Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-03-07 / 10. szám
Nem szeretném elkedvetleníteni kedves ifjú levélírónkat, de az ifjúsági bibliakör vezetőjéhez hasonlóan nekem is meglehetősen „elavult” nézeteim vannak a házasságon kívüli nemi élet kérdéséről. Már hogyha a biblikus nézőpontot elavultnak lehet nevezni... Nagyon vigyáznunk kell azzal, hogy a Szentírást ne kényünk-kedvünk szerint olvassuk. Óvakodnunk kell attól, hogy Isten kinyilatkoztatott szavát aszerint ítéljük meg, hogy abból mi vonzó számunkra, és mi nem. Jól tudom, a párválasztás és a szexualitás olyan kényes terület, amelyről sokan szeretnék kizárni a mindenható Istent, mondván: „Ehhez két ember elegendő!” Magam is megtapasztaltam a szerelem mindent elsöprő érzését. Átéltem, hogy milyen az, amikor egy férfi és egy nő számára szinte megszűnik létezni a világ. Azonban ott dől el, hogy ez az érzelem mennyire mély, hogy a testi szerelem (szexus és érosz) vágya mellett a szerelmespár szívében megjelenik-e az egymás iránti felelősségérzet és az életre szóló kötődés (fília és agapé) is, amely házassághoz vezet. A szexus, az érosz és a fiba (baráti, szociális szeretet) minden esetben értékeli vágya tárgyát: „Szeretlek, mert... szép, jó, okos, megbízható vagy, de ha már nem vagy az, akkor lecseréllek valaki mással, aki betölti elvárásaimat.” A világi gondolkodás ennek alapján ajánlja, hogy a fiatalok házasságkötés előtt hosszabb ideig éljenek együtt, mert ugye „lakva ismeri meg az ember a másikat”, és ha kiderül, hogy valami nem elég harmonikus közöttük, akkor minden kellemetlen következmény nélkül búcsút inthetnek egymásnak. De vajon mi ez, ha nem a társ érzelmeinek becsapása? Sőt, ami még riasztóbb: hasonlít az embervásárhoz. Bármennyire logikusan is hangzik, mégsem lehet kipróbálni, előre bebiztosítani, hogy tíz-húsz év múlva hogyan fog majd működni házasságunk. Sokkal inkább arról van szó, hogy a házasság kötöttségét, a társ iránti élethosszig tartó felelősséget nem kívánják sokan felvállalni. Előfordul, hogy a diploma, a lakás megszerzése késlelteti az elköteleződést, sőt az sem ritka, hogy az esküvő - manapság meglehetősen jelentős - költségei hátráltatják a frigy létrejöttét. Ilyenkor pedig mi maradhat a fiatal szerelmeBÖJTI GYÓNÓTÜKÖR 2. „Bánod A böjt az Isten előtti elcsendesedés időszaka, amikor befelé és felfelé figyelünk, amikor rendezzük dolgainkat, és szembesülünk mulasztásainkkal. Hívjuk most segítségül ehhez az úrvacsoraosztás előtt elhangzó, jól ismert gyónási kérdéseket - hogy azokat alaposabban megértve őszintén megállhassunk Isten előtt. Érdemes fellapoznunk Bibliánkban az egyes elmélkedések felett található igeszakaszokat is, hiszen ezáltal mélyebb összefüggések is feltárulhatnak előttünk... A bűnbánat könnyei (Lk 7,38; Mt 26,75) A bűnvallás békességet ad, de fájdalmassá teszi a bűnt. Az ember szemébe könnyek szöknek... Nem árt azonban tudni, hogy a sírást sok minden kiválthatja: együttérzés, félelem, igazságtalanság, de hiúság, irigység is. A szív szerint való bűnbánat könnyei a tehetetlenségből fakadnak, jelezve az erőtlenséget, a hiábavaló igyekezetét. Nincs más megoldás: elerednek a könnyeink - olykor éppen az úrvacsora előtt vagy alatt. Tudjuk, hogy valakivel helytelenül cselekedtünk, ám látjuk a megmenekülés útját is... „A mélységből kiáltok hozzád, Uram!” - szakad fel a zsoltáríró szívér Evangélikus Elet EvÉlet - LELKI SEGÉLY „Felnőtt ifjúsági körünk egyik szombat esti bibliaórájának témája a »Ne paráználkodjál!« parancsolat értelmezése volt. Elhangzott, hogy Isten ezzel a felszólítással védi a házasságot, és azt várja tőlünk, hogy »tisztán és szemérmesen őrizzük magunkat« a házasságig. Véleményem szerint ez a tanítás korunkban már nem tartható. Ha ezekkel a nézetekkel állnék elő a főiskolán, akkor mindenki kinevetne. Egy éve élek együtt a kedvesemmel, talán, ha egzisztenciát teremtünk, házasság is lehet belőle. Addig azonban fontos, hogy megismerjük egymást, hiszen így csak azt akarjuk bebiztosítani, hogy tartósabb legyen közös életünk. Szeretjük egymást, akkor miért kellene önmegtartóztató életet élnünk? Ráadásul az nem is egészséges!” sek számára, mint az, hogy a hosszú várakozás helyett megadják magukat „hormonsorsuknak”. .. Egy lelkészi hivatalban a következő párbeszéd zajlott le az idős lelkipásztor és az ifjú menyasszony között: „Életem legboldogabb pillanata előtt állok, mégis sír a lelkem” - panaszolta a lány. „Mi a baj? Talán bizonytalan az érzelmeiben, vagy fél a jövőtől, kedvesem?” - kérdezte a lelkész. „Az fáj, hogy nem adhatom magam tisztán életem szerelmének. Megfosztottam attól, ami egyedül őt illette volna” - szólt a különös válasz; Különös, mert a világi gondolkodás számára nehezen elfogadható. Önmegtartóztatás? Lekacagott erény. Pedig a test érzéki vágyainak fegyelmezése valójában emberi mivoltunk nemesedése. Gondolhatunk itt egy ószövetségi ifjúra, Józsefre, aki a maihoz hasonló környezetben élt, egy olyan világban, amely szüntelenül azt kérdezte: „Miben lelhetek élvezetet?” és „Mi hajt nekem hasznot?”. József azonban tudta, hogy Isten gyermekeinek életében nem ez a mérce. Szíve arra a kérdésre várta a választ: „Mit kíván tőlem az Isten?” Ezért egy szexuálisan szabados, pogány környezetben is győzött benne az Isten szava, és ellent tudott állni a paráznaság bűnének (lMóz 39,7-23). Mindez azt jelenti, hogy nemcsak hormonjaink hatnak ránk, hanem lelkiszellemi, hitbeli magatartásunk is visz- szahat hormonjainkra. Mit mond erről a házasságtudomány? A legtöbb szakértő egyetért abban, hogy a szexust át lehet lényegíteni a sportba, munkába, tanulásba, és így le lehet vezetni a nemi energiákat. Hát hogyne lehetne akkor Istenhez menekülni és kérni kegyelmét, hogy amíg a nekünk rendelt társat hozzánk vezérli, addig igenis „tisztán és szemérmesen” éljünk, elkerülve így sok csalódást, nemi betegséget és a nem kívánt terhességet? Dr. Németh György írja Lelki egészségünk című, 1973 óta többször megjelent könyvében: „Semmi hátránnyal nem jár, ha egy fiatalember vagy leány egy ideig uralkodni tud ösztönén, és szerelmének beteljesedését az igazinak tartogatja.” Nem kell tehát félni attól, hogy az önmegtartóztatás egészségtelen, és nem muszáj elhinnünk, hogy feltétlenül az a helyes, amit mindenki tesz. Amikor a hívő szív megízleli az Urának való engedelmesség édes ízét, akkor csalhatatlanul tudni fogja, hogy ez az ő útja. A sátán szüntelenül igyekszik elbuktatni bennünket, mégpedig óemberünk leggyöngébb pontját választva célpontjául. A nemi élet területén sem spórolhatjuk meg a döntést: a keskeny ösvény vagy a széles út? Isten parancsa vagy a világi divat? Ezt a válaszadást is hitben kell megharcolnunk, és én úgy olvasom ki kedves ifjú testvérem leveléből, hogy csata dúl a szívében. Remélem, segít, ha elmondom: a gát sohasem akadályozza a folyó folyását, hanem szabályozza, hajózhatóvá teszi azt, és segít abban, hogy a víz energiája erőműveket hajtva, az embereket szolgálva hasznosulhasson, így tesz a mennyei Atya is: nem kíván megfosztani minket semmilyen jó dologtól. Ellenkezőleg: az igazi, túláradó örömöt kínálja nekünk, amikor a házasság rendjét ajánlja nekünk a partnerváltogatás helyett. Álljon itt végül egy Lacordaire-idézet: „Egy óra hosszat szeretni - állati dolog. Egy évig szeretni - emberi dolog. Egy egész életen át szeretni - angyali dolog. Egy életen át csak egyet szeretni — isteni dolog. " Őszintén kívánom, hogy bizalmával engem megtisztelő levélírónk lelje meg társa oldalán az igazi összetartozás szépségét, töltse be életét az el- és befogadó isteni szeretet, az agapé, hogy megérezze: vafóban áldás számunkra Isten mindenkor jó akarata. Szókéné Bakay Beatrix Leveleiket „Lelki segély" jeligével várjuk szerkesztőségünk címére. (Kérjük, jelezzék, hozzájárulnak-e ahhoz, hogy a levelükre adott válasz lapunkban is megjelenhessen, illetőleg hogy írásuk milyen aláírással (teljes név, monogram vagy csak településnév) jelenjen meg. e igazán bűneidet ?” bői a kiáltás. A bűnös asszony is valami hasonlót érezhetett: azt, hogy élete elveszett. Egyet tudott tenni: sírni! Sírásunk azonban mindaddig felszínes, amíg elég erősnek érezzük magunkat. Ám az igazi bűnbánat nem keresi a nyilvánosságot, inkább csendes és alázatos. Ez az asszony szerényen közeledett Jézushoz - megszólítani sem merte őt -, csendesen leült a lábánál, és sírt... Hasonló érzések tölthették el a vámszedőt is bűnbánatában. Péter pedig kiment a főpap udvarából - elbújt a nyilvánosság elől -, és keserves sírásra fakadt. Két ember könnye: egy bűnös asszonyé és egy erős halászemberé. Az egyik Jézushoz megy, a másik Jézustól támolyog el. Tudták és érezték, hogy bűnösök... A mi bűneink tudnak-e ilyen fájdalmat okozni nekünk? Ha hiányzik életünkből Jézus, akkor nem. Ha azonban a közelében vagyunk, boldogok lehetünk, amennyiben arra a kérdésre: „Bánod- e?” - könnyeinkkel válaszolhatunk... A bűnbánat gyümölcse (2Kor 7,8-11) A könnyek hamar felszáradnak, mintha nem történt volna semmi sem, az igaz bűnbánatból azonban jó gyümölcsök fakadnak. A könny ugyanis nem gyümölcs, mint ahogyan az eső és a napsütés sem termés. Igaz: az eső viszont felpuhítja, előkészíti a magvetéshez a talajt... Istennek az a célja, hogy lelkünk alkalmas talaj legyen az evangélium befogadására. Kétféle szomorúságot ismerhetünk: a világ előttit, amely gyümölcstelen, és az Isten előttit, amely gyümölcsöző. Isten kegyelme által láthatjuk Krisztust és a keresztet is, melyet a világ többnyire eltakarni igyekszik. Ám Isten mégsem szeretne magunkra hagyni minket! Pál úgy tapasztalta Korinthusban, hogy a hívek - bár korábban mindenféle mentségeket kerestek - komolyan veszik bűneiket, és kerülni igyekeznek azokat. Megragadta őket a Lélek, és munkálkodni kezdett bennük, ezért - mintegy bocsánatot kérve Istentől - igyekeztek jó gyümölcsöket teremni és kivetni magukból mindazt, ami fertőzött. Mindezek példát adhatnak nekünk is a megújulásra való törekvésben. A „tékozló fiúhoz” hasonlóan mi is reménykedhetünk abban, hogy az Atya bennünket is magához ölel. Lehet, hogy nehéz és keserves ez az út, de járható, hiszen velünk vándorol utunkon Jézus, hogy életünk valóban Istennek tetsző és gyümölcsöző legyen... Mónus László 2004. MÁRCIUS 7. - 9. oldal HETI Ú T RAVA L Ó Isten abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk. IRóm 5.8) Böjt második hetében az Útmutató reggeli igéi Isten irgalmas szeretetét hirdetik, az örömhírt, hogy az értünk meghalt Krisztusban való hit által igazul meg a bűnös ember. Ezek az igei példázatok, előképek olyanok, mint a figyelmeztető KRESZ-táblák: böjti utunkon a kereszt felé haladó Jézusra irányítják tekintetünket. A főpapok, írástudók és vének ráismertek önmagukra a gonosz szőlőművesekről szóló példázatban (Mk 12,1-12). Az örökösben és a sarokkőben mi felismerjük-e Isten egyszülött Fiát, aki már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök, erőtlenek és istentelenek voltunk? Isten Jézusért megigazít, megbékéltet és üdvözít minket (Róm 5,5-11), vagyis szeretetét adja szívünkbe. Jeremiás szavaiban a keresztény gyülekezet a Názáreti Jézus sorsára is talál utalást: „Az Úr küldött engem. (...) hallgassatok Isteneteknek, az Úrnak a szavára! (...) Ha megöltök, ártatlan vér terhel benneteket. ” (Jer 26,12-15) Jóbot Isten a sátán kezébe adta, csak azt kérte tőle, hogy az életére vigyázzon (Jób 2,6). A feddhetetlen, szenvedő Jób betegségében is istenfélő maradt. Nyomorúságainkban kérhetjük a vasárnap névadó zsoltárversével: „ Gondolj, Uram, irgalmadra és kegyelmedre, melyek öröktől fogva vannak. ” (Zsolt 25,6) Viszont ő nem kímélte szeretett Fia életét. Jézus „megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig’' (Fii 2,8). „Az Úr így szólt Mózeshez: (...) Én majd ott állok előtted a sziklán, a Hóreben. Üss a sziklára! Víz fakad belőle, és ihat a nép. ” (2Móz 17,5-6) „Az a kőszikla pedig a Krisztus volt. ” (1 Kor 10,4) Ő egyben pártfogónk is, és az „igazi” engesztelő áldozat, az ártatlan Bárány. De csak akkor, „ ha megváltjuk bűneinket”. Ha így teszünk, „hű és igaz (Isten) ö: megbocsátja bűneinket” (ÍJn 1,9). A tanítványok másodszor sem értették, mit jelentenek Jézus azon szavai, hogy „az Emberfia emberek kezébe adatik" (Lk 9,44). Mi, mai tanítványok Páltól tanulhatjuk a keresztény életforma lényegét, célját és értelmét, például így: Isten az ő ingyen kegyelméből Jézus Krisztusért megigazít engem, tehát úgy tekint rám, mintha bűntelen lennék. Krisztus az én óemberemet s vele minden bűnömet felvitte a keresztre, és önmagát adta értem is. Ezért én e testi életemet az Isten Fiában való hitben élhetem. S ami emberi ésszel meg nem érthető csoda: már most Krisztus él bennem, s mivel ő előbb szeretett engem, azért szerethetem én is Uramat és Istenemet (Gál 2,16-21)! „Te vagy fénylő napvilágom, Jézus, boldogságom” (EÉ 357,4). Garai András Káté a határon túlra - adományozóvonal 06-81-330-220* Egy hívás - és valakit megajándékozott. * A hívás díja 400 Ft + áfa. Szeretettel hívunk minden érdeklődőt az Evangélikus Bclmissziói Baráti Egyesület (EBBE) márciusi és áprilisi alkalmaira a Budapest-Kelenföidi Evangélikus Egyházközség tanácstermébe (Budapest XL, Bocskai út 10.) Az eddigi gyakorlattól eltérően alkalmaink nem 16.30-kor, hanem fél órával korábban, 16 órakor kezdődnek! Március 11. 16.00 óra - Áhítat: id. dr. Fabiny Tibor A FÉRFIMISSZIÓ FONTOSSÁGA ÉS LEHETŐSÉGE EGYHÁZUNKBAN Előadók: Széli Bulcsú és Koháry Ferenc Április 8. (nagycsütörtök) 16.00 óra Az úrvacsora jelentősége és szerepe a személyes és közösségi megújulásban. Az áhítatot és előadást Kovács László lelkész tarja. Az alkalom 17.30-ig tart, aki tud maradni, részt vehet a kelenföldi istentiszteleten, amely 18 órakor kezdődik. Az EBBE vezetősége Férfimisszió A missziót végezzük - ha végezzük, ha tudjuk, hogy mi az a női misszió is kibontakozóban van, de hiányzik még egy ág: a férfimisszió. Férfiak. A legelhanyagoltabb missziói ág és terület. Ők hiányzanak leginkább a gyülekezetekből, a családokból, a munkahelyekről (orvos, tanár stb.). Talán a hobbiba, szenvedélyekbe, semmittevésbe belekeseredve élik magányos életüket - a többiek között is. Mi a férfi Istentől kapott szerepe, tőle származó helye a különféle közösségekben? Hogyan közeledjünk felé, mit mondjunk neki, és mit tegyünk érte? Ki végezze az értük és köztük való szolgálatot? Úgy gondolom, egy másik férfi. 1. Egy férfi hitben hűséges élete, példája ugyanis kihívás lehet a másiknak. 2. Egy férfi segíteni tud a másik férfi lelki fejlődésében. 3. A férfiak biztathatják, bátoríthatják egymást a hit harcában. S ez a szolgálat abban segíti a férfiakat, hogy Istentől kapott helyükre kerüljenek vissza! Isten szeretetének és Igéjének az ereje a leghatalmasabb erő a világon. Megváltoztatta a történelem menetét is Jézus Krisztus eljövetele által; s megváltoztathatja a férfiak életét, gondolkodását is, hogy helyükre kerüljenek a gyülekezetben, családban és a világban - és szolgálatuk nyomán sok öröm és áldás fakadjon. Szolgáljuk Istent - mindnyájan. Segítsük a férfiakat, hogy: 1. Elkötelezetten kövessék Jézus Krisztust, Istent dicsőítő, imádságos és Isten Igéje iránt engedelmes szívvel - a Lélek ereje által. 2. Egymást is a jóban, a hit útján támogassák. 3. Lelki és erkölcsi tisztaságban éljenek. 4. Házasságuk szilárd legyen, a szere- teten, a bibliai értékeken alapuljon. 5. A missziói parancs nyomán (Mt 28) végezzék a missziót, és így pozitív hatássál legyenek környezetükre, illetve az egész világra. Egy keresztény fiú 19 éves korában elindult az Úr útján. Közösségükben csak fiatalabb fiúk voltak. Amikor egy hozzá hasonló korú, érett keresztény ifjú bekapcsolódott a gyülekezet életébe, az ő élete is megváltozott: volt előtte példa, volt kivel kérdéseit megbeszélni, volt kitől buzdítást kapni, és elkezdtek együtt szolgálni. Az elmúlt néhány év alatt több fiatal elindult az Úr útján, és mer lelki, erkölcsi és szexuális tisztaságban élni ebben a kísértésekkel teli világban. És mindez egy fiatal férfi hűséges és állhatatos szolgálatával kezdődött. Talán te is kezdhetsz valahol valami áldottan újat... Széli Bulcsú
