Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-01-04 / 1. szám

Evangélikus Elet 2004. JANUÁR 4. 9. oldal Újszövetség - új formában Ha egy manapság szokásos reklám lényeges formai elemeit venném sorra, akkor most meg kellene említenem, hogy ezt az Újszövetséget a világon legelterjedtebb modern angol bibliafordítás (NIV) másolási jogának tulajdonosa, a nemzetközi bibliakiadással is foglalkozó International Bible Society (IBS) finanszírozta, és an­nak magyarországi képviselője, a gödöllői Tessedik Sámuel Alapítvány jelentette meg. Az Újszövetség nyelvezetében is új, mert a Károli-fordítás modernizálásának eredményeképpen jött létre. Másrészről pedig ezzel egy időben a négyszáz éves ma­gyar bibliafordítási hagyományok folyamatosságának fenntartására is garan­ciát vállal azáltal, hogy szövegében a már megszokott és elter­jedt kifejezésekhez hűséges maradt. Egy-egy vers kikeresése könnyebb, mint valaha, mert a versszámok a sze­dés során az alsó indexbe kerültek, ami a folyamatos olvasást is gyor­sabbá teszi. A modern marketing eszközeinek felhasználásával készí­tett borító az Újszövetséget a tarta­lomhoz méltó, finoman elegáns és vonzó külsővel látta el, de ugyanúgy el­mondható a kivételes minőség és gon­dosság a tipográfiai munkálatokról is. A szöveg előkészítését Madocsai Miklós és Roszik Gábor lelkészek végezték. Az olvasóban mindezek alapján elsőként valószínűleg a következő kérdés fogalma­zódik meg: Miért kellett egy még újabb „Új szövetség-fordítást” készíteni? A Tessedik Sámuel Alapítvány igaz­gatója, Roszik Gábor evangélikus lel­kész még 1992-ben alapította a Magyar Testvéri Börtöntársaságot, ahol a nyom­tatott anyagok - elsősorban a Szentirás - hiánya folyamatosan nehezítette a bör­tönmissziós szolgálatot. Az IBS európai igazgatója azzal a visszautasíthatatlan ajánlattal állt elő 1997-ben, hogy az IBS kiadványainak magyarországi megjelen­tetéséért cserébe - miközben az anyagi feltételeket ők biztosítják - a Magyar Testvéri Börtöntársaság a kiadott köny­vek nagy részét ingyenesen felhasznál­hatja. Az Újszövetség könyveinek egy része egyesével - az IBS magyarázatos Bibliájának fordítási ütemében -, mun­kafüzet formájában jelent meg. Mivel az új fordítású Biblia használati jogának megszerzése túlságosan hosszúnak és bizonytalannak ígér­kezett, ezért a kiadó Károli Gáspár fordításának modernizálása mellett döntött. Az így egyesével elkészü­lő könyvek száma mostanra addig gyarapodott, hogy érdemes lett az egész Újszövetséget megje­lentetni. Az elmúlt évek során az ala­pítvány ugyanakkor kétnyelvű képes gyer­mekbibliákat is kiadott magyar-angol és magyar-cigány nyelven (ez utóbbit a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériu­ma és a Szociális és Családügyi Minisz­térium támogatásával), és egyéb bibliai témájú gyermekkönyveket, valamint missziós célú füzeteket és traktátusokat is megjelentetett - mintegy tízezer pél­dányban. Ha valaki kézbe veszi ezt az Újszö­vetséget, és elkezdi lapozgatni, olvasgat­ni, az könnyen meglepődhet: a lapok sokkal vastagabbak, mint általában a Bibliákban. Ennek az az oka, hogy a vé­kony papírokból a börtönben gyakran ci­garettapapír válik, amelyet a készítők természetesen szerettek volna elkerülni. Fontos szempont volt az is, hogy köny- nyen olvasható legyen a szöveg, így a betűk is nagyobb méretűek. A 7000 darab frissen megjelent Új­szövetségből a börtöntársaság lelkészei és önkéntesei 5000 példányt börtönökbe fognak eljuttatni, a 2000 darab kemény borítós kötetet pedig a későbbi kiadások folyamatos finanszírozhatósága érdeké­ben kereskedelmi forgalomban szeret­nék értékesíteni. Mindazok, ' J akik a kiadvány létrejöttében segédkeztek, december 17-én egy áhítatra gyűltek ösz- sze, hogy az Újszövetségeket - börtönben és börtönön kívül egyaránt - az Úrnak és az ő céljainak szenteljék. Úgy legyen! Kis Ferenc Balázs A lepkegyűjtő és a szeretet Már néhány éve a brazíliai Säo Paulo magyar evangélikus lelkésze voltam akkor. A magyar füleknek nyilván mindig olyan egzotikusnak hangzottak az ottani vá­rosnevek, az őserdő meg a trópus, Amazónia meg az indiánok. Kevesen gondol­hattak arra, hogy én egy sok négyzetkilométernyi betontömkeleg kellős közepén élek, nem kígyók, sokszínű papagájok és kolibrik, hanem felhőkarcolók és nyo­mornegyedek tőszomszédságában. A legkülönbözőbb, legfurcsább kérések ér­keztek időnként Magyarországról: volt, aki 1956-ban megszökött hitvestársát kereste, más egzotikus bélyegeket kért, ismét más az indiánok felől kért felvilá­gosítást, mindig az érdeklődésének megfelelően. Mivel azonban nekem egy új gyülekezet felépítésével és egy új nyelv megtanulásával éppen elég gondom volt, nem biztos, hogy minden levélírónak postafordultával válaszoltam. Ebből lett ám a baj! Az áldott emlékű Petty Margit diakonissza testvérünk hozta el nekem a leve­leimet a főpostai postafiókomból. Általában letette a sekrestye asztalára, hogy ott hamar felfedezhessem őket. így történt ez karácsonykor is: egy légipostái levelet tett le az asztalra, magyarországi, kék színű borítékban. Az istentiszteleti előké­szület izgalmában valahogy elkerülte a figyelmemet. Már be is öltöztem, rajtam volt a Luther-kabát, csak a pillanatra vártam, hogy szent áhítattal belépjek a ká­polnánkban várakozó gyülekezethez ezen a szép szeretetünnepen. Csak amikor épp a kilincsre tettem volna a kezemet, akkor vettem észre a kék borítékot. No - gondoltam -, ez hazulról jött, nem szabad egy pillanatig sem ol- vasatlanul hagyni. Gyorsan kibontottam, és végigfutottam az első mondatot, amelyben kedves közvetlenséggel ez állt: „ Mélyen tisztelt Uram! Hónapokkal ez­előtt írtam már magának, és kértem, hogy szerezzen nekem Brazíliában lepke- gyűjtő partnert. De a levelemre még csak nem is válaszolt... ” No - bosszankodtam magamban -, már megint micsoda szemrehányás! Lep­kegyűjtő partner? Az én „betonszaharámban”?! Üsse kő, úgy teszek, mintha ezt a szemrehányást nem is olvastam volna. Leteszem a levelet, és megyek az istentisz­teletre. De valami ott bujkált bennem, és ellenállhatatlanul a levél továbbolvasá- sára ösztönzött. Bár ne engedtem volna a csábításnak! Mert a folytatás volt még csak az igazi. „Most karácsony közeledik (akkor még 2-3 hétig tartott, amíg egy magyarorszá­gi levél eljutott hozzánk), s maga most nagy hangon a szeretetről fog prédikálni. Hát szégyellheti magát, ha szeretetét még azzal se tudja kimutatni, hogy nekem lepkegyűjtő partnert szerezzen! Nagyon remélem, hogy most ezzel a levelemmel sikerült elrontanom a karácsonyát... " Szeretném, ha most minden olvasóm maga előtt látna: papi öltönyben, ahogy belesápadok e sorok olvasásába! Hónom alatt a füzetem az elmondandó prédiká­cióval, amely természetesen a ránk kiárasztott karácsonyi isteni szeretetről szólt. S a kezemben remeg a kék papír, amelyről üvölt rám a szemrehányás és a vád, hogy szeretetlen vagyok! Ugye elképzelhető, hogy soha óvatosabban és visszafogottabban nem használ­tam a szeretet szót, mint abban a karácsonyi prédikációmban? Levélíróm pedig valóban elérte a célját: tényleg sikerült elrontania a karácsonyi hangulatomat. Négy évtized múltán sem emlékszem arra, hogy erre a hatásos levélre válaszol­tam-e. De hát mit is felelhettem volna? Gémes István A Jónás jele Valljuk meg őszintén, gyakran mi is jelet várunk Jézustól. Leginkább azért kérünk jelet, hogy életünk egy-egy fontos dönté­sére tőle is megkapjuk a beleegyező vá­laszt. A mennyei jelben általában egyfaj­ta jóváhagyást várunk tőle arra, amit mi már úgyis eldöntöttünk. Enné! talán elfo­gadhatóbb kívánság, amikor Jézus isten­ségéről szeretnénk megbizonyosodni - megbizonyosodni abban, hogy ő valóban él, és jelen van közöttünk. Sokszor úgy várjuk, mintha valóságosan, testben ta­lálkozhatnánk vele, és mi is megkísért­hetnénk a saját érdekünkben, mondván: Ha valóban Isten Fia vagy, segíts rajtam! Úgy tűnik, az evangéliumok még bá­torítanak is minket ebben a nézetünk­ben, hiszen nem a miénk az egyetlen olyan nemzedék, amely jelt kíván látni Jézustól. A farizeusok azért fordultak hozzá többször is, hogy istenségét bizo­nyítsa. Ezek az újszövetségi írástudók azért várnak jelet Jézustól, mert a móze­si törvényben benne van, hogy egyedül Istent kell tisztelni. A prófétának pedig szüntelenül bizonyítania kellett, hogy ö valóban Isten küldötte. Bizonyára az za­varta meg őket, hogy Jézus soha nem a maga istenségét bizonyította. O cseleke­deteiben és szavaiban mindig tovább­mutat a mennyei Atyára. Ezzel ellentét­ben a prófétáknak mindig bizonyítaniuk kellett, ha nem akartak hamis színben feltűnni a nép előtt. Jézusnak viszont már más volt a küldetése. Ezt az elvá­rást neki minden esetben el kellett utasí­tania, hiszen ha nem így tette volna, ak­kor küldetését emberi akarat alá vonta volna, és kiszolgáltatta volna magát az emberi elvárásoknak. Számunkra is a Jónás jele adatik. Mert Jónás és Jézus nemcsak a három­napos hallgatásban sorstársak, hanem abban is, hogy mindketten ítéletet hir­dettek, és szavuk nyomán kiáradt a ke­gyelem. Jónás is ítéletet hirdetett Nin ivében, de szavai nyomán mégis élet fakadt, mert a bűnbánatot megtérés kö­vette. Egyedül csak ez lehet számunkra is jel, hiszen éppen a be nem teljesített elvárások juttatták keresztre Jézust. A Jónás jele, a benne kapott kegyelem legyen számunkra az igazi és egyetlen jel hogy ő a Megváltó, az élő Isten Fia! Menyes Gyula BIBLIA-ÉV VÉGI LELTÁR Az örömhír terjedése folytatódik! Az elmúlt napokban az egyik nyíregyházi könyvesbolt polcán „véletlenül” a kezem­be került egy kék színű zsebkönyv, rajta a cím: „Újszövetség - egyszerű fordítás”. Otthon beleolvasva ebbe az „anonim” fordításba, megállapíthattam, hogy valóban igaz az, amit a könyv hátoldalán ígért a „The Bible League” Magyarország Alapít­vány a leendő vásárlóknak: „Felmérhetetlen kincset tartasz a kezedben, kedves Olva­só! Ez az új és modern változat ugyanis »egyszerű« (protestáns) fordítás. Az eredeti szövegek alapján készült a legnagyobb gondossággal és hűséggel, de a mai beszélt nyelven igyekszik Isten üzenetét közvetíteni minél érthetőbben és egyszerűbben. Se­gítségedre lesz abban, hogy világosan megértsd és befogadd Jézus tanítását, és az életedet hozzá igazítsd. Ha nyitott szívvel és hittel törekszel erre, megtalálod az iga­zi ELETET - amit Jézussal együtt élhetsz, és ami soha nem ér véget. ” Ezzel a „felfedezéssel” hét kötetre nőtt az elmúlt tíz évben kiadott (általam ismert) magyar nyelvű Újszövetség-fordítások száma. Az alábbi „listát” azzal a reménység­gel és meggyőződéssel adom közre, hogy a Biblia olvasása iránti vágy az ünnepi év múltával sem lankad meg bennünk. OROMHIRJEGYZEK A „dióhéj-evangélium” (Jn 3,16) a hét mai magyar nyelvű újszövetségi biblia- fordítás szövege szerint - a fordítások keletkezésének időrendjében - így olvas­ható a különböző kiadású Szentírásokban: ,, Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. ’’ (Károli Gáspár 1908-ban revideált fordítása. , In: Magyarázatos Károli-biblia. Veritas Kiadó, 2001) „ Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő Egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őben­ne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. ” (Károli Gáspár Újszövetség-fordítását átdolgozta Ravasz László. Nemzetközi Gedeon Társaság, 1998) „Mert úgy (olymódon) szereti az Isten a világot /a világrend(sz)e(r)t/, hogy az egyet­len világrajött Fiát adta, hogy mindenki, aki hívő (hithű) lesz Benne, nehogy elvesz- szen (elpusztuljon), hanem birtokosa legyen a világkorszakra szóló (aioni) életnek. ” (Vida Sándor Újszövetség-fordítása 1971. VikArt Bt., 1993) „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. ” (Az 1975. évi új fordítású Biblia javított kiadása. In: Biblia magyarázó jegyzetekkel, Kálvin János Kiadó, 1996) Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy’ aki hisz ben­ne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. ” (Az 1973. évi katolikus új fordítás 1996-os átdolgozott kiadása. Szent István Társulat, 1996) „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy senki el ne vesszen, aki Őbenne hisz, hanem örök élete legyen. " (Csia Lajos Újszövetség-fordítása; második, bővített kiadás. Ausztria, Vienna, 1997) „Mert úgy szerette Isten az embereket, hogy egyetlen Fiát adta, hogy aki hisz a Fiú­ban, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. ” (Újszövetség - Egyszerű magyar nyelvű fordítás /név nélkül/. Nemzetközi Bibliafordító Központ, 2003) Összeállította: Garai András HETI UTRAVALO Láttuk az ö dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. (Jn 1,14) Az újév utáni héten és vízkereszt napjaiban az Útmutató reggeli igéi a világ­ban megjelent Krisztus dicsőségéről adnak hirt, hogy mi is felismerjük ben­ne a világ világosságát. A tizenkét éves Jézust szülei csak három nap múlva találták meg a jeruzsálemi templomban, de válaszát akkor nem értették (Lk 2,41-52). Isten maga tesz bizonyságot egyszülött Fiáról: „Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az ő Fiában van ” (1 Jn 5,11). Tudjátok és hiszitek ezt?! - Istennek az emberrel és minden élőlénnyel való egyoldalú szövetség- kötése az özönvíz után azt jelenti, hogy „nem lesz többé a víz özönvízzé min­den test pusztulására ”(1 Móz 9,15). A hétszínű szi várványív Istent emlékez­teti örök szövetségére, de az új szövetség pohara Jézus vére által az ember örök életének a záloga (IKor 11,25). Vízkereszt ünnepének kérdése az, hogy a napkeleti pogány bölcsekkel együtt mi is leborulunk-e Jézus előtt, és legdrágább kincsünket, a szívünket odaadjuk-e neki ajándékul (Mt 2,1-12)? Ekkor tudhatjuk meg a Krisztus tit­kát a zsidó Páltól: „A pogányok örököstársaink, velünk egy test, és velünk együtt részesek az ígéretben is Krisztus Jézusért az evangélium által" (Ef 3,6). íme, ez a keresztény misszió alapja és célja: „ Világosságodhoz népek jönnek, és királyok a rád ragyogó fényhez ” (Ézs 60,3). Mi ez az ígéret? A sze­retet apostola szerint „Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is va­gyunk” (ÍJn 3,1). Ezért: „íroknektek, gyermekek, (...) aki Isten akaratát cse- lekszi, megmarad örökké" (ÍJn 2,12.17). A világ világosságának a fényében láthatjuk meg és ismerhetjük fel a régi élet szerint való óember bűneit, a csa­lárd és gonosz kívánságokat (hétfon olvastuk ezeket): „Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés ’’ (Un 2,16). Pál felszólít: „Oltsétekfel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett" (Ef 4,24). Hogyan tehet­jük meg ezt? „Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ö maga [Isten] a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fi­ának vére megtisztít minket minden bűntől" (Un 1,7), s így beteljesül az ígé­ret: „Mert kik sötétségben jártunk, Benned örök fényt találtunk!” (EE 187,1). G. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom