogy a gúny, a megvetés vagy a gyülöletkeltés éppen keresztény/keresztyén egyházaink tagjait és értékrendjét támadja, kívánja megsemmisíteni. Jézus Krisztus azonban egyházát sziklára építette, amelyen ígérete szerint a pokol kapui sem vesznek erőt. A történelem során még egyetlen üldözés sem tudta eltörölni a kereszténységet/keresztyénséget, sőt inkább az egyház megerősödését szolgálta. Ezért nem a félelem, hanem az emberi méltóság védelme és az igazság szere- tete vezet bennünket, amikor az ünnepek elmúltával a keresztény/keresztyén egyházak nevében közösen felemejjük szavunkat a Tilos Rádió szellemisége, különösen pedig az adventi és karácsonyi időben elhangzott műsorai ellen. Örvendetes, hogy a Tilos Rádióban elhangzott gyűlöletkeltő és a kereszté- nyek/keresztyének méltóságát sértő kijelentések ellen sok magánszemély, civil és politikai szervezet szót emelt. Az utóbbi időben a keresztényeket/keresztyé- neket, jelképeiket és egyházaikat ért sorozatos támadások alapján azonban a társadalom minden tagjának, különösen pedig a vezetőknek el kell gondolkodniuk azon, vajon milyen célt szolgál a Tilos Rádió hangneme és a hozzá hasonló megnyilvánulások. Ezek semmiképpen sem a társadalmi megbékélésre, sokkal inkább vallási türelmetlenségre, társadalmi békétlenségre vezetnek. Kérünk minden jó szándékú embert, különösen pedig a média munkatársait, a politikusokat és az ország vezetőit, hogy az ilyen és ehhez hasonló vallás- és ke- resztény-/keresztyénellenes megnyilvánulásoknak, visszaéléseknek sem szőkébb, sem tágabb környezetükben ne adjanak helyet. Kérjük, hogy mindenki a maga területén szolgálja a bizalom, a tisztelet és a kölcsönös megbecsülés erősödését. Budapest, 2004. január 6. Dr. Seregély István egri érsek s. k. Dr. Bölcskei Gusztáv püspök s. k. Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Magyarországi Református Egyház D. Szebik Imre püspök s. k. Magyarországi Evangélikus Egyház MEGHÍVÓ Az ökumenikus imahét országos megnyitó istentiszteletére 2004. január 18-án (vasárnap) 18.00 órakor a Deák téri evangélikus templomban kerül sor. Az igehirdetés szolgálatát dr. Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek és dr. Szabó István református püspök látja el. Az ünnepi istentisztelet liturgiájában az Ökumenikus Tanács tagegyházainak vezetői szolgálnak. Az országos megnyitó istentiszteletre minden érdeklődőt hív a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa. MEGHÍVÓ Az ökumenikus imahét országos záró rendezvényeként ifjúsági istentiszteletet tartunk 2004. január 25-én (vasárnap) 17 órakor a Lágymányosi Ökumenikus Központ templomában. (1117 Budapest, Magyar tudósok körútja 3.- a Petőfi híd budai hídfőjétől 150 méterre) Az ünnepi istentisztelet liturgiájában a Magyar Katolikus Egyház és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa tagegyházainak lelkészei és fiataljai szolgálnak. Közreműködik az Égígérő Gospel Kórus. Az istentiszteletre minden érdeklődőt szeretettel hívunk. Szeretettel kérjük gyülekezeteinket, hogy az ökumenikus imahét perselypénzét ajánlják fel az iráni földrengés áldozatainak megsegítésére. Az adományokat kérjük eljuttatni a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodájának pénztárába az alábbi számlaszámra: 11707024-20347257
