Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-10-31 / 44. szám

2004. OKTÓBER 31.-9. oldal

r

Evangélikus Elet

Mit mondott Luther a halálról?

Az élet közepette...

Az élet közepette - mondotta Martin Luther doktor - a halál közepette vagyunk. Mert számos és halálos nyavalyáknak és vakeseteknek vagyunk alávetve: itt általveri magát valaki, más amott összerogy, sebekben fekszik megint más, mígnem elvérzik. Istenre van szükségünk minden órában, hogy megőrizzen és megtartson.

A haláltól nem kell túlságosan félni

Anno 1538. október 21-én Martin Luther doktor nyilvános intelmezést mondott a templomban, és igencsak megpi- rongatta mindazokat, akik megrémültek, amikor lábra kaptak a pestisről szóló mendemondák és lármák. így szólt: - Az Úrban kell vigasztalódni, benne kell bízni, s mindenki maga foglalatosságában igyekezzék, és maradjon is meg abban. És ha felebarátjának segítségre, támaszra van szüksége, senki tőle meg ne vonja magát. Ne féljünk a haláltól annyira mód felett, mert megragadtuk az élet igéjét és az Urat magát, aki mivéget- tünk erőt vett a halálon.

Luther doktor vigasztaló beszédei kislánya betegségében és a temetésen

Amikor leánykája nagybetegen feküdt, Martin doktor azt mondta: „Nagyon szeretem őt, ám, jóságos Istenem, ha magadhoz akarod szólítani, nyugodt szívvel tudnám őt oldaladon.” És amint a kisleány az ágyában feküdt, azt mondta neki: „Magdalénácska, kisleányom, ugye szívesen itt maradnál apáddal, de

csakolyan szívesen térsz meg ahhoz a másik atyádhoz?” A kisleány így felelt: „Igen, kedves apám, ahogyan Isten akarja.” Akkor így szólt az apja: „Bizony, kedves kisleánykám, a lélek kész, de a test erőtlen.” És elfordulván, ezt mondta: „Nagyon szeretem őt. Ha ilyen erős a test, milyen lehet a lélek?”

Mivel a ház asszonya nagyon elbúsulta magát, zokogott, sírt, Martin Luther doktor így szólt hozzá: „Kedves Kata, gondold meg, hová megy. Mert elmegy, és ugyan a hús és a vér húsolódik és vérzik természetek szerint, ám a lélek él és készen áll. A gyermekek nem disputáinak, amit mondanak nekik, azt el is hiszik. A gyermekek mindenben együgyű- ek; meghalnak fájdalom és félelem nélkül, vita nélkül, a halál megpróbáltatása nélkül, a testnek gyötrelmei nélkül: mintha csak elaludnának.”

A holtak feltámadásáról

„Fel fogok támadni” mondta Luther doktor, „és ismét beszélhetek majd veletek; ez az ujjam, amin a gyűrű van, újra meglesz, in summa, minden újból előkerül, mert írva vagyon, 2. Péter 3.: új eget és új földet várunk Isten ígérete szerint, amelyekben igazság lakozik. Nem lesz üres vagy haszontalan kormányzat, azért

mindenütt öröm és vigasság lesz; mivel az ég és a föld nem lehet akkor már meddő pusztaság.

Ha valaki vidám, akkor még egy kis fácska vagy egy szép virág, avagy bokor is megörvendezteti; viszontag ha szomorú, fákat aligha nézeget. Az ég és a föld megújulnak, és mi, hívők mindig együtt fogunk seregelni. Ha már itt mindannyian egyezségre lépnénk, nagy békesség lenne közöttünk, de Isten másként rendeli, háborúságok támadnak itt is, amott is, úgyhogy egyre sóhajtozunk és vágyakozunk az eljövendő hazába jutni, szintúgy a munkás földi létnek végét elérni.

Ha pedig a kiválasztottak örvendenek, bizonyos, hogy az elkárhozottak a legnagyobb szomorúságba, kétségbe hullanak. A lepergő leveleknek nincsen öklelő szarvuk; ki hallott már olyasmit, hogy egy hulló falevél valaki fejébe lyukat szakított volna? Azért a hitetlenek és az istentelenek megrémülnek tőle, de nem a keresztyének, mert ők megtalálják békességüket Krisztusban, viszontag az istenteleneknek sohasem lesz békességük.”

Más

Amikor az örök életről és annak öröméről volt szó, Martin doktor azt mondta: „Sokszor gondolkodtam rajta, de még

nem jutottam a végére, mivel fogjuk akkor az időt eltölteni. Hiszen változás, munka nem lesz; nem fogunk enni, sem inni, semmi dolgunk nem lesz. Mégis, azt hiszem, hogy nézelődni lesz elég ob- jectumunk. Azért Philipp nagyon szépen szólt: »Uram, az Atyát mutasd meg, az nekünk elég lesz.« Nagyon kedves ob- jectumunk lesz, és éppen elég foglalatosság lesz nekünk.”

Az ítéletnap széjjelválasztja majd az igazakat az istentelenektől

„Az alkímiának igaz tudománya valóssággal a régi bölcsek philosophiája, s nékem fölötte tetszik, nemcsak haszna miatt, amit hajt a fémek megmunkálásával, szétválasztásával, olvasztásával és meg- öntésével, item, füvek, gyökerek és más effélék szublimálásával és desztillálásá- val, hanem allegóriája vagy titkos értelme miatt is tetszik, amely pedig igen szép, és ez az ítéletnapkori feltámadás. (...) Hasonlóképpen cselekszik Isten ítéletnapján a végítélet által, mert mintha csak tűzzel választaná, különböztetné, részeltetné szét az igazakat az istentelenektől. Az igaz keresztyének fölszállnak az égbe, s ott örökkétig élnek, hanem az istentelen kárhozottak, mint az aljadék és a seprő, megmaradnak a pokolban, és ott lesznek elkárhozva, s a halálban fetren- genek örökkétig.”

Válogatta: G. A. (Martin Luther: Asztali beszélgetések. Összeállította, jegyzetekkel ellátta és fordította: Márton László. Helikon Kiadó, Budapest, 1983. 154-162. oldal.)

MEGHÍVÓ

AZ ORSZÁGOS REFORMÁCIÓI EMLÉKÜNNEPÉLYRE

Az országos reformációi emlékünnepélyre október 31-én 18 órakor a Budapest-Kálvin téri református templomban kerül sor.

Igét hirdet Gáncs Péter evangélikus püspök, előadást tart dr. Szabó István református püspök.

Közreműködik a Debreceni Kollégiumi Kántus.

Az emlékünnepélyre minden érdeklődőt szeretettel vár a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa

Isten iránti hálával emlékezik a család és a győri gyülekezet a győri Oregtemplomban november 6-án (szombaton) 15 órakor

kezdődő zenés áhítaton a 100 esztendővel ezelőtt született Ittzés Mihályra.

Szeretettel hívjuk erre az alkalomra a győri gyülekezet tagjait, az öreg- és a fiatal cserkészeket és mindazokat,

akiknek életében Isten eszköze volt az áldott emlékű lelkipásztor.

„Sokáig vívódtam azzal, hogy felke- ressem-e Önt a problémámmal, hiszen nehéz megfogalmaznom kérdésemet. Hívő fiatalasszony vagyok, és néhány éve nagyon összébarátkoztam a szomszédasszonyommal. Eleinte a gyermeknevelés gondjairól, a divatról és egyéb női dolgokról beszélgettünk, de az utóbbi időben együtt forgatjuk a Bibliát is, és imádkozunk. Megdöbbenve tapasztalom ugyanakkor, hogy barátnőm nem szíveli, hogy rajta kívül mással is barátkozom. Észrevettem, hogy féltékeny rám, duzzog, hogyha nem érek rá vele foglalkozni. Előfordul, hogy érzelmileg zsarol ilyenkor, és hetekig kerül. Egyre inkább úgy érzem, hogy ez a kapcsolat nem Isten szerint való. Mit tegyek, hogy a normális mederbe tereljem?”

Kedves Emma! Örülök, hogy végül is rászánta magát az írásra, hiszen az már a gyógyulás kezdete, amikor megfogalmazzuk magunknak békétlenségünk okát. Hívő keresztény ember számára természetes, hogy megvizsgálja: kapcsolatai vajon kedvesek-e az Úr előtt. A barátság nagyszerű dolog. Lélekmelengető tudni azt, hogy jóban-rosszban számíthatunk a barátunkra. Előfordul, hogy egy igaz baráttal mélyebb szeretetközös- ségbe kerülünk, mint egy-egy rokonunkkal. „ Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik" - olvashatjuk a Példabeszédek könyvében (17,17), és boldog az az ember, aki megtapasztalta már életében ennek az igének az igazságát. Sajnos a bűn még a legnagyszerűbb dolgokat is eltorzítja. Luther doktor mondta, hogy az „ördög Isten majma” - bizony az, hiszen mindent leutánoz, amit Isten tesz, de a dolgoknak a karikatúráját nyújtva félre is vezeti az embert. A látszólag egészséges és eleinte építő barátságból is lehet romboló erejű kapcsolat, ha eluralkodik benne az érzelmi függőség bűne. Ilyenkor az őszinte érzelmek torz megjelenési formáival találkozunk. Nem könnyű belátni, hogy ha olyan óriásira nő szemünkben emberi kapcsolataink bármelyikének a jelentősége, hogy már-már rabláncon tart és bálványunkká emelkedik, akkor az veszélyezteti az Istennel való harmonikus kapcsolatot.

Mik lehetnek a baráti kapcsolatban tapasztalható érzelmi függőség jelei? Nos, ha barátunk vagy barátnőnk nem ápol más baráti kapcsolatot, ha képtelen reálisan látni hibáinkat, ha feljogosítva érzi magát arra, hogy a nevünkben beszéljen; ha féltékenykedik és a birtoklás igényével lép fel irányunkban, akkor

Barátnők

EvÉlet-LELKI SEGÉLY

ROVATGAZDA:

SZÓKÉNÉ

BAKAY

BEATRIX

m

i

joggal gyanakodhatunk arra, hogy kapcsolatunk rossz irányba mozdult el. Az egészséges barátság ugyanis önzetlen és Szabad. Nem rekeszt ki másokat, hanem építő, gyógyító módon nyitottá tesz, és kiteljesít.

A függőségi baráti kapcsolatnak az a legnagyobb veszélye, hogy az egyik - vagy akár mind a két fél - egy embertől, és nem a Megváltótól várja el, hogy legalapvetőbb hiányérzeteit, a szeretet és a biztonság iránti vágyat kielégítse. Ha megértés vesz bennünket körül, amikor kitaszítottnak érezzük magunkat, és telve vagyunk keserűséggel, akkor nagyon hálásak vagyunk annak, aki meghallgat, és együtt érez velünk. Igaz, hogy Isten egymásra bízott bennünket, és tagadhatatlan, hogy jobban boldogul a kettő, mint az egy, de reménységünk forrása mégis az élő Isten, aki megteremtett minket, és gondot visel ránk; aki egyszülött Fiát küldte hozzánk a mi üdvösségünkre.

Kedves levélíró testvérem helyesen látja tehát, hogy baráti kapcsolatának vissza kell térnie a „normális mederbe” ahhoz, hogy Isten szerint való lehessen. Sajnos ez mégsem olyan könnyű, mint amilyennek látszik. Az érzelmileg függő viszony ugyanis látszólagos biztonságot ad, elégedettséggel tölti el az egyik vagy mindkét felet, ezért a kapcsolat felbontásának gondolata félelmet szül. Ráadásul a kapcsolat sok esetben nem is tűnik rossznak, bűnösnek. Sokan vallják, hogy ha szeretünk valakit, akkor bármi megbocsátható, amit vele teszünk. Hogy e mögött gyakran a partner manipulációja áll, azt már kevesebben veszik észre. Elismerésre méltó dolog, hogy Emma igyekszik a hit útjára vezetni barátnőjét; bizonyára jó érzést nyújt számára az is, hogy általa került közelebb az Istenhez. De mi a helyzet akkor, ha Ön lazítani kíván a baráti szálakon? Ha a barát egy kicsit is elfordul, Isten máris túl messzinek tűnik? Akkor végzünk Istennek tetsző, áldott missziói munkát, ha nem magunkhoz, hanem Jézus Krisztushoz igyekszünk kötni embertársainkat. Krisztusban lehetnek csak egészségesek kapcsolataink, őrá nézve tudunk szeretni, adni, megbocsátani egymásnak. Vele és benne vagyunk testvérek.

Tudja, kedves Emma, gyermekként és egészen kora ifjú koromig, addig, amíg meg nem tértem, én is nagyon szomjaztam az emberek barátságára. Tagadhatatlan, Hogy egy-egy barátság az egész világgal felért a számomra. Nagyon fájt a hűtlenség, az árulás, mert a barátságot olyan szövetségnek reméltem, amely felbonthatatlan. Amikor megismertem Jézust, tudtam, hogy egyedül ő az igaz barát. Benne találtam olyan testvérekre, akikkel kapcsolatunk több, mint barátság: testvériség. Amelynek nem az az alapja, hogy mit várhatunk el egymástól, hanem az, hogy egy Atyánk van. Van egy eltéphetetlen szál. Azt szokták mondani, hogy a vér szava mindennél erősebb, de a mondás akkor szólna helyesen, ha a „lélek szavát” helyettesítenénk bele. „Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. ” (Róm 8,14)

Szeretnék néhány gyakorlati útmutatással is szolgálni Emmának ahhoz, hogy megtalálja a függőségből kivezető utat. Sajnos konkrét recepttel nem szolgálhatok - kérnie kell Istent arra, hogy munkálja ki Önökben a változást. Ha sikerül együtt felismerniük, hogy függőségi viszony alakult ki Önök között, vallják meg ezt Istennek bűnként. Ha nem, kérjék imádságban, hogy mutassa meg Isten azt, amin változtatniuk kell.

Emma! Annyi rászoruló, segítségre váró ember él körülöttünk! Nem lehetünk olyan önzők, hogy csak egy barát körül forgolódjunk. Szolgálni kell. A függőség körmönfont utánzata csupán annak, amit az Úr nekünk akar adni, amikor az emberekhez küld. Arra kérem Önöket, ne aggódjanak. Istentől elegendő időt és erőt kapnak, hogy mindezt megértsék és feldolgozzák! „Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára. ” (Fii 1,6)

Szókéné Bakay Beatrix

Leveleiket „Lelki segély" jeligével várjuk szerkesztőségünk címére.

Kérjük, jelezzék, hozzájárulnak-e ahhoz, hogy a levelükre adott válasz lapunkban is megjelenjen.

Nyílt nap az Evangélikus Hittudományi Egyetemen

Az Evangélikus Hittudományi Egyetem szeretettel meghív minden érdeklődő középiskolást és gyülekezeti tagot a november 10-én, szerdán rendezendő hagyományos nyílt napra. Jelentkezés és információ a rektori hivatalban (1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3., tel.: 1/469-1051, 1/363-6451, 1/383-4537, fax: 1/363-7454).

Meghívó

A Protestáns Missziói Tanulmányi Intézet szeretettel meghívja Ont és kedves családját ünnepi istentiszteletére, mely egyúttal a Világosságot a világnak kurzuson végzettek diplomaosztó ünnepsége is. Erre az alkalomra november 6-án 16 órakor kerül sor a budapesti Szilágyi Dezső téri református templomban.

Igét hirdet Cselovszky Ferenc evangélikus lelkész.

Isten gazdag áldását kérjük életére és szolgálataira!

HETI ÚTRAVALÓ

Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval. (Róm 12,21) Más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus. (1 Kor 3,11)

Szentháromság ünnepe után a huszonegyedik héten, a reformáció hetében az Útmutató reggeli igéi az egyház s így evangélikus keresztény hitünk egyetlen alapjáról szólnak, és arról a győzelemről, amelyet a hit harcában a rossz ellen Jézussal együtt vívhatunk ki. Egyedül Krisztus! A 487 éve elindított reformáció emléknapján Urunk Hegyi beszédében a nyolc boldogság titkát a kilencedikben árulja el. Megtudhatjuk mi is, ha mindegyiket így kezdjük el olvasni: Énmiattam „boldogok... " (Mt 5,1-12) Pál és később Luther is így olvasta: Krisztus miatt,,, hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül ” (Róm 3,28). Luther erről az igéről így írt: „Akarod betölteni a parancsolatokat, gonosz vágyaidtól, bűnödtől akarsz megszabadulni, ahogy a törvény szorgalmazza, követeli? íme nézd: higgy Krisztusban! Benne odaígérek minden kegyelmet, igazságot, békességet, szabadságot. Ha hiszel, úgy mindez máris a tiéd. Ha nem hiszel: elestél tőle. Mert összesítve mindent a hitben helyeztem el.” Egyedül a hit! Mi az a jó, amelyet heti igénk a győzelem kulcsának tekint a rossz elleni harcban? A képmutatás nélküli szeretet a szívben: „Arra legyen gondotok, ami minden ember szemében jó. " (Róm 12,17) Az ünnep miatt „elmaradt” vasárnapi igékben is ezt a tanácsot kapjuk: „Ne szálljatok szembe a gonosszal" (Mt 5,38—48), illetve ,,erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében " (Ef 6,10-17). Ez megtörténhet, ha felöltjük Istenünk öt védekező és egy „támadó” fegyverét, az ő beszédét. Egyedül a Szentírás! Dávid tette példaértékű: nem ölte meg Sault, hanem azt mondta: „Az Úr a kezembe adott ma téged, de én nem akartam kezet emelni az Úr fölkentjére. ” (lSám 26,23) Vele együtt mi is megtapasztalhatjuk ezt: „Az emberektől való rettegés csapdába ejt. de aki az Úrban bízik, az oltalmat talál. " (Péld 29,25) Az Ószövetség evangélistájának jövendölése a Messiás eljövetelében teljesedett be: „Igazságosan fog uralkodni a király. ” (Ézs 32,1) „Isten pedig ezt az igazságát most nyilvánvalóvá tette a Krisztusban való hit által minden hívőnek" (Róm 3,22), így Luthernek is: „Mert Isten igazsága az az igazság, mellyel minket Krisztus által igazzá tesz és megvált. így ezeket az igéket megszerettem. A Szentírás értelmét ebben a toronyban tette világossá előttem a Szentlélek.” S mielőttünk? Heti igénknek Jézus tökéletesen eleget tett, s a sötétség hatalmát szeretetével győzte le; „megérintve a fülét, meggyógyította” (Lk 22,51) a főpap szolgáját. Pál halála előtt így ír szeretett fiának és Jézus minden jó katonájának a szabályszerű harc előfeltételéről: ,, Te azért, fiam, erősödjél meg a kegyelemben, amely a Krisztus Jézusban van. ” (2Tim 2,1) Egyedül a kegyelem! íme, ezekben az igékben megtaláljuk a lutheránus (= krisztiánus) ember életének egyedüli alapját! S ezért: „Mienk a menny örökre.” (EÉ 254,4)

Garai András