Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-06-13 / 24. szám
10. oldal-2004. JÚNIUS 13. Evangélikus Élet r Bozóky Éva (1923-2004) Hát elment a nagyasszony, Erdély szülötte. Méltósággal és természetességgel viselte az utolsó hetek szenvedéseit is. Olyannyira nagy lelkierővel és szemérmességgel élt együtt a súlyos kórral, hogy halála után sokan kérdezték meglepődve, beteg volt-e. Élete számos titkáról fellebbentette a fátylat könyveiben, írásaiban, sokat mégis magával vitt a szörnyűséges, szépséges huszadik századból. Legalább három életet élt. Feleség volt, anya volt, alkotó ember volt. Történelmi személyiség felesége, a Nagy Imre-perben elítélt agrárközgazdász-jogász Donáth Ferencé. Politikus társául szegődött Bozóky Éva, aki az ötvenes években nem „alanyi jogon”, hanem férje sorsában osztozva, a férjével való szövetséget el nem árulva járta meg maga is a Rákosi-rendszer börtönét és a snagovi száműzetést. Férje történelemformáló szerepének értékelésével még adós az utókor. Édesanyja volt három fiúnak, Mátyásnak, Lászlónak és Ferencnek, fiai másmás utat, hivatást választottak - László lelkész és országgyűlési képviselő lett. Újságíró volt és író, levelező teológiát végzett gyülekezeti munkatárs. írásait, igehirdetéseit kiváló stílusérzék, mély humánum, társadalmi érzékenység jellemezte. Evangélikusként az egri angolkisasszonyoknál és a pápai Református Nőnevelő Intézetben tanulta a másság tiszteletét és az ökumené gyakorlatát, s a Nékosz-kollégiumban sajátította el a média ismeretét, a mesterséget. így vált igazi mediátorrá, közvetítővé különböző gondolatok és eszmerendszerek, eltérő világlátású és politikai felfogású emberek között. Bozóky Éva rendelkezett a legnagyobb adományokkal: a természetes szeretni tudás képességével és azzal a sugárzó intellektuális kedéllyel, amely a legnehezebb időkben is sajátja volt, és amely környezetét is éltette. Nemcsak családjában hagyott űrt maga után. Vigasztalásul jó emlékezetünkbe idézni a zsoltáros szavát: „De én mindig veled vagyok, mert te fogodjobb kezemet. Tanácsoddal vezetsz engem, és végül dicsőségedbe fogadsz. ” (Zsolt 73,23-24) Frenkl Róbert ,, Áradjon ajkamról a dicséret, mert megtanítasz rendelkezéseidre. Válaszoljon beszédedre'nyelvem, mert minden parancsolatod igaz. ” Zsolt 119,171-172 Az Evangélikus Hittudományi Egyetem 2004. június 19-én, szombaton 10.30-kor tartja TANÉVZÁRÓ ISTENTISZTELETÉT és ÜNNEPI ÜLÉSÉT a budapest-zuglói evangélikus templomban (Bp. XIV, Lőcsei út 32.). Az istentisztelet igehirdetői szolgálatát dr. Szabó Lajos végzi. Ünnepünkre szeretettel meghívjuk. Az istentisztelet offertóriuma a kollégium bővítését szolgálja. Az ünnepi ülés rendje: megnyitás, köszöntés, visszatekintés a 2003/2004-es tanévre, diplomaátadás (nappali tagozat, levelező tagozat), jubilánsok köszöntése, habilitációs oklevél átadása, a Dr. Sólyom Jenő Alapítvány jelentése, Himnusz. Közreműködik: az egyetem énekkara Csorba István, fúvószenekara Johann Gyula vezetésével, valamint a liturgikus ének szeminárium. Orgonái: dr. Finta Gergely. A zuglói templomban (Bp. XIV., Lőcsei u. 32.) június 20-án, a 11 órakor kezdődő istentiszteleten közreműködik és az istentisztelet után rövid hangversenyt ad a svédországi Eskilstuna Fors templomának énekkara. Műsorukon Lassus, Homilius, Brahms, Dvorak, valamint svéd szerzők müvei. Szólót énekel Carina Eriksson (szoprán) és Eskil Lundström (bariton). Orgonán közreműködik Sven Ivarsson, vezényel Eskil Lundström. Az alkalomra minden érdeklődőt szeretettel várunk. A Téti Evangélikus Egyházközség meghirdeti lelkészi állását. Olyan lelkészek jelentkezését várja, akik egyaránt szívügyüknek tekintik a gyerekek és a fiatalok közötti munkát, valamint a felnőttek pasztorálását, az idősek, betegek látogatását. Az egyházközség a készpénzfizetés mellett négyszobás, összkomfortos lakást biztosít. <t Jelentkezni lehet július 5-ig Jankovits Béla esperesnél (9123 Kajárpéc, Fő u. 12., tel.: 96/378-372) ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2004. június 13. L, Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Bence Imre; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Veperdi Zoltán; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Sztojanovics András; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Fülöp Attila; du. 4. Takácsné Kovácsházi Zelma; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. (úrv.) Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2-4. de. 9. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; de. 11. (úrv.) Smidéliusz Gábor; du. 7. (H-moll mise) Zászkaliczky Péter; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. (úrv.) Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Győri Tamás; de. 11. (úrv.) Győri Tamás; du. 6. Blázy Árpád; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Schulek Mátyás; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Keczkó Pál; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (tanévzáró) Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. D. dr. Harmati Béla; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Eszlényi Ákos; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Wiszkidenszky András; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Wiszkidenszky András; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (családi) Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 1. VASÁRNAP a liturgikus szín: zöld. A vasárnap lekciója: ÍJn 4,16b—21; az igehirdetés alapigéje: Jn 5,45-47. ÉNEKEK: 65, 232. Összeállította: Boda Zsuzsa SZEMÉLYES (EGYHÁZ)TÖRTÉNELEM Megtartott ígéret Negyvenhét esztendővel ezelőtt, 1957 nyarán tartotta a Lutheránus Világszövetség az észak-amerikai Minneapolis- ban harmadik nagygyűlését. Ez volt a világ legtöbb evangélikusát egybegyűjtő találkozó. Ha addig voltak olyanok, akik nem tudták, hogy a magyarok hazájában élnek evangélikusok, a megnyitó istentiszteleten megtudhatták, amikor bevonult az a férfi, aki több magyarországi börtön lakója volt, mert szembe mert szállni az egyház szabadságát korlátozni akaró, diktatórikus kormány döntéseivel. Nagy benyomást tett a hallgatóságra, amikor angol nyelvű igehirdetésében nem erről az élményéről beszélt, hanem Krisztus váltságművéről, a földbe hullott gabonamagról. Ordass Lajos - hiszen ő volt ez az igehirdető -, valamint Magyarországról vele érkezett munkatársai - akik közül nem egy, hozzá hasonlóan, a szenvedések útját is megjárta - többször felszólaltak a két hétig tartó munkaülések és előadások során, illetve a parkban, ahol a rendőrség becslése szerint több mint százezren voltak együtt. Ordass püspök volt a záróünnepély egyik prófétalelkű közreműködője is. Mindazok, akikkel az esemény résztvevői közül később találkoztam, Isten iránti hálával emlékeztek minneapolisi élményeikre. Olyanok azonban sokkal kevesebben voltak, akik egy áldott és nekünk, magyaroknak különösen fontos eseményre - egy magyar úrvacsorái istentiszteletre - is emlékezhettek. Ezt Ordass Lajos szervezte meg a nagygyűlésen részt vevő magyarok kérésére (körülbelül 30 személyről lehetett szó). A világszövetség rendezői a város több mint száz evangélikus temploma közül egyet a magyar püspök rendelkezésére bocsátottak. A kiválasztott templomban legalább 120 személy részére volt ülőhely. Amikor mi, magyarok, a kijelölt nap reggelén a templomhoz értünk, csaknem minden hely foglalt volt már. Többségükben magyarul nem beszélő résztvevők ültek a padokban, akik azért jöttek el a kis templomba, mert részesülni szerettek volna abban az élményben - még ha nem is értették a szertartás és az igehirdetés nyelvét -, hogy egy sokat szenvedett magyar püspök vezeti őket az úrvacsora révén az Úrral való közösségbe. Amikor az istentisztelet véget ért, a püspök kihirdette, hogy egy magát megnevezni nem akaró személy a jelen levő magyarokat aznap meghívja egy közelben levő gyülekezeti ház termében felszolgálandó ebédre, hogy a magyarok a nagygyűlés egy napján egymás mellett ülhessenek, és beszélgethessenek egymással. így vagy harmincán megint együtt voltunk - most egy fehér asztal mellett - Ordass Lajossal, öt, Magyarországról vele érkezett delegátustársával, két Dél-Amerikából jött magyar lelki- pásztorral, valamint dr. Vajta Vilmossal, a Lutheránus Világszövetség genfi központi irodájában dolgozó teológiai professzorral. Közöttünk ültek továbbá az amerikai magyar gyülekezetek lelkészei, és voltak ott nem sokkal azelőtt Minneapolisba vagy a környékére került, menekült magyarok, illetve régebben ott élő „öregamerikások” is. Az ebéd előtt Brachna Gábor föespe- res, clevelandi lelkész köszöntötte a püspököt és a vendégeket, majd a finom ebédet elfogyasztva Ordass Lajos emelkedett szólásra. Sok mindent elmondott arról, mi történt Magyarországon első amerikai látogatása, 1947 óta, majd arról a helyzetről szólt, amelyben az ország és népe ma él. Megemlítette a külföldi keresztények segítségét, amelyet hazánk újjáépítéséhez nyújtottak, és biztosította hallgatóságát: minden küldemény, amely az egyházakon keresztül érkezik Magyarországra, biztosan a rászorulókhoz fog eljutni. Végül külön kéréssel fordult az amerikai magyar evangélikus gyülekezetekben szolgáló lelkészekhez, valamint a világ többi részén dolgozó magyar lelkipásztorhoz. Arra kérte őket, tegyenek meg mindent azokért az evangélikusokért - többségükben fiatalokért -, akik röviddel azelőtt, 1956-ban hagyták el a hazájukat. Segítsék őket, hogy az új környezetben eljussanak a gyülekezetekbe, fogadják őket szeretettel. Brachna Gábor válaszában biztosította a püspököt arról, hogy e cél eléréséért eddig is munkálkodtak, és hogy az ő biztatására ezt a szolgálatot meg fogják erősíteni. Talán sikerül új gyülekezeteket is szervezni az ide menekült magyarokból - vélte. (Ez Chicagóban, illetve néhány évvel korábban New Yorkban meg is történt.) Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy Amerika nagy, és a tucatnyi magyar evangélikus gyülekezet nem sokat tud tenni. (Említ- tessék itt meg, hogy 2004-ben már csak három gyülekezet működik!) A főesperes reményét fejezte ki, hogy a Nyugat- Európában maradtak számára is sikerül majd valamilyen ifjúsági programot kidolgozni, és hogy a két régió, a tengerentúli és a nyugat-európai minden téren támogatni fogja egymást. Ordass püspök kérése mély benyomást tett a Géniből érkezett dr. Vajta Vilmosra, aki egyben a Külföldön Élő Magyar Evangélikus Lelkigondozói Munkaközösség (KÉMELM) megválasztott elnöke is volt. így Svájcba viszszatérve e szervezet több vezetőségi gyűlésén előterjesztette a magyar püspök kérését, és arra biztatta a nyugat-európai magyar evangélikusok fiatalabb vezetőit, hogy valamilyen módon segítsék megvalósítani az Ordass Lajos által kitűzött célt. A biztatás nem volt hatástalan: 1960 nagyhetén Norvégiában találkozót rendeztek külföldre került magyarok számára. A sítábomak nevezett összejövetel szervezésébe több fiatal magyar lelkész bekapcsolódott; a szervezési aprómunkát főleg Terray László oslói lelkész végezte. A rendezvényre hetvenkét résztvevő érkezett kilenc országból, köztük olyan neves személyiségek, mint Cs. Szabó László író Londonból és dr. Kerényi Károly professzor a svájci Asconából. Bár a „sítábomak” nem volt struktu- . rált, kidolgozott programja, a résztvevők nagyon sikeresnek tartották. Az előadások anyaga, valamint a lelki-szellemi programok nagy része később megjelent egy kis könyvecskében. De a legfontosabb az volt, hogy a jelenlévők eldöntötték: 1961 nagyhetén újból találkoznak. A második találkozó - amelynek helyszíne Salzenbad volt - óta a programot ifjúsági konferencia néven rendezik meg minden évben. A virágvasámapot megelőző szombat és nagyszombat között immár a negyvenötödik találkozóra került sor, a két korábbi évhez hasonlóan egy közép-németországi faluban található konferencia-központban. A kilenc országból érkezett mintegy nyolcvan résztvevő a Nemzedékről nemzedékre témát járta körül. A jelenlévők négy főelőadás, a naponta tartott ótestamentu- mi bibliatanulmányozás, valamint a délutáni csoportos megbeszélések segítségével mélyedhettek el a témában. De kapcsolatban volt ezzel a napkezdő imaóra, az esti áhítat, a virágvasárnapi és nagypénteki igehirdetés, a nagycsütörtöki „vigília” s a nagypénteki úrvacsorái előkészület is. Az előadásokat egy teológiai tanár, egy pszichológusnő, egy történész és egy Brazíliában is munkálkodott agrármérnök tartotta. Virágvasámap az első találkozó 45. évfordulójáról emlékeztek meg, előadás, diavetítés és emlékkiállítás formájában. A résztvevőknek kulturális programokban is részük volt: néptáncbemutató, vidám vetélkedő, Balassi Bálintról szóló irodalmi est és zene színesítette a kínálatot. A 2004. évi konferenciát a szokásos „morzsaszedés”, az együttlét kiértékelése és a jövendő megbeszélése zárta le. Még egy utolsó megjegyzést fűzhetünk az elmondottakhoz. A találkozók első harminc esztendejében nem volt tanácsos Magyarországon arról beszélni, hogy valaki részt vett rajtuk. Mégis volt - szinte állandóan - magyarországi résztvevő. Az utóbbi időben azonban erősen csökkent a számuk. Mintha Ordass Lajos 1957-ben elhangzott szavai nem jutottak volna el a mostani fiatalok egy részéhez! Pósfay György Ordass Lajos a Lutheránus Világszövetség 1957-es minneapolisi nagygyűlésén, a végrehajtó bizottság tagjaként A Zöld Út Caritas pesterzsébeti szervezete és az Athanaeum 2000 Kiadó a közelmúltban jelentette meg a lapunkban is gyakran publikáló Bánó Attila „Régi magyar családok - mai sorsok” címmel napvilágot látott kötetének új, bővített kiadását. A június 3-án a Csili Művelődési Központban tartott könyvbemutatót - a szintén evangélikus - dr. Jeszenszky Géza volt külügyminiszter nyitotta meg. Bottá Dénes kamerája a dedikáló szerzőt örökítette meg. (Bánó Attila művével a közeljövőben részletesebben is foglalkozunk.)
