Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-10-24 / 43. szám

2004. OKTÓBER 24. - 9. oldal r Evangélikus Elet PÜSPÖKI KÖRLEVÉL Kedves Testvérek! Az úrvacsora (eukharisztia) ünneplésé­nek kérdésében körlevélben fordulunk lelkészeinkhez és gyülekezeteinkhez. Az úrvacsora egyházunk megbe­csült, Krisztus Urunktól rendelt szent­sége. Benne egybekapcsolódik Krisz­tus jelenlétének ígérete és a bűnbocsá­nat öröme. Biztatjuk is testvéreinket, hogy minél gyakrabban éljenek az úr­vacsora szentségével, és kérjük gyüle­kezeteinket és lelkészeinket, minél többször kínálják fel az úrvacsoravétel lehetőségét. Az első keresztények na­ponta megtörték a kenyeret (ApCsel 2,42), a reformáció idején is vasárna­ponként lehetőség volt az úrvacsoravé­telre. Sok evangélikus egyházban - több hazai gyülekezetünkben is - va­sárnaponként megterítik az Úr asztalát. Néhány gyülekezetünkben a fertőző betegségek - elsősorban a HIV/AIDS terjedése - miatt, a külföldi evangéli­kus gyakorlat ismeretében, eltértek a közös kehely használatától. Egyes he­lyeken csak a hívek külön kérésére al­kalmazzák a kis kelyhes borvétel lehe­tősége mellett, így megtartva mindket­tőt. Másutt kizárólagossá tették a kis kelyhes gyakorlatot. A külföldi példá­kat látva kétségkívül nagyon sokszínű lehet az úrvacsoravétel formája. A leg­több európai evangélikus egyház még­Erős vár a mi Istenünk! Hittestvéri és s Ittzés János püspök is törekszik egységes úrvacsora-vételi forma kialakítására. Ennek ismeretében azt tanácsoljuk gyülekezeteinknek, hogy - ahol csak lehetséges - gyakorolják a közös ke­hely használatát, hiszen ez a legrégibb, az újszövetségi hagyományban örökölt úrvacsora-vételi forma. ' Ugyanakkor megértjük a városi, nagyvárosi, főváro­si gyülekezeteink esetleg bevezetett gyakorlatát és egészségügyi fenntartá­sait is. Arra kérjük és biztatjuk gyülekeze­teinket, hogy ahol a közös kehely mel­lett más úrvacsora-vételi forma beve­zetésére került vagy ezután kerül sor, ott elsősorban az ostyának a borba való mártását gyakorolják, mégpedig oly módon, hogy az úrvacsora vételére ér­kezettnek a lelkész adja a borba mártott ostyát (intinctio). A communiót ily mó­don megélni kívánó testvéreink a kö­zös kehelyből részesülők után érkezze­nek az oltárhoz. Nem tartjuk jó gyakor­latnak, hogy a hívek mártják a közös kehely borába a már korábban kézbe kapott ostyát, ahogyan ez néhány gyü­lekezetünkben elterjedt. Egészségügyi szempontból szüksé­ges, hogy külön kehely álljon rendelke­zésre a közös kehelyből úrvacsorázók, illetve az ostyát a borba mártva úrvacso­rázók számára. Kívánatos, hogy a kely­Igatársi szeretettel: D. Szebik Imre püspök hét egy presbiter tartsa, és vigye a lel­kész után; a lelkész az ostyatartót fogja a kezében. Jó megoldás lehet az úgyne­vezett osztott - ostyát és bort is tartal­mazó - kehely beszerzése és használata. Azokban a gyülekezeteinkben, ame­lyekben a kis kelyhes úrvacsora-vételi forma terjedt el, érdemes közös megbe­szélés tárgyává tenni a bemártásos mód bevezetésének lehetőségét. Kényszer­nek azonban nincs helye sem az úrva­csora vételének gyakorisága, sem a Krisztussal való találkozás megélésé­nek formája kérdésében. Körlevelünkkel azt kívánjuk előse­gíteni, hogy Magyarországi Evangéli­kus Egyházunk gyülekezeteinek a gya­korlatában lehetőség szerint egység alakuljon ki az eukharisztia ünneplésé­nek formájában, és az úrvacsora minél inkább megbecsült, ne pedig mellőzött szentségünk legyen. Annak külön örülnénk, ha az úrva­csorái istentiszteleteket nem függelék­ként tartanák lelkészeink, hanem az úr­vacsora az istentisztelet magától értető­dő része lenne, amint az már több gyü­lekezetünkben gyakorlat. Áldást kívánunk az úrvacsorában önmagát kínáló Krisztussal való talál­kozás és a bűnbocsánat örömében való részesülés alkalmaira, gyülekezeteink és lelkészeink szolgálatára. Gáncs Péter püspök Mit tehet a nyáj nélküli bárány? „A Szélrózsa találkozón került elő­ször a kezembe az Evangélikus Elet, és örömmel láttam, hogy van benne lelki segély rovat. Sajnos azóta nem jutok hozzá az újsághoz, mert olyan faluban élek, ahol nincs evangélikus gyülekezet. Azért is volt óriási élmény számomra a Szélrózsa találkozó, mert ezernyolcszáz hozzám hasonló korú fiatallal élhettem meg hitemet. Az áhítatok nagyon megragadtak, a Csendsátorban pedig olyan jó volt a Biblia mellett az Úrra figyelni! Félek, hogy a hétköznapokban már nem so­káig tarthatnak ezek az élmények, mert nincs meg a gyülekezeti háttér. A szüleim sem örültek, hogy ilyen helyre mentem. Azt mondták, hogy szórom a pénzt.” Kedves ifjú testvérem! Nagyon meg­örültem levelének, hiszen nagyszerű hírt közöl: egy fiatal élet vágyódik az Isten közelségére! „Az Úr letekint a mennyből az emberekre, hogy lássa, van-e köztük értelmes, aki keresi az Istent?’’- írja a zsoltáros (Zsolt 14,2) - és íme: igen, van! Örvendezhetnének kedves szülei, hogy olyan leányuk van, aki zsebpénzét nem hiábavaló és kártékony, testet-lelket beszennyező dolgokra költi, hanem Is­ten országának ügyére szánja. Ne csüg­gedjen, még eljön az az idő, amikor ők is belátják ezt. Istennek eredeti szándéka az volt, hogy a família és az eklézsia egybees­sen. Jézus idejében nem voltak hatalmas egyházközségek, csak házi, családi gyü­lekezetek. Az európai kontinensen a leg­első missziói állomás Filippi városában volt. Egy megtérő börtönőr hitre jut, fel­veszi a keresztséget, és teljes odaadással keresztény lesz. Felhangzik az apostoli szó: „Higgy az Úr Jézusban, és üdvö­zölsz mind te, mind a te házad népe!" És az ő megtérése valóban nagy öröm és üdvösség forrása lett az övéi számára. Hiszen az egyes ember megtérése min­dig abban a közösségben történik, amelyben él, tanul vagy dolgozik. Úgy­hogy én biztos vagyok abban, hogy ha kedves levélírónk megmarad a hitben, akkor családjának tagjai lesznek az el­sők, akiket evangélizálni fog, és egyszer még evangélikus gyülekezete is lesz an­nak a falunak! Ezért legyen állhatatos, ne engedje, hogy a hétköznapok öröme és bánata megfojtsa szívében az igét. Ol­EvÉlet - LELKI SEGÉLY ROVATGAZDA: SZÓKÉNÉ BAKAY BEATRIX <■ « ... KS Hi í vassa el a magvető példázatát és magya­rázatát (Mt 13, 1-23)! A gonosznak az a legfőbb célja, hogy elragadja, megfojtsa szívünkben az igét, hogy eltántorítson minket Krisztus útjáról, hogy megaka­dályozza, hogy életünk gyümölcsöző le­hessen. Levélíró testvérem nagyon helyesen látja, hogy bizony a magányos bárány­kának sokkal kevesebb az esélye a túl­élésre, mint a nyájnak, ha jön a ragado­zó farkas. Szükségünk van gyülekezeti háttérre, ahol egymás hite által épülhe­tünk, ahol imádságban hordoznak min­ket, ahol szolgálhatunk Isten dicsőségé­re és testvéreink javára. Sokan szeretné­nek „maszek” keresztények maradni. Hitvallásuk ez: „Hiszek én a magam módján, nekem ne dirigáljon az egy­ház!” De a tapasztalat mégis egyértel­műen bizonyítja, hogy a Krisztus-test csodálatos közössége nélkül az egyes hí­vő lelki élete kiszárad vagy kificamodik. Elhalkul a dicsőítés, és tévtanok ütik fel a fejüket. Ezért kérem, hogy ne törődjön bele abba, hogy lakhelyén nincs evangé­likus templom és gyülekezet. A környé­ken minden bizonnyal van. Érdemes ál­dozatot hozni azért, hogy hallhassa az igét, és hogy testvérekre leljen. Érdemes feltérképezni azt a várost is, ahová kö­zépiskolába jár, mert elképzelhető, hogy egy hétköznapi ifjúsági bibliakör műkö­dik a helyi evangélikus egyházon belül. Ha egyszer elmegy, segítségre is talál. Biztos vagyok benne, hogy az Úr gon­doskodik majd arról, hogy jelentősebb kiadás nélkül kapcsolódhasson be a cso­port életébe! De otthon is nagyon fontos az Atyá­val való szüntelen imádságos kapcsolat és a Biblia tanulmányozása. Olvasson minél több lelki irodalmat, hallgasson igehirdetéseket hangkazettán; fizessen elő lapunkra, ha ez nem jelent problé­mát. Ha elküldi nekem címét, szívesen segítek, hogy színvonalas hitépítő anyag juthasson el Önhöz addig is, amíg a gyü­lekezeti élettől elszigetelten kell élnie. „He félj, mert én veled vagyok, ne csüg­gedj, mert én vagyok Istened! Megerő- sítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak! ” - ígéri az Úr, és ez az ígéret velünk van, erősít a leg­mélyebb ínség idején is. Az Isten válasz­tott népének nem az volt a legnagyobb ínsége, amikor fogságba hurcolták őket, és hazájuktól távol voltak, hanem az, hogy a templomuktól voltak távol. Vá­gyódott, csaknem elepedt a lelkűk az Úr tornácai után. Kedves fiatal testvérem levele mélyen elgondolkoztat. Mennyi, de mennyi templom hívogat kitárt kapuival Krisz­tushoz! Országos egyházunk és a helyi egyházközségek színes, tartalmas alkal­makon igyekeznek megszólítani a fiata­lokat és az idősebbeket egyaránt. Milyen sok drága lehetőség... és milyen sok el­maradt találkozás. Senki sem tiltja, hogy hitünket gyakoroljuk, de a kényelmünk, a világ vonzása vagy a túlzásba vitt munka mégis elnyomja bennünk az Is­ten utáni vágyakozást, és vele együtt azután a békességünket és boldogságun­kat is elrabolja! Rettenetes, ha a bennün­ket szólongató Isten egyszer elnémul; hátborzongató arra gondolni, hogy lejár a kegyelmi idő. Áron is vegyük meg az Istennel való találkozás áldott alkalmait! Ne sajnáljuk időnket és az anyagi áldo­zatot sem arra, hogy megismerhessük őt. Drága testvérem! Merje odaszánni tes- tét-lelkét, életét az Úrnak élő szent áldo­zatul! Ne igazodjon a világhoz, akarjon új emberré lenni ebben a világban! In­duljon el a keskeny ösvényen, és marad­jon Krisztus követője még akkor is, ha ezt minden körülmény igyekezne meg­hiúsítani! Hordozza keresztjét, és meg­tapasztalja, hogy a kereszt hordozni fog­ja Önt! Szókéné Bakay Beatrix Leveleiket „Lelki segély” jeligével várjuk szerkesztőségünk címére. Kérjük, jelezzék, hozzájárulnak-e ahhoz, hogy a levelükre adott válasz lapunkban is megjelenjen. A második világháború borzalmaiban elhagyott és árván maradt gyermekek meg­mentéséért fáradozó evangélikus lelkész, Sztehlo Gábor emléktáblájánál gyűltek össze mindazok, akik a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség elnökségének meghívá- sára október 15-én, délután eljöttek a budavári evangélikus temp- lomhoz, hogy kifejezzék tiszteletü- HHH| két. ellicl\e//ék kos/orúi­H kát és virágaikat. 1‘okorni Zoltán alelnök beszédében a gyermekott­hont szervező, zsidó gyerekeket mentő lelkész áldozatos munkájá- ! ról, krisztusi lelkületéről, valamint az emberségükben a nyilas hata­lomátvétel után is .megmaradó ál­dozatokról emlékezett meg. HHO MEGHÍVÓ Kórházi önkéntes segítők találkozójára kerül sor november ó-án, szombaton 10 órától ló óráig. Helyszín: Budapest, Üllői út 24., II. emeleti tanácsterem. Program: 10.00: Bemutatkozás, közös éneklés Reggeli áhítat - Bolla Árpád 10.45-12.30: előadás: „Ami a lelkigondozóshoz nélkülözhetetlen": Bölcsesség - Honfi Irén, Spiritualitás - Bajuszné Orodán Krisztina, Tudomány - Lukovits Eszter 12.30: Ebédszünet 14.00: Fórumbeszélgetés a délelőtti témákról - vezeti Kulcsár Zsuzsanna 15.45: Úti áldás Mindenkit szeretettel várnak a kórházmisszió munkatársai MÁRTON-NAPI EGYHÁZKERÜLETI CSENDESNAP, NYÍREGYHÁZA Nagytemplom (Luther tér 14.) - november 13., szombat „Bányászott és élő kövekből épült templomok" 9.00 Gyülekező és énektanulás (Jávori Pál karnagy) 10.00 Köszöntés (Bozoródy Zoltán püspökhelyettes, esperes) Nyitóáhítat (Sándor Frigyes kerületi missziói lelkész - Miskolc) • Nyíregyháza gyülekezetei (Bozoródy Z.) 10.55 Szünet 11.15 „Bányászott kövek" (Benczúr László kerületi felügyelő) Gyülekezeti énekkar - Nyíregyháza „Elő kövek" (Ittzés István lelkész - Érd) 12.20 Ebédszünet 13.30 Csoportos beszélgetések (felkért lelkészek vezetésével) Gyülekezeti énekkar - Nyíregyháza Püspöki tájékoztató (D. Szebik Imre elnök-püspök) Gyülekezeti énekkar - Nyíregyháza Záró úrvacsorái istentisztelet (D. Szebik Imre és a gyülekezet lelkészei) 16.00 Fakultatív városnézés (belvárosi séta és a keresztény felekezetek templo­mainak megtekintése) Az Északi Egyházkerület vállalta, hogy kifizeti azon gyülekezetek útiköltségének 50%-át, amelyek buszt ifidítanak a csendesnapra. Jelentkezési határidő: november 1. Az ebéd és egyéb helyi feladatok tervezhetősége miatt kérik a vendéglátó nyír­egyháziak, hogy a gyülekezetek jelezzék számukra a várható létszámot. Nyíregyházi Evangélikus Egyházközség (4400 Nyíregyháza, Luther tér 14. Tel./fax: 42/508-770) A csendesnap ideje alatt párhuzamosan gyermekfoglalkozás lesz a gyerekeknek. HETI ÚTRAVALÓ Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt. hog}> élj törvény szerint, törekedj szeretetre. és légy alázatos Isteneddel szemben. (Mik 6,8) Szentháromság ünnepe után a huszadik héten az Útmutató reggeli igéi felszólíta­nak: járjunk megszentelt életben, és teljesítsük az Úr „három kívánságát”! Mivel járuljak az Úr elé? Heti vezérigénkben a próféta a helyes istentisztelet hármas kö­vetelményét így fogalmazza meg Károli szavaival: „ igazságot cselekedjél, szeres­sed az irgalmasságot és ...alázatosan járj a te Isteneddel! Ez ma is Istennek tet­sző áldozat. Luther szerint a kegyelmet nyert ember számára „a törvény új értel­met nyer: már Isten iránti hálából s engedelmességből igyekszik azt betölteni. Nem azért, hogy így érdemeket szerezzen, hanem hogy kegyelmes Atyját dicső­ítse.” Ezek fényében mit is jelent megszentelt életet élni? „Az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek: hogy tartózkodjatok aparáznaságtól. (...) Mert nem tisz- tátalanságra hívott el minket az Isten, hanem megszentelődésre. ” (IThessz 4,3.7) Jézus véleménye szerint a teremtő Isten eredeti, megmásíthatatlan akarata felette áll Mózes rendelkezésének, amelyet ő azért adott, hogy kiderüljön, milyen ke­mény az emberi szív Istennel szemben. „Amit tehát az Isten egybekötött, ember el ne válassza. ” (Mk 10,9)! Élj törvény szerint! Az Ószövetség népe számára ez azt jelentette, hogy meg kell tartani a szombatévet, a szombatnapot és azt a paran­csot, hogy ,.háromszor szentelj nekem ünnepet évenként!” (2Móz 23,14) „Mózes hallgatott apósa szavára, és mindent úgy tett, ahogyan mondta neki” (2Móz 18,24). Az Úr mindig megmondja az ő szent népének, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőle; a kérdés csak az, hogy mi hallgatunk-e az ő szavára. Törekedj szere­tetre! „Izsák ekkor (...) feleségül vette Rebekát, megszerette őt” (lMóz 24,67). Légy alázatos Isteneddel szemben! „Ha megtartjátok szövetségemet, (...) papok királysága és szent nép lesztek. (...) Az egész nép egy akarattal felelte: Meg­tesszük mindazt, amit az Úr mondott. ” (2Móz 19,5.6.8) Ama nagypéntek hajna­lán: „Akik vitték, maguk nem mentek be a helytartóságra, hogy ne legyenek tisz­tátalanokká, hanem megehessék a húsvéti vacsorát", a páskabárányt (Jn 18,28). Képmutatóak a zsidó vezetők, mert ugyanakkor az igazi, az egyetlen Páskabárány halálos ítéletének kimondását sürgetik a pogány helytartónál. A Prédikátor így fo­galmazza meg a végső tanulságot: „Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez minden embernek kötelessége!” (Préd 12,13) Luther Kis kátéjában az el­ső, a fő parancsolat magyarázatában visszhangoznak ezek az igék: „Mindennél jobban kell Istent félnünk, szeretnünk és benne bíznunk. Ebből következik a pa­rancsolatok betöltése, mert aki Istent féli és szereti, az megtartja parancsolatait.” A reformáció előestéjének kérdése az „Én vagyok az Úr, a te Istened” is? Ha igen, akkor „a Tízparancsolatnak ez a bevezetése Krisztus ígéretét magába foglaló evangéliom” a te számodra is. „Te örök evangéliom!” (EÉ 287,1^4) Garai András

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom