Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-05-09 / 19. szám

Barta Imre felvételei 20 04. MÁJUS 9. - 5. oldal Evangélikus Élet Tanárok és tanítványok „Egy lángot adok, add tovább.” Re- ményik Sándor verse volt a mottója a Deák Téri Evangélikus Gimnázium idei találkozójának. Az eseményre a régi - hűséges, évente visszatérő - di­ákok mellett eljönnek s a műsorban zenével, szavalattal, énekkel szerepel­nek az iskola jelenlegi, valamint már érettségizett növendékei is. Az ez évi találkozó egyik fénypontja volt az államosítás előtti utolsó osztály szereplése, egyenruhában. Az egykori diákok a szót egymástól átvéve számol­tak be szóban és dalban ennek a nehéz sorsú évfolyamnak a történetéről. Átél­ték a kitelepítést (nyolc osztálytársukat vitték el), az iskola államosítását és szét- szóratásukat. Most lett volna érettségi­jük ötvenedik évfordulója, de ők itt már ballagni is csak úgy tudtak, hogy a kü­lönböző iskolákból titokban összehívott osztálytársak kézen fogva, koromsötét­ben járták az osztályokat, és halkan éne­kelték a közben betiltott, Ballag már a vén diák, illetve Gaudeamus igitur kez­detű hagyományos ballagási dalainkat. Talán éppen a nehéz közös múlt hatása, hogy ma is rendszeresen összejámak. Az esemény másik fénypontjának te­kinthetjük, hogy az iskolamúzeum Tanár és tanítvány címmel két festőművész ki­állításával járult hozzá a műsorhoz: volt tanárunk, Glock Klára (1896-1966) és tanítványa, Hajós Hollanda Éva képei­vel. Glock Klára minden szépért rajon­gott; igen korán kezdett festeni (egy ma­darakat ábrázoló képe látható 12 éves ko­rából). Balatoni, felvidéki, erdélyi élmé­nyei festményeken, gyűjtött népművé­szeti motívumai pedig iskolai kézimun­káinkon jelentek meg. Egész Nyugat-Eu- rópát bejárta, útjairól hazatérve többszőr rendezett otthonában önálló gyűjtemé­nyes kiállítást. 1-917-től részt vett a Mű­csarnok és a Nemzeti Szalon kiállításain, 1923-ban örökös tagja lett az Országos Magyar Képzőmüvésznök Egyesületé­nek. 1923-tól 1951-ig volt iskolánk taná­ra. Gyönyörű olaj önarcképén kívül akva­relljei, rajzai láthatók a tárlókban. Ő ter­vezte egyenruháinkat, évkönyveink cím­lapján pedig az általa alkotott jelképeink alatt örökké olvasható lesz a neve. Hajós Hollanda Éva (a fentebb em­lített ünneplő osztály tagja), akit saját bevallása szerint Klári néni „szelíd kedvessége, türelme” irányított a festői pályára, művészi tanulmányait Fenyő A. Endre, Tamás Ervin, később Szőnyi István irányításával végezte. 1964 óta vesz részt csoportos tárlatokon, illetve szerepel egyéni hazai és külföldi kiállí­tásokon (Tokióban, Bécsben, Lübeck- ben, Bernben stb.). Képei köz- és ma­gángyűjteményekben is megtalálhatók. Egyik katalógusának bevezetőjében ír­ja Bánffy György: „Művészete a termé­szettel való mély és közvetlen kapcso­latról vall. Finom líraisága, erőteljes színei, a formák egyszerű tisztasága szinte észrevétlenül ragadja magával a nézőt. (...) Vásznairól belső derű, har­mónia árad.” Célja, életfilozófiája: „Szeretném a természet emlékét meg­őrizni magamnak és másoknak, mielőtt tetőtől talpig betonba öltöztetnék.” Ak- varelljei, szénrajzok, pasztellek és olajfestményeinek fotói láthatók a ki­állításon. Ő egyébkénUnemcsak festő, hanem sokszoros aranyérmes sportoló is: az evezés többszörös magyar bajno­ka. E sportról még ma sem tud lemon­dani: mint veterán evezős világbajnok tíz év alatt 17 aranyérmet hozott haza, a 30 éven felüliek olimpiáján 8 arany­érmet nyert. Végül, de nem utolsósorban még egy fontos esemény: a fáradhatatlan Sztro- kay Piroska néni, a „régiek” szeretett magyartanára két volt tanárunkat, Je­szenszky Ilonát és dr. Zelenka Margitot levélben - Szebik Imre püspök ajánlásá­val - Magyar Örökség Díjra terjesztette fel, az 1922-ben megalakított Szembé­vel (Szép Magyarsággal Beszélők Egye­sületével), valamint a Kufsteinban 1937-ben felállított vörös márvány em­léktáblával kapcsolatos érdemeikért. Ezt az „állampolgári ajánlást” a találkozón valamennyien aláírtuk, s ezzel iskolánk két tanára bekerült az Ezüstkönyvbe - ha a díjat megkapjuk, az Aranykönyv­ben is helyük lesz. • Kovács Mária Fót zenei szellemét örökítik át az új kántorok A fóti kántorképző vendégkönyve áp­rilis 24-én több mint harminc aláírás­sal gazdagodott: azokéval, akik részt vettek az idei téli tanfolyam kántor­vizsgáján a Mandák Otthonban. A tanfolyamra 28-an iratkoztak be; kö­zülük a fiatalok morzsolódtak le na­gyobb arányban. A hétről hétre meg­jelent 19-20 tanulóval öt tanár foglal­kozott: Németh Csaba, Botos Judit és Pócs Miklós hangszerjátékot, Papp Kinga Marjatta, majd Abaffy Nóra éneket, Bence Gábor szolfézst és kar­vezetést, Pócs Miklós összhangzattant tanított. Énekből és összhangzattan­ból többen sikeres záróvizsgát tettek. A hangszertudás különböző szintjeit a vizsgabizottság értékeli. A segédkántori bizonyítványt az kaphatja meg, aki a ko- rálkönyvből száz koráit és néhány köny- nyebb előjátékot tud játszani kézzel. A kántori bizonyítványhoz száz koráit már pedállal kell előadni, a kántori oklevél pedig középfokú zenei képzettségnek felel meg. A követelmény a teljes korál- könyv ismerete pedállal, valamint kö­zépnehéz korálelőjátékok és szabad or­gonaművek előadása. Vizsgázni kell egyházi énekből, összhangzattanból, himnológiából, liturgikából, orgonais­meretből és karvezetésből. A vizsgabi­zottság elnöke Gálos Miklós egyházze­nész. Tagjai: Simon Barbara orgonista, egyházzenész és Csernyik Balázs kar­nagy, egyházzenész. A „vizsgadélelőtt” két zenei részből áll. „A közös éneklés és az igeolvasás után először bemutató muzsikálást hal­lunk, s csak ez után következik a vizsga” - tájékoztatott Bence Gábor egyházze­nész, a kántorképző igazgatója. A taná­rok következetességének és igényessé­gének köszönhető, hogy többéves kitar­tó gyakorlás, felkészülés után a tanulók túlnyomó többsége alkalmasnak bizo­nyul a kántori szolgálatra. Most is ezt igazolta a bemutató játékok színvonala. Pintér Ákos Keszthelyen, Maródi Erzsé­bet Hévízgyörkön, Tóthné dr. Gallyas Katalin TiszafÖldváron, Kovácsné Té- gen Sára pedig Aszódon lát el kántori feladatokat. Mindannyiuk erőssége a korálok magabiztos előadása volt. Ugyanezt tapasztaltuk a segédkántori vizsga szereplőinél is. Láng Emese - aki Csabacsüdön kántorizál - a korálok szó­lamainak pontos vezetésére törekedett. A Csengődről érkezett Hulej Klaudia já­tékát technikai biztonság jellemezte. Pusztahelyi Anna Pilisről a dallamívek szép megformálásával hívta fel magára a figyelmet. A kántorvizsgán két, oklevelet szerző kiváló fiatalt is megismertünk. Illés Adél Buxtehude E-moll chaconne-ját és a 278. koráit játszotta. A chaconne kidolgozása és precíz előadása nagy élvezetet jelen­tett a hallgatóság számára. Felkészítő ta­nára Botos Judit volt. Győri Gábor Dá­vid - akit Finta Gergely készített fel - a salgótarjáni orgonaversenyről érkezett a vizsgára, és J. S. Bach Herr Jesu Christ, Dich zu uns wend’ koráltrióját adta elő imponáló technikai pontossággal. Gálos Miklós elnök összefoglaló és értékelő beszédében megköszönte a ta­nárok színvonalas munkáját és a részt­vevők szép játékát. Illés Adélról szólva kiemelte a csodálatosan megformált chaconne-t, Győri Gábor Dávidnak pe­dig gratulált az igen nehéz koráltrió be­mutatásához. A vendégek között helyet foglaló Győri Gábor esperes arra buzdította az új kántorokat és segédkántorokat, hogy legyenek Fót szellemiségének átörökítői azzal az igényességgel és szeretettel, amelyet itt megtapasztaltak. A gyüleke­zetek nevében, amelyek hálásak kántora­ik szolgálatáért, megköszönte a felkészü­léssel, tanulással járó sok fáradozást. „A zavartalan munka feltételeit, azt, hogy jól éreztük itt magunkat, Milán Gábor gondnoknak köszönhetjük” -'mondta Bence Gábor a befejező hálaének előtt, és arra kérte a jelenlevőket, hogy a nyári tanfolyamok idején is látogassák a kán­torképzőt: „így válhat intézetünk eleven egyházzenei műhellyé. A már szolgálat­ban álló kántoroknak is szükségük van ismereteik felfrissítésére. Idei tovább­képző tanfolyamunk pedig hangsúlyo­zottan az istentiszteleti rendjeink megújí­tásával foglalkozik, így különösen indo­kolt, hogy aki csak teheti, vegyen részt az ötnapos ingyenes alkalmon.” „Hálát adok neked, Uram...” - olva­som a vendégkönyvben az igét, és úgy érzem, hogy ez a fohász tanárt és tanu­lót, vizsgáztatót és vizsgázót együtt öleli át abban a közös örömben, hogy a sok-sok munka, igyekezet nem volt hiá­bavaló. A Mandák Otthon csak rövid időre zárja be a kapuját. Szeretettel várja a kántorokat és a tanulni vágyókat a nyári tanfolyamokra is. Mindezekért a lehető­ségekért hálát adunk az Úrnak, és köszö­netét mondunk egyházunknak. Tóthné dr. Gallyas Katalin m Palota , Zrínyi Jean Anouilh BECKET VAGY ISTEN BECSÜLETE Dráma két részben Fordította: Szenczei László. Rendezte: Udvaros Béla További előadások: május 23. este 7 óra; május 9., 16., 30. délután 4 óra. Jegyárusítás mindennap az 1/250-5338-as telefonon és hétfő, szerda, péntek délután 14-18 óra között a Duna Palota portáján (tel.: 235-5500). Helyárak: 1600-1200-1000 forint. Dráma a barátságról és a becsületről A francia szerző, Jean Anouilh drámája mindaddig időszerű lesz, amíg az állam és az egyház közötti kapcsolat nem éri el a minden nép, nemzet számára kívána­tos gyümölcsöző nyugvópontot. Az Evangélium Színház legújabb előadása a mű mondanivalójának mélységeibe vezeti a nézőt, elgondolkoztatja, illetve arra kész­teti, hogy a látottakat összevesse korának viszontagságaival. Egyes jelenetek - kü­lönösen is a párbeszédek - szinte önálló életre kelnek, s az élet olyan nélkülözhe­tetlen „tartozékaira” irányítják a figyelmet, mint a szeretet és az őszinte barátság. Feledhetetlen a Becket Tamást játszó O. Szabó István Jászai-díjas művész (ké­pünkön balra) alakítása. Becket a király önzetlen, jó barátja, aki méltatlannak ér­zi magát a canterburyi érseki rangra. Mi­vel hivatását becsületesen kívánja ellát­ni, lassan barátjával és támogatójával, II. Henrikkel (Lénárt László) is szembefor­dul, sőt még a vértanúságot is vállalja. Meg kell említeni a dráma szereplői­nek sokat eláruló, kitűnő arcjátékát, szemrebbenését. A darab kezdetén Lon­don püspökének (Bitskey Tibor Kossuth- díjas, érdemes művész) az arcrezzenései már előrevetítetik a dráma végkifejletét. Engedjék meg, hogy Udvaros Béla kitűnő rendezésének és az alakításukat mélyen átérző művészek teljesítményé­nek méltatásaként egy Szigetszentmik- lósról érkezett idős házaspárral a szünet­ben folytatott beszélgetésből idézzek: „Mi nagyon messziről jöttünk. Valami­kor Pesten laktunk, bérletünk volt a Nemzeti Színházba, aztán...” - mondta könnyes szemmel a feleség, majd hófe­hér hajú párja így folytatta: „Olvastunk az Evangélikus Életben az Evangélium Színház előadásairól. Eljöttünk a bemu­tatóra, azóta minden előadáson itt va­gyunk. Télen is láttuk a »Trójában nem lesz több háború«-t. Pedig az úton na­gyon fáztunk... Tudja, kedvesem, min­ket ez a kis színház a szép művekkel, ki­tűnő előadásaival arra a régi, Blaha Luj­za téri színházra emlékeztet...” Schelken Pálma A szlovák kórusok II. találkozójának adott otthont május elsején a Budapest-Deák téri evangélikus templom. Az ökumenikus nyitó istentiszteletre színpompás népviseletben vonultak be a kórustagok. LUTHERÁNIA-JUBILEUM Lutheránia énekkarunk 100 éves jubileuma alkalmából 2004. május 15-én, szom­baton délelőtt 10 órai kezdettel a Deák téri evangélikus templomban ünnepi össze­jövetelt tartunk, amelyre szeretettel meghívjuk egykori tagjainkat. Az összejövetelen rövid hálaadást követően köszöntések hangzanak el, bemu­tatjuk a jubileum alkalmából készített könyvünket, majd állófogadás keretében le­hetőség nyílik a régi ismerősökkel való beszélgetésre, az új kórustagokkal való megismerkedésre. A programban természetesen helyet kap az éneklés és a zenélés is. A másnapi 11 órás istentiszteleten mindazok részvételével szeretnénk szolgálni, akik kedvet éreznek ahhoz, hogy ismét együtt énekeljenek velünk. Ehhez természetesen egy (nem túl hosszú) próbán is részt kell venniük, amelyen a bemutatandó darabot megtanuljuk (felelevenítjük). Az összejövetel szervezői Fotó: Barta Imre Milos József felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom