Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-11-14 / 46. szám
Evangélikus Élet 2004. NOVEMBER 14. - 9. oldal Sziréna A koraszülöttmentő szirénázva próbál utat könyörögni magának a belvárosi csúcsforgalomban. Az élet elsőbbséget érdemel akkor is, ha mérhető súlya valahol az ezer gramm körül mozog. Ilyenkor a legveszélyeztetettebb. Még nem életképes igazán, erősödnie kellene azon a védett helyen, az anyaméhben, ahová élete során sohasem térhet vissza többé. Ám másfajta törvények születést parancsolnak, siettetik azt, aminek még nem jött el az ideje. A koraszülöttekből sokszor lesznek „korahalottak”. Leggyakrabban azért szakad vége a pár órás földi létnek, mert a tüdő nem fejlett még annyira, hogy a légzés ösztönére hallgatva ritmikusan és erőteljesen működésbe lépjen. Hiába dobog a szív, épek a végtagok, hiába tűnik hibátlannak a „karosszéria” - ha légzés nincs, élet sincs. A koraszülöttek életéért folytatott küzdelem nem csak emberi világunkban zajlik. Isten sokkal régebben és sokkal nagyobb féltéssel, igyekezettel végzi koraszülött gyermekeinek mentését, életben tartását, mint mi emberek. Istennek lehetnek köraszülött gyermekei? Úgy látom, hogy ha Isten engedi, hogy bábáskodjunk emberek újjászületésénél, a Szentlélek munkájánál, a legjobb szándékunk ellenére is előfordulhat ugyanaz, ami a fizikai születésnél: előbb mondatjuk ki emberekkel az életük feletti ünnepélyes döntést Jézus mellett, semmint hogy érettek lennének rá. Korábban segítjük új életre őket, mint amikor annak ideje lenne. Krisztus jó tanítványa csupa jó szándéktól vezérelve teszi ezt, mert menteni akar, „aratni, míg le nem borul az éj”. Ám nem veszi észre, hogy a tüdő még nem elég fejlett, vagyis a légzéshez hasonlítható imádkozó kapcsolat Istennel még nem fejlődött ki a megtérés felé haladó életében. Lelki koraszülöttek sokan vannak. Meg is menekülnek, és szépen fejlődnek, ha „inkubátorként” működő, megértő, törvényeskedéstől mentes, szeretetközpon- tú közösségbe kerülnek. Ám súlyos szövődmények léphetnek fel, akár lelki meghasonlás is előállhat, ha koraszülött testvérünk magára marad, vagy rideg, feszültségekkel megterhelt közösségben kell otthonra találnia. Egyéni vagy közösségi lelkiismeretünket talán megnyugtathatjuk azzal, hogy mi ezt a hibát sosem követjük el, hiszen nemhogy erőltetnénk a Jézus melletti döntést, de még csak nem is utalunk rá, nehogy valaki kellemetlenül érezze magát. De a mennyei mentő seregek ilyenkor sem unatkoznak, hiszen lelki síkon ez is életveszélyes állapot. Ahogy a túlhordott magzat születését meg kell indítani, különben oxigénhiány vagy mérgezés okozza méhen belüli halálát, éppúgy fásul el, válik cinikussá minden templomjáró, igehallgató, aki sohasem hallotta: újonnan kell születned-és ennek a pillanata vagy időszaka éppen most, mostanában van. Jó, ha ezzel a felelősséggel is figyelünk egymásra: vajon nem csavarodott- e a köldökzsinór testvérem nyakára? Tud-e lélegezni, beszélni Atyjával? Nem szenvedett-e mérgezést valamilyen téves szellemi irányzat befolyásától? Megérett-e már az újjászületésre? Van-e kérdése hozzám, és tudok-e egyszerűen válaszolni neki, és segíteni? Egyáltalán ki felé, mikor és mi módon lehetek Isten asszisztense? Hiszen mindnyájan szeretnénk azok lenni. Nem kotnyeleskedő, fontoskodó, hanem ugrasztható, indítható segédek, akik mozdulnak, ha kell. Bálint Gyöngyi Felügyelői konferencia Ötödik alkalommal rendezte meg egyházunk a felügyelők konferenciáját Révfülöpön, az Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központban november 5. és 7. között. Az előadások az egyháztörténelemtől kezdve az egyházpolitikán át egészen az egyház jövőbeli feladatának krisztusi meghatározásáig számos témát felöleltek. Az egyháztörténet egy szeletét mutatta be dr. Hafenscher Károly Adalékok a közelmúlt egyháztörténelméhez című, szubjektív hangvételű előadásában. „Nekem csupán arról kell vallanom, hogyan éltem át ezeket az évtizedeket... a magam szemszögéből ismerve és ismertetve az eseményeket” - mondta. A résztvevők sok újat megtudhattak az érdekes referátumból, és esetleg addig ismeretlen összefüggésekre is fény derült. Id. dr. Fabiny Tibor A Káldy-korszak némi távlatból című előadásában felidézte a forradalom utáni megtorlás éveinek egyházunkat sújtó eseményeit, az egyházi vezetők politizálásának pozitív és negatív hozadékait. Elsősorban a személyi ügyek intézése okozott sok bajt, fájdalmat. Az állami szervek követelésére végrehajtott nyugdíjazásokra, eltávolításokra lehet magyarázatot találni, ez azonban nem menti fel a végrehajtókat. Remek összefoglalóját adta az LVSZ 1984-es világgyűlésének dr Reuss András előadása. Jó volt megismerni a gyűlés előkészítésének, szervezésének rejtelmeit és visszaemlékezni az akkori élményekre. Az események ismertetése mellett az előadás érdekfeszítő része volt az Ami jó volt, Ami nem volt jó. illetve Hatások alcímek alatt elhangzott értékelő vélemény is. Ezekben a kérdésekben igencsak megkeményedtek a vélemények. Frontális ütközetekkel nem tudjuk meggyőzni egymást, de a hiteles, őszinte szó árnyalhatja a bennünk rögzült képet. Az egyik előadó egy indiai közmondást idézett: „Mielőtt ítélkezel valaki fölött, járj három napig az ő cipőjében.” A mondás sok igazságot hordoz; meg is kellene próbálni, amit tanácsol - de vannak olyan helyzetek, amikor ez lehetetlen. Biztos, hogy nem tudok belelépni bárkinek a cipőjébe - a szónak sem a fizikai, sem az átvitt értelmében. Ismét más kapcsolatban van a cipővel az, akibe belerúgnak, vagy akin rajta taposnak. Sajnos ilyen esetek is előfordultak azokban az időkben. Nagy odafigyelést igényelt dr. Csepregi András előadásának a követése. Az egyház jövőbeli feladatainak összefoglalásaként Jézusnak a kora társadalmi kérdéseire adott válaszait jelölte meg. A vonatkozó evangéliumi igehelyeket felírta a táblára is. A hallgatóság az üzenet részletesebb kifejtése érdekében több kérdést is intézett az előadóhoz. Az előadásokat követő fórumon - amint általában lenni szokott - a legkülönbözőbb kérdések merültek föl. Ezekre dr. Frenkl Róbert, Szemerei Zoltán és ifj. Hafenscher Károly válaszolt. A konferencia napjait áhítattal kezdődtek és zárultak. Az áhítatokat Gáncs Péter és lttzés János püspök, valamint Hafenscher Károly irodaigazgató tartotta. Bizony szükség van az Úr üzenetére és az imádságra, hogy ne csupán a saját gondolataink és rögeszméink körül forogjunk. Vasárnap úrvacsorái isten- tisztelettel zárult a konferencia. A három nap folyamán mindnyájan gazdagodhattunk ismeretekben, és osztozhattunk a testvéri közösség áldásaiban. Köszönet érte Urunknak és mindazoknak, akik fáradoztak a konferencia szervezéséért, megvalósításáért. Dr. Győri József Hajótörött keresztények „Valamikor közel álltam az Úrhoz. Lelkes bibliakörösként pengettem a gitárt, vezettem az ifjúsági kórust. De amikor lelkészünket meghívták egy másik gyülekezetbe, és elment, úgy éreztem, hogy kicsúszott a talaj a lábam alól. Miután felkerültem Pestre, a főiskolai élet meg ez a nagyvárosi »bizsergés« egyre messzebb sodort Istentől. Szekularizálódtam. Ráadásul rosszul is nősültem. Mivel az eszemre, a jól felfogott érdekeim sugallatára hallgattam, és nem a szívemre, nem is lehetett más a vége, csak válás. Szóval itt ülök életem romjain. Egyházammal mindössze annyi a kapcsolatom, hogy előfizetem az Evangélikus Eletet. Kérem, ha van még számomra kiút a kárhozatból, írjon!” Testvérem, László! Van! De hogy erről saját maga is megbizonyosodjon, fogadja nyitott szívvel a következő történetet. Egy bűnbe, bajba jutott fiatalember, akinek már semmi reménye sem volt az élet, sőt az örök élet felől, úgy ragadta meg újra a Megváltó kezét, hogy keresztény testvérére hallgatott.- Ha egy bárány úgy összepiszkolja a bundáját, hogy inkább egy farkashoz hasonlít, vajon illatos szénát vagy egy dögöt kíván-e inkább eledelül? - kérdezte a hívő testvér, amikor meghallgatta a fiút.- Biztosan a szénát - felelt a fiatalember.- Hát te, barátom, milyen eledelt kívánsz most? A bűn élvezetét vagy Krisztus bárányának az eledelét? - kérdezte mestere.- Krisztus bárányának az eledelére éhezem - mondta magától értetődően a fiú.- Akkor az ő nyájához tartozol, még ha be is szennyezted magad - vonta le a végkövetkeztetést lelki testvére. És a kételkedő fiatalember újra képes volt megragadni Istennek a Jézus Krisztusban adott kegyelmét. Önnek is erre van szüksége, László! Nem Ön az egyetlen, aki úgy érzi, hogy ha eltávolodott Krisztustól, akkor nincs többé remény a visszatérésre. Sokan félnek, hogy már túljutottak azon a ponton, ahonnan még vissza lehetett volna fordulni. De tény, hogy amíg foglalkoznak ezzel a kérdéssel, amíg él bennük a vágy, EvElet - LELKI SEGÉLY ROVATGAZDA: SZÓKÉNÉ BAKAY BEATRIX hogy odafussanak az Atya ölelő karjai közé, addig nem hitehagyók. Egy igazi hitehagyónak nincsenek kétségei, félelmei, mert vakmerőén elhagyta Krisztust. Szándékosan elutasítja a hit minden alapvető, megszentelt tanítását. Ez a lépés tudatos szembefordulás az Úrral. Az Ön esetében azonban nem erről van szó. Hívőként messzire távolodott az Úrtól. Bűnei mint áthághatatlannak tűnő hegyek állnak Önök közé. Ahogyan segélykérő levelét olvasom, még az is kiderül belőle, hogy életében már nem ismerhetők fel a keresztény életvitel jegyei. De Istennek legyen érte hála, helyreállítható a teljes közösség, ha bűneit megváltja, és elhagyja őket. „Ha megváltjuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól." (ÍJn 1,9) Amíg ezt meg nem tesszük, addig nem csodálkozhatunk azon, hogy elhallgat az ige, hogy imánk terméketlenül hullik vissza a földre, hogy nem kívánunk istentiszteletre menni. Itt a lelkiismeret kapott léket, ezért süllyed a tutaj. A rossz lelkiismeret mindig elsodor Isten mellől. Gondoljunk a bujkáló Ádámra vagy a menekülő Káinra! Ma sincs ez másképpen. A beszennyeződött lelkiismeretű ember saját lelkén mint sötét szemüvegen keresztül látja Istent. Tudja, mint a csintalan gyermek, hogy büntetést érdemel, ezért állítja, hogy apja haragszik rá, és nem is akar törődni vele. A benne lévő sötétséget másra vetíti ki. Jézus erről így beszél: „Ha pedig a szemed gonosz, az egész tested sötét lesz. Ha tehát a benned lévő világosság sötétség, milyen nagy akkor a sötétség!" (Mt 6,23) Ugye pontosan ez László életének is a kórképe? Nem csupán az apaként szeretett lelkész távozása vagy a főváros bűnre csábító hangulata, hanem saját, bűnnel terhes lelkiismerete miatt veszítette el a kapcsolatot fölfelé. Mit tehet a hitében hajótörést szenvedett keresztény? Pontosan azt, amit egy hajótörött a lakatlan szigeten: Robinsonként harcolni az életben maradásáért! Küzdeni a hitért és a jó lelkiismeretért. Térdre hullani, megalázkodni Isten előtt, őszinte önvizsgálatot tartani, bünbánattal élni az úrvacsora szentségével. És persze nem lehet elfeledkezni a jóvátételről sem. Keresse fel feleségét! Mondja el neki azt, ami a szívén van! Vallja meg, hogy szeretetében mennyi érdek és képmutatás volt! Ne szégyellje, hogy a szíve körül kezdődött a baj! Mert hazugságban nem lehet élni, és új életet csak úgy kezdhetnek (talán még közösen is...), ha megbocsátással zárják le a régit. Pál apostol ezt tanítja: ., Tartsd meg a hitet és a jó lelkiismeretet, amelyet egyesek elvetettek, és ezért a hit dolgában hajótörést szenvedtek." (lTim 1, 19) Tehát a hit és a jó lelkiismeret összefügg. Ha beteg az egyik, megbetegszik a másik is. Ha a csónakot csak az egyik evezővel próbáljuk hajtani, előbb-utóbb felborul. A keresztény élet egyensúlyához szükséges a hit és a tiszta lelkiismeret. Ez a két evező - biztonságos kormányzással - juttatja célba kedves levélíró testvéremet is. Ha ráér, a hétvégén menjen el szülőfalujába. Örömöt, lelki békességet talál majd ősei templomának falai között. Ott zengik az Úr dicsőségét most is azok a lelki testvérek, akikkel együtt énekelt a kórusban. Várják! És ha lelki támaszra, beszélgetésre, imád- ságos háttérre van szüksége, mi is örömmel látjuk az ősagárdi parókián. Jézus az út és a kiút meg a visszaút is. Járjon rajta, és élni fog! Szókéné Bakay Beatrix Leveleiket „Lelki segély ” jeligével várjuk szerkesztőségünk címére. Kérjük, jelezzék, hozzájárulnak-e ahhoz, hogy a levelükre adott válasz lapunkban is megjelenjen. Az EvÉlet on-line platformján a lapunkban megjelent valamennyi íráshoz hozzászólhat! www.evelet.hu 21. század Mikor megkérdezik tőlem, hogy keresztény vagyok-e, azt válaszolom: „ Természetesen, természetesen. ” Nem is gondolkodom tulajdonképpen a kérdésen, hiszen - ha tehetem - minden vasárnap templomba járok. De vajon ez-e a kereszténység? Reggelente úgy ébredek, hogy „jaj, már megint reggel van ”, újra itt vannak a napi gondok. A hála azért, mert megint látom a családomat, a napot, a fákat, az udvaron szaladgáló kutyákat, valahogy eszembe sem jut. Olyan természetes. Van úgy - sőt mindennapos hogy veszekszem, talán még káromkodom is, de észre sem veszem. Olyan természetes. Keresztény vagyok - gondolom, hisz minden vasárnap templomba járok. A munkahelyen belém köt a főnök, mindenki előtt megaláz - gyűlölöm, utálom, meg tudnám ölni. Keresztény vagyok? Hát persze, hisz megkereszteltek, templomba járok... Egy húszas elég lesz a perselybe, nekem sincs sok - nyugtatom magam. Hazafelé beugrók a boltba pár üveg sörért, jó lesz ebéd után. Keresztény vagyok? Persze, nem is mohamedán! Azt is szokták kérdezni, hogy hiszek-e Istenben. „Hát hogyne!" És Jézusban? „Naná! " - mondom flegmán. Egy szerencsétlen előttem bénázik. „Hát nem látod, hogy zöld! ” - üvöltöm az autóban, és nyomom a dudát, veszettül sietek, mindjárt kezdődik a meccs a tévében. - „Mi Atyánk... hogy is van ez? így fejből azért nem megy. Pergős az élet, rohanok, kapkodok, dolgozom itt is, ott is, nagy a család, kell a pénz. Azt hiszem, jó ember vagyok. Koldus tőlem soha nem kap semmit, elvből, mert elvek, azok vannak. Magyarázom is a gyereknek, nehéz az élet, kerüld a gyengéket. „Mi Atyánk, ki vagy a...” - nem megy fejből. Valami furcsa történt velem, fehér köpenyesek hajolnak fólém, mondanak valamit a szívemmel kapcsolatban, nem nagyon értem. Magamat látom - mint egy videofilmen - meg azt, ahogy élek. Pocsék egy fim. Szeretlek, Jézus! Szabadíts meg a gonosztól! Amen! Dórák István HETI U T RAVA L O Mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállítunk a Krisztus itélőszéke elé. (2Kor 5,10) Szentháromság ünnepe után az utolsó előtti héten az Útmutató reggeli igéi az utolsó időkről, az örök üdvösséget vagy kárhozatot megelőző ítéletről adnak világos tanítást. Teljes körű „átvilágításra” kerül sor Krisztus ítélőszéke előtt, de Péter az istentisztelet bevezető igéjében így biztatja Isten gyermekeit: „ ...teljes bizonyossággal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok. ” (lPt 1,13) Pál Isten fiainak reménységével tekint a teljességre, „ várva a fiúságra, testünk megváltására. Mert üdvösségünk reménységre szól. ” (Róm 8,23-24) Az utolsó ítélet példázata szerint nem a rossz cselekvése, hanem a jó elmulasztása a „kecskék” bűne. Örök büntetésük a király közeléből való eltávolíttatás; s ez a pokol lényege. Az irgalmasság hatféle cselekedetét Luther így összegzi: „Jól vigyázz hát, hogy el ne menj az Isten mellett. Minden rád szoruló szegényben Ő közelít hozzád. Egészen kezed ügyében van, s bármit teszel, Vele teszed. A világ tehát telis-tele van Istennel.” Az igaz „juhok” jutalma: „Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot. " (Mt 25,34) Az ítéletet Isten csak Fiának adta át, ezért reformátorunk józanul int: „Ez a szétválasztás és elkülönítés ebben a világban addig a napig nem történik meg - még a Krisztus egyházában sem hanem jóknak és gonoszoknak itt együtt kell maradniuk.” Jézus a Hegyi beszédben előre meghirdeti a szétválasztás „szempontjait”: „Nem mindenki megy be a mennyek országába, (...) hanem ■csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát” (Mt 7,21). Mint például az okos ember, aki kősziklára, Jézusra építette a házát, életét! És te? „Az Úr megítéli az ő népét" (Zsid 10,30) is, de csak a hitszegés szándékos bűne, a Szentháromság Isten tudatos megtagadása és elutasítása nem nyer bocsánatot! A bűnbánati és imanap igéje szerint a terméketlen fügefa még egy utolsó kegyelmi időt kap a nagy vincellér közbenjárására. S ezután „ha meg nem tértek, mindnyájan ugyanúgy vesztek el" (Lk 13,5). Minden évben tizenegy nappal az egyházi év vége előtt hangzik fel - nekünk is - utolsó figyelmeztetésként ez az ige, ezen a jellegében a böjt kezdetéhez, a hamvazószerdához hasonló bűnbánati és imanapon! A vasárnapi epistolai igében ötször szerepel a gyülekezet hite, ezért Pál hálát ad az igazságosan ítélő Istennek: .....eljön az a naß hogy megdicsőüljön szentjei között. ” (2Thessz 1,10) Erről Jé zus így tesz bizonyságot: .....meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jo bbján ül. és eljön az ég felhőin" (Mt 26,64), „ítélni élőket és holtakat”. Ekkor minden halott feltámad, és megjelenik a nagy fehér trónus előtt. Ez az utolsó ítélet: „Ha valakit nem találtak beírva az élet könyvébe, azt a tűz tavába vetették" (Jel 20,15), ami a második halál. Ma még kérheted: „Ments meg engem, Uram, az örök haláltól!” (EÉ 494,1) Garai András
