Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-03-21 / 12. szám
2004. MÁRCIUS 21.-9. oldal Evangélikus Élet EvÉlet - LELKI SEGÉLY „Idén húszesztendős házasságunk megrontója az alkohol. Minden bajunk, keservünk kizárólag annak köszönhető, hogy az uram nem tud parancsolni magának, ha ital van a közelében. Az első egv-két pohár még oldott, vidám hangulatba hozza, de ahogy egyre többet iszik, úgy válik a szemünk láttára egyre agresszívabb emberré. Nem mondom, hogy rossz férj és apa lenne, mert ha józan, aranyból van a szíve, rendesen dolgozik, és figyelmes is. Amikor azonban elveszíti a kontrollt, és mértéktelenül sokat iszik, akkor - ha tettleg nem is, de szavaival, jogtalan kritikáival, rosszkedvével - még a legszebb ünnepeket is tönkreteszi. Már annyiszor kértük, hogy próbáljon ki egy elvonókúrát, ám ő nem hajlandó rá. Sokszor úgy érzem, ha a hitem nem volna, már régen tönkrementek volna az idegeim. Úgy szeretném, ha sikerülne megváltoztatni a férjem! Kérem, segítsen!” Az ember, ez a nagyra hivatott, ámde mégis olyannyira törékeny élőlény egyedülálló abból a szempontból is ezen a földön, hogy ismeri az önmegkárosítás és önmegsemmisítés lehetőségét. Paradox módon erre az útra gyakran az élvezetszerzés vágyával lép rá, majd káros szenvedélyei lassan fojtogatni kezdik, nemritkán fel is emésztik. Tanácsot kérő kedves levélírónk ebből a kilátástalan helyzetből szeretné kimenteni házastársát és visszaadni őt a szenvedélymentes, boldog életnek. Sajnos már válaszom elején el kell mondanom, hogy az alkoholfüggőségből kivezető út rendkívül rögös, és nagyon sok kitartás kell ahhoz, hogy mind a beteg, mind a kísérő családtagok végigmehessenek rajta. A magyar pszichiátriai irodalom szerint a „gyógyulás arányát 30%-ra becsülik, utógondozással, klubterápiával pedig 50%-ra emelhető”. Az alkoholizmus gyógyíthatatlan abban az értelemben, hogy sokéves absztinencia után minimális mennyiségű alkohol- fogyasztás is a betegség kiújulásához vezethet. Azonban gyógyítható olyan értelemben, hogy roppant erőfeszítéssel, szakemberek segítségével, Krisztus sza- badításában bízva tartós absztinencia mellett ki lehet lábalni az akut betegség állapotából. Nehéz út, de nem reménytelen. Nem megy olyan egyszerűen a változás, mint a népszerű magazinok „Átváltoztatjuk” rovataiban látható jelentkezők esetében, akiknél már egy új frizura is csodát művel. De érdemes mégis felvenni a harcot és szembeszállni az alkoholizmussal a szabad, boldog életért! A kutatók feltételezései szerint az ember mintegy 12 000 éve ismeri az alkoholt, és azóta vissza is él vele. Történelmi és teológiai szempontból is érdekes, hogy az O- és Újszövetség milyen széles ösz- szefüggésben beszél a borról, amely alapvetően Isten jó ajándéka, és amely „meg- vidámítja a halandó szívét”, sőt áldozati adomány is. Nem beszélve az úrvacsorái borról, amelyben Krisztusnak a keresztfán kiömlő vére van jelen. A Szentírás ugyanakkor tiltja és elítéli a szeszes itallal való visszaélést, és a részegeskedést kifejezetten bűnnek mondja (lKor 6,10). A statisztikai adatok tanúsága szerint posztmodem korunk egyre veszélyesebb módon él vissza az Úr adományával, hiszen a közúti balesetek, családi tragédiák, válások döntő oka az alkohol. Segélyt kérő testvérem is nyilván feltette már a kérdést: Miért kockáztatja egészségét, családi békességét, becsületét valaki néhány órányi bódultságért? Miért költ valaki erején felül valamire, ami csupán látszat- megoldást nyújt számára? Hogy ezekre a kérdésekre választ kaphassunk, rá kell lelnünk az alkoholizmus fő lelki okára, amely nem más, mint az élet konkrét problémái elől való kétségbeesett menekülés. Az alkoholfuggő ember az itallal igyekszik ellensúlyozni érzelmi labilitását, elfelejteni magányosságának fájdalmát, csökkenteni belső feszültségét, legyőzni kisebbrendűségi érzését. Az alkoholizmus kialakulása azonban nem vezethető vissza egyetlen speciális okra sem, hanem különböző tényezők együttesen váltják ki. A rá való hajlam örökölhető, ám amint a pásztori lélektan egyik kimagasló képviselője - aki a szenvedélybetegségekkel küszködő emberek lelkigondozására specializálódott - felismerte, az alkoholbetegek többsége a közfelfogással ellentétben nem „akaratgyenge”, hanem éppen ellenkezőleg: olyan ember, aki mindenáron változtatni szeretne a világon, de miután kudarcok érik, a pohárhoz nyúl. Ez a felismerés azért fontos, mert az alkoholfuggő ember állapotán nem segítünk, hanem rontunk, ha szüntelenül azt mondogatjuk, hogy ő egy másodrendű ember, mert képtelen magán uralkodni. „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek” (Mt 7,1) - mondja Megváltónk. Mindazoknak, akiknek családi, baráti körükben alkoholbeteg ember él, fontos ezt az igét szívükbe fogadni. Miért? Azért, mert az emberi ítélkezés szörnyű mételye képes arra, hogy megsemmisítse a megítélt személy önbecsülésének utolsó morzsáit is, s ez az alkoholfuggő ember esetében akár végzetes is lehet. Kedves asszonytestvéremnek szeretettel javaslom, hogy soha ne mondja férjének lemondóan: „Te már soha nem változol meg!” Ne söpörje férje problémáját a szőnyeg alá, azt gondolván, hogy majd csak megoldódik valahogyan, mert ahogy telik-múlik az idő, párjának annál nehezebb lesz talpra állni. Többször neveztem válaszomban az alkoholizmust betegségnek. Sajnos meg kell barátkoznunk azzal a ténnyel, hogy az iszákosság egy testet-lelket-szellemet gúzsba kötő betegség. A szervezetben olyan változásokat indít el, lelkileg olyan rabszolgai függőségbe taszít, hogy a család vagy akár a beteg nemes elhatározása kevés a megváltozáshoz. Abban az esetben pedig, ha az alkoholista ember nem ismeri be függőségét, ha önként nem vállalja a terápiát, és visszautasítja a segítséget, akkor lehetetlenné válik a gyógyulás. Ha a kedves levélíró férjének magatartása elutasító, akkor szeretettel javaslom, hogy a háziorvos vagy a témában járatos lelkigondozó bevonásával segítsen neki a betegségtudat kialakításában és annak belátásában, hogy életének minősége, szeretett családjának jövője akkor vehet reményteli fordulatot, ha megengedi, hogy közösen keressenek megoldást az alkoholfüggőség leküzdéséhez. Jó kiindulópont lehetne, ha kedves férjét elkísérné egy iszákosmentő csendeshétre, ahol a szenvedélybetegségekkel küzdők Krisztus megszabadító erejére támaszkodhatnak. Kérem, ha szívesen részt vennének az egyházunk által szervezett ilyen irányú alkalmakon, jelezzék, és telefonon vagy levélben szívesen adok róla információt. A szeretet óriási hatalom. Higgyen abban, hogy férje iránt érzett őszinte szére- tete erőt ad majd mindkettőjüknek ahhoz a nehéz úthoz, amely önök előtt áll. A remény és az ítélkezésmentes szeretet a gyógyulás első lépése. Isten adjon ehhez önöknek erőt! Szókéné Bakay Beatrix Leveleiket „Lelki segély” jeligével várjuk szerkesztőségünk címére. Kérjük, jelezzék, hozzájándnak-e ahhoz, hogy a leveliikre adott válasz lapunkban is megjelenhessen, illetőleg hogy írásuk milyen aláírással (teljes név, monogram vagy csak településnév) jelenjen meg. BÖJTI GYÓNÓTÜKÖR 4. „Igyekezel-e ezután Isten akarata szerint élni?” A böjt az Isten előtti elcsendesedés időszaka, amikor befelé és felfelé figyelünk, amikor rendezzük dolgainkat, és szembesülünk mulasztásainkkal. Hívjuk most segítségül ehhez az úrvacsoraosztás előtt elhangzó, jól ismert gyó- nási kérdéseket - hogy azokat alaposabban megértve őszintén megállhassunk Isten előtt. Érdemes fellapoznunk Bibliánkban az egyes elmélkedések felett található igeszakaszokat is, hiszen ezáltal mélyebb összefüggések is feltárulhatnak előttünk... A bűnök jóvátétele (Lk 19,8) Ha fájó szívvel ugyan, de rádöbbenünk bűnös voltunkra, ha végigcsordul arcunkon a bűnbánat könnye, akkor valószínűleg felébred bennünk a vágy az Isten akarata szerint való életre. így kerülhet elénk egy súlyos kérdés: a bűnök jóvátétele. Zákeus Jézus mellett ismerte fel bűneit, és fontolgatás nélkül, azonnal kereste a jóvátétel lehetőségét. Ez a vágy a keresztény emberben akkor alakul ki, ha valóban Isten közelébe kerül. Jézus nem beszél erről Zákeusnak: ő önmagától érzi ennek szükségességét. Ma sem történik ez másként, akár olvassuk a Bibliát, akár hallgatjuk az Igét, akár imádkozunk. Ez az igyekezet nem lehet „pillanatnyi hangulat”. Inkább hosszú folyamat az életünkben, csaknem „életforma”. Az emberek csodálkoztak azon a változáson, amely Zákeusban végbement. Egy-egy ilyen történet hallatán talán mi magunk is így vagyunk vele. Áldása ennek az is, hogy mindenki rádöbbenhet: rombolni, bűnt elkövetni könnyű, ám építeni és jóvátenni igen nehéz. Sajnos nem lehet mindent jóvátenni. Tudta ezt Zákeus, de Pál apostol és Luther is. Hiszen ez így „önmegváltást” jelentene. Ez óriási kísértést jelent számunkra, és semmiképpen sem lehetséges. Csak egyetlen lehetőség van: az Istentől való kegyelem elfogadása, amely kivezet a kétségek közül... A megtérés látható gyümölcsei (Lk 3,8-14) A bűnbánat kapcsán már gondolkodtunk a gyümölcsökről. A megtérés összefüggésében - amely Luther szerint mindennapi szükséglet - álljon itt néhány gondolat. Keresztelő János Isten országának közeledésére figyelmeztet a megtérésre hívó üzenettel. Megerősíti: Isten gyümölcsöket akar látni, a megtérés mások számára is látható vagy láthatatlan gyümölcseit. Életünk nem teljesedhet ki Isten nélkül. Élhet valaki látszólagos vallásosságban, de Isten tetszésének hiányában gyümölcstelen az élete. Hiszen a növekedést egyedül általa és Fia által érhetjük el. Igaz, Isten előtte „felszántja” az ember szívét és életterét akkor is, ha az keménynek mutatkozik. Hogy tapasztal- hatóvá legyen mindenki számára annak bizonyossága, hogy Isten a kövekből is tud magának fiakat teremteni. Mig egyetlen ember is megfordul útján, van gyümölcs, amelyet érdemes Ízlelgetni. Meg lehet győződni arról, hogy hat az evangélium, amelyben a legnagyobb ajándékot Jézus hozta az egész emberiségnek az örökké tartó megújulás lehetőségével. Az egyház történelme is bizonysága ennek. Hiszen az evangélium hirdetésének gyümölcse az is, ha Isten nevét mindezekért magasztaljuk! Mónus László „Loner” vagy „lúzer”? Nyugtalanul alszik. Gyakran felébred, néha hosszú percek telnek el azzal, hogy sóhajtozva forgolódik az ágyon. Kötéllé sodorja maga alatt a lepedőt. A párnája csuromvíz a verejtéktől. A zsebrádiót egész éjjelre bekapcsolva hagyja. Retteg a kintről behallatszó zajoktól. Inkább a vízállásjelentés vagy valamelyik adó szignálja szóljon. Úgy érzi, ezáltal tartja a kapcsolatot a külvilággal. Persze tisztában van vele, hogy becsapja magát. így is vannak halluci- nációi. Rémeket lát a sötétben. E gy késő esti vagy kora hajnali műsorban egyszer felhangzik a várva várt zene Gary Moore- nak, ennek a rendkívül invenciózus bluesgitárosnak a Wild Frontier című albumáról. The Loner - A magányos. Instrumentális szám. Kemény, hatnyol- cados alapra elhelyezett, hátborzongatóan érzelemdús, dallamos gitárszóló. Elnyújtott hangja olyan, mint egy hegedűé. Mindig örül, ha erre ébredhet fel. Örül? Már ha ennek a szónak az ő életében maradt még jelentése. Könnyek szöknek a szemébe, és halkan zokogni kezd. 1987-et írunk. Pedig szeret a gyerekek között lenni. Ha valami, hát ez igazán lelkesíteni tudja. Ezt ők is érzik. A szünetekben nem a tanáriba megy kávézni a kollégáival, hanem inkább az udvaron diskurál a kicsikkel és a nagyobbakkal. Egyikük a szendvicsét tartja elé harapásra, a másik az üdítőjével itatja, a harmadik pedig nedves kis markából cukorkát kínál felé. Vegetáriánus elveit feladja, mivel a napköziben együtt kell étkeznie a diákokkal. Többen felkeresik otthon is. Ki csak beszélgetni jön, ki azt kéri, korrepetálja valamelyik tárgyból. Maga is meglepődik, amikor egyik-másik szülőtől kap egy-egy húszast, ötvenest. (Ekkoriban még mindkettő papírpénz.) A ki meglátogatja otthonában, annak megmutatja kedvenc zenéit, és nem haragszik, amikor egyik kazettáját törött dobozzal hozza vissza egy nyolcadikos fiú. Könyveket is ad nekik. Kölcsönbe is, ajándékba is. Emlékkönyvi bejegyzést fogalmaz egy ötödikes lánynak, hogy emlékezetes, egyedi és tartalmas legyen. Ennyi adatott neki. Egyvalamiről ugyanis nem beszélhet. Érzi, hogy őrlődik a lelke, és gerincére az elviselhe- tőnél nagyobb súly nehezedik. Pedig rendesek a kollégái. Az igazgató kemény, határozott, de végtelenül humánus és mély empátiával rendelkező ember. Teszi a dolgát. Szereti, megérti őt, mégsem értheti, miért érzi közöttük a disznók vályújánál magát. Ilyesmit persze sosem mondana. A világért sem szeretné megbántani. Hiszen ha valaki, hát ő igazán jó hozzá. A gitár hegedű módján elnyújtva sír a sötétben a lehalkított zsebrádión. Haj- nalodik. Nemsokára ébredni kell. Az éjszakai forgolódásnak vége. Ólmos álmosság jön a szemére. Mélyen alszik, amikor megcsörren a vekker. Tudja, hogy nem lesz képes tovább csinálni. „Vesszen el a nap, amelyen születtem!” Kedves barátaivá lesz Jób, a Prédikátor és Jeremiás. Mintha az ő gondolatait jegyezték volna le szó szerint. Nem akar tovább élni. Am akihez újra odamenekül halálos kétségbeesésében és félelmében, nem engedi meghalni. Új utat készít neki. Ajtók csukódnak és nyílnak. Sorsa most is az ő kezében van. Jézusnak hívják. M a már mindenütt mindenki beszélhet róla. Félelem nélkül. Meg is teszik. Sokszor méltatlanul és hiába is. És ez ugyanannyira - ha nem jobban - fáj neki; mint akkor a kényszerű hallgatás a moslékosvályú mellett. Bizonyos értelemben tehát most is magányosnak érzi magát. Talán még elhagyatottabbnak, mint azok között, akik bár nem értették őt, de legalább a maguk módján jók voltak hozzá. Nem hagyták ugyan Jézusról beszélni, mégsem lehet azt mondani, hogy semmi közük nem volt hozzá. Magányos tehát, mint mindig, de nem elveszett. Gyakran egyedül marad, és nagyobb értetlenség veszi körül, mint valaha, mégsem érzi magát többé vesztesnek. Loner, nem lúzer. A z sem igaz viszont, hogy egyedül lenne. Sőt olyan közösségben élhet, amelyről korábban álmodni sem merészelt volna. Nagyszerű emberek veszik körül, akik kárpótolják az elvesztegetett évekért, a hiábavalóságokért, a kudarcokért, az egykori és jelenlegi értetlenkedésekért, a hántásokért, a lesajnáló megjegyzésé1 kért és a megvető pillantásokért. A gitár elnyújtott, síró hangja most a számítógéphez csatlakoztatott hangfalakból szól. Ül a monitor előtt, térdén kicsi fia. A gyerek megilletődötten hallgatja a zenét. Aztán váratlanul apjára emeli tekintetét, hangosan elneveti magát, orrát odadugja piszézésre, majd lekéredzkedik, és átfut a másik szobába testvéreihez és anyjához. Nemsokára lefekvés. Mindnyájan jól és nyugodtan alszanak. - ops HETI ÚTRAVALÓ Ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz. (Jn 12,24) Böjt negyedik hetében az Útmutató reggeli igéi a böjti öröm forrásáról, Jézus szolgálatának és követésének titkáról szólnak. Földi nyomorúságaink és szenvedéseink közepette szükségünk van Isten vigasztalására. Pál hálaadásában tíz (!) alkalommal szerepel a vigasztalás igei és főnévi alakja (2Kor 1,3-7). Mit válaszolt Jézus azoknak a görögöknek, akik őt szeretnék látni, azaz megismerni? „Eljött az óra, hogy’ megdicsőíttessék az Emberfia” (Jn 12,23) - az ő halála és feltámadása által. Heti igénk üzenete rejti Jézus földi szolgálatának ezt a titkát, mint az elhaló búzaszem az új termés ígéretét. S az őt követők sorsa sem lehet más: „aki pedig gyűlöli az életéi e világon, örök életre őrzi meg azt” (Jn 12.25) . Hogyan lehetséges ez? Csak úgy, hogy „ többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem ” (Gál 2,20)! „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem mindazzal él az ember, ami az Úr szájából származik. ” (5Móz 8,3) Mózesnek ez a negyvenévi pusztai vándorlás során szerzett tapasztalata minket is hálaadásra indít a testté lett Igéért! Jób szenvedései között feddhetetlenségét hangoztatva mégis elismeri a mindenható Isten hatalmát: „Mert ő nem ember, minién (...). Nincs is köztünk döntőbíró... ” (Jób 9,32-33) Jézus maga választja ki barátait a gyümölcstermő életre, és teljessé teszi azok örömét, akik megmaradnak az ő szeretetében (Jn 15,9-17). Pál hiszi és tudja, „hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust, az Jézussal együtt minket is feltámaszt" (2Kor 4,14). Ezt mi is igy vallhatjuk! A zsidók nem hiszik el Jézusnak, hogy ő a Krisztus (a Messiás, a Felkent), „ mert nem az én juhaim közül valók vagytok" (Jn 10.26) . Mirólunk mit mondana a jó Pásztor? Jézus búcsúbeszédeiben a Szentleiket ígéri tanítványainak és azt, hogy a Feltá- madottal való találkozáskor majd megtudják a titkot: „Én az Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek” (Jn 14,20). íme, a búzaszem „halálos” szolgálatának, azaz Krisztus áldozatának gyümölcse s a böjti öröm forrása! Ezért „örüljetek Jeruzsálemmel! Vigadjatok vele mindnyájan, akik szeretitek" (Ézs 66,10)! Ézsaiás a „béke városának” boldog jövőjéről prófétáit, de mi már előretekinthetünk a mennyei Jeruzsálemre, ahova csak azok jutnak be, „akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe" (Jel 21,27). Uram és Istenem! „Igédben nem kételkedem, / írd élet könyvébe nevem, / Vígy teljességre, ámen” (EÉ 502,5)! Garai András v
