Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-05-23 / 21. szám
HMM 20 04. MÁJUS 23. - 7. oldal Evangélikus Élet L Piliscsabáról ELŐTÉRBEN A HÁTTÉR Szolgálat a médiában Az elmúlt hétvégén nyilvános tapasztalatcsere zajlott Piliscsabán, a Béthel Misz- sziói Otthonba kihelyezett Evangélikus Médiaműhelyben. Ez már a második alkalom volt az egyházi médiamunka iránt érdeklődők és az abban szolgálók számára, hogy az írott és az elektronikus újságírás területén elmélyítsék szakmai ismereteiket. A csodálatos természeti környezet, a Béthel testet-lelket felüdítő csendje és békessége kiváló munkakörülményeket biztosított az írás, a hang és a kép szerelmeseinek az információk közvetlen „adásvételéhez”. Kik és mit adtak tovább szakmai tapasztalataikból a fiatal és lélekben fiatal résztvevőknek? Az alapelveket Gáncs Péter püspök nyitóáhítatában Lukács evangélista-tudósító gyakorlatából (Lk 1,1-4) idézte. Alázat, igényesség és felelős, személyes szeretet nélkül nem végezhető a médiaszolgálat, amelynek titkaként az örömöt, a Szentlélek közösségi munkáját és a globális missziói látást fogalmazta meg a volt országos missziói lelkész. Szinte ezt a gondolatsort folytatta az egyház és média kapcsolatára széles távlatot nyitó előadásában Tőkéczkl László történész. Szerinte az egyházi bó György szemléltet Zászkaliczky Zsuzsanna gyülekezeti hírlevelük egyik „őspéldányával” sajtónak szövetkeznie kell a kultúrával, és az értékelvűséget, nem pedig az ér- dekelvüség világát kell képviselnie. Az egyház akkor lesz jó viszonyban a médiával, ha lehetőségként kínálja fel önmagát; ha nem közvetlenül prédikálni akar, hanem az értékekhez vezeti az embereket. Az értékelvűség útja a teremtett világ szépségei felfedeztetésének az útja is! Az egyház és a kultúra nem válik el egymástól, de ez nem lehet kultúr- protestantizmus. A kereszténység nem zárhatja magát gettóba - hangsúlyozta a történész. « Az élénk figyelemmel kísért előadást - kötetlen beszélgetés formájában - valódi eszmecsere követte. Dr. Fabiny Tamás a Duna Tv szerkesztőjeként szerzett gyakorlati tapasztalatait osztotta meg a résztvevőkkel, különös tekintettel az interjúkészítés technikájára. Egyházunk sajtóbizottságának elnöke mindenekelőtt tisztázta a riport és az interjú, a személyes beszélgetés közötti különbséget. Jézus igazi médiaszemélyiség volt, erről árulkodik a Máté evangéliumában feljegyzett ige is: „ (...) amit fülbe súgva hallotok, azt a háztetőkről hirdessétek. " (Mt 10,27) Reformátoraink szintén „médiaemberek” voltak - hangsúlyozta Fabiny Tamás -, akik felhasználták koruk technikai vívmányát, a könyvnyomtatást. A tudósító számára alapkövetelmény - a megfelelő felkészültség mellett - az interjúalany felé sugárzó tisztelet, őszinte érdeklődés és alázat. Zászkaliczky Zsuzsanna művészettörténész a gyülekezeti hírlevél készítésének sajátosságairól szólt az egybegyűlteknek. Szabó György, a Magyar Nemzet művészeti szerkesztője - az EvÉlet tördelőszerkesztőjével, Nagy Bencével közösen - a sajtófotó sajátosságairól, valamint a nyomtatott sajtótermékek tipográfiájáról tartott gazdagon illusztrált, érdekfeszítő előadást. A résztvevők által várva várt gyakorlatokat az Evangélikus Elet szerkesztői vezették, szívvel-lélekkel, nagyon türelmesen és segítőkészen. Szóltak a kéziratgondozás gyakorlati kérdéseiről, s az első „szárnypróbálgatásaiknál” tartó szerzőkkel együtt javították az előzetesen beküldött írásokat. Számtalan gyakorlati fogás, hasznos technikai ismeret és nyelvhelyességi, helyesírási kérdés került terítékre a kerekasztal-beszélgetés során - olyan is, amely bizony még a „régi írástudók” számára is meglepetést okozott. A munkanapok id. dr. Hafenscher Károly és Kendeh K. Péter lelkészek reggeli áhítataival kezdődtek, hiszen lelki táplálék nélkül a médiaműhelyben sem folyhat olyan munka, amely az olvasók épülését és Isten dicsőségét egyaránt szolgálja. A résztvevők (akik között üde színfoltot jelentettek az Orosházi Evangélikus Általános Iskola és Gimnázium diákjai) a „kimerítő” információcsere ellenére úgy érezték, hogy szükség van a műhelymunka folytatására, hiszen - a jó pap is holtig tanul... Garai András Lapunk az interneten: www.evelet.hu Minden kegyelem Beszélgetés dr. Papp Lajos szívsebésszel A közismert szívsebész, dr. Pupp Lajos április 30-án este előadást tartott - Betegség, gyógyulás, hit címmel — a zsúfolásig megtelt budahegyvidéki evangélikus templomban. Miután megválaszolta a jelenlévők hozzá intézett kérdéseit, majd dedikálta a vele készített két - Jöjjön el a Te országod!, illetve Quo vadis. Domine? című - interjúkötetet, még szakított időt egy rövid beszélgetésre is. Az ószövetségi szemlélet szerint - gondoljunk csak Jób könyvére - a betegség Isten büntetése. Előadásában ezzel szemben Ón azt hangsúlyozta, hogy minden kegyelem, még a betegség is,- Jób könyve különleges szerepet játszik az életemben. Ezerszer elolvastam, mert véleményem szerint ez az egyik legszebb történet az istenhitről és az emberi felelősségről. Jóbot nem az Úr bünteti. A sátán akarja próbára tenni, de ezt a barátok nem sejtik, ezért akarják őt áj- tatos szavakkal Istentől eltávolítani. A betegséget valóban kegyelemként aposztrofáltam, abban az értelemben, hogy rajta keresztül figyelmeztet Isten arra, változtatnunk kell az életvitelünkön. Nem szabad elfelejtkeznünk arról, hogy a baktériumok és a vírusok is Isten teremtményei, melyek a létükért és fennmaradásukért küzdenek. Az ember „különleges” volta abban rejlik, hogy tudatosan készülhet arra, mit tegyen, ha jön az ellenség.- Mik az ellenségeink? A betegségek?- Nem. A betegség állapot. Ellenség például a baktérium, a vírus, a gonoszság vagy a szeretetlenség. Ezek az okok, a betegség pedig az okozat. Nekünk nem az okozat, hanem a kór okozója ellen kell harcolnunk.- Ez a küzdelem láthatólag nem túl eredményes, legalábbis ami a szív- és érrendszeri betegségeket illeti, amelyeknek a gyakoriságát tekintve hazánk a világon az első helyen áll.- Ez sajnos igaz. Azonban azt is el kell mondanunk, hogy a szív- és érrendhelytelenü! - „kegyes halálként” fordítanak. Én úgy vélem, hogy mind az aktív, mind a passzív eutanázia gyilkosság. A passzív eutanázia esetén fájdalomcsillapítót adunk. A lényeg, hogy feltegyük a kérdést: mi célból tesszük ezt? Hogy a fájdalmat csökkentsük, vagy pedig azért, hogy a beteget megöljük? Ezekre a kérdésekre minden orvosnak magának kell választ adnia, ezt az orvosi lelkiismeret tárgykörébe tartozó problémát nem lehet kívülről szabályozni. Én nem bíróságoknak, hanem a lelkiismeretemnek és az Úrnak tartozom elszámolással. Mindenkit becsaphatok, csak a lelki ismeretemet és az Urat nem.- Létezik-e egyáltalán kegyes halál?- Igen. Ez konkrétan azt jelenti, hogy elfogadom Isten akaratát. A szenvedések árán ráébredhetek arra, hogy van még valami dolgom ezen a földön. Az ugyanis orvosilag bizonyított tény, hogy a fájdalom a tudatot is éberen tartja. Önmagában a halált természetes dolognak tartom. Az a rettenetes, ha én okozom valaki halálát.- Biztos vagyok abban, hogy Ön szándékosan soha nem tenne ilyet, hiszen a gyógyításra esküdött, és mint közismerten jó és lelkiismeretes orvos, mindent megtesz a betegeiért.- Minden indok - ma fáradtabb voltam, ma figyelmetlenebb voltam és így tovább - csak felmentés. Ha utólag visszatekintek egy-egy műtétre, mindig felfedezek egy-egy elkövetett hibát. Az a borzasztó, hogy sokszor egy nagy hiba nem okoz halált, ellenben egy apró tévedés jóvátehetetlen következményekkel jár.- Sokszor gyötri a bűntudat?- Nincs bűntudatom, mert Istennél van bűnbocsánat. Csak abban az esetben ostorozhatnám magam folyamatosan, ha nem ismerném el a hibáimat. Én azonban elfogadom, pontosabban elismerem, hogy vétek. De nincs felmentés, mert ha felmentem magam, az azt jelenti, hogy nem akarok javítani magamon. Mint mondtam, sajnos minden műtét során követünk el hibát. Nekem az a dolgom - amúgy Lót módjára -, hogy ne nézzek sebészként rendszeresen bizonyságot tesz?- Nem tettem és nem teszek bizonyságot. Én bizonyságot kaptam. Az Úr ugyanis azt mondta és tanította nekünk, hogy az ő igéjét kell hirdetnünk.- A hallottak után szinte kínálkozik a következő kérdés: vajon akkor miért nem lelkész lett? Miért orvos, és miért éppen szívsebész akart lenni?- Ez hosszú történet. Általában az ember az szeretne lenni, amit kívánatossá tesznek számára. Egy orvoscsaládba született gyermek mintákat kap, és ha meglátja ebben a szépséget, elindul egy adott szakma felé.- Ön azonban nem ilyen famíliába született a Pécs melletti Aranyosgadány- ban.- Valóban nem. 1965-ben érettségiztem, majd felvételi nélkül bejutottam az egyetemre. A bizottság tagjai - mivel szakmai kérdést nem tehettek fel - azt tudakolták tőlem, amire az imént ön is rákérdezett, vagyis hogy miért akarok orvos lenni. Önnek is csak azt felelhetem, amit egykor nekik: nem tudom. Csak egyben voltam biztos: emberek között, emberekért akarok dolgozni.- Innen ,, már csak egy lépés ” volt a szívsebészet?- A szívsebészet abszolút véletlenül jött.- Vannak véletlenek?- A véletlen és a törvényszerű kiegészíti egymást. Ami történt, kegyelem volt annyiban, hogy Isten felkínált nekem egy lehetőséget, amelyet én aztán megragadtam. Intenzív terápiát végző orvos voltam, szerettem a munkámat. A főnököm Pécsről Budapestre küldött egy hónapos gyakorlatra, melynek végeztével állást ajánlottak nekem a Városmajor utcai szívsebészeti klinikán.- A tavalyi, még a háború kitörése előtt tett iraki útja - melyhez a pápától és a keresztény orvosoktól kért támogatást a fegyveres konfliktus megakadályozása érdekében — szintén egy ilyen véletlen volt? szeri betegségek esetében sem mindenről tehetünk, vannak rajtunk kívül álló okok is. A „védelmi rendszerünk”, az immunrendszer óvása és erősítése azonban személyes felelősségünk.- Hogy ki-ki miért vigyáz vagy éppen nem vigyáz kellőképpen az egészségére, azt mindenki maga tudja. Sajnos azonban egyre inkább úgy tűnik, hogy sem lelkileg, sem erkölcsileg nem állunk a helyzet magaslatán.- Mindennapi életünk etikai útmutatója a mózesi tízparancsolat, amely azonban Jézus egyetlen tanításában, a szeretetben sűrűsödik össze. Aki szeret, az nem öl, nem lop, nem csal, nem hazudik és így tovább. Mindössze tehát „csak” ennyi, csak a szeretet kell a méltóbb, szebb, emberibb élethez. Ráadásul - Krisztust követve - még az ellenségeinket is szeretnünk kell, mert pusztán ez a magatartás szabadíthat meg a gyűlölet és a harag bilincseitől. Jézus azért halt meg a kereszten, hogy mi valóban szabadok legyünk, és beteljesítsük valódi küldetésünket, azaz szeressünk!- Ha már a méltó életnél tartunk, ejtsünk néhány szót a „méltó halálról” is.- Feltételezem, itt most az eutanáziára, a jó halálra gondol, amelyet legtöbbször hátra, csak tudjam, hogy mi történt mögöttem.- Egy helyen úgy nyilatkozott, hogy „hit nélkül nem lehet gyógyítani”. Mit értett ezen?- Itt nem feltétlenül istenhitről van szó. Ha az orvos nem hisz önmagában, abban, hogy képes meggyógyítani a hozzá forduló beteget, akkor azt a páciens is megérzi. Ha nem hiszek, ha nincs hitem, akkor nem vagyok hiteles.- A gyógyításban, a tudományos munkában az istenhit akadályoz vagy segít?- Erre egyetlen mondatban tudok csak válaszolni: nem ismerek olyan tudóst, aki előbb vagy utóbb ne tért volna Istenhez.- Milyen Papp Lajos hite?- Amikor az utóbbi időben azt kérdezték tőlem: „Te tényleg ennyire erősen hiszel Istenben?”, azt feleltem: „Nem, én nem hiszek Istenben, én tudom, hogy van Isten.” Külön hálás vagyok az Úrnak azért, hogy Krisztus-hívő és Jézust tisztelő ember lehetek, mert a kereszténységen kívül egyetlen más vallásban sincs meg az ellenség szeretete és maradéktalan elfogadása.- Ezért van az, hogy elismert, Széchenyi- és Magyar Örökség díjas szív-Nem. A lelkiismeretem vitt.- Hogyan élte meg, hogy a felhívása akkor visszhang nélkül maradt?- Azt gondolom, hogy a címzettekhez egyszerűen csak nem jutott el ez az üzenet. Ami azonban sokkal nagyobb baj, hogy hosszú évekig engem sem zavartak a világ háborúi és szenvedései. A lelkiismeretem 2003-ban szólalt meg, sőt kiáltott, olyannyira, hogy az már a mindennapi munkámat zavarta. Valami módon mindenképpen lépnem kellett. Csak egy megoldást találtam, azt, amelyet végül választottam is. Önteltség lett volna azt gondolni, hogy egymagám megállíthatok egy háborút. Tisztában vagyok azzal, hogy csak egy vagyok a sok közül, aki azonban tudja, hogy önmagának és Istennek tartozik elszámolással, és azt teszi, amit a lelkiismerete szerint helyesnek vél.- Más esetleg megkeseredett volna az Ön helyében, ha nem támogatják.- Nem keseredtem el, csak rájöttem, hogy mást és máshogy kell tenni. Például úgy, hogy elmegyek egy-egy gyülekezetbe, és mondom, hittel mondom, hogy minden kegyelem, és senki nem mentheti fel magát, mert minden mindennel összefügg. Gazdag Zsuzsanna Barta Imre felvételei
