Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-11-21 / 47. szám

2004. NOVEMBER 21.-9. oldal

Evangélikus Élet

„Jézus mindenütt”

Egy vallásos verselő Erdélyből

Bármilyen kiadvány figyelmet érdemel, amely szerzőjének hithű vallásosságáról tesz tanúbizonyságot, és lelki életének magasztos pillanatairól szól. Ilyen kötet a Petrovics Pál verseit tartalmazó, Jézus mindenütt című kiadvány is.

Nem egy újdonsült lelkész költeményeiről van szó. Szerzője 1870. február 14-én született a Jász-Nagykun-Szoinok vármegyei Tiszaföldváron. Elemi iskolai tanulmányait szülőfalujában kezdte el, majd a mezőtúri református gimnáziumban folytatta. A pozsonyi evangélikus gimnáziumban tett érettségi vizsgát, és ugyancsak Pozsonyban járt az evangélikus teológiára. Miután Balassagyarmaton nevelőként dolgozott egy családnál, beiratkozott a rostocki egyetemre. 1897-ben véglegesítő vizsgát tett, majd Sopronban lelkésszé szentelték.

Előbb Battyándon szolgált segédlelkészként, majd 1898. december 26-án az erdélyi, Brassó megyei hosszúfalui (fűrészmezői) egyházközség lelkésze lett. Ottléte alatt fejezték be a templom építését.

A trianoni döntéstől 1925-ig vallásoktatóként működött Budán, a XI. kerületben. Ezt követően budafoki lelkész 1942-ig. 1946. március 18-án halt meg; a Farkasréti temetőben alussza örök álmát.

Petrovics Pál nagy felkészültségű, odaadó lelkipásztor volt, ezenkívül érdeklődéssel fordult az irodalom felé. Hosszúfa- lui tartózkodása idején, 1913-ban jelentette meg Jézus mindenütt című verseskötetét. A lelkész a versek által igyekezett kifejezni Jézus iránti szeretetét, így adott hangot a Krisztussal szembeni alázatnak.

A fűrészmezői templom felszentelésének századik évfordulója alkalmából a hosszúfalui gyülekezet tagjainak jóvoltából újra napvilágot látott a könyv: a Fűrészmezői Evangélikus-Lutheránus Egyházközség adta ki - szecselei vállalkozók támogatásával -, és Kajcs László jelenlegi fűrészmezői lelkész gondozta.

A versgyűjteménynek az a fő gondolata, hogy Krisztus van mindennek a fókuszában. E gondolat érvényre juttatását célozza a kötet tagolása is, amint a fejezetcímek is mutatják: „Jézus a magányban”, „Zarándok-út Jézussal”, „Jézus a templomban”, „Jézus a családban”, „Jézus a természetben”, „Jézus a nagyvilágban”. A kötetzáró, „A cél” című vers tömören, koncentráltan összegzi az egész könyv mondandóját: „Te vagy célom! / S ha követlek nyomon Téged: / Nem késem el, nyugton megyek!...”

A kiadvány megjelentetése méltó tisztelgés Petrovics Pál emlékezete, munkássága előtt.

Salló László

A jó pásztor

A 3-4. századi Rómából származó szobrot a lateráni múzeum őrzi

Nehéz kenyér

„Mindig is kemény embernek tartottam magam, olyannak, aki nem szeret panaszkodni, mert az nem illik egy férfiemberhez. De lassan már az életemnek sem látom értelmét. Gyermekkorom óta keményen meg kellett dolgoznom a betevőért, és ez most sincs másképp. Feleségemmel reggeltől estig a szőlőben vagyunk, de hiába a sok áldozat. A termést hol a fertőzések veszélyeztetik, hol a jég, a szárazság vagy a madarak meg a méhek. Az idén az új szabályok miatt sok gazdától nem vették át a szőlőt. Úgy tűnik, a külföldről behozott bor olcsóbb. Nem tudom, hogy jövőre miből fogunk élni! Van-e így értelme az egésznek egyáltalán?!”

Kedves Miklós! Nem baj az, ha időről időre a férfiemberből is feltör a sóhaj. Ha keserűségünket elfojtjuk, bent tartjuk valahol a gyomrunk tájékán, akkor fekélyt okoz. Ha agresszió formájában kirobban belőlünk a harag, akkor a körülöttünk élőket sebzi meg. De ha az Úrhoz megyünk vele, ha elé visszük, ha neki mondjuk el mindazt, ami terhel, akkor a mázsás súlyok hirtelen lehullanak a szívünkről. És még szégyellnünk sem kell, hogy gyengék, kicsik és erőtelenek vagyunk, hiszen úgy mehetünk Istenhez, mint segítségre szoruló gyermekek az édesapjukhoz. „Hát nem tudod, vagy nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az Úr? O a földkerekség teremtője, nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen. Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. ” (Ézs 40,28-29) Ezért tudjuk, hogy nem kell mindent nekünk elhordozni, nem kell összeroskadnunk az erőnket meghaladó feladatok súlya alatt, hanem kérnünk kell és el is kell fogadnunk az Úr kegyelmét és támogató jobbját.

Segélykérő jelzéseit leadó kedves testvérem leveléből nem derül ki, hogy van-e rendszeres imaélete, hogy mennyi időt szán az Úr előtti csendességre, és az sem, hogy van-e bensőséges kapcsolata a helyi evangélikus gyülekezettel és pásztorával. Mindenesetre sorai arra engednek következtetni, hogy saját életét, családját, megélhetését, jövőjét még nem tudta letenni Isten kezébe. Heroikus küzdelmet folytat a szőlőtermést fenyegető elemekkel, küszködik, kínlódik a befolyásolhatatlan időjárás viszontagságai között a földdel, amely azért mégis idejében megadja termését. Don Quijo- teként szélmalomharcot vív az illetékes hatóságokkal. Kis halnak érzi magát,

EvÉlet - LELKI SEGÉLY

ROVATGAZDA:

SZÓKÉNÉ BAKAY BEATRIX

I

í

akit bekebeleznek a tőkeerős külföldi borkonszemek nagy halai. Túl nagy a nyomás. Nem lehet egyik napról a másikra feldolgozni azt, hogy már más világot élünk, hogy csak a pénz meg a teljesítmény számít. Nincs pardon, nincs „elnézést, majd újrakezdjük holnap”. Farkastörvények vannak, és aki nem tud megfelelni nekik, az lehúzhatja a redőnyt, és kiakaszthatja az ajtófélfára a táblát: „Csődeljárás alatt”!

„Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el. " (Ézs 40,30-31) Mert bizony az élő Istenre tekintő ember átéli, hogy az Úr úgy tesz vele, mint az anyamadár a repülni tanuló fiókáival: a kis pelyhesek alá száll, hátán hordozza őket addig, amíg meg nem pihennek, és meg nem erősödnek annyira, hogy folytathassák röptűket. Életünk során sokszor elveszítjük a holnap reménységét. A bizonytalanság felőrli idegeinket. Van-e, lehet- e akkor biztosabb menedékhelyünk, mint az Úr szárnyai alatt? Ne gondolja, kedves levélíró testvérem, hogy mindez valami szép ideológia, melynek semmi köze sincsen a véres, húsbavágó valósághoz! Isten Jézus Krisztusban életünk középpontjában akar állni. Minden részterületet be akar tölteni világosságával. Miklós, kereste már gondjainak, az Önre zúduló nehézségeknek az üzenetét, isteni célját?

.....tudjuk, hogy megpróbáltatá

s munkálja ki az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; a reménység pedig nem szégyenít meg, mert a szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adott Szentlélek által. ” (Róm 5,3b-5) Az „állhatatosság” szó azt jelenti, hogy a rendíthetetlen ember képes a nehézségeket meghátrálás nélkül elviselni.

Egyszer egy ifjú keresztény arra kérte

hitben tapasztalt testvérét, imádkozzon Istenhez azért, hogy türelmesebb legyen. Megdöbbenve hallotta, hogy társa nem türelmességet, hanem megpróbáltatásokat kért számára közös könyörgésük alatt, ezért így kiáltott fel: „Nem a megpróbáltatásért, hanem a türelemért kértem az imát!” A bölcs hívő azonban így felelt: „Tudom. De csakis a megpróbáltatásokon keresztül tanuljuk meg a türelmet.” Érdemes tehát számba venni annak a valószínűségét is, hogy a levélírónk élete felett sűrűsödő felhők azt jelzik, hogy Isten munkába vette lelkének szőlőskertjét. A metszésnek, kapálásnak, permetezésnek, öntözésnek meglesz az eredménye lelki értelemben is. A reménység az ige szerint egyenesen arányos az állhatatossággal és a kipróbáltsággal. Ezért biztos vagyok benne, hogy érdemes tovább dolgozni. Ha az Úristen bezár is egy kaput, kinyit egy másikat. Nem kér mást tőlünk, csak feltétlen bizalmat. Az Istenbe vetett reménység nélkül egész életünk fölé kitehetjük a táblát: „Csődeljárás alatt”, de ő nem mond le rólunk.

A földből, a mezőgazdaságból élők sokszorosan átélik a bűnbe esett ember fölött elmondott isteni átok súlyát: „Arcod verejtékével eszed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél.” (lMóz 3,19b) Ugyanakkor azoknak, akik így keresik a kenyerüket, az egyéb foglalkozásúaknál sokkal mélyebb magtapasztalásaik is lehetnek a gondviselő Istenről, aki felhozza napját jókra és gonoszakra egyaránt. Úgy érzem, hálával tartozunk a földműveseknek és állattenyésztőknek, amiért olyan sokat fáradoznak azért, hogy mindnyájunknak falat juthasson a szánkba. A vasárnapi istentiszteleten minden héten imádkozunk azért, hogy az Úr megáldja az anyaföldet. Miklós gondjai azonban újabb imatémát nyújtanak. Azért is kiáltani fogunk, hogy - emberséges szabályokkal támogatva - a magyar termelő tisztességesen megélhessen fáradságos munkájából. Csak adja, adják át az Úrnak a jövő terhét, és megtapasztalják, hogy könnyebbül a szív, kiegyenesedik a hát, s hogy Isten micsoda erőket mozgósít megmentésükre.

Szókéné Bakay Beatrix

Leveleiket „Lelki segély” jeligével várjuk szerkesztőségünk címére.

Kérjük, jelezzék, hozzájárulnak-e ahhoz, hogy a levelükre adott válasz lapunkban is megjelenjen.

BŰNBÁNATI ÉS IMANAP

ÜNNEPI ÚTRAVALÓ

Könyörülj rajtam kegyelmeddel. Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal! (Zsolt 51,3)

Az egyházi esztendő utolsó előtti hetének szerdája évtizedek óta (s a Fénysugarak című bibliaolvasó kalauz szerint is) bűnbánati és. imanap. Az ünnep jellege hasonló a böjt kezdetéhez, a hamvazószerdához, és az időpontja is változó (az idén november 17-re esett). Az Útmutatóban e napon felváltva olvashattuk az alábbi igéket.

Dávid bűnbánati imájából (Zsolt 51) választottam a napi vezérigét, de a másik bűnbánati zsoltárból (Zsolt 130) is megtehettem volna: „A mélységből kiáltok hozzád, Uram! Uram, halld meg szavamat, füled legyen figyelmes könyörgő szavamra! ” Ézsaiás szerint az áldozat nem elég, meg kell térni, s általa az Úr ezt mondja: „Ne hozzatok többé hazug áldozatot! (...) Nem tűröm együtt a bűnt és ünneplést! (...) vér tapad a kezetekhez! (...) Ne tegyetek többé rosszat! Tanuljatok jót tenni, törekedjetek igazságra... ” (Ézs 1,10-17)

Jézus példázatában a terméketlen fügefának adott utolsó kegyelmi idő nemcsak Izrael népére vonatkozik! Urunk kétszer ispiétli az ítélet szavait Pilátus vérengzéséről és a siloámi torony leomlásáról szóló hírek kapcsán: „ Sőt - mondom nektek ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen vesztek el. ” (Lk 13,1-9) S útközben Jeruzsálem felé így tanított: „Igyekezzetek bemenni a szoros kapun (...) És íme. vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők akik utolsók lesznek. " (Lk 13,22-30)

Pál így figyelmeztet: ,füzért nincs mentséged, te ítélkező ember... Vagy megveted jóságának elnézésének és türelmének gazdagságát, és nem veszed tudomásul, hogy téged az Isten jósága megtérésre ösztönöz? (...) Mert Isten nem személyválogató. ” (Róm 2,1-11)

Kedves Testvérem! Azt, hogy neked most miért kell bünbánatot tartanod, és miből kell megtérned, csak te tudhatod. De hogy kihez kell megtérned és imádkoznod, abban segítséget nyújthat a finn agenda nagypénteki imádsága. Ezt a gyülekezeti könyörgést mondhatod egyes szám első személyben, és aki ismeri a szívek gondolatait, meghallgatja őszinte szavaidat. Úgy legyen!

IMÁDKOZZUNK!

„Úr Jézus Krisztus, Isten egyszülött Fia, aki az Atya örökkévaló akaratából a mi Megváltónk lettél! Hálát adunk neked a te megfoghatatlan szerelmedért, amellyel minket, nyomorult bűnösöket szerettél, amikor megaláztad magad miérettünk, és engedelmes voltál halálig, mégpedig a keresztfán elszenvedett haláláig. Hálát adunk neked azért, hogy betegségeinket te viselted, és fájdalmainkat te hordoztad. Magadra vetted a büntetést, hogy nekünk békességünk legyen, és mi a te sebeiddel meggyógyuljunk.

Ó, Istennek Báránya, aki elveszed a világ bűneit! Szerelmed erejével távoz- tass a szívünkből minden hitetlenséget és kételkedést. Te minden megfáradtat és megterheltet magadhoz hívsz. A te igédben bizakodva jövünk hozzád minden bűnünkkel, és könyörgünk: add a te szent véredet, amely érettünk hullott a kereszten, töröld el bűnünk adósságát, s áraszd a te vigasztalásodat és békességedet a mi szorongatott szívünkbe.

O, hűséges főpapunk, aki szabad utat nyitottál nékünk véred árán a szentélybe, add, hogy igaz szívvel és teljes hittel közeledjünk hozzád, s tántoríthatatla- nul megtartsuk hitünket és reménységünket. Add, hogy halálod ereje által mindennap meghaljunk a bűnnek. Áldj meg kegyelmeddel, hogy mint a te igazi tanítványaid, felvegyük keresztünket, és kövessünk téged. Segíts minket, hogy téged örökre szívünkbe zárjunk, és veled egyesülve, örökkön-örökké hálát zenghessünk azokkal együtt, akik győztek a te véred által. Ámen.”

(Az imádság forrása a Nyíregyházi Evangélikus Egyházközség által körülbelül hatvan évvel ezelőtt kiadott Passió füzet, amelyet a gyülekezet a nagyhéten használt a jelenlegi énekeskönyv megjelenéséig.)

Összeállította: G. A.

HETI ÚTRAVALÓ

Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva. (Lk 12,35)

Szentháromság ünnepe után az utolsó héten, örök élet hetében az Útmutató reggeli igéi Isten örökkévaló országába engednek bepillantást, ahol színről színre láthatjuk őt s a Bárányt; az odavezető útról is szólnak. Mi és ki az örök élet? Az

istentisztelet bevezető igéjének válasza:

.....az Isten kegyelmi ajándéka pedig az

ör

ök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban ” (Róm 6,23); s azt is tudjuk, hogy „őaz igaz Isten és az örök élet" (IJn 5,20). Az Emberfiának napjáról Luther ezt írja: „Ez a nap, az új ember, az új ég és föld kinyilatkoztatásának napja, örömnap az (egy!) egyház számára, amelyre sóvárogva vár Isten népe. Jól felkészüljetek, vigyázzatok a szóra, szövétnek legyen a kézben, mert nem tudjátok se az órát, se a napot. Aki tehát úgy érzi, hogy nincs kész, vallja be Istennek, könyörögjön segítségért, s Isten bűnbocsátó kegyelméből maga övezi fel.” S így a vőlegény megérkezésekor - a hit olajával lámpásainkban - bemehetünk a menyegzőre. De addig is érvényes Jézus figyelmeztetése: ,, Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!" (Mt 25,13) A tónuson ülő Úr, a ,, Vagyok" mondja: „íme, újjáteremtek mindent. " (Jel 21,5) Ő, aki „legyen" szavával megteremtette a mindenséget, ő hozza létre az új világot is, amelyet a győztesek örökölhetnek. Ki lehet győztes? Aki Krisztus váltságát elfogadva hozzá mindhalálig hűséges marad! „Mózes, az Úr szolgája ” nem mehetett be az ígéret földjére, és Isten „eltemette őt a völgyben" (5Móz 34,5-6). De beszélgetett Jézussal (Mt 17,3), s mi is találkozni fogunk mindkettőjükkel az örökkévalóságban! Luther így tesz bizonyságot a 475 éve megjelent Kis kátéjában: „Hiszem, hogy az én Uram magáévá tett, nem arannyal, sem ezüsttel, hanem szent és drága vérével, ártatlan szenvedésével és halálával, hogy egészen az Övé legyek, az Ő országában Őalatta éljek!” S „akik általa hisztek Istenben, (...) hitetek Istenbe vetett reménység is legyen"- írja Péter (lPt 1,21). Ha hitünk alapja egyedül Jézus Krisztus, kegyelemből megmenekülünk az ítélet napján, de ,, hogy kinek mit ér a munkája, azt a tűz fogja kipróbálni" (lKor 3,13). Pál arra tanít minket, hogyan végezzük ezt a munkát, az evangélium hirdetését szóval, imádsággal és egész életvitelünkkel: „ ...legyetek kitartóak, és legyetek éberek (...). Bölcsen viselkedjetek... ” (Kol 4,2-6) Urunk halálával kettéhasította a kárpitot, és így szabaddá vált az út a szentek szentjébe, az Atyához az ő megváltottai számára, akik nem csak múlt időben tudják elmondani: „Bizony. Isten Fia volt ez!" (Mt 27,54) A szentek szentje tökéletes kocka alakú volt a földön, a szent sátorban; hasonló lesz a mennyből alászálló szent város, az új Jeruzsálem is, teljesen tökéletes, „mert az Úr, a mindenható Isten és a Bárány annak a temploma. (...) csak azok [juthatnak be oda], akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe. ” (Jel 21,22.27) Az egyházi év utolsó napjának utolsó kérdése: „Hol töltőd az örökkévalóságot?” Találkozzunk „a trónnál, angyalok közt állva”! (EÉ 493,3)

Garai András