Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-02-29 / 9. szám
2. oldal - 2004. FEBRUÁR 29. Evangélikus Élet Síkos úton járva... A tél a síkos utak ideje is, amikor az embert egy-egy lépés váratlanul megingathatja és eldöntheti. Még örülhet is, ha fel tud kelni, és megússza törés nélkül. Emlékszem, hogy amikor több mint húsz évvel ezelőtt, télen egy százéves hittestvért látogattam meg, ő így bocsátott el: „Tessék vigyázni, mert könnyen baleset érheti!” Ezt ő mondta, aki több éve nem járt kint az utcán, de hosszú életének bibliai gyökerű tapasztalatai alapján a lelki buktatókat is megismerhette. A velem egykorúak a 441. éneket még így tanulták: „Lelkem, vigyázz serényen, / Buzgón fohászkodjál, / Hogy a síkos ösvényen / Meg ne csuszamodjál.” Balesetveszélyes az életünk. Valószínű, hogy a Biblia korának embere nem ismerte a jeges utakat, amelyeken könnyen elcsúszhatunk, és akár halálosan megsérülhetünk. De ismerte az alma „torzsáján” elcsúszott és elbukott első emberpárt; a testvére vérében „elvágódott”, gyilkossá vált Káint; az irigység, rablás indulatával megfertőzött és végül az öngyilkosság mélységébe csúszott Sault; a más feleségének látásától „félrelépett" Dávidot és az egykor bölcs, de önző indulatai miatt országszakadást előidéző Salamont. Lehetne folytatni Jónás prófétával, aki a víz alatti csuszamlások- ból megmenekülve döbbent rá Isten akaratának fontosságára. Vagy nézzünk Jézus első tanítványaira, akiket szakadékból kellett kihúznia a Mesternek! Egyikük a „ha mindenki megtagad, én nem” hősi pózában csúszott el, és törte össze magát tagadása éjszakáján, mások a Mester mentő szándéka helyett nem tűzoltást, hanem tüzcsó- vát kívántak a samáriai falura. Pedig ő a Golgotán mindenkiért életét adta. Ellenségeiért is imádkozott, hogy győzelmes feltámadásával mentő szeretetének útját nem vállaló tanítványait is magához vonja a síkos utakról. így övéinek szintén imádságra nyílik a szívük azokért, akik a keresztények kiirtását hangoztatják... Bizony síkos úton jártak az egykori misszionáriusok is, akik a Megfeszítettet hirdetve megfeszít- tettek, ám Krisztus mai követőinek is vállalniuk kell, hogy Jézus keresztutakon vezeti az övéit a biztos, végső célba. Ha életünk napfényben sikló csónakját váratlan vihar.lepi meg, vagy jeges útszakasz állít meg minket, gondoljunk, testvéreim, Krisztusra, mert ő a vihart is le tudja csendesíteni, és a befagyott vízen át is elvezet a túlsó partra. Aki Jézusra néz, nemcsak a „vízen járhat”, hanem fagyos életszakaszok ,jegén” is közlekedhet! Szimon János ELOVIZ SäESSS Különös gazdagság A rendőrségi statisztikák szerint megszaporodott a vagyon elleni bűncselekmények száma. Az ember hazaérve ijedten látja a kifeszített ajtót, a feldúlt lakást. Ilyenkor ismeretlen tettesek után indul meg a nyomozás. Van olyan fosztogatás is, amelyről nem lehet jegyzőkönyvet felvenni, mert nem egy lakás, hanem egy lélek marad kifosztottam A tettes nem ismeretlen, csak éppen előállítani nem lehet, mert a besurranó bűnök fosztják ki s juttatják koldusbotra a lelkünket. A „tolvaj-bűnök” ellen nem véd a biztonsági zár, és a kárt nem téríti meg egyetlen biztosítótársaság sem. A bűn a profi betörők szakértelmével dolgozik. Kivárja a megfelelő alkalmat, nem hagy áruló nyomot, és mindig rátalál legszentebb értékeinkre. Ahová betör, mindent felforgat, és szánalmas üresség, szegénység marad a nyomában-. Jézus azért jött el e világra, hogy a bűn által kifosztott lelkünket gazdaggá tegye, és bővelködő élettel ajándékozzon meg. Ő azt akarja, hogy gazdagok legyünk szere- tetben. Ne méricskéljük szűkmarkúan, kinek mennyi jár. Ne azt latolgassuk, vajon megéri-e. Áldozatot vállalva, lemondóan, a tékozlás örömével adjuk tovább a szere- tetet, amelyet Isten ránk pazarolt. Szeretni csak tékozlóan lehet, és csak így érdemes.' Jézus azt akarja, hogy gazdagok legyünk örömben. Vannak ugyan örömeink, de azok csak tiszavirág-életű, olcsó örömök. Az igazi derű, a belső vidámság hiányzik a szívünkből. Pedig az örömhiány beteggé teszi a lelket. Az Istenre talált emberek mind arról vallanak, hogy örömmel telt meg a szívük. Jézus „nagy örömöt” hozott a világra, amint arról születésekor az angyalok énekeltek. Isten és az öröm összetartozik. Jézus azt akarja, hogy gazdagok legyünk reménységben. A jövő mindig szorongat bizonytalanságával. Álmodozunk és tervezünk, de álmaink sokszor szertefoszlanák, és terveink nem valósulnak meg. Ezeknél a csalódásoknál is nehezebb teher a múlandóságunk. Jézustól azonban olyan reménységet kapunk, amely túllát földi életünk határán. Ez a reménység nem szégyenít meg, mert Jézusra épít, aki tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Jézus elvehetetlen, örök kincsekkel gazdagított meg úgy, hogy közben maga szegénnyé lett. Nem volt lakása sem. Egyetlen köntösét hagyta csak örökül, azon is kivégzői osztoztak. Olyan szegény lett, hogy végül a kereszten kellett meghalnia. „ Mert ismeritek a mi Urunk Jézus kegyelmét; hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek. hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok. " (2Kor 8,9) Szomorú, hogy sokan szégyellik szegény szüleiket. Jézus tanítványai nem szégyellik Mesterük szegénységét. Sőt szegénységének „státusszimbólumát”, a keresztet magasra emelve vallják: a mi Urunk szegénnyé lett értünk, hogy mi az ő szegénysége által meggazdagodjunk. Ámen. Madocsai Miklós Ne engedd nékem irigyen néznem Áldásod máson. Inkább ha látom, Örüljek én is a testvér javán. Rút kapzsiságtól, pogány rohanástól A bűnnek útján sok múló kincs után Őrizd meg szívemet, égi Atyám! Elmúlik minden. De él az Isten Változás nélkül. Ő meg nem rendül. Igéje, terve, mint kőszikla, áll. Kegyelme örök sok múló kincs fölött. Halálos sebet a szíven behegeszt. Test-lélek gyógyulást benne talál. (Gerhard Pál énekét fordította Túrmezei Erzsébet) AZ EVANGÉLIKUS HITTUDOMÁNYI EGYETEM FELHÍVÁSA Egyetemünk az idei évben is meghirdeti felvételi előkészítő alkalmát, amelyre 2004. március 6-án, szombaton 9 órai kezdettel kerül sor. Az előkészítőt az EHE professzorai, tanárai és doktoranduszai tartják. Minden érdeklődőt, felvételizőt sok szeretettel várunk! A helyszínen étkezési lehetőséget biztosítunk. Az ebéd ára 350 Ft. Kérünk minden jelentkezőt, hogy részvételi szándékát a következő telefonszámokon legkésőbb március 3-án 16 óráig jelezze: 1/363-6451, 1/469-1050, 1/383-4537, 1/363-7454 (fax) vagy az evhok@freemail.hu e-mail-címen. Helyszín: az Evangélikus Hittudományi Egyetem épülete a Bosnyák tér közelében (1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3.; megközelíthető a 7-es, illetve gyors 7-es, gyors 73-as busszal vagy a 3-as villamossal). EHE Hallgatói Önkormányzat BÖJT 1. VASÁRNAPJA (INVOCAVIT) „Senki meg ne tévesszen titeket!” Augustinus egyházatya szerint csak Isten képes igazi alkotó munkára, teremtésre (creatio ex nihilo). Szavával, igéjével a semmiből hozta létre a látható és láthatatlan világot. Az ördög nem képes kreatívan alkotni, bármit is létrehozni. Értékteremtő munka helyett a már meglevő értékekre veti magát. Tevékenysége ezek tönkretételére irányul. Ő a diabo- losz, aki szétdobálja mindazt, amit Isten épnek teremtett, és harmonikus egységre, közösségre rendelt. Az élősködőkre hasonlít, amelyek más, egészséges szervezetekre fonódnak, és azokba behatolva életerejüket elszívják, felélik. A parazita virul, míg a gazda élőlény belepusztul a halálos együttlétbe. Az első bűnesetkor az ördög kiszakította az embert az Istennel való éltető közösségből, és szembefordította vele. Azóta is szüntelenül ezt teszi. Minden emberi bűn gyökere az Istentől való elszakadás. Az egyes bűnök ennek a katasztrófának a gyakorlati következményei, amelyek nyomán az ember az Istennel való belső, személyes kapcsolat nélkül él, gondolkodik és cselekszik. Bár a bűn lényege szerint mindig Isten ellen irányul, a bűnös cselekedetek előbb mégis az embertársat, a felebarátot érik el. Istenben ugyan nem tehetnek kárt, annál inkább gyötrelmessé teszik egy-egy embertárs, sőt nemritkán egyes emberi közösségek életét. Néha egy-egy ÍJn 3,5-8 ember bűne tömegeket nyomorít meg és tesz szerencsétlenné. Jézus Krisztus megjelenéséig úgy látszott, hogy ez a folyamat megfordíthatatlan. Jézus megjelenése azonban gyökeres fordulatot hozott Isten és a világ, Isten és az emberiség viszonyában. Benne olyan valaki lépett a történelem porondjára, akiben nincsen bűn. Tökéletes egységben van Istennel, egy az Atyával. Az ördög rajta is kipróbálta eszközeit, amelyekkel Ádám óta minden emberen sikert aratott. De Jézussal véget ért az ördög sikertörténete: teljes kudarcba fulladt. Bár bűnöket tud még produkálni, de a bűnt, Isten és a világ, Isten és az ember végleges szakítását nem érte és nem érheti el. Jézus Krisztus megjelenésével megfordult a folyamat, és feltartóztathatatlanul halad előre. Jézus közelségében az Istentől elfordult, Istentől eltávolodott és Isten nélkül élő emberek bűnbánatban Istenhez térnek. Jézusban nincs bűn, így isteni hatalma van rá, hogy elvegye a bűnöket. Megszabadít a romboló és parazita ellenségtől. Felszabadít a bünbánatra, vagyis az Istenhez való megtérésre. Szabaddá tesz az alázatra és az Istennek való engedelmességre. Az igaz és bűntelen Jézus Krisztus úgy állít bennünket Isten elé, mint igazakat, akiket bűneiktől már megszabadított. Felruház Isten gyermekeinek méltóságával, kiterjeszti ránk tisztaságának és ártatlanságának oltalmát. „ Gyermekeim, senki meg ne tévesszen titeket" - figyelmeztet a levél írója. A Jézus Krisztustól ajándékba kapott igazság, vagyis az Istenhez tartozás, az ördög szorításából való szabadulás a krisztusi igazság cselekvését követeli. Már az ördög sem állhat utunkba, hogy a szeretet kettős nagy parancsolatát teljesítsük. A szeretet parancsától nem választható el a tízparancsolat sem, amely nem más, mint a szeretet nagy parancsának mindennapi aprópénzre váltása. Ennek megtartásával válunk az ördög munkáit lerontó Jézus tanítványává, munkatársává, követőjévé. Baranyai Tamás IMÁDKOZZUNK! Teremtő Istenünk! Megvalljuk, hogy eltávolodtunk tőled, és emiatt látjuk az ördög munkáit félelmetesnek és ellenállhatatlannak világunkban és életünkben. Ezért törődünk bele abba, hogy javíthatatlanul rossz a világ. Ezért gondoljuk, hogy ehhez kell alkalmazkodnunk. Megváltó Jézusunk! Add nekünk igazságodat, hogy Isten gyermekeiként éljünk, gondolkodjunk, cselekedjünk a világban és az egyházban. Szentlélek Isten! Tégy meggyőződésünkké, életünk rendíthetetlen alapjává minden igét, amely Isten szájából jön. Amen. Oratio oecumenica Megváltó Jézusunk! Te legyőzted az ősellenséget, s ezzel örök időre megmutattad a téged szeretőknek a bűntől való szabadulás útját. A sátáni kísértések ma is sokakat csábítanak a bűn és a tőled való elszakadás útjára. Köszönjük, hogy azért jöttél közénk, mert a sátán mindig újabb és újabb módon megjelenő művét le tudod rombolni. Ebben a soha meg nem szűnő munkában nekünk is van feladatunk bőven. Kérjük naponkénti segítségedet, mert gyorsan elfogy az erőnk, kitartásunk. Segíts mindnyájunknak, hogy hitben és szeretetben megújulva járhassuk a feléd vezető élet útját. Ehhez minden segítséget megkapunk tőled igében, szentségben, gyülekezeti közösségben, énekben, imádságban. Szentlelkedet kérjük, hogy mindezekben felismerjük ajándékaidat, örüljünk nekik, és hálaadásunk vég nélküli legyen. Böjti útra indulunk, Urunk, és tudjuk, hogy célba csak veled jutunk. Példamutató szent életed indítson ma is sokakat követésedre és az áldozatos emberszeretetre. Mai világunk kísértései között irgalmadba ajánljuk a házastársakat és a családokat. Segítsd őket, hogy tiszta, egymást megbecsülő és minden nemzedékről gondoskodni tudó életük legyen. Békességed adjon erőt és bölcsességet az esetleges viszályok megoldásához. Légy támaszuk mindazoknak, akik segítségedre szorulnak: a betegek, gondokkal küzdők, munkanélküliek, hajléktalanok, társtalanok, egyedül vergődő gyerekek, szomorúak és gyászolók nálad keressenek és találjanak megoldást, vigaszt. Segíts mindenkit, hogy pásztora tudjon lenni rászoruló embertársainak a te szereteted evangéliumával. Győzelmes Krisztusunk, aki az Atyával egységben Úr vagy mennyen és földön, és mindent megteszel üdvösségünkre, könyörüljél egyetemes egyházunkon, magyar népünk minden tagján és az egész emberiségen, hogy életünk és boldogulásunk legyen szent neved dicsőségére. Ámen. ••• MUSICA SACRA XVI. 3 g 5 3 Gyülekezeti éneklésünk gondozása Érdeklődve figyelem a Liturgikus sarok rovat egyházzenei sorozatát, a sokféle megközelítést, amelyek nagyszerűen kiegészítik egymást. Amikor Trajtler Gábor „A gondozott orgona” című írását olvastam, végig az volt az érzésem: ugyanúgy vagy még sokkal inkább gondozni kellene gyülekezetünk éneklését is. Ezt a témát vagy csak felszínesen említjük, vagy szó sem esik róla. Pedig a kántornak ez volna az első és legfontosabb feladata annak érdekében, hogy a gyülekezeti ének dallama hordozórakétája lehessen a szövegnek. Hogy például a 8. zsoltár („O, felséges Úr, mi kegyes Istenünk”) első sorainak enervált megszólalása lehetőleg ne akassza el a hatalmasan ívelő dallam lélegzetét. Az énekeket tanítani kell! A kántorok jelentős százaléka az orgona játékasztala mellől gondolja megoldani az énektanítást. Pedig vezetve kísérni csak azt a gyülekezetei lehet, amelyiknek először megtanítottuk az éneket, vagy újra „kifényesítettük” egy már ismertnek a karakterét. S ehhez a legideálisabb segítőtárs a gyülekezet énekkara lehetne. Ám a kórus sok esetben csak egy különálló elitcsapat, amely vendég szolgálókkal kiegészítve alkalmanként - főleg a nagyobb ünnepeken - virtuóz módon előad egy-egy ,jó számot”, de a liturgiában csak statisztál az erőtlen, slampos gyülekezeti énekléshez. Ehelyett az ideális szituáció a következő lenne: a kóruspróbán a kántor beállítja a következő vasárnapi liturgia népénekeit. A nagy istentiszteletet megelőzően mindezeket a teljes gyülekezettel hangzó életre kelti. Apró, evidens kérésekkel is nagy hatást tudunk elérni (intenzív levegővétel, levegőbeosztás, egy magas sorindításra való rákészülés, aktív artikuláció, ritmizálás vagy éppen lassítás, elcsendesítés). S ha mindehhez a végén egy rövid, tömör, találó érzelmi kommentár is társul, éneklésünk semmi mással nem pótolható lelki erőforrássá válhat. Az ének értékorientált kiválasztása és méltó tanítása ugyanilyen fontos, ha nem fontosabb a gyermek- és az ifjúsági munkában. Nem hiszem, hogy ezt bizonygatni kellene a Kodály-módszer hazájában. A ma ifjúsága a jövő gyülekezete! Vajon ezzel a felelősséggel végzik-e az idő múlásával egyre jobban felértékelődő munkájukat hitoktatóink? Sokéves tapasztalatom, hogy az ifjúságnak van „vevő- készüléke” a minőségre. Nem feltétlenül szükséges talmi népszerűségre szert tenni azzal, hogy elébe megyünk az olcsó zenei közhelyeknek. Az ifjúsági éneket tanítóknak, előadóknak hadd helyezzem a szívére egy 17. század végi német himnológus mondását: „Változtasd meg az éneket a templomban, és megváltozik a tanítás is.” Az én generációmnak megadatott az a kiváltság, hogy személyesen ismerhettük a 20. század karizmatikus énektanítóit: Ádám Jenőt, Bárdos Lajost, Bállá Pétert... Áldásos munkálkodásuk két szóban foglalható össze: hagyomány és spiritualitás. Az ő gyakorlatukban e kettő jelenléte egymást erősítve csodákra volt képes. Fogadjuk meg és őrizzük tanításukat, akkor gyülekezetünk éneklésének „kertészei” lehetünk. Énekes és énektanító - mindannyian megajándékozottal az énekléssel felerősített evangéliumi üzenet áldásainak. Berkesi Sándor A rovatunkat írásával megtisztelő szerző Liszt-díjas karnagy, főiskolai tanár - egyéb zenei munkássága mellett - a Debreceni Református Kollégium Kántusának, illetőleg la Partiumi Keresztény Egyetem Vegyes Karának nemzetközi hirü dirigense. (A szerk.)
