Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-01-18 / 3. szám

2004. JANUÁR 18. 9. oldal ROVATGAZDA: SZÓKÉNÉ BAKAY BEATRIX „Bizony az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom ” (Zsolt 127,3) - jelenti ki a Szentírás. Kedves levélírónk helyesen Isten ajándékaként fogadta el gyermekeit. Leveléből nem derül fény arra, hogy nagyobb gyerme­keinél milyfen nevelési módszert alkal­mazott, de azt nyilvánvalóvá teszi, hogy a legkisebb nevelését kudarcként élte meg. Gyakorló szülőként magam is na­ponta tapasztalom, hogy mennyire ko­moly felelőssége van az édesanyának és édesapának, hiszen nevelése során pozi­tív vagy negatív irányt vesz csemetéjé­nek testi-lelki-szellemi formálódása. Is­ten ránk bízza gyermekünket, és ezzel munkatársaivá tesz bennünket. Nem két­séges tehát, hogy számadásra is von majd bennünket azért, hogy milyen hű­séggel végeztük feladatunkat. Gyerme­künk tudatos nevelését ezért a lehető legkorábban, egyes szakértők szerint már az anyaméhben kell kezdenünk. Az elmúlt évtizedekben divattá vált, külö­nösen az amerikai kultúrában, hogy a gyermeknevelés irányelvét a „szülői szemlélődés és be nem avatkozás” meg­lehetősen liberális gyakorlatában hatá­rozták meg. Sokan úgy vélik, hogy en­nek köszönhetően a szülői tekintély ösz- szeomlott, és fegyelmezetlen, pimasz, engedetlen generációk vesznek körül bennünket. Sajnos tény, hogy minden gyermek akaratossá, követelőzővé és A gyógyító humor A humor, a nevetés hozzátartozik ember mivoltunkhoz. Mindannyian magunkban hordozzuk, mint az Úristen által belénk programozott képességet, lehetőséget. Aki érti és éli a humort, az a teremtő szellemben él, az tudja, hogy a szellem úr az anyag fölött. Ahelyett, hogy kapi­tulálna a sors előtt, él a humor felszaba­dító, gyógyító hatásával. Bizonyos pszichés eredetű problémák­nál vagy irreális félelmeknél a humor ki­válóan segít a gyógyulásban. Egy orvos szavait idézem: „Az a depressziós, aki egy igazán jóízűt tud nevetni önmagán, máris útban van a gyógyulás felé. ” Például egy 45 éves asszony 24 éve küzdött különböző fóbiáival. Félénk volt, mások előtt elpirult, félt attól, hogy má­sok jelenlétében elájul... Ez idő alatt sokféle módon próbálták öt gyógyítani: különféle módszerekkel, gyógyszerekkel, de semmi sem használt. Majd kezelésbe vette őt egy logoterápiás módszerekkel dolgozó orvos, aki a következőt mondta neki: „Most arra kérem, hogy akarjon elájulni. Határozza el, hogy a lehető leg­félénkebb lesz. Igyekezzen összeesni, pá­nikba esni. ” Az asszony - próbálkozásai után -, miközben jót nevetett kísérletein, ezt vá­laszolta az orvosnak: „Látja, doktor úr, annyira igyekeztem összeesni, szoronga- ni, de hát hiába, egyszerűen nem megy! Minden erőmmel azon voltam, hogy el­piruljak mások előtt, mégsem sikerült!" Az illető öt hónap alatt megszabadult minden tünettől. Egy fiatal férfi attól félt, hogy mások előtt rátör a dadogás. Az orvos azt java­solta neki: tegyen meg mindent azért, hogy úgy dadogjon mások előtt, mint még soha... Az illetőjót nevetett, és rövid idő alatt megszabadult problémájától. íme, a gyógyító humor, a nevetés, amely képes arra, hogy távolságot te­remtsen önmagunk és a problémánk kö­zött; eltávolítson attól, amitől félünk, ami fogva tart; és segít abban, hogy másképpen viszonyuljunk sorsunkhoz. Egy madár kelepcébe kerül. Tudja, hogy nem tud menekülni. Egy kandúr tart felé a fán... A madár tudja, hogy nincs menekvés. Most mit tegyen? - gondolkodik... A kandúr felém tart, meg fog enni... Ez van... Akkor hát énekel­jünk! És szebben énekelt, mint valaha... Honti Irén ..-...........................Evangélikus Élet = Ev Élet - LELKI SEGÉLY „Kései örömként kaptuk az Úrtól ajándékba legkisebb, most hétesztendős kis­lányunkat. Talán idősebb korban túl gyenge a szülői szív, vagy a rosszul értel­mezett szeretet az oka, de gyermekünket nagyon elkényeztettük. Csecsemőkora óta mindig az ő kívánsága állt a középpontban, és mára szinte kezelhetetlenül akaratossá vált. Az idei tanévben először ment iskolába. Aggódunk a beilleszke­dése miatt, hiszen nehezen alkalmazkodik másokhoz. Isten igéje bizonyára utat mutat abban, hogy mit tegyünk?” öntörvényűvé válik, ha szülei nem neve­lik határozottan, következetesen, még­hozzá a fegyelmezés és a dicséret szere­tetten légkörében. Luther Márton bölcs tanítása szerint „az egyik kézben pálcát, a másikban almát tartva”. Van igazság abban, hogy a családban a legkisebb gyermek többnyire nagyobb ké­nyeztetésben részesül, mint idősebb test­vérei. Előfordulhat, hogy iskoláskorba ér­ve fájdalmak árán kell megtanulnia, hogy többé nem körülötte forog a világ, és bi­zony alkalmazkodnia kell társaihoz, meg­szokni a feszítettebb életmódot, ráhango­lódni a csendben ülés és odafigyelés rend­jére. Mindezekre a kellő időben fel kell készíteni gyermekünket, együtt imádkoz­ni vele, valamint pedagógusát felkeresni, és őszintén felfedni előtte aggodalmunkat beilleszkedésével kapcsolatban. A szeretetten fegyelmezést pedig még most sem késő elkezdeni! Levélíró test­vérünk kislánya az iskola megkezdése­kor olyan lélektani helyzetben van, ami­kor fogékony az új elfogadására. Fele­lősségérzete növekszik, a betűvetés megismerése sikerélményt ad számára, és megérzi, hogy nem maradhat tovább babusgatott óvodás, hiszen fontos fel­adatokat kémek tőle számon. Szeretettel javaslom, hogy mindezekről beszélges­senek együtt a családban, a nagyobb testvéreket is bevonva, hogy tapasztala­taikat megoszthassák a kis elsőssel. Mindannyian Isten iskolájában tanu­lunk egész életünkben. Keresztény hí­vőkként a törvény tükrében szembesü­lünk azzal, hogy mi a helyes, és mi a helytelen. Ugyanakkor pedig kegyelem­ből élünk, hiszen oly sok a fogyatkozá­sunk. Személyes példaadásunkból tanul­nak legtöbbet gyermekeink. Ha rend, fe­gyelem, istenimádat és emberszeretet jellemzi mindennapjainkat, utódaink is ezen a nyomon indulnak el a felnőtté vá­lás rögös útján. Imádságban gondolok kislánya iskolakezdésére, és figyelmébe ajánlom a Kol 3,18-25 verseiben foglal­takat, valamint dr. James Dobson Az akaratos gyerek című értékes könyvét, amelyek segítséget nyújthatnak gyerme­ke további nevelésében. Szőkéné Bakay Beatrix Leveleiket „Lelki segély” jeligével várjuk az Evangélikus Elet szerkesztőségének címére: 1085 Budapest, Üllői út 24. Megkülönböztető jelzés... Amelyhez feltételezhetően minden eset­ben hang is párosul a télen egyre döcö­gősebbé, didergősebbé váló közlekedés­ben. Közlekedünk azonban vasszálakon, vízen, levegőben is. Utóbbihoz csatlakozóan - talán nem „légből kapott” gondolatképpen - szintén a közlekedés körébe sorolható az is, ami könnyen elszállhat, vagyis az emberi szó. Nem kétséges, hogy ezek között is felis­merhetőek bőségesen megkülönböztető - magunkat és másokat minősítő - jelzé­sek. Különösen is érdemes ezekre odafi­gyelni, amikor ünnepeinkre készülünk. Hiszen nem biztos, hogy a neves francia gondolkodó általánosítása alapján való­ban el tudjuk rejteni gondolatainkat sza­vaink mögé. És ez a szavak nélküli kom­munikációra is vonatkoztatható: sok min­dent egyértelművé tesz a viselkedésünk, magatartásunk, elárul tekintetünk. „Szelíd szemed, Úr Jézus...” - éne­keljük gyakran. Ebből a tekintetből érez­zük, hogyan, milyennek lát ő bennünket. Hogyan „közlekedünk” családban, mun­katársak, ismerősök és ismeretlenek kö­rében, de nem utolsósorban önmagunk irányában. Látja azt is, hogy milyen megkülönböztető jelzéseket viselünk. Különösen amikor az említett időszak kezdetétől növekedő feszültség és vára­kozás, zsúfoltság és türelmetlen tüleke­dés környékez valamennyiünket igen sok tekintetben. Annak ellenére, hogy a bel­ső megnyugvás- és melegségigény kielé­gítése a szándékunk. Az enyém is, ezért kérek elnézést az általánosításért. Viszont napjaink tapasztalataiból kö­vetkezően nem általánosítható, inkább egyedülálló az a megkülönböztető jel­zés, amellyel Isten állandóan közelít hozzánk és közlekedik velünk, de álta­lunk mások felé is. Nevezetesen a szere­tet és a türelem - kevésbé hangoskodó, hivalkodó - jeleivel. És ebben a vonat­kozásban ő nem különbözteti meg köz­lekedési eszközeinket, sem egyéb lehe­tőségeinket, csak egyetlen módon: ho­gyan élünk azokkal? Amennyiben ez a kérdés megragad és gondolkodóba ejt, akkor máris elindultál a kevesebb kitérőt magában foglaló, keskeny úton. Ame­lyen haladva melléd érkezik és melletted halad megkülönböztető jelzéseivel az, akinek közelségére hitedből és remény­ségedből következően vágyakozol: Jé­zus, aki elmondta és elmondja ma is az őt követőknek, mi a megkülönböztető jelzésük... Bármerre járunk, ismerjék fel általunk - általad és általam is - e jeleket! Mónus László NOKIA KIK A KRISZTUS BIRODALMÁNAK TAGJAI? EVANGÉLIKUS TANÍTÁS AZ EGYHÁZRÓL Az ökumenikus imahét kezdetén újból rácsodálkozhatunk arra, hogy valójá­ban milyen tág ölelésű megfogalmazást ad a világ evangélikusságának máig érvényes hitvallása az egyetemes keresztény egyházról. Krisztus testének ez a valóban ökumenikus szellemű meghatározása ma is közös alapot jelenthet az őt követők számára a gonoszság erői elleni küzdelemben. De nem akármilyen eszközökkel! Az ökumenikus imahét ez évi mottója szerint a gyűlölet felett Jé­zus igéjével győzedelmeskedhetünk, mert: „Az én békességemet adom nektek.” (Jn 14,27) Az ágostai hitvallás, 1530 (Részletek) VII. Az egyház Tanítják továbbá, hogy az egy anya- szentegyház minden időben megmarad. Az egyház a szentek gyülekezete, amelyben az evangéliumot tisztán tanít­ják és a szentségeket helyesen szolgál­tatják ki. Az egyház valódi egységéhez elegendő, hogy egyetértés legyen az evangélium tanításában és a szentségek kiszolgáltatásában. De nem szükséges, hogy az emberi hagyományok, vagyis az emberi eredetű egyházi szokások és szertartások mindenütt egyformák le­gyenek. Amint Pál mondja: „Egy a hit, egy a keresztség, egy az Isten és minde­neknek Atyja. " (Ef 4,5-6) VIII. Mi az egyház? Az egyház valójában a szentek és igazán hívők gyülekezete. De mivel ebben az életben sok képmutató és gonosz él kö­zéjük keveredve, ezért a szentségekkel akkor is szabad élni, ha gonoszok szol­gáltatják ki. Krisztus mondása szerint: „Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek." (Mt 23,2) Mind a szentségeknek, mind az igének Krisztus rendelése és parancsa folytán van ható­ereje, még akkor is, ha gonoszok szol­gálnak velük. Melanchthon Fülöp: Az ágostai hitvallás apológiája (védöirata), 1531 VII. ÉS VIII. CIKK. Az egyházról Hitvallásunk hetedik cikkét, amelyben az egyházat a szentek gyülekezetének mondottuk, kárhoztatták. (...) Mi ép­pen azért fűztük hozzá a nyolcadik cik­ket, nehogy valaki is azt vélje, hogy mi a gonoszokat és képmutatókat az egy­ház külső közösségéből kirekesztjük, vagy hogy tagadjuk azoknak a szentsé­geknek a hatékonyságát, amelyeket képmutatók vagy gonoszok szolgáltat­nak ki. (...) Az egyház azonban nem pusztán külső dolgokban és szertartá­sokban megnyilvánuló közösség, mint egyéb emberi közösségek, hanem első­sorban a hitnek és a Szentléleknek szív­beli közössége; ennek azonban vannak külső ismertetőjegyei is, nevezetesen az evangéliumnak tiszta tanítása és a szentségeknek Krisztus evangéliumá­val megegyező kiszolgáltatása. (...) Ennek a cikknek a felvételét nagyon szükségesnek tartottuk. Látjuk, hogy rengeteg veszedelem fenyegeti az egy­házat, és tör pusztulására. Roppant nagy az istentelenek száma magában az egyházban, akik azt valósággal el­nyomják. Nehogy kétségbeessünk te­hát, hanem tudjuk, hogy az egyház mégis megmarad, és tudjuk, hogy bár­milyen nagy is az istentelenek száma, az egyház mégis fennáll, és Krisztus megtartja, amit az egyháznak ígért: megbocsátja a bűnöket, meghallgat, ad­ja a Szentleiket - ezért állítja elénk eze­ket a vigasztalásokat az Apostoli hit­vallás említett hitágazata. Azután „katolikus (vagyis egyetemes) egyház”-ról beszél, nehogy azt gondol­juk, hogy az egyház csupán egyes népek külső, politikai szervezete; hanem ellen­kezőleg: mindazok az emberek szerte az egész földkerekségen, akik egyetértenek az evangélium tanításában, ugyanaz a Krisztusuk, a Szentlelkük, és azonosak a szentségeik, akár megegyeznek az em­beri hagyományok tekintetében, akár különböznek. (,..)Az egyház továbbá Krisztus birodalma, ellentétben az ördö­gök birodalmával. Bizonyos ugyanis, hogy a gonoszok az ördög hatalmában vannak, és az ördög birodalmának tag­jai, amiképpen Pál Ef 2,2-ben hirdeti, hogy „az ördög munkálkodik a hitetle­nekben". (...) De mi szükség van sok szóra, amikor a dolog egészen világos? Ha az egyház valóban Krisztus birodal­ma, különbözik az ördög birodalmától, ebből szükségképpen következik, hogy az istentelenek nem alkotják az egyhá­zat, mivel az ördög birodalmának tagjai- noha ebben az életben, mert még nem lett nyilvánvalóvá Krisztus birodalma, elvegyülnek az egyházban, sőt egyházi tisztségeket is viselnek. Az idézetek forrása: Konkordia könyv — Az evangélikus egyház hitvallási ira­tai, I. kötet. Evangélikus Sajtóosztály, Bp„ 1957. 24-25. és 163-175. oldalak. Válogatta: G. A. HETI [ I JT RAVA L Ó A törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jelent meg. (Jn 1,17) .....''»11.111^^ .............................................................MHWIUIII A vízkereszt ünnepe utáni második héten az Útmutató reggeli igéi a törvénynek és a kegyelemnek Isten népe életében betöltött helyéről és szerepéről adnak taní­tást Krisztus dicsőségének fényében. Mit tett Jézus a kánai menyegzőn? Példát adott nekünk a képmutatás nélküli szeretetből, amit Pál így összegez: „ a testvér- szeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, (...) a szentekkel vállaljatok közös­séget szükségeikben, (...) örüljetek az örülőkkel. " (Róm 12,9-16) „Ezt tette Jézus első jelként a galileai Kánában. így jelentette ki dicsőségét, és tanítványai hittek benne. ” (Jn 2,11) És te hiszel? Mit tett az Úristen a Hóreb hegyén? Mózes ezt így foglalja össze: „A tűz köze­péből az ÚR beszélt hozzátok. (...) Kijelentette nektek szövetségét, amikor megpa­rancsolta, hogy tartsátok meg a tíz igét. ” (5Móz 4,12-13) Jézus törvényértelme­zése ez: „A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért: tehát az Em­berfia ura a szombatnak is. ” (Mk 2,27-28) „A törvényt és a prófétákat Jánosig hirdették, azóta az Isten országának örömhírét hirdetik, (...) de hamarabb elmú­lik az ég és a föld, mint hogy a törvényből egyetlen vessző is elveszne. ” (Lk 16,16-17) S az apostoli gyűlés mit határozott a pogánykeresztények számára? A mózesi törvényekből csak négy előírást kell betartaniuk: „ Mert a Szentlélek jónak látta, és vele együtt mi is úgy láttuk jónak, hogy ne tegyünk több terhet rátok an­nál, ami föltétlenül szükséges. ” (ApCsel 15,28) Pénteken az igék ama nagypéntek eseményeire emlékeztetnek bennünket: „a zsidók meg akarták ölni, (...) a testvérei sem hittek benne, (...) némelyek azt mondták róla, hogy jó, mások viszont ezt mondták: Nem az. " (Jn 7,1.5.12) Mi a te véleményed az Atya egyszülöttjéről? „A Sinairól jött az ÚR, (...) jobbján lán­goló tűzzel. Mennyire szereti népét!" (5Móz 33,2-3) - vallja meg Mózes a halála előtt. S „ mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelem­re. " (Jn 1,16) Ezért: „Dicsérünk téged" (EÉ 41,7). Garai András

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom