Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-06-06 / 23. szám
Bottá Dénes felvételei 69 . ÉVFOLYAM 23. SZÁM 2004. JÚNIUS 6. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE ÁRA: 149 Ft A TARTALOMBÓL Isten titka Szentháromság ünnepének liturgiája Ötödfélszáz esztendeje született Balassi Bálint Egyházi focitorna Frenkl Róbert köszöntése Átértékelt haj-jaj Az egykori nagytarcsai pásztor naplójában ez áll: „A kereszténység nem a dogmák, hanem a szeretet világa. Az élő, eleven, cselekvő szereteté.” Sztehlo Gábor evangélikus lelkész (1909-1974), sokak Gábor bácsija a hitvallásának megfelelően is élt. A vészkorszak idején éppúgy, mint a második világháború után segített nemcsak a zsidó származású rászorulókon és bajbajutottakon, hanem mindenkin, aki hozzá fordult. Akik ismerték, szerették. Akik szerették, még ma is emlékeznek rá. Pünkösd vasárnapján családtagjai, védencei és tisztelői elsőként a sírjánál, a Farkasréti temetőben gyűltek össze, majd a budavári evangélikus templom falán lévő emléktábláját koszorúzták meg. A halálának 30., gyermek- mentő munkájának 60. évfordulóján tartott ünnepi megemlékezések sorát hálaadó istentisztelet zárta a Bécsi kapu téren, ahol prédikációjában Bence Imre esperes, a gyülekezet lelkésze, illetőleg ár. Füzéki Bálint, a Sztehlo Gábor Gyermek- és Ifjúságvédő Alapítvány tanácsadója méltatta a névadó életútját. A sírnál D. Szebik Imre a'Gál 5,22 alapján hirdette Isten igéjét. Egyházunk elnök-püspöke áhítatában kiemelte, hogy Sztehlo Gábor a Lélek bátorságával szólt, saját élete kockáztatása árán is kész volt arra, hogy másokat mentsen. Egy olyan korban, amelyben nem sok ok volt az örömre, létrehozta a Gaudiopo- list, az öröm városát, hogy otthona legyen mindenkinek. „Egész életével Krisztusra mutatott” - hangsúlyozta a püspök. Történelmi, spirituális és személyes megközelítésű emlékbeszédében egyházunk országos felügyelője egyebek mellett arról szólt, hogy a Gaudiopolis és a Pax Gyermekotthon vezetője számára a hitbeli elkötelezettség tette nemcsak kötelezővé, hanem magától értetődővé az életmentést. „Természetesen tenni a jót, evidensen segíteni - ez volt a sztehlói titok” - mondta dr. Frenkl Róbert. A következőkben dr. Szécsi Józsefnek, a Keresztény-Zsidó Társaság főtitkárának méltatása hangzott el a farkasréti sírnál, majd a Sarepta retetotthon lakói és dolgozói nevében Sztojanovics András tisztelgett Sztehlo Gábor személye és életműve előtt. A temetői összejövetel - melyet a Sarepta kórusának szolgálata színesített - csendes főhajtással zárult. A lelkész végső nyughelyét - többek között - köztársasági elnökünk felesége, Módi Dalma, valamint az I. kerület polgármestere, Nagy Gábor Tamás koszorúzta meg. Az emlékezés a sírkert után a budai Várban folytatódott. A budavári evangélikus templom falán lévő emléktáblánál Harsányt László, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára, illetve - többek között - a Veszprém megyei Gic községben működő Sztehlo Gábor Általános Iskola, Készségfejlesztő Speciális Szakiskola, Gyermekotthon és Kollégium két munkatársa helyezett el koszorút. Ők az ezt követő, beszélgetésre is lehetőséget adó szeretetvendég- ségen elmondták, hogy az intézmény Sztehlo Gábor nevelési elveit követve igyekszik gondoskodni a rábízott negyvenkét középsúlyos értelmi fogyatékosról. Magukat a pedagógiai célkitűzéseket a beszélgetésbe bekapcsolódó Merényi Zsuzsanna, a Sztehlo Alapítvány kuratóriumának elnöke, a Sztehlo Gábor, a gyermeknevelő című könyv szerzője ismertette: „A sztehlói szemlélet három pillére az úgynevezett családi otthon - amely a rideg, intézményes keretek helyett a valódi família mintáját szeretné megvalósítani -, továbbá a munkaiskola, azaz a | tanulás és hasznos kétkezi tevékenység, valamint az ön- kormányzat. Ez utóbbi célja az, hogy a gyermekek különböző tisztségek vállalása révén aktívan kivegyék részüket közösségük életéből.” A „Sztehlo-reneszánsz” kezdete a néhány napja elhunyt Bozóky Éva újságírónak köszönhető - mesélte a beszélgetést mintegy lezárva dr. Füzéki Bálint, az alapítvány megálmodóinak egyike: „A gyermekmentő és -nevelő evangélikus papról annak idején Bozóky Éva emlékezett meg a Nők Lapja című hetilap hasábjain. Emellett részleteket jelentetett meg Sztehlo Gábor naplójából az 1984- es Lelkipásztorban, majd sajtó alá rendezte a lelkész memoárját, Isten kezében címmel. Mindezek nyomán az alapítvány korábbi elnöke, Koren Emil evangélikus lelkész felesége, Sztehlo Gábor egykori munkatársa kutatta fel a »Sztehlo gyerekeket«, köztük engem is. Húsz éve, 1984 óta minden májusban összejövünk itthonról és külföldről, hogy személyesen is találkozzunk, és együtt emlékezzünk Gábor bácsira.” Hogy az idei megemlékezést záró is- tentisztelen a jelenlévők ismét gyönyörködhettek a Vox Hungarica női kar szolgálatában, az nem kis mértékben az alapítvány titkárának, a szervezésben oroszlánrészt vállaló Keszthelyiné Lán- dori (Sztehlo) Sárának volt köszönhető. Gazdag Zsuzsanna Szentírás és észérvek Luther Márton legnagyobb nyilvános politikai kihallgatásán, a wormsi birodalmi gyűlésen ezt a feltételt szabta evangéliumi tanításának további megtárgyalásához: győzzetek meg a Szentírás szavaival és észérvekkel! Ritkán szoktuk felidézni ezt a meglepő fordulatot, pedig nemcsak 1521-ben, hanem ma is keserű következményei lehetnek annak, ha nem vesszük elég komolyan ezt a reformátor! javaslatot. Közéletünkben, különösen is a politikai életben gyakran gyerekes szempontok szerint születnek a döntések - egy-egy jótékonyan mosolygó plakát, hangzatos és csillagászati összegű ígéret többet nyomhat a latban, mint az élettapasztalat és a megfontolás. A felelős demokrácia azonban éppen azt jelentené, hogy a döntésemet nem a népszerűségi listák nyomasztó árnyékában, sőt nem is csupán a pillanatnyi rokon- szenv kísértésének engedve hozom meg. Annál is inkább, mert megalapozott vagy méltatlan bizalmunk és döntéseink következményei szinte azonnal megmutatkoznak - a másik ember életében is. Mi lehet akkor egy alaposabb mérlegelés alapja? - tesszük fel tanácstalanul a kérdést a sok ránk szabadított tanácsadó hallatán. Vonzó az az egyszerű döntés, hogy engedünk a - mindig, mindenki ellen kapható - mocskolódók kicsiny, de hangos táborának, s hagyjuk, hogy az érzelmeink sodorjanak bennünket. A lutheri tanács - a Szentírás és az észérvek figyelembevétele - azonban, úgy tűnik, igen nehezen illeszthető be egy ilyen döntésbe. A mai közélet láttán először talán mindannyiunknak a „Ne lopj!” parancsolat jutna az eszébe. Azonban bármilyen fontos is ez az erkölcsi szempont, mégsem az egyetlen. Hányszor szegezhetnénk ezzel szembe azt, hogy „Ne tégy felebarátod (embertársad) ellen hamis tanúbizonyságot!”, amikor kiderül, hogy valakit hazugul vádoltak meg lopással! Sőt a Szentírásban nem csak a Tízparancsolat ad útmutatást a közéleti döntésekhez. A világi felsőbbség ügyében Isten igen körültekintően mérlegel. Mindenekelőtt azt veszi figyelembe, hogy hűségesen betölti-e a feladatát a rábízottak kormányzásában: fenntartja-e a rendet, megőrzi-e a teremtett világot, gondoskodik-e az elesettekről és a gyengékről, a békét szolgálja-e vagy a gyűlöletet, és így tovább. A felsőbb- ségnek tehát saját hivatása van Isten szemében, és e felsőbbség megválasztásának a felelősségét - közös döntéshozatal esetén - mindannyian viseljük. Ez semmiképpen sem jelenti azt, hogy Istennek is van egy „politikai népszerűségi listája”! Hiszen nincs tökéletes emberekből álló tökéletes kormányzat, amelynek Isten mindenki mással szemben a pártjára állna. Mert Isten nagyobb ezeknél. Sőt az sem biztosíték semmire, ha egy közéleti ember keresztény - ha hivatása szerint nem alkalmas a politikai pályára. Bátran mondhatjuk tehát, hogy a Szentírásból (mint bármely más munkából) a közéleti szereplőkkel kapcsolatban nem csupán a minél nagyobb erkölcsi tisztaság, hanem a szakszerűség követelménye is kiolvasható. Szentírás és észérvek? Vajon a Szentírás önmagában nem elegendő?! Kínosan figyelmeztet minket ez az összekapcsolás egy gyakori mulasztásunkra: felületesen kötjük össze Isten igéjét a mindennapi dolgainkkal! Pedig felelős döntéseknél nem elég „a szívünkre hallgatni”, helye van a józan mérlegelésnek is - hiszen éppen ezek a józan és lelkiismeretes érvek és ellenérvek tárhatják fel nekünk a felszínesnél mélyebben és tisztábban azt a valóságot, amelyben élünk. Szentírás és észérvek együtt - és nem Szentírás vagy észérvek egymás nélkül! Csak ez vezethet el ahhoz az emelkedett, evangéliumi és bátor lelkiismerettel vállalt reformátori végszóhoz: Isten engem úgy segítsen! Korányi András Határhelyzeteink A Klinikai Lelkigondozók Ökumenikus Egyesületének üléséről A diakóniai szolgálat és az egészségügy határmezsgyéjén mozgó klinikai lelkigondozás jelenét és jövőjét boncolgatták május 28-án, pénteken a Klinikai Lelkigondozók Ökumenikus Egyesületének (KLÖE) legutóbbi tudományos ülésén. Mintegy százan érkeztek Dunakeszire a KLÖE elnöke, Debrecenyi Károly István református lelkész meghívására a helyi egyházközség templomába, a Határhelyzetek címet viselő összejövetelre. Az egész napos együttlét a hagyományokhoz híven most is a különböző felekezetekhez tartozó, klinikai lelkigondozást végző lelkészek és laikusok továbbképzését kívánta elősegíteni. Idén az előadások a klinikai lelkigondozást az egyházak oldaláról próbálták megközelíteni (tavaly az egészségügy szempontjából vizsgálódtak). A szervezet idei - immár tizenkettedik alkalommal megrendezett - konferenciáján a jelenlévők többek között dr. Beer Miklós római katolikus megyés püspököt, Fónagy Miklós református esperest, valamint Gáncs Péter evangélikus püspököt hallhatták. A felkért előadók egyházuknak a kórházakban végzett szolgálatáról, terveikről és teendőikről számoltak be az egybegyűlteknek. Az ebédszünetet személyes hangú beszámolók követték, melyek egyikében Kulcsár Zsuzsanna balassagyarmati evangélikus segédlelkész és klinikai lelkigondozó a beteg gyermekek között végzett munkájáról beszélt. G. Zs. „Ezért nem kell azon vitázni, hogy miként lehet Isten Atya, Fiú, Szentlélek és mégis egy, mert mindez úgyis megfoghatatlan. Legyen elég, hogy Igéjében maga Isten állítja ezt magáról. Micsoda vigasztalás ez! Vidámítsa is meg a szívünket Istennel szemben. Hiszen lám a teljes Szentháromság mindegyik személye azon van, hogy a szegény, nyomorult embert bűnből, halálból, ördög hatalmából megigazulásra, örök életre - Isten országába segítse. ” Luther Márton: Jer, örvendjünk keresztyének! (Szabó József fordítása)
